Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-01 / 189. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. november 1„ kedd 3 Szerencsére csendes napok is vannak Arany érdemkereszt A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést vehette át október 21 -én Göncz Árpád köztársasági elnöktől Csányi Sándor nyíregyházi tűzoltó százados a Belügyminisztérium nagytermében. Ebből az alkalomból kerestük fel őt. —Milyen kitüntetés ez és miért kapta? — Az érdemkereszttel 1991-től jutalmaznak, és parancsnokom elmondása szerint ez az első ilyen díj a megyében, amit az eddigi, 18 éven át végzett munkámért kaptam. — Hányán vehették még át ezt a díjat? — Rajtam kívül egy tűzoltó. — Hogyan kezdődött a pályája? — A tűzoltó munkában mindig is benne voltam, mivel a család férfitagjai közül visszamenőleg is elég sok önkéntes tűzoltó volt. 1983-ban végeztem a Tűzoltó Tiszti Iskolában Budapesten, ami az első kárelhárító osztály volt akkoriban. Azóta is ebben a munkakörben dolgozom. A másik csoportban a megelőző tűzvédelemmel foglalkozó kollégák feladata is rendkívül fontos, mert minél szélesebb körű a felvilágosítás, nekünk a mentő tűzvédelemben annál kevesebb dolgunk van. — Mi volt a legérdekesebb esete? — Erre nehéz választ adni, mert két egyforma tűz nincsen. A legmegrázóbb esetek mindnyájunk számára mégis azok, amikor gyerekek válnak a tűz áldozataivá. Ezekben az esetekben a gondatlanság, vagy éppen a kíváncsiság váltja ki a helyrehozhatatlan tragédiát. Szerencsére mostanában egyre kevesebb ilyen esethez hívnak ki bennünket. — Mi okozza a legtöbb problémát? — Általában az időjárás dönti el, mikor, milyen tűzhöz kell kimennünk. Tavasszal és ősszel a legtöbb gondot az avartüzek okozzák, nyáron pedig a szárazság idején a betakarítással keletkezhetnek lángok. Ennek alapja legtöbb esetben a gondatlanság. A hideg napok beköszöntével azokban a lakásokban szokott padlástűz keletkezni, ahol nincs megfelelően felülvizsgálva és karbantartva a kémény és a fűtőberendezés. — Vannak ,,üres napjaik", amikor nem hívja önöket senki? — Szerencsére már az is akad. Ilyenkor délelőtt elméleti előadások vannak, ismereteink felfrissítésére és újak elsajátítására, valamint szerelési gyakorlatok, amit állandóan felszínen kell tartani, hogy a nap bármely órájában biztonságosan tudjunk menteni. — Miért szereti a munkáját? — Ha az ember munkája során azt tapasztalja, hogy másokon tud segíteni :— mindegy milyen formában nézzük —, meg nem bánhatja. Én ennek a hivatásnak köteleztem el magam, nagyon szeretem a munkámat és remélem, még sokáig űzhetem ezt a mesterséget. Krasznai Kata Szakszervezeti körkép (ii.) Érdekvédelem vitákkal A kérdéseinkre ezúttal a Dohányipari Dolgozók Szakszervezetének nyíregyházi titkára, Németh Gáborné válaszol. — Vizsgáljuk először a szervezettséget! — Dolgozóink kilencvenöt százaléka szakszervezeti tag. A rendszerváltozás idején nagyobb mértékű kilépés volt tapasztalható. A privatizáció után a kivált tagok nagy része újra kérte felvételét, mert rájöttek arra, hogy minél nagyobb a szervezettség, annál nagyobb erőt képviselhetünk az érdekvédelmi munkában. Érdekeinkért, jogainkért kissé keményebben kell harcolni, mint az elmúlt rendszerben, de a tárgyalásokon