Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-25 / 183. szám
UJ KELET III 1 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL n i 1994. október 25., kedd 3 A szembenállás sehova sem vezet Takaros, új házat találok Dombrádon a keresett címen. Horváth István éppen a kertből ballag fel, és félrehessenti a kapunyitásra morduló kutyát. Kezetfogunk, s rögtön mondja:- Maga valahonnan ismerős nekem. Kutatunk az emlékekben, s végül megállapodunk, hogy valószínűleg az egykori SZÁÉV- nél találkozhattunk.- Huszonkét esztendőt húztam én ott le - mondja a testes cigányember. - Az ácsállványozókkal jártam az országot. Építettünk lakást meg iskolát Pesten, irodaházat Miskolcon... Csak aztán elkezdett rendetlenkedni a motor - nyomja meg a szíve táját. - Leszázalékoltak. De előtte még a saját két kezemmel húztam fel ezt a házat.- Hogy vannak a domhrádi cigányok?- Rosszul, ‘mint mindenütt az országban. A legnagyobb baj a széthúzás. Nem volt ilyen ez a nép. Összetartóak voltunk, segítettünk egymáson. Most meg ha valakinek egy hajszállal többje van, az lenézi a másikat, azt a másikat meg kiveri a sárga irigység.- Azt hallom, munka sincs...- Hát persze, hogy nincs. A cigányok kilencvenöt százaléka nem tanult ember. Segédmunkás volt a legnagyobb részük. Ezeket küldték el legelébb. Akkoriban, amikor még dolgozni lehetett, dolgoztak, mert az OTP-t fizetni kellett. Akkor az apák munkahelyet szereztek a gyerekeiknek. De most... Most az öregebbek közül kevesen dolgoznak, a gyerekeknek, fiataloknak nem jut munka. Bele sem kóstolhatnak, milyen dolog munkában lenni. A dolog- talanságba nőnek bele.-Hallom, maguk is tervezik, hogy létrehozzák a faluban a kisebbségi önkormányzatot.- Nézze, én tanácstag is voltam. Azt látom, hogy muszáj valahogy felemelni a cigányságot. De ezért nekik is tenni kell. Én nem tagadom, hogy MSZP tag vagyok, tizenhat cigányból álló szervezetünk van. Az országgyűlési képviselőt is segítettünk megválasztani. De most azt szeretnénk, hogy ne számítson a politika. A cigányság érdeke legyen a lényeg. Az kellene, hogy a dombrádi cigányok előrelássanak, összefogjanak, testvérképpen öszszetartsanak. De még ettől is sokkal fontosabb, hogy gyermekeink tanuljanak. Nekem van már felnőtt fiam, ötvennégy évesen mégis két aranyos kis állami gondozottat nevelünk a feleségemmel. Mindent megadunk nekik, hogy tanulhassanak. Kavargatom Boriska asszony igencsak szívvel főzött kávéját, s közben eszembe jut amit Solymossy polgármester úr mondott vagy egy órával ezelőtt. „Mindkét oldalon meg kell érteni, hogy a szembeállás sehova sem vezet, legfeljebb unokáink fognak majd szenvedni amiatt, ha a mai nemzedék, legyen az magyar vagy cigány, nem tesz meg mindent azért, hogy itt együtt tudjunk élni.” (K) látogatás a VÁRDA-DRINK-nél i M >i nem 1 lordji iik 1 ia EH iá 9 yái rat A cég vezetőivel a legutóbbi nyíregyházi expón találkoztam, amikor is egy szeszipari vállalat részéről furcsának tűnő fejlesztési programról - az új kicsomagolású Sztár üdítőitalokról - beszélgettünk. A jelenlegi eredményeket Szilágyi László, a VÁRDA-DRINK Szeszipari Rt. igazgatója értékeli. — Cégünk száz százalékban dolgozói tulajdonban van. Senki sem arra törekszik, hogy a vagyont elherdálja. Magyarul: mi nem hordjuk haza a gyárat, hanem egy hosszú távon nyereségesen gazdálkodó egységet szeretnénk fenntartani. Köztudott, hogy a szeszipari termékek feketepiaci előretörése miatt jelentősen csökkent a forgalmunk. Ez országos probléma. Reklámlehetőségeink korlátozottak, és így termékeinket nem tudjuk nyilvánosan szembeállítani a hamisítványokkal és a rossz minőségű csempészáruval. Az ebből származó forgalomkiesést próbáljuk pótolni az új kiszerelésű üdítőitalokkal. Nyolc ízt kínálunk a fogyasztónak. Legkeresettebbek a narancs, a tonik, a málna, a kóla. Az egzotikus ízek kedvelői szívesen vásárolják a kivit. — Hódít a piacon a Várda-keserű. Mi ennek az oka? — Magyarországon első számú konkurense lettünk az Unicumnak. A térhódítás egyik oka valószínűleg az, hogy termékünk simább, és nem olyan markánsan keserű. A gyártásban sokéves tapasztalatunk van, betartjuk a technológiai fegyelmet, több évtizedes receptúra alapján dolgozunk. Itt olyan gyártási és érlelési tradíciók vannak, melyektől nem lehet eltérni. Bármit is híresztelnek az emberek, tőlünk csak természetes alapanyagból készült természetes ízeket kap a vásárló. — Műszaki fejlesztésre jutott-e pénz az elmúlt időben? —Nemrég fejeződött be egy új érlelőtér építése, épületeink felújítását is megkezdtük. F. Sipos (Hogyan tovább Nyírlövőben?) Kisvárda vonzáskörzetében fekszik a kis, alig nyolcszázlelkes Nyírlövő. A polgármesteri hivatal épülete leromlott, az alkalmazottak kénytelenek egy helyiségbe összezsúfolódni. Rossz időpontban érkeztünk, ugyanis a polgármester úgynevezett „tiszteletdíjas”, csak csütörtöki napokon tartózkodik a hivatalban. A jegyző épp házon kívül volt. — Szegények vagyunk! Nincs pénz, nincs munka - mondja az egyik titkárnő. — De menjenek el az iskolába. Az igazgatóhelyettes mindent el tud mondani a falu dolgairól. Az általános iskola udvarán gyerekek söprik az őszi leveleket a járdáról és a lépcsőről. A tanári szoba szűk. Egyik falát gyerek, mindössze 13 fős osztályunk is van. Az egy főre eső költség eléri a 60000 forintot, ez nagy ráfizetés az önkormányzatnak. Fejlesztésre csak néha csurran-cseppen, az is csak annyi, hogy néhány gumilabdát tudunk venni belőle. Próbálunk mi pályázat útján pénzt szerezni, de saját erő biztosítása nélkül nem kapunk támogatást. Ez pedig nincs. A környéken egyedüli iskola vagyunk tornaterem nélkül. Amíg lehet, a szabadban tornáznak a gyerekek, télen egy 9x9 méteres termet használunk erre a célra. Az úgynevezett „nagyiskolában” - ami valaha kúria volt - tanulnak a felső tagozatosok, egy szomszédos épületben a negyedik, egy másikban a harSzünet az általános iskolában szekrények takarják el, a másik oldalon asztalokat és székeket zsúfoltak be. Éppen szünet van, a tanárok bent ülnek. Bajuszos, enyhén kopaszodó fiatalember Barta András, az igazgatóhelyettes. — Nyírlövő öregszik. Csökken a lélek- szám, sok az időskorú ember. Az értelmiségi fiatalok nem maradnak a faluban. Miért is maradnának? Munkalehetőség nincs, kivéve azt a néhány közalkalmazottat. Van ugyan egy-két vállalkozó, de a munkanélküliség 30—40 százalékos, sok a leszázalékolt. Néhányan próbálkoznak a földműveléssel, de legtöbbjük ráfizet a boltra. Mi, pedagógusok, itt születtünk. Büszkék vagyunk arra,hogy ez a kis falu ki tudott nevelni 13 pedagógust. Az utánpótlás is biztosított, most is tanul nyolc gyerekünk egyetemen, főiskolán. — Az általános iskolát Nyírlövő és Lövőpetri közösen tartja fenn. Kevés a madik osztályosok. Az első és második osztályosok számára Lövőpetri ben van két tantermünk. De lehetséges, hogy a református és a görög katolikus egyház visszaigényli az épületeit. Ehhez a kúriához csak úgy vannak hozzátoldozgatva a helyiségek, hogy egyáltalán nem hasonlít semmilyen normális iskolához. — Abban is különbözünk a szokásosan működő iskoláktól, hogy nálunk a tanítás hét óra húsz perckor kezdődik. Erre azért van szükség, mert a Lövőpetri felől érkező és Kisvárdára tartó busz a munkások miatt nyolcra ér Kisvárdára. így a mi gyerekeink már hét óra után itt vannak. Any- nyi előnye van, hogy hamarabb végzünk, visszafelé sűrűn jár a busz. — A nehéz körülmények ellenére megpróbálunk azért valami pluszt nyújtani a gyerekeknek. Vannak szakköreink, beneveztünk egy norvég környezetvédelmi ni, de azért készségesén válaszol a kérdésekre. Már meglévő MTZ-jük- höz vásároltak még kettőt, a hozzávaló szerszámokkal együtt. Vettek egy használt kombájnt, öntözőberendezésük is van. A földterületük 150 hektáros. Ötven hektár búzát és rozsot vetettek. A termés szép volt, de vevő még sajnos nem akadt rá. A búzáért nyolcszáz forintot ígértek, azért nem Az őszi vetéshez készülődnek a Dúrbák család udvarán Bozsó Katalin felvételei projektbe. Tavaly a Kossuth-vetélkedő megyei döntőjén tizedikek lettünk, egy megyei földrajzversenyen elsők. Kilencven diákunk jár rendszeresen a kisvárdai kultúrház által szervezett színházi előadásokra. — Nemrégiben itt történt az az ominózus szalmonellamérgezés. Milyen utózön- géi vannak ennek? —Mint közismert, a napközi konyháján a fánkhoz egy olyan málnás habot szolgáltak fel, amihez főzés nélküli tojásfehérjét használtak. Harminc gyerek került kórházba. A konyhát bezáratták, az alkalmazottak fegyelmi megrovásban részesültek és pénzbírsággal sújtották őket. A konyha ma már megújult formában működik tovább, az ANTSZ kívánalmainak megfelelően modernizálták. A mérgezés után a lakosság nagy része felháborodott, és elvesztette a belénk vetett bizalmát, sokan ki is vették gyereküket a napköziből. Azóta azonban elcsitultak a kedélyek, a napközisek száma is újra elérte az eredetit. érdemes odaadni. Betárolták, aztán majd lesz vele valami. Negyven hektár kukorica letöretlen marad. Térdmagasságúnál nem nőtt nagyobbra, nincs értelme foglalkozni vele. Beszántják. Egy kicsit drága takarmány. Öntözni nem tudták, mert a meglévő kapacitás kellett arra a hatvan hektár dohányra, ami szinte az egyetlen nyereséges üzletág. Most ősszel rozsot vetnek, úgy néz ki, hogy a kisvárdai üzem és táposok jó pénzt adnak érte. — Érdemes tovább csinálni? Elegendő a nyereség? hogy beleharap - elejti. A szép gyümölcs meghengergőzik a porban. A nagyi gyorsan felkapja: - Nem baj, kislányom. Megmossuk, meghámozzuk és meg lehet azt még enni. Nem dobjuk el. Kifelé menet majdnem belebotlunk egy nagy fekete kutyába. Az épphogy megmozdítja a fejét. Egykedvű nyugalommal figyel minket. Olyan, mint egy öreg nyírlövői ember. Keserű. Öregszik a falu. Elmennek a fiatalok. Akik ittmaradnak, azoknak meg kell küzdeniük a nehéz körülményekkel. A hátráElhagyatott téesz-udvar — Kénytelenek vagyunk folytatni - válaszol habozás nélkül. — Az egész család munkanélküli. Rengeteg pénzt és fáradságot beleöltünk. Nem lehet kiszállni. Fekete hajú, kétéves forma kislány szalad ki a házból. Kezében alma. Éppnyos helyzettel, a magas vetőmag- és vegyszerárakkal, a rossz munkafeltételekkel, az alacsony nyugdíjjal, a növekvő inflációval és még ki tudja mennyi mindennel... Vasas László Tovább folytatva nyírlövői sétánkat, egy elhagyatott téesz-udvarra lettünk figyelmesek. A hosszú, lapos épület vakolata alól nagy felületeken kilátszik az építőanyagként használt vörös tégla. Az udvaron felveri a gaz a rozsdás gépalkatrészeket. A járókelők elmondása szerint a szövetkezetben már csak két ember dolgozik, de hogy mit, azt csak találgatni tudják. Annyi biztos, hogy termelés nincs. A téesz-udvar szomszédságában lakik a Dúrbák család. Mezőgazdasági vállalkozók. Az ő udvaruk inkább hasonlít egy téesz-telepre. Kopogtatásunkra kilép idősebb Dúrbák Józsefné. Szabadkozik, hogy nem akar ő újságban szerepel
