Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-25 / 183. szám

1994. október 25., kedd in KARPATALJA UJ KELET Pártvagyon-privatizáció Elvtárs vagy elvtárs úr? Talán mondanom sem kell, a kommu­nista párt szép hagyományokkal ren­delkezik Ukrajnában. Igaz, egy időre betiltották, vagyonát, ami gyakorlatilag egy volt az állam vagyonával, nemzeti tulajdonba vették. A naivak akár azt is hihették, hogy az egykoron uralkodó ideológia soha nem tér vissza. Nos, ez akkora tévedés volt, mint annak har­sogása, miszerint a független Ukrajna rövid időn belül gazdasági nagyhatalom lesz. A helyzet sajnos úgy áll, hogy az ország gazdasága az abszolút nulla fok alá süllyedt, viszont a párt ismét él, tag­sága egyre nő. Sőt, nem is oly rég a par­lament érvénytelenítette a kommunista párt betiltásáról hozott törvényt. — Hogyan is történt mindez? — kér­deztem Tóth Mihály parlamenti kép­viselőt. — Egyértelmű, hogy az egykori ál­lampártnak vannak hívei az ukrán par­lamentben. Viszont, mint utólag kiderült, a szavazás körül nem minden felelt meg a házszabálynak, így a kérdésben, min­den bizonnyal, újabb szavazást kell tar­tani. Nos, bárhogyan is alakulnak a dolgok. a tényt aligha lehet semmissé tenni: a kommunista párt ismét él, politikai sze­repet követel magának, sőt, számos me­gyében, így Kárpátalján is, már újra alakultak alapszervezetei. A tény hallatán ki-ki tapsikolhat vagy éppen mérgelődhet, ez a helyzeten mit sem változtat. Kínálkozik viszont egy ugyancsak húsba vágó kérdés: mi lesz az egykori hatalmas pártvagyonnal? Tóth Mihály véleménye szerint — aki mellesleg az egyetlen magyar nem­zetiségű képviselő a parlamentben — a párt működésének engedélyezése és a pártvagyon két, egymástól elválasz­tandó, külön elbírálás alá eső kér­dés. Előfordulhat, hogy a megismételt szavazás is semmisnek nyilvánítja a betiltásról hozott határozatot, a va­gyon visszaadásáról azonban szó sem lehet. A vagyoni kérdés feszegetése egyéb­ként sok egykori párttag számára is kényes lehet, mivel csak a jó ég a meg­mondhatója, hogy a feloszlatáskor mi került az állam tulajdonába, s mit priva- tizálgattak, osztottak kézen-közön egymás közt az elvtárs urak. —H — Ki tudja mit „magánosítottak” a kommunista vezetők? Napirenden a kisebbségek A helyhatósági választásokat követően a megyei önkormányzat struktúrájában Kár­pátalján is több lényeges változást esz­közöltek. Ezek egyike, hogy megszűnt a nemzetiségi osztály, s megalakult a nem­zetiségi, migrációs és vallásügyi főosztály. —Hozott-e a szervezeti átalakítás szem­léletbeli, lényegi változásokat?—e kérdést Vaszil Lizáknak, az új főosztály helyettes vezetőjének tettem fel. — A főosztályon belül három osztály jött létre. Külön foglalkozunk a kárpátaljai nem­zetiségek problémáival, külön a mig­rációval kapcsolatos kérdésekkel, s külön osztály feladata az egyházakkal való kap­csolattartás. — Az új felállás azt sugallja, mintha a kisebbségi kérdéseket háttérbe szorították volna... — Erről szó sincs. Kárpátalján a nem­zetiségekkel való törődés prioritást élvez. Itt egyszerűen nem lehet a kisebbségek érdekeit figyelmen kívül hagyva politizálni. Inkább arról van szó, hogy a megyei önkor­mányzat lemond a nemzetiségek belső ügyeibe való direkt beleszólásról. A belső ügyek intézését a nemzetiségi érdekvédelmi szervezetek hatáskörébe engedi át, s magának a koordinátori szerepet hagyja meg. Ennek az elvnek a szellemében hív­tuk meg eszmecserére a múlt héten a nem­zetiségi szövetségek képviselőit. A meg­beszélésre elküldte vezető tisztségviselőjét a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közös­sége, a szlovák, a ruszin, a német, a cigány, a zsidó és az orosz érdekvédelmi szervezet. — Volt-e konkrét célja a találkozónak? — Mivel a Kárpátaljai Nemzetiségek Demokratikus Ligája huzamosabb ideje csak papíron létezik, a helyettesítéseként életre hívott Nemzetiségi Kerekasztal csupán egyes konkrét kérdések megvi­tatásakor ül össze, fontosnak tartottuk a nemzetiségi szervezetek vezetőinek találkozóját. Emellett szerettük volna együttműködésünket az élő kapcsolat révén erősíteni. A jelenlevők kézhez kaptak egy tervezetet, mely a megyei tanács mellett létrehozandó nemzetiségi tanácsadó testület felépítését, működési elveit vázolja. — Hogyan fogadták a tervezetet a szövetségek vezetői? — A többség azon a véleményen volt, hogy a tervezetet tanulmányozni kell, s részletes megvitatása után van értelme az érdemi tárgyalásnak. —Nem tekinti ezt egyfajta diplomatikus elutasításnak? — Inkább a politikai érettség megnyil­vánulásának tartom. A testület létrehozása mindenki számára hasznos lehet, hisz a szövetségeket semmire nem kötelezi, vi­szont ily módon egyenes hatással lehet­nek a megyei vezetésre, még az előkészítés stádiumában beleszólhatnak a nemzeti­ségekkel kapcsolatos kérdésekbe. Horváth Sándor Leszúrták a tanácsadót Négy felfegyverzett, álarcos bandi­ta támadta meg Ukrajna külkereske­delmi miniszterének, Szergej Oszö- kának gépkocsiját. A támadók megál­lásra kényszerítették az autót. A veze­tőt egy palackkal leütötték, majd a mi­niszter szokásos helyén ülő férfira tá­madtak. Késeikkel össze-vissza ka­szabolták a szerencsétlent, akiről ki­derült, hogy nem a kiszemelt áldozat. Akit megöltek, az Vjacseszlav Kro- leveckij, a miniszter tanácsadója volt. A szemtanúk állítása szerint a táma­dók bőrfejűek voltak, s mintegy két órán át várakoztak a bűncselekmény színhelyén. A halálos késszúrásokat, állítják nagy valószínűséggel a szak­értők, a miniszternek szánták. Oszö- ka úr ugyanis néhány, maffiakörök­ben népszerűtlen rendelet kiadásával kezdte miniszteri ügyködését. Vissza­vont például több, az elődje által jóváhagyott kiviteli engedélyt, mivel azokat gyanúsnak találta.-B — Segít az ILCO Szövetség A Föld számos országában létezik már ILCO Szövetség. Ez olyan emberek tömörülése, akiknek betegségükből ki­folyólag műtéti úton a hasfalon kívülre vezették a végbelüket. A szövetség azért jött létre, hogy őket visszavezesse a normális életbe, segítségükre legyen a beilleszkedésben. Ukrajnában sajnos még nem létezik ilyen szövetség. Pedig nagy szükség lenne rá, illetve külföldi testvérszövetségeinek a segítségére. Kárpátalján némileg jobb a helyzet az országosnál. Két évvel ezelőtt a Megyei Onkológiai Kórházban látogatást tettek a ma­gyarországi ILCO Szövetség vezetői. Megismerkedve embertelen körülménye­inkkel, elhatározták, hogy segítő jobbot nyújtanak felénk. Tudni kell, hogy Kár­pátalján sok százan élnek együtt ezzel a betegséggel. Horváth Gyula, a magyar ILCO Szövetség elnöke felvette a kapcso­latot a világszövetséggel, s közbenjárása eredményeként kapott jelentős segélyt a Megyei Onkológiai Kórház. A kapcsolatok azóta sem szűntek meg. Sőt, azon túl, hogy a kárpátaljai stómá- sokat rendszeresen ellátják a legkorsze­rűbb stóma-zacskókkal, sokkal nagyobb jelentőségű szellemi támogatásban is részesítik onkológusainkat. Horváth Gyula elnök és Vargek János, a szövetség titkára rendszeresen meghívják szakembereinket a témával kapcsolatos konferenciákra, nemzetközi találkozókra. Legutóbb október elején Kaposváron vettek részt szakorvosaink egy nemzetközi tudományos konferencián. Az onnan haza­tért küldöttség egyik tagja, Dorogi József osztályvezető orvos szerint sokkal többet ér minden anyagi támogatásnál, hogy első kézből hallhatnak a legújabb gyógymó­dokról, eredményekről, melyeket a rák ellen küzdő orvostudomány elért. A magyar ILCO Szövetség elnöke, Hor­váth Gyula és Vargek János titkár jelen leg abban igyekeznek segíteni a kárpátal jaiakat, hogy ők is megalakítsák az ottani szövetséget. Balogh Csaba A munkácsi Rákáczi-kaslély TlSZlU|ltÓ közgyűlés- viharok nélkül badságharc leverése után a Schönborn- család birtokába került 1770-ben I. Ferenc József császár és király is megszállt itt A kastélyban gyűjtötték össze a vá­ros nagy szülöttének, Munkácsy Mi­hálynak az emlékét őrző ereklyéket Itt Akik Munkácsra látogatnak, azok ter­mészetesen Kárpátalja legjelentősebb ép­ségben megmaradt várát tekintik meg nemzeti nagyságunk, évezredes európai múltunk egyik szimbólumát Az erősség­hez Károly Róbert, Nagy Lajos, Zsig- mond, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, Zápolya János, II. Rákó­czi György kap­csolódik, s ezzel a magyar történel­met alakító, Mun- kács várát bíró személyiségek névsora koránt­sem teljes. Viszont a tele­pülésnek nem ez az egyetlen olyan épülete, mely a magyar múltat idézi A Rákóczi- ak birtokában volt az úgynevezett fe­jér ház, melyet a XVII. század má­sodik felében épí­tettek. A város központjában lé­vő, jelenleg egy­emeletes épület, mely most kép­tárat és emlék­múzeumot foglal magában, a sza- II. József és 1. Ferenc József is megszállt itt látható a festőművész egészalakos emlékművének gipszmakettje is. A szo­bor soha nem készült el. Helyette az idén a kastély szomszédságában mell­szobrot állítottak a művész születésének 150. évfordulóján. Markovics Mátyás felvétele Kárpátalján mostanság szinte már köte­lező, hogy ha valamely kisebbségi szerve­zet gyűlést tart, azon okvetlenül kell legyen szócsata, vádaskodás, támadás és hát­batámadás, bojkott és látványos kivonulás. Szinte hihetetlen, de a Magyar Értelmi­ségiek Kárpátaljai Közösségének első tisztújító közgyűlésen mindez elmaradt. A mintegy száz tagot, ezenkívül négy regio­nális szervezetet s mintegy tucatnyi tár­saságot, egyesületet, alkotóműhelyt tömörítő közösség küldöttei az eddig vég­zettek elemzésére, a teendők vázolására, feladataik konkretizálására szorítkoztak, s minden hangoskodás, felesleges műviták szítása nélkül tartották meg tisztújító fóru­mukat. A közösség a megalakulása óta eltelt tizenhat hónap alatt legitim társadalmi szervezetté vált, számos ukrajnai és külföl­di, elsősorban magyarországi, civil szer­veződéssel létesített kapcsolatot, felvállal­ta a kárpátaljai magyar értelmiség érde­keinek képviseletét, több megyei, sőt országos, illetve nemzetközi jelentőségű találkozót, tanácskozást szervezett. A MÉKK három szakcsoportból te­vődik össze. Ezeket egy-egy társelnök irányítja. Az utóbbi hónapokban a leg­látványosabb a gazdasági ág tevékenysége volt, mely hatékonyan segíti az ukrajnai és külföldi vállalkozók közti kapcsolatte­remtést, gazdasági adatbank létrehozásán fáradozik. A tudományos, illetve az irodalmi-művészeti csoport főként tu­dományos konferenciák, szakmai találko­zók, könyvbemutatók, irodalmi estek szer­vezésével járult hozzá a vidék ma­gyarságának szellemi fejlődéséhez. A tisztújító fórumon elhangzott, hogy a MÉKK a jövőben sem válik tömeg­szervezetté, viszont gyűjtőhelye minda­zoknak, akik gyakorlati munkával szolgál­ják a kárpátaljai magyar kisebbség ügyét. A közösség a jövőben is eltekint a direkt politizálástól, viszont a magyarságot érintő kérdésekben határozott állást kíván foglal­ni, és súlyának megfelelően részt kíván venni a kisebbségekkel kapcsolatos döntések megvitatásában, meghoza­talában és végrehajtásában egyaránt. A küldöttek döntöttek arról, hogy a MÉKK csatlakozik a Kárpátaljai Magyai Szervezetek Fórumához, s kéri felvételéi a Magyarok Világszövetségébe. A gyűlésen megválasztották a közösség tisztségviselőit. A MÉKK elnöke Dupkc György lett. Tóth Mihály parlamenti képviselő, aki korábban a gazdasági társelnök volt, a jövőben tiszteletbel elnökként tevékenykedik majd. A szak­csoportokat vezető három társelnök Gort vay Erzsébet (tudomány), Turóczy István (gazdaság) és Horváth Sándor (irodalom művészet és közművelődés) lett. Horváti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom