Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-11 / 171. szám

UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. október 11., kedd 3 Miniszteri villámlátogatás Megyénk vendége volt szombaton Lotz Károly közlekedési hírközlési és vízügyi miniszter. A Kisvárdán kezdődő program regionális egyeztető tárgyalással kezdődött a városháza épületében, amelyen részt vettek a régiónkban működő közlekedési és távközlési vállalatok vezetői, szakemberei és megyénk vezetői. A megbeszélésen szót ejtettek a terület égető problémáiról, például a záhonyi Ti- sza-híd, a vasút, az autópálya kérdéseiről. Lotz Károly a tárgyalás után sajtótájékoz­tatón ismertette a megbeszélés eredményeit. Elmondta, hogy a szaktárca szakemberei szem előtt tartják ezeket a kérdéseket. A záhonyi híddal kapcsolatban kijelentette, hogy a híd biztonsági szempontból nincs annyira leromlott állapotban, hogy azonnal le kellene zárni, de a felújítás szükségessé vált. A minisztérium álláspontja szerint a rekonstrukciós munkálatokat legkésőbb 1995-ben meg kell kezdeni. A felújítás előreláthatólag 300 millió forintba fog kerülni, és körülbelül egy fél évig tart majd. Újságírói kérdésre válaszolva, elmond­ta, hogy a szaktárca nincs teljesen tisztában azzal, hogy valójában kinek a tulajdonában van jelenleg a híd. Állandó tárgyalásokat folytatnak ez ügyben a megfelelő ukrán szervekkel. A miniszteri látogatás további részében Lotz Károly meglátogatta az új kisvárdai telefonközpontot, majd Nyíregyházára uta­zott, ahol találkozotL-a vasút vezetőivel. Később Felbermann Endre alpolgármester fogadta őt a Városházán. A szakmai prog­ram után a miniszter részt vett a Postai Világnap alkalmából rendezett postásbálon. Garamvölgyi Térítés hadigondozottaknak A Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetsége megyei tagozata az elmúlt héten összehívta tagjait, hogy tájékoztassa az érdeklődőket a kö­zelmúltban megszületett hadigondozás­ról szóló törvényről. A zsúfolt teremben egy tűt nem lehetett volna leejteni, és sokan kintrekedtek az előtérben. Dr. Nagy Miklóstól, a szövetség helyet­tes titkárától megtudtuk, hogy jelentős állami és társadalmi segítséget kapnak. Budapesti központi irodájukat a Hon­védelmi Minisztérium ajándékozta, me­gyei szervezeteik költségvetési tá­mogatásból létesítenek állandó kép­viseletet. Csekély támogatást élveznek a velük szimpatizáló pártoktól, társad­almi szervezetektől is. Úgy tűnik, hogy a hadigondozottak ügye kimozdult a holtpontról. Ennek egyik jele, hogy végre nem az egyéb szo­ciális ellátásra szorultak közé sorolják őket, hanem minden jutattás és kompen­záció alanyi jogon jár majd. A törvény szövegezése alapján az a hadirokkant, hadiözvegy és volt hadiár­va, akinek 1949. január elseje előtt megállapított hadigondozotti pénz­ellátását ezen időpontot követően poli­tikai okokból megszüntették, az elma­radt pénzellátás kompenzálásaként egyösszegű térítésre jogosult. A kérelem benyújtása előtt tisztázni kell, hogy a pénzellátás megszüntetése mikor nem történt politikai okból. Nem minősül politikai oknak, ha a ha­dirokkant jelenleg is megállapíthatóan időközben meggyógyult, a törvény- sértőnek minősülő hadigondozásba vé­tel, a hadiözvegy házasságkötése, hadi­árva esetében a jogszabályban előírt élet­kor betöltése miatti hadigondozási pénz­ellátás megszüntetése. Hadigondozási ügyekben az első fokon eljáró hatóság a lakóhely szerinti illetékes települési önkormányzat jegy­zője. A törvény alapján járó minden pén­zellátás adómentes, annak az egyéb jövedelmek után fizetendő adóra ki­hatása nincs. Az új törvénnyel kapcsolatos tájékoz­tatót a szövetség tagjai megkapják. Amennyiben ezen túlmenően tanácsra, vagy felvilágosításra van szükség, a szövetség tanácsadó irodáihoz kell for­dulni. Budapest, XIII. kerület, Gidófalvi út 1/b., hétköznap 9-13 óráig. Megyénk tanácsadó irodája Nyíregyházán a Luther út 4. szám alatt várja ügyfeleit minden hónap első és utolsó csütörtö­kén. A Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetsége, mint érdekvédelmi szövetség kéri a tagjai problémáival foglalkozó ügyintézőket, vegyék fi­gyelembe, hogy hadigondozott ügyfeleik önhibájukon kívüli testi és lelki sérült emberek, ezért ügyeik intézése több fi­gyelmet, megértést és türelmet igé­nyel. F.S.J. Évente több ezer cipőt készítenek a Nyír-cipő Kft. nyírszőlősi üzemében. Képeink a cipő születésének néhány pil­lanatát örökítették meg. Csonka Róbert képriportja Susztertól kaptafáig 1. ) Ezek a cipők nem egy kapta­fára mennek. 2. ) Sorakozó, minőségellenőrzés 3. ) A cipő megvarrása komoly odafigyelést igényel 4. ) Talp alá valót... is készíteni kell! Utak és csatornák Az elmúlt 40 év alatt, a polgármesteri hivatal erőfeszítéseinek köszönhetően, je­lentősen javult a mátészalkai utak minősége. Néhol most is folyik az építés­felújítás. Óriási eredményként könyvel­hető el a korszerű szennyvízcsatorna- hálózat megépítése is. A sikerekről és a közeljövő feladatairól Dienes Károly, a polgármesteri hivatal illetékese adott rövid interjút munkatársunknak. Új útépítés az utóbbi három évben nem történt, de a meglevők állapota ja­vult. Gáz- és szennyvízcsatorna-építési munkálatok után azok az utak, ahol ad­dig is volt szilárd burkolat, új aszfalt- réteget kaptak. A 471-es — vagyis a Meggyesi és a Csaholyi — út rekon­struálása ugyanezzel a módszerrel a ter­vek szerint még az idén befejeződik. A szennyvíz-csatornázási program ebben a választási ciklusban folyt a városban, és elérjük azt, hogy Mátészalka egész területe el lesz látva. Ez egy jelentős környezetvédelmi probléma megol­dásának az alapja. Háromezer forint ko­mmunális adót kell fizetni mindenkinek abban az utcában, ahol a csatorna kiépült, függetlenül attól, hogy rácsatlakozott-e vagy sem. Ha valakihez bekötik, akkor a vízórán mért mennyiség után köbméte­renként 30 forintot kell fizetni. Az el­használt vizet ugyanis a mai elszámolási rendszer automatikusan szennyvíznek fog­ja fel. — Bizonyára végeztek előzetes kal­kulációt arra nézve, hogy mekkora összeget tesz ki egy átlagos család évi szennyvízdíja? — Átlagosan nyolc-tízezer forintba fog kerülni. — Visszatérve az utakra, van a város- központban egy földút, ami esős időben meglehetősen nehezen járható. — A Kölcsey utca 17. és 17/a közötti, a Kölcsey és a Szalkay László utcát összekötő rövidke út ez. Valóban prob­lémás, mert itt üzletek vannak, átmenő­forgalom, szeretnénk is rendbe hozni, de nincs rá pénz. Sajnos arra sincs remény, hogy jövőre elő tudnánk teremteni a szükséges összeget. Katona Béla ma hetvenéves Az országosan is ismert, neves iroda­lomtörténész 1924. október 11 -én született Oroson. A debreceni és a budapesti egye­tem bölcsészeti karán szerzett magyar­német szakos tanári oklevelet. Rövid ideig a nyíregyházi Tanítóképzőben, majd a Kos­suth és a Vasvári gimnáziumban tanított. 1964-től nyugdíjazásáig dolgozott a Bes­senyei György Tanárképző Főiskola Irodalmi Tanszékén. Főiskolai docens, 1994. március 15-én munkássága elis­meréséül Nyíregyháza díszpolgára lett. Fontosabb művei: Krúdy Gyula, Krúdy Emlékkönyv, Krúdy Gyula pályakezdése, Fejezetek Nyíregyháza művelődéstör­ténetéből, Krúdy Gyula és a Nyírség, A százéves Krúdy, Krúdy breviárium, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye irodalmi to­pográfiája. Az ünnepeltet otthonában kerestük fel, és életútjáról, pályájáról, a megtett útról beszélgettünk. — A számadás ideje is ez. Ilyen évfor­duló kapcsán az ember szembenéz azzal a kérdéssel, hogy mit sikerült elvégeznie ab­ból, amit valamikor maga elé tűzött. Tréfálkozva mondom gyakran, hogy a ma­gamfajta ember halhatatlanságát az jelzi, mérheti, hogy hány katalóguscédulán szere­pel a neve az Országos Széchenyi Könyv­tárban. így nézve — talán elégedett is le­hetnék. Ám ha jobban belegondolok, úgy érzem, hogy egy kicsit több önfegyelem­mel, a pálya céltudatosabb megtervezésé­vel terjedelmesebb is lehetne ez az életmű. Hiszen köztudott, ahhoz, hogy milyen nyo­mot hagy maga után az ember, nemcsak tehetségre van szükség. Sok múlik azon is, hogy ki és .togyan gazdálkodik a ké­pességeivel. Mert az is baj lehet, ha az em­ber túl nagy fába vágja a fejszéjét, ami meg­haladja az erejét, de az is, ha aprópénzre váltja, elaprózza, el­forgácsolja a tehetségét. — Ezek szerint nem objektívek azok a katalóguscédulák? —Objektívek, de nem mutatnak, mutathatnak mindent. A sajátos kis­városi létformából következik, hogy a vidéken élő embernek akkor is, ha tudományos igényei, szándékai van­nak, sokszor olyasmit is vállalnia kell, ami ugyanolyan szellemi erőfeszítést kíván, mint akár egy ta­nulmány megírása, de mégsem lesz belőle könyvári katalóguscédula. —Milyen más szellemi „kitérés­ről" , erőfeszítésről beszélhetünk a Tanár úr esetében? — Elsősorban arra gondolok, hogy negyven év alatt több száz, talán ezer előadást is tartottam a megyében, Nyíregyházán és az országban. Ezek nagyobb része irodalmi ismeretterjesztő előadások voltak a TIT keretében. Sorozatok, szabadegyetemi előadások, anké­tok. Ugyanígy nem tudtam nemet mondani, amikor az írószövetségtől az akkori titkár, az áldott emlékű Fábián Zoltán megkere­sett, hogy vállaljam el a megyében élő, akkor éppen a tehetségüket, szárnyaikat bontogató fiatal írók, költők támogatását, menedzselését és irányítását. így lettem a megyei írócsoport vezetője, immár 17 éve. Segítettem publikáláshoz juttatni őket, számtalan antológiát szerkesztettem, s a könyveiknek vagy a lektora, vagy a szerkesztője voltam. Sokukat első pub­likálásuktól kísérhettem figyelemmel és segíthettem a több kötetes íróvá-költővé való érésüket. — Ehhez kapcsolódott az Iro­dalmi Presszó is... — Részben igen, de a presszó már 20 éves, Váci Mihály születésének 50. évfordulójakor indult el, s eleinte Váci kortársait, majd a megyénkhez kötődő, vagy az innen induló írók, költők és művészek voltak a ven­dégeink. Természetesen a megyei írócsoport is bemutatkozott több al­kalommal, hiszen vagy 15 antoló­giában szerepeltek. S önálló köteteik megjelenése kapcsán is bemutat­kozhattak az Irodalmi Presszóban. — Nem bánta meg ezeket a kité­rőket? — Alapjában nem, hiszen ez a munka sem haszontalanabb, mintha helyettük tudományosabb tevé­kenységet végeztem volna. Ez a negyven év egyébként sok örömet is hozott. Egyrészt olyan elismerést, mint a díszpolgári kitüntetés, amely mégiscsak annak a négy évtizednek a munkáját ismeri el, amit elvégez­tem. Külön öröm számomra még, hogy most, a 70. születésnapomra megjelenhetett a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei irodalmi topográfia. Ez egy több évtizedes ku­tatómunka összefoglalása, kézzel fogható eredményének dokumentálása. A könyv megjelenése és a születésnapi évforduló egybeesése a véletlen műve, de így még jobban örülök neki. — Milyen tervei vannak, min dolgozik most? — Ebben a korban már nem tervez hosz- szabb távra az ember. Jelenleg az irodalmi topográfia második részén dolgozom, amely a megye irodalmának hagyományait öleli fel Ajaktól Zsurkig. Ugyancsak készülőben van egy másik kötet is. Ebben Bessenyeitől Ratkó József­ig megyénk legjelentősebb írói szerepelnek majd. Elfoglaltságot jelent még, s kitölti az időmet az Irodalmi Presszó körüli szervezői és vezetői munka, a Molnár Mátyás Ala­pítványban való kuratóriumi tagként való tevékenységem, s a folyóiratokban való rendszeres publikálásom. — Köszönjük a beszélgetést. Engedje meg, hogy születésnapján szívből .köszöntsük Önt lapunk munkatársai és olvasói, valamint a megye valamennyi irodalombarátja nevében is. További tu­dományos munkáihoz, irodalmi szervező tevékenységéhez pedig hosszú életet és jó egészséget kívánunk! Dr. Katona Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom