Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-25 / 183. szám
Jó bor az óbor Tarpán nősülök — Mikor tetszett beköltözni az otthonba ? — A feleségemmel együtt jöttünk, mindketten akkor voltunk 78 évesek. Itt érte őt a második agyvérzés, ami el is vitte. — Hogy tetszik lenni egészségileg ? —- Ragyogóan — mosolyodik el Józsi bácsi, és mintha csak ezt akarná bizonyítani, belép az ajtón a gyógyszeres nővér, de ki is fordul. Ebben' a szobában nem oszt tablettát. - Sokat, és mindenfélét megeszek - folytatja a bácsi. - Csak a napok telnek már nehezen. Sétálgatok, beszélgetünk a barátokkal, aztán pihengetek. — Ne tessék tolakodónak tartani, de vannak még ilyen korban az embernek tervei ? — Nekem vannak — feleli, és a hangja megtellik életerővel. — A húgom Császáriban lakik, és nem messze tőle van egy üres ház, oda szeretnék kiköltözni. Ám van egy kis baj. — Éspedig? —- meglepetten felhúzom a szemöldököm, és kíváncsian nézek rá. — Lakik ott egy asszony, akinek nemrégiben tervei voltak velem. Hozzám akart jönni feleségül, de én többet nem nősülök. Nekem elég volt egy asszony. Sikli Tímea Többé már nem Huszonhárom éves vagyok, de néha borzasztóan öregnek érzem magam. Nem így a márciusban századik évét betöltött Fekete Józsi bácsi, aki szinte teljes szellemi frissességgel vitázik barátaival a sóstói szociális otthon társalgójában. — Jöjjenek a szobámba, ott nyugottab- ban tudunk beszélgetni — invitál a bácsi, akinek ez a megnevezés már igen csak kijár. — Meséljen egy kicsit magáról — kérem, miközben kolleganőmmel elhelyezkedünk az ülőalkalmatosságokon. — Baktalórántházán születtem, 1894. március 6-án — kezdi Józsi bácsi, és ettől a „bűvös” dátumtól kicsit meseszerűen érzem magam. — Hatéves koromig éltünk ott, aztán az apám Gyulajon vettem egy házat, átköltöztünk oda. Később Nagyváradra mentem tanulni, vas- és fémipari képzőt végeztem. — Milyen volt akkor fiatalnak lenni ? — kérdem. — Nagyon jó. Én mindig a munkát kerestem, azt szerettem, ha volt elég tennivaló. — Sokat tetszett udvarolni a lányoknak ? — Nemigen. Nem voltam én olyan típus. A bátyám egyszer megkérdezte, * elkísérném-e a szüreti bálba. Nehezen álltam kötélnek, de végül jól végződött. Itt ismertem meg a feleségemet. Szegény azóta már meghalt. — Meddig tetszettek együtt élni ? — Hatvanhat évig. Sohasem volt köztünk olyan eget verő nagy szerelem, de a párom nagyon jó asszony volt. Született két gyerekünk is, de már csak az egyik él, az is Amerikában. r • • Ö regszem, Virág. Megöregedtek, meghaltak, eltávolodtak tőlem azok, akiket szerettem. Akiknek izmuk, eszük legendás volt. A szkander, a szójáték bajnokai. Liter pálinkát ittak tíz sör mellett és zsenik voltak egy rossz rendben. S erre gondolva, Virág, azon kapom magam, hogy egyedül ücsörgők a kocsmában és szo- morkodom a világ végleges romlásán. Elpusztulok, Virág, mert elfogyott körülöttem a levegő. Valaha kapkodtam utána, most már csak szemlélem az életet. Az ételt, a szépséget csak nézegetem. Turkálok, mert alkalmatlan vagyok mindenre, ami étel, ami élet. Pedig hogy szerettem a főtt marhahúst ecetes tormával és puha kenyérkével! Emlékszel, Virág, a kicsi présházra, ahol szalonnát, zöldpaprikát tukmáltál a számba és kortyoltunk hozzá borocskát és nevetgéltél mohóságomon. Mondtad: - Azt szereted bennem, hogy nem vagyok jólnevelt, holott néha olyan vagyok, mint egy úrigyerek. A világ hasadása ez, Virág. Azé a világé, amely belém ékelődött: feszít-és széthasítana, hogyha hagynám. Meddig bírom? Nem tudom. Ebéd- és vacsorameghívásokat mondok le s ilyenkor gonosz iróniád jut eszembe, hogy félek a nyomortól, á nélkülözéstől, az éhhaláltól... Hát most már nem félek se a nyomortól, se a nélkülözéstől, se az éhhaláltól! De szégyenkezem a világ bősége és kicsinyessége miatt. Úgy ád, hogy mindent elvesz. Kirabolja egészségem, maradék jóságom. Kiraboltan pedig mit ér az életünk, Virág? Mit érnek a szavak, ha nincsenek a helyükön? Ha a kézfogás durvább! Miről kesergek én? Az ételről, a barátságról, a szeretetről. Manapság egyikből se jut túlságosan sok. Pedig mindhárom a szegénység sója, szentháromsága, óhaja. Sóhaja. Már nem ételművet eszem, hanem mű-ételt: a barátság-érdekbarátság, a szeretet - múló templomi ájtatosság. Virág, marad a hideg és a homlokrán- colás. Nézem a kezem és a zűrzavart arcomon. És sírok befelé, mert boldogtalan vagyok. Azzá tett a népem, Virág. De öklöm nem mutatom senkinek, hiszen Te mondtad: nem öklöket kell rázogatni, hanem öklöket kell nyitogatni. Bocsáss meg, elfáradtam. Legközelebb talán többet és másként írok. Csókollak: Magyar József f ~~ ’N| Levelek Virágnak UJ KELET ■ 1 1 MFfiYFNK FI FTFRŐI I IVIE.VI 1 Lim lLE. 1 LDUL 1994. október 25.. kedd Montázs-Art Mozi kínáló Szüret után Október 25-26. Szőke András: Európa Kemping. Búcsúzunk Szőke András filmjeitől és stábjától. Két alkotását műsorra tűzve sír- tunk-nevettünk a képsorok láttán, az egyedülálló mozgóképes beszámolókon. A mindössze 21 forgatási napot megélt Európa Kemping az 1990-es évben került a publikum elé, rögtön csattanóval végződve. Új szelek fújdogálnak a magyar filmevártásban — lehetett hallani a tudatni minden idelátogatóval a ház szabályait. Ági, a felesége terhes, néha már két embernek érzi magát. Folyik a sütkérezés, a pancsolás, de bejelentés érkezik: a területen nagy erejű bombát helyeztek el, nem tudni mi okból, milyen szervezet, talán a külföldiek miatt. Vizi és Badar nekilátnak a terep átfésülésének. Sok a külföldi turista, vannak törökök, franciák, finnek. Feltűnően hatalmas mennyiségű dinnye található errefelé, ami könnyén bomba is Almadúvar: Kika kiszivárgó híreket. Döbbenet ült az arcokon. Hát ilyen is lehetséges? Igen, a lehetetlenből kihozni a lehetséges legtökéletesebb megoldást. A helyszín egy Tisza-parti kemping, mely minden környező és nem környező baráti országból várja kedves vendégeit. Áron, az üdülő portása jónak látja előre lehet. És ne felejtsük el, a portás feleségének kerek hasa felettébb kezd gyanús lenni. Október 27-29. Pedro Almodovar: Kika Az örökké szidott Magyar Televízió közel egy éve Almodóvar-sorozatot indított a La Manchában született spanyol rendező terméseiből Matador, Kötözz meg és ölelj, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén és így tovább. Nem lehet ismeretlen kis hazánk mozifalai között Pedro neve, aki gregorián miséket énekelt fiatalabb korában, és ezzel végérvényesen hitét veszítette. A hit visszaszerzését a filmkészítéssel oldotta meg, habár erős kötődést érzett a Tennese Williams darabok színházi rendezéséhez. A ’93-as produkcióját magába foglaló Kika korábbi kilenc alkotásának elemeit tartalmazza, így megfelelve nyughatatlan lelkiállapotának. De ki is valójában ez a titokzatos nőszemély? Kika az örömteli sminkművész. Egy fotóssal tölti napjait, persze szeretik egymást, de megértésre nem találnak. Ramon alig beszél. Hallgatásának kulcsa anyja öngyilkossága. Az anyjától fennmaradt tárgyakkal bástyázza el magát. Október 30-31. Dominic Senna: Kalifornia Brian Kessler és Carrie Laughlin amerikai liberális figurák. Brian egyetemista, míg Carrie fényképész. Kalifornia felé veszik útjukat, és hogy megosztozzanak az utazás költségein, hirdetés alapján jelentkezik hozzájuk a feltételesen szabadlábon levő Early és a szegény, egyszerű, csinos. 17 éves Adele. A furcsa emberkeverék, melyet a gondviselés hozott össze, útközben méregeti egymást. Brian és Carrie udvariasak, ám fölényesek maradnak. Adelet elbűvöli Carrie kifinomultsága, Early azonban közömbös marad mind az emberek, mind a meglátott gyilkossági helyszínek iránt. Felföldi Oszkár Az emberek többsége — legyen ifjonti leányzó, serdülő fiúcska vagy érett, felnőtt ember — szeret szépen, ízlésesen, s lehetőleg minél kevesebb pénzből öltözködni. Ezért, ha kell, képes a város egyik végéből a másikba utazgatni, míg megtalálja a stílusához, na és persze a pénztárcájához illő boltot. S ha már rátalált, nem szívesen megy el máshová vásárolni. így voltam ezzel én is. Sokáig keresgéltem, sok helyet kipróbáltam - bár tudom, hogy próbálni csak a kiskutya szokott -, míg végül megállapodtam a Nyíregyháza belvárosában lévő igen „nívós”, exkluzív üzletnél. Nagyon szerettem, mert mind a saját, mind pedig a felnőtt családtagjaim részére különleges és egyedi holmikat tudtam venni. Egyetlenegy bajom volt csupán: a férfi-, a női és a fehérneműrészleget három egymáshoz közeli, de mégis csak külön üzlethelyiségben találhattam meg. Na, de végül is ezt az apró kellemetlenséget ki lehetett bírni, eltörpült a cserébe kapott kínálat mellett. Egy szép napon aztán azon vettem észre Színvonal magam, hogy nincs hova bemenjek! Az üzletek - mindhárom - zárva voltak, sőt egyszerűen eltűntek a városból. Néhány nap után azonban kiderült: kibővítik, átépítik, megszépítik, és egy helyen fogják üzemeltetni. Legalábbis a kirakaton belül kifüggesztett plakát ezt hirdette. így hát megoldódni látszódott az egyetlen apró kifogásolni valóm is. Már alig vártam, hogy befejeződjenek a munkálatok, és megnyíljon végre szeretett butikom. Ám a nyitás okozta öröm hamar csalódásba csapott át. Az egykori egyedi és különleges darabok helyett mind a férfi-, mind pedig a női részlegben (számomra) ízléstelen tucatáruk tömegével találtam szemben magam. Eltűntek a mérsékelten drága, egy-két darabos holmik, és helyüket a jóval olcsóbb, egy kaptafára készült áruk vették át. Végtelenül sajnálom, hogy a küllemi. szépség a minőség rovására valósult meg, és hogy mára már csak a nevében „nívós” akisáruház... Megyénknek két szőlőtermő' hegye van: a barabási és a tarpai. Mindkét helyen leszüretelték a termést, és pincék mélyére kerül préselés után a must, hogy kiforrás után az ünnepi asztalra kerül jön a zamatos bor. Szüreti tnosolx Barabáson Darálják a mustnak valót A préselés lérfimunka Sóstón él . 1 a százéves bácsi í
