Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-03 / 164. szám

8 1994. október 3., hétfő SPORT UJ KELET Az Üllői úton POKOL ÉS MENNYORSZÁG! SAJNÁLOM azokat a szurkolókat, köz­tük leginkább a távolabbi vidékeken élő futballrajongókat, Fradi-imádókat, akik nem juthattak el a csütörtöki gigászi KEK- csatára, az Üllői úti „oroszlánbarlangba”. NEM SAJNÁLOM azokat, akik kis­hitűségből vagy kényelemből nem gon­doskodtak időben belépőjegyről, és így egy nagy sportélménnyel lettek sze­gényebbek. Az idősebb, vagy mondjuk azt, közép­korú szurkolók döbbenten tapasztalhatták, hogy, ha rövid időre is ifjúkoruk vissza­tért erre a mérkőzésre. Tudniillik, hatal­mas felárakért sem lehetett jegyhez jutni a népligeti aluljáróban és a pálya kör­nyékén. A játékosok és a rajongók tömege eggyé vált erre az estére. Együtt járták végig az utat a pokol mélységes bugy­raitól a tündöklő mennyországig, egy küzdelmes purgatóriumon keresztül. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az orosz játékosok és maroknyi szurkolóik ugyan­ezt az utat járták végig, csak visszafelé. Az út kezdete Ragyimov gólja volt, és azzal a földrengésszerű robajjal ért véget, amelyet az egyetlen elhibázott tizenegyes váltott ki húszezer torokból. Nem mond igazat az, aki arról akar meggyőzni másokat, hogy a magyar em­berek elfordultak a magyar futballtól. Elég a siker egy parányi szikrája, hogy újra tűz lobbanjon a szurkolói szívekben. A félelmetes, híres (hírhedt) zöld-fehér „kemény mag” is felnőtt a feladathoz. Tu­domásul vették a rendezők szeretett klub­juk kérését, és végig sportszerűen buzdí­tották kedvenceiket. Egyetlen petárdát, füstbombát vagy pénztárszalagot sem dobtak be a pályára. Ezzel talán sikerült végre egy piros pon­tot is szerezniük az UEFA-nál szigorúan vezetett „ellenőrző könyvbe”. Csak így legyen legközelebb, az FC Porto elleni csatánál is. SAJNÁLOM, hogy a MagyjjuTelevízió műsorszerkesztősége — a Telesport il­letékeseinek kérése ellenére — képtelen volt megoldást találni arra, hogy ezt a fon­tos, nagy érdeklődést kiváltó mérkőzést élőben, egyenesben láthatóvá tegye szerte az országban. Ezt magyarázgatni lehet ugyan, de mentséget találni rá NEM! Az pedig egyenesen felháborító, hogy a beígért, késleltetve sugárzott közvetítés félide­jében valakik)?) eldöntsék a nézők helyett, hogy miért nem érdemes közvetíteni a második félidőt, csak a hosszabbítást. Ezek után talán az is elképzelhető, hogy ezentúl a filmeknek és színdaraboknak is csak az elejét és végét látjuk majd, mert a közte történtek egyesek szerint nem olyan izgalmasak??? Ez nem minősíthető másnak, mint az előfizető nézők sem­mibevételének! Talán három hét elég lesz ahhoz, hogy ez a fajta szemlélet pozitív irányban megváltozzék a következő for­dulóig. Reménykedjünk! NEM SAJNÁLOM Fajzulint, aki egy teljesen értelmetlen és felesleges dur­vasággal rászolgált a kiállításra. Megköny- nyítve ezzel a Fradi dolgát. Hogy csapat­társai előtt hogy számol el cselekedetével, az legyen az ő gondja. Mindent egybevetve, szép este volt! Várjuk a folytatást! Hangay György XIII. Hélia-D Atlétikai Ifjúsági Európa-bajnokság Még háromszáz nap Háromszáz nap múlva, 1995. július 27- én veszi kezdetét Nyíregyházán a Városi Stadionban a XIII. Helia-D Atlétikai Ifjúsá­gi Európa-bajnokság. Az esemény előkészületeiről már többször adtunk hírt sportrovatunkban. Ezekből a híradásokból kiderült, hogy a pálya felújítása elkészült, tehát lesz hol versenyezniük az atlétáknak. Másik örvendetes dolog az eseménnyel kapcsolatban, hogy a szervezőbizottságnak több gazdálkodó céggel sikerült szerződést kötnie a rendezvény támogatásáról. Ezek a vállalkozások nemcsak a reklámle­hetőségek miatt vállalták a szponzorálást, de az esemény kapcsán folytatott üzleti tevékenységükből is hasznot remélnek. így lett az esemény névszponzora a Biogal Rt, amelynek három üzletága, a Hélia-D, a Cen­terplast és a Mediflóra egyenlő mértékben vesz részt a bajnokság támogatásában. Az első nemzeti szponzor a Start Rehabilitációs Vállalat és Intézményei lett, akik a vendégek ellátásának biztosításából is részt vállalnak, akárcsak az esemény első tá­mogatója, a Zefirusz Kft., illetve az Opel­Nyírautó. Tudomásunk szerint újabb sz­erződések készülnek, így az esemény szponzorává válhat az EKO Kft., és a Coca- Cola Amatil Kft. nyíregyházi területi igaz­gatósága is. A stadion további felújításával kapcso­latos legfrissebb hír. hogy Nyíregyháza Város Önkormányzatának Humán Bizottsá­ga legutolsó ülésén megszavazta a felújítás további műszaki feladatainak megtervez­tetését. így elmondható: sok, eddig tisztá­zatlan kérdés megoldható a közeljövőben. Százhúsz-százötven versenybíróra van szükség Az ifjúsági európa-bajnokság szer­vező bizottságának Nagy Gábor is tag­ja. Feladata az, hogy a verseny szakszerű lebonyolítását biztosítsa. Őt kérdeztük az időszerű tennivalókról. — Az esemény sikerében önnek és az önhöz beosztott versenybíróknak döntő szerepük lesz. Igaz, hogy a vendégek fogadásához sokrétű tevékenység koordinálása szükséges, mégis a legfon­tosabb kérdés, hogy szakmailag jó! előkészített, jól megszervezett versenyek folyjanak, ez pedig elsősorban önökön múlik. Mi várható, megfelelően felkészített rendezői gárda fogja szervez­ni a viadalt? — Ahhoz, hogy minden rendben men­jen, 120-150, főként helybeli verseny­bíróra, rendezőre lesz szükség. Jelenleg körülbelül 80 főt tudnánk csatasorba állítani. Ezért most is szervezünk egy tanfolyamot, ahol versenybírókat fogunk képezni. Ezúton is szeretném felhívni azok figyelmét, akik ezen szívesen részt vennének, a héten október 7-ig még je­lentkezhetnek a városi stadion irodáiban, illetve a Hunyadi általános iskolában. Akik ezeken a tanfolyamokon részt vesznek, és a jövő évi versenyeken meg­felelő gyakorlatot szereznek, később más, rangos eseményeken is kamatoz­tathatják tudásukat. Ezzel a tanfolyammal párhuzamosan a tanárképző főiskolán is beindítunk egy képzést, s az eddigi jelent­kezések alapján úgy látszik, meglesz a megfelelő számú szakképzett rendező. — A versenybíróságban kizárólag ők működnek majd közre? — Nem, itthonról is több versenybírót meghívunk, főként azokat a gyakorlott bírákat, akik vezető bírói tisztet is betölt- hetnek. Megjegyzem, a meghívottak köre nagyjából már kialakult. Természetesen a nemzeközi szövetség is delegál majd bírókat a versenyre. —A még gyarkorlatlan rendezőket ho­gyan készítik fel? — Januárban egy elméleti tanfolyamot indítunk, amelyet Mindszenti János tapasztalt nemzetközi bíró fog majd tar­tani. A nagy tekintélyű szakember min­den elképzelhető váratlan eseményre igyekszik majd előkészíteni a részt­vevőket. Tavasszal legalább három-négy olyan versenyt szervezünk majd az atléti­kai pályán, ahol gyakorlatban is kellőkép­pen felkészülhetünk. — A pályaavató versenyt egy verseny­bírói hiba zavarta meg, az iskolai csapa­tok futói több mint egy kilométerrel kevesebbet futottak. Elkerülhetők az ilyen malőrök a jövő évi nagy verse­nyen? — Úgy gondolom, ahol emberek van­nak, ott hibák is előfordulnak. Ilyen hibáknak a lehetőségét minimálisra kell csökkentenünk. Ebben egyébként a nemzetközi bírák is segítségünkre lesznek azzal, hogy folyamatosan el­lenőrzik majd a tevékenységünket. Azt viszont nekünk, rendezőknek kell tu­domásul vennünk, hogy a legkisebb fel­adatot is lelkiismeretesen és pontosan kell végrehajtani, ugyanis a nagy bakik mindig kis tévedések, pontatlanságok eredőjeként keletkeznek. Van, akinek csak annyi a feladata, hogy egy gátat megfelelő időpontban megfelelő helyre odategyen, de a végső eredmény szem­pontjából ő is fontos ember, mint aki a startpisztolyt a kezében tartja, s ennek tudatában kell dolgoznia. — Milyenek lesznek a technikai feltételek, amik között a rendezők dolgozhatnak? — Ezek egy részének biztosítása még folyamatban van. Mindenesetre nagyon gondosan kell ezeket előkészíteni, hisz ezeken a feltételeken sok múlik. Révay Diáksportkörkép: Paszab Az általános iskolák diáksportjával foglalkozó írásaink harmadik állomása Paszab. A témáról hivatalában faggattam a falu polgármesterét, Gégény Károlyt, aki megdöbbentő információkkal szolgált. — Sajnos, a településen mind ez idáig kaotikus állapotok uralkodnak a diák­sportéletet illetően. Ezen a helyzeten a jövőben szeretnénk változtatni, s ennek érdekében az önkormányzat minden követ megmozgat. A községben a helybeli gye­rekek közül csak az 1-4. osztályos tanulók járnak az itt levő iskolába az intézmény szűkös befogadóképessége miatt. Az 5- 8. osztályos nebulók a szomszédos településre, Tiszabercelre utaznak nap mint nap tanulni. Ezt a problémánkat fog­ja megoldani a ‘95-re elkészülő új ál­talános iskola, melynek építését a kö­zelmúltban kezdték meg. Visszatérve a diáksportra, a következőket tudom elmon­dani. Az alsós diákok — számuk száz alatt van —, akik itt tanulnak, sajnos eléggé mostoha körülmények között érezhetik magukat a testnevelésórákon. Jó időben az intézmény udvarán, rossz idő esetén a tantermekben kerül sor a foglalkozásokra. Nincs szakos tanárunk sem. Az iskola eszközellátottsága, úgy érzem, megfelelő. A legfontosabb sportszerek, melyek ennek a korosztálynak nélkülözhetetlenek, meg­vannak. A most megépülő általános iskolának remélhetőleg három éven belül tornaterme is lesz, ugyanis jelen pillanat­ban sovány pénztárcánkból erre már nem telik. Addig is, míg ez megvalósul, ide­iglenes jelleggel a kultúrházban — mely kihasználatlanul áll—úgynevezett torna­szobát rendezünk be. Pályázaton nyert pénzen, amit a megyei diáksport-tanács szavazott meg, bordásfalakat vettünk, s még további sportkellékeket szándéko­zunk beszerezni. De ne csak az árnyékos oldalát nézzük a dolognak, hanem a derűs részét is. Itt meg kell említeni, hogy harminc diák jegy­zőnk felügyelete mellett úszni jár a me­gyeszékhelyre. Nagy sikert aratott a nyáron településünkön az általános iskolánk szervezésében megrendezett duatlonverseny, melyen a rétközi alapfokú tanintézmények emberpalántái vettek részt. A viadal futásból és kerékpározás­ból állt. A versenyt jövőre is megtartjuk, ha semmi nem jön közbe. Vannak tehát gondok bőven, de remélem, ha egy esz­tendő múlva újra beszélgetünk, akkor már több mosoly lesz az arcomon, mint most. Tóth Mihály Kánaán Bercelen A közép-szabolcsi I. osztályban szereplő tiszaberceli labdarúgócsapat idén az elmúlt évekhez képest szinte a paradicsomban érezheti magát, ami a gárda patronálását il­leti. Az együttes olyan stabil anyagi háttér­rel rendelkezik, mely merészebb tervek megvalósításához is elegendő kell, hogy legyen. A település gázberuházását végző nyír­egyházi KEVÍZ-21 KFT., valamint a helyi önkormányzat és Tarjányi István vállalkozó Jegyeladás! Az ibrányi labdarúgó szakosztály költ­ségvetésének jelentős részét alkotta az elmúlt bajnoki szezonban a belépőjegyek árából befolyt összeg — gondolhatták azok, akik a mérkőzéseken részt vevő nézők számát mustrálták. Azonban, mint kiderült, a jegyek eladását végzők nem számoltak el teljes egészében a belépőkért beszedett pénzzel. Az egyesület ezért úgy döntött, hogy az 1994-95-ös bajnoki évtől kezdődően a polgárőrség tagjai fogják a jegyeket árusítani. Az eddigi fordulók tapasztalatai