nem játszunk alárendelt szerepet. Erre egy példa: az új gazda már a privatizációs tárgyalásokon érdeklődött a szakszervezeti munkáról. Érdekesnek tűnhet, de szervezettségünk magas foka pozitívumként hatott. — Soroljon fel néhányat az eddigi nagyobb eredményekből! — Érdekeinket egyeztetve elkészítettük az új kollektív szerződést. Kiharcoltuk, hogy a törvényes 1-6 hónap helyett 2-14 hónap legyen a végkielégítés alapja. Bértárgyalásainkon az emelést tizenöt százalékra sikerült feltornázni. — Milyen, a dolgozók javára történő intézkedések születtek a szakszervezet javaslatára?-— Rendeztük a készenléti pótlékot és a túlórát. A cég szociális keretének elosztásánál egyetértési jogunk van. Az új gazda meghagyta az eddigi szociális költségeket, ami nem kis eredmény egy csökkentett létszám esetén. Függetlenített szak- szervezeti vezető nincs, régebben sem volt, de a havi nyolcvan óra munkaidőkedvezményt megkapja. Kizárólag tagdíjból tartjuk fenn magunkat, de a jóléti alap elosztásánál a vállalati tanácson keresztül közvetve ott vannak tagjaink. — Mire használják fel a csoport-va- gyont? — Éves terv alapján ennek egy részét segélyezésre, üdülési támogatásra, oktatásra, továbbképzésekre, a sport és a kultúra támogatására. A múltban is voltak ilyen jellegű támogatások, de az emberek egyre jobban megértik, hogy a szakszervezetnek nem ez az igazi feladata, hanem az érdekvédelem, és a dolgozók jogainak védelme, a jogsérelmek orvoslása, valamint az érdekképviselet. — Úgy tűnik, hogy az új gazdánál mindent ki lehet harcolni, ami a dolgozók javát szolgálja. Hogy lehet ez? — A privatizált gazdaságban nem mindenhol a farkastörvények uralkodnak. Egy komoly igazgató számára fontos, hogy a termelőegységben jó hangulatban dolgozzanak az emberek, és nyugodt legyen a légkör. Ez később meghozza a maga gyümölcsét. — A privatizáció velejárója a leépítés. Mi erről a szakszervezet véleménye? — Természetesen mi is megvizsgáltuk ennek létjogosultságát. Sajnos a régi, elavult termelési struktúra és létszámgazdálkodás miatt az állandó dolgozók egyhar- madát el kellett küldeni. A vidéki beváltóhelyek megszüntetése, a központi átvétel és raktározás bevezetése miatt ez szinte törvényszerű lépés volt. Bizonyos tevékenységeket vállalkozásba adtak ki. Ilyen például a vagyonőrzés, öltözőőrzés és a takarítás. A szezonon kívüli kényszertevékenységeket megszüntették — a szezonális munkákra idénymunkásokat szerződtetnek. Csak ez kb. kettőszáz főt érint. Az elkerülhetetlen leépítés következményeit enyhítendő a kedvező végkielégítés mellett elértük, hogy az elbocsátott dolgozók elsőbbséget élvezzenek az idénymunkákban, hogy a legkipróbáltabb munkásokat most is a gyár autóbusza szállítsa be Nagyhalászból, Tiszatelekről és Hajdú- dorogról. A dolgozók érdekeiért továbbra is határozottan kiállunk, de ez nem jelent ellenségeskedést. — Mire készülnek a közeljövőben? — Felsőbb szervünk az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete, ezért szükségesnek tartjuk erősíteni a szervezetet középszinten. A legközelebbi kongresszusunkon szeretnénk elérni, hogy a Dohányipari Dolgozók Szakszervezete egységes álláspontokat tudjon képviselni, segítve ezzel a helyi szervezeteket. Fel fogjuk vetni egy egységes ágazati kollektív szerződés szükségességét, olyan általános elemekkel, amelyek minden dohányipari termelőegység számára kötelező érvényűek lesznek. - • • » F. Sipos József NEM TUDJÁK, ELÉG-E A PÉNZ A nagycsaládosok nyomában A -k. Makula János Döntött a kormány a magánlakás-építés támogatásának kedvezőbbé tételéről. A szociálpolitikai kedvezmény eddigi összegét mintegy három-négyszeresére emelik, és növelik a fiatal házasoknak és a leginkább rászorulóknak nyújtható önkormányzati támogatást is. így egygyermekes család esetén 50 ezerről 200 ezer forintra, kétgyermekeseknél 300 ezerről 1,2 millió forintra, háromgyermekes családoknál 900 ezerről 2,2 millió forintra emelkedik a kedvezmény. Mi Nyíregyháza cigány lakosai között kérdezősködtünk, hogy mit szólnak mindehhez, s ez je- ^ent-e változást a családtervezési koncepciójukban? Makula János: — Szerintem ehhez további alaptőke kell, az meg nekem nincs. Egy gyermekem van, két-három gyermeket vállalni csak ezért nagyon nehéz, mert többe kerülne az eltartásuk, mint amennyit a ház érne magában. Az én családtervezésemet ez a döntés nem befolyásolja. Lakatos Lajosné: — Ne csörögjél már! — szól az egyik gyermekre, mielőtt a kérdésre reagálna. — Én már 1,2 milliót kapnék? Maga szerint ennyi elég lenne egy ház felépítéséhez és két gyermek felneveléséhez? Én már nem hiszek el semmit sem, mert segélyt sem kaptunk. Óvodába járnak a gyerekek. Az egyik az öt évet, a másik a hatot töltötte be. Ha olyan cipőt akarok venni nekik, amit nem lökök el egyből, az kétezer forintnál kezdődik. Egy kereső van a családban, a férjem. Minden este 500 forintot kap. Alkalmi munka, de mindennapos. így tizenötezer sincs belőle! Most fizettem be az óvodában a havi ebédpénzt, 1500 forintot. Szorítom a pénzt, hogy legyen. Most kértem nevelési segélyt, amire azt mondták, még el kell dönteni. Ezt mondták már egy, kettő s három éve is, de még sohasem adtak. Tóth Gyuláné: — Négy gyermekem van, akik óvodába és iskolába járnak. Nem is tudom, hogy mit tennénk! Összesen huszonnyolcezerből gazdálkodom, hat főre. — 2,4 milliót kapnának. — Ha a házat fel is építenénk, a 28 000- ből nem tudnánk azt is, s magunkat is fenntartani. A gyermekek csak délig vannak az óvodában, mert az óvónő azt mondta, hoy nincs elég fekvőhelyük. Ez nem lehet igaz! Az a baj, hogy cigánygyerekek. — Önöket sokszor megkülönböztetik azért, mert cigányok? — Bizony, hogy van olyan. Van bennük fajgyűlölet! Míg élünk, lesz is. Akárhogyan is legyen a cigány felöltözve, tisztán vagy koszosán, csak cigány, a magyar meg magyar. Rézműves Zoltán: — Jobb lenne 2,6 millióból lakást szerezni, mert most tanácsi lakásban élünk. Jobb az, ami a sajátunk, s nem a tanácsé. — Ez a hír tehát feldobja? — Majd gondolkodunk rajta. — Hány négyzetméteren laknak heten? Én nem tudom. •— Mennyi pénzből gazdálkodnak? — Nem sokból! A telepre járunk ki az asszonnyal. — ??? Guberálnak? — Igen. Rezet és alumíniumot keresünk. Összejön vagy ötezer hetente. —Az havonta húszezer! Nem sok. — Nem ér az semmit. Kajára és egy kis ruházatra azért jut. — Kinek adják el a rezet? — Debrecenből jönnek érte. Százötvenet adnak kilójáért. A nevemben is benne van, hogy keressük a rezet. (?) Varga Attila Fotó: Bozsó Kati
