Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-19 / 178. szám

UJ KELET H 1 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ni ii 1994. október 19., szerda 3 Munkakultúrájára kényes cég Kitüntetés külföldre emberek... Lukács János Valamennyi központi lap és média be­számolt a világ egyik legjelentősebb pénz­intézeti csoportja, a holland ING elnöké­nek magyarországi látogatásáról. Aad Jacobs úrnak Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársaság Érdemérem Középkeresztje kitüntetést adományozta. Az esemény kapcsán kerestük meg a Nati­onale Nederlanden Magyarországi Bizto­sító Rt. Nyíregyházi Igazgatóságának vezetőjét, Lukács Jánost, aki a követke­zőkről tájékoztatta lapunkat. —Az Internationale Nederlanden Group (ING) a világ 50 országában van jelen. A 150 éves múltra visszatekintő, mintegy 200 milliárd US A-dollár eszközállomány­nyal rendelkező, hatalmas vállalatbiroda­lom tagjaként működő Nationale-Neder- landen Magyarországi Biztosító Rt. alig három éve, 1991. szeptember 16-ával kezdte meg tevékenységét, s vált rövid idő alatt a hazai életbiztosítási piac vezetőjévé. Ugyancsak sikeres az ING Bank Hungary tevékenysége is, hiszen a neves Euroma- ney pénzügyi szaklap a legjobb Magyar- országon működő külföldi bank címmel jutalmazta a pénzintézetet — mondta bevezetésül Lukács János. — A most első alkalommal hazánkban járt Jacobs úr látogatását kivételes je­lentőségűnek értékelem, de úgy gondolom, hogy ezzel valamennyi, az ez alkalomból Budapesten, a Nemzeti Sportcsarnokban megtartott konferencián résztvevő mintegy 1500 munkatársam azonosult. Igazgatósá­gunk szinte teljes létszámban képviselhette magát e számunkra nem mindennapi es­eményen - idézte fel a történteket, majd folytatta - A konferenciát követő fogadás­ra, a hazai biztosítási szakma vezető képvi­selői mellett, nagyon sok gazdasági szak­ember érkezett, többek között a megyénkbe- li Mádi László országgyűlési képviselő is jelen volt. Az ING elnökének hivatalos prog­ramja a másnapi sajtótájékoztatóval zárult. A nyíregyházi igazgatóság eredménye­ire térve elmondta, hogy az elmúlt év kimagasló teljesítményéért kapott ezüst oklevelet - a minőségi mutatókban mért eredményekkel - az idén aranyra szeret­nék váltani. Ehhez az igazgatóság a meg­felelő számú és felkészültségű szak­embergárdával rendelkezik. Az elért ered­mények - a munkatársak kétségtelen ma­gasfokú munkaintenzitása mellett - a val­amennyi piacon helytálló N N-termékek- nek köszönhetők. A várható jövő évi adókedvezmények révén e biztosítási mó­dozatok valószínűleg még szélesebb kör­ben válnak keresetté a megye lakossága körében is. A meglévő élet-, a tanuló-, a nyugdíj-, és a közelmúltban bevezetett, a súlyos betegségekre vonatkozó (Főnix) biztosítási típusok mellett minden bizony­nyal népszerűvé válik a banki szolgáltatá­sok körének kiterjesztése is. Az asztalán halmozódó gyermekraj­zokra rákérdezve arról tájékoztatott, hogy az itt lévők már csak töredékei annak a mennyiségnek, amelyeket már Budapest­re küldtek. Az N N által meghirdetett gyer- mekrajz-pályázat nyertesei - az elbírálást neves szakértők alkotta zsűri végzi — ko­moly jutalomban részesülnek, az első tíz helyezett például egy hétig vendéges­kedhet a Párizs melletti Euro Disneyland- ben, de a további helyezettek sem panasz­kodhatnak majd. A rajzokat szemlélve egyetértő véleménnyel vagyunk: az alko­tásokból kiderül, hogy az N N mennyire jó szándékkal szerepel a gyermekek lelke mélyén, a szülői megítélésből, sugallatból merítve, s hogy mennyire kívánnak egy békés, szép világot maguknak. - S ez így van jól! - összegezte befejezésül Lukács János. (lefler) ők is A Nyír-Dinamika Kft. képzőbázis a megye egykori legnagyobb gépipari vál­lalatának, a Mezőgépnek volt az oktató szerve. Ám az 1990-es választásokat követően a Mezőgép privatizálódott. A nagy vállalatból alakult 18 korlátolt felelősségű társaság, melyből mára 17 csődbe ment. Mindezen ómenek után alakult meg Lőkös Sándor vezérletével a Nyír-Dinamika Kft, mely nevéhez híven nemcsak dinamikusan fejlődő, de az újra mindig fogékony társaságot takar. Legú­jabb tevékenységükkel a cigányságot karolták fel. — A Mezőgépnek voltam 12 évig a személyzeti és oktatásügyi vezetője, s amikor 1990-ben meg akarták szüntetni a képzést, felvállaltam az ügyet — kezdi cégük bemutatását Lőkös Sándor ügyve­zető igazgató. — Teljesen átformáltam az üzemet. Az addigi bázistanműhelyt oktatá­si bázissá kellett alakítani. Igyekeztünk megtartani az ipari tanulókat, és elsősor­ban az alapszakmákra — mint például az esztergályos, lakatos, hegesztő és általános gépszerelő — összpontosítani. Emellett vittük tovább a termelést és szolgáltatást, valamint beindítottuk a felnőtt tovább­képzést. — Ez utóbbiról szeretnénk egy kicsit bővebben hallani! — A nagy üzemek által elbocsátott fém­munkások átképzésére álltunk rá. Ezt akkor még alvállalkozóként végeztük elméleti és gyakorlati oktatás keretében. Elsősorban a legmodernebb esztergagépek kezelését és programozását oktattuk a hozzánk jelentkezőknek. A kikerültek mintegy 50 százaléka sikeresen el tudott helyezkedni a tanfolyam elvégzése után a szakmájában. Ezenkívül próbálkoztunk mi sok mindennel, mint például az általános gépkezelői tanfolyammal is, ami egy rendkívül sokoldalú munkásréteget hívott volna életre, ám a szponzorok soknak találták a 60 ezer forintos targoncavezetői díjat, ami tulajdonképpen a tanfolyam lelke lett volna, s nem adtak rá pénzt. Anélkül pedig nem érdemes az egész do­log, így hát felhagytunk vele. — Ekkor még mindig csak alvállal­kozóként szerepeltek? — Igen, csak a tavalyi év január 1 -jétől működünk önállóan. Ekkor kezdtük el ki­dolgozni a munkaügyi központ részére az agrár ágazati felnőttképzés struktúráját és felépítését. Amikor kész lett, eladtuk a miskolci ÉRÁK-nak, akik felterjesztették a Munkaügyi Minisztériumhoz. Nagy si­kert aratott a művünk, s ekkor már minden­honnan kaptuk a jobbnál jobb tanácsokat, így született meg az az ötlet is, hogy gyűjtsük össze az ősi cigányfoglalkozá­sokat. S ha már a gyűjtemény megvolt, automatikusan adódott az alapgondolat, hogy pályázzuk meg egy ilyen jellegű tan­folyam elindítását. Felvettük a kapcsola­tot a cigányszervezetekkel, és megalapí­tottuk a mezőgazdasági építőanyag készítői tanfolyamot. A benyújtott 12 pá­lyázatunkból hatot fogadtak el, és kaptuk meg rá a pénzt. Az idén végre teljes gőz­zel beindultunk a tanfolyamokkal. — Gondolom, voltak akadályok.... — Gondot csak az analfabétizmus je­lentett. A legtöbb jelentkező sem írni, sem olvasni nem tudott, így elég nehéz volt velük boldogulni. Egyébként mindenki rendkívül segítőkész volt, főleg a négy település — Nagyhalász, Paszab, Tisza- vasvári és Tiszalök — polgármestere, akik szinte fellélegeztek, mikor megjelentünk. Úgy tekintettek ránk, mint egy kisebb faj­ta megváltásra. Ugyancsak megkerestük a településeken azokat a tanítókat, akik esetleg már tanították őket, vagy hajlan­dónak mutatkoztak segíteni a tanfolyamo­kon. Sok segítséget kaptunk a cigányvaj­dáktól is, sőt, ha őszinte akarok lenni, ők voltak a leglelkesebb támogatóink. — Milyen tapasztalatokkal és tudással gazdagodva fejezték be a cigányok a tan­folyamot? — Ki tudják tűzni az alapot, ki is ássák, zsinórozzák és vályúzzák. Ez volt eleinte, aztán továbbfejlesztettük az oktatást, hogy a járdát és a kerítést is meg tudják építeni. Ugyanez a helyzet a tetővel. A nád ke­zelésének és gondozásának megtanítása után nádtetőt is csinálnának a későbbiek­ben. — Egyetlenegy dologról nem esett már csak szó: mennyibe kerül mindez? — A tanfolyam a cigányok részére telje­sen ingyenes, sőt, még segélyt is kapnak az átképző központtól. El szeretném még mon­dani, hogy méltán szavaztunk bizalmat en­nek a rétegnek, mert bebizonyították, hogy ha foglalkoznak velük és emberszámba ve­szik őket, akkor nagyon is emberként vi­selkednek... Úri Nagy tervek Golopon Az évszázad talán legnagyobb vállal­kozására készül Szabolcs-Szatmár-Be- reg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei művészek, sportolók, természettudósok és gazdasági szakemberek egy lelkes csoportja. Céljuk röviden: megalakítani a Golopi Rákóczi Kulturális, Gazdasági és Fejlesztési Központot. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye hatá­rától nem messze fekszik a kis, alig nyolcszázlelkes Golop. A falu szélén áll egy vár, melynek története az 1500-as években kezdődik. A várat birtokolta többek között IV. Béla, Nagy Lajos, az Ibrányi-család, a Bogát és a Radvány nemzetség, a Rákóczi-család. Utolsó kapitánya Vay Sándor volt. A vár leg­újabb kapitánya a nyíregyházi Kulimár János, aki volt ökölvívó, futballista, NB I-es játékvezető, újságíró, szépíró. Költő barátjával, Madár Jánossal közösen összefogtak, és ez év márciusában megállapodtak a golopi önkormányzat­tal, hogy hasznosítás céljából felújítják a várat. Elképzelésüknek számos jeles közéleti személyiség: tudós, művész, politikus, sportoló támogatását