alapján jelentős összeggel támogatja a fiúkat. Az öltöző felújítása és a komfortosabb edzési körülmények megteremtése mellett a falu üdvöskéi vadonatúj szerelésben feszíthet­nek a vasárnapi derbiken. A szponzorok a keret erősítésén fáradoznak, és remélik, hogy a csapatba fektetett pénz a közel­jövőben busásan kamatozik majd. Hosz- szabb távon a megyei II. osztályba történő felkerülést sem tartják elérhetetlennek. T. M. hercehurca a vezetők kijelentették, hogy csak pozitív jelzőket használhatnak az eddigi hazai meccsek jegyeladását illetően. A polgár- őrszérvezet hiánytalanul leadta ez idáig a pályabelépőkből befolyt összeget. A dolog szépséghibája mindössze any- nyi, hogy most egységesen száz forintért tekinthetik meg az érdeklődők az Ibrány- ban sorra kerülő találkozókat, míg tavaly a felnőttek nyolcvan, a diákok negyven forintért szoríthattak kedvenceikért. A jegyek ára tehát NB Il-es szintű, a csapat pedig lassan a megyei H-ben köt ki. T. M. A gólratörő jegyző A helyi önkormányzatok közigazgatásában kulcsszerep jut a jegyzőknek. Fő feladatuk a törvények, rendeletek betartatása és ellenőrzése. A suszter maradjon a kaptafánál elvet szegte meg Tiszabercel megbízott (leendő) jegyzője, Papp János. A huszonkét esztendős fiatalem­ber elsődleges munkaköre mellett a község sportéletéből is nagymértékben kiveszi a részét. Á berceli labdarúgócsapat játékosaként bi­zonygatja hétről hétre, hogy nemcsak a parag­rafusokat fújja kívülről, hanem a labda ke­zelésében is jártas. Magánéletéről és eddigi pályafutásáról hivatali szobájában beszélt. — Mondj néhány szót magadról! — Kisvárdai illetőségű vagyok, az ottani Bessenyei György Gimnáziumban érettségiz­tem, majd tanulmányaimat Budapesten, az Ál­lamigazgatási Főiskolán folytattam, s itt szerez­tem diplomát az idén. Másfél hónapja nősültem meg, feleségem a nyíregyházi tanárképző főiskola hallgatója. Tiszabercelre a jegyzői állásra beadott pályázat útján kerültem. —Hogyan kerültél kapcsolatba a focival? — Szülővárosomban tízévesen kezdtem ker­getni a pettyest. A serdülőben Péter András bácsi volt az edzőm — aki már sajnos meghalt —, míg az ifiben Veress István egyengette utamat. Tizenhét esztendősen egy bokatörés kettétörte sportkarrieremet. Ez a szomorú eset ‘90 novemberében történt, akkor, amikor a tavaszi alapozást már a nagycsapat keretében kezdhettem volna. A sérülésem után elvégez­tem a főiskolát, majd harmadikos voltam, amikor Nyírtasson megint elkezdtem focizni, de a második meccsemen kiújult a „bajom”, és újra abba kellett hagynom. — Ennek ellenére a tiszaberceli gárda összeállításában újabban rendszeresen szere­pel a neved. — Igen, valóban. Amikor idekerültem a hi­vatalba, a polgármesterrel mintegy két órán \ keresztül beszélgettünk mindenféle témáról, s ] így hozódott fel a sport, ezen belül is a lab­darúgás. Ekkor derült fény az előbb elmondot­takra, és a polgármester úr, aki nagyon szereti a focit, végül rábeszélt, így harmadszor vágok neki a futballnak. — A játékostársak és a szurkolók befogad­tak? —A játékosok befogadtak, főleg azok után, hogy egyszer szóvá tették, miért nincs a zu­hanyozóban törölköző, szappan, és miért kell a focistáknak lyukas cipőben és sportszárban játszani. A problémákat továbbítottam a polgármesternek, és a következő edzésen már nem tapasztalhatták ezeket a hiányosságokat. A nézők hamarabb rámszólnak, ha hibázok a pályán, mint másokra. — SzeretnéI hosszú távon játszani? — Meg akarom hálálni a bizalmat, amit ed- ! dig tanúsítottak irántam. A csapat most nem valami fényesen szerepel, de remélem, egy-két igazolással és az én középpályás játékommal elérhető lesz az 5-8. hely egyike. Tóth Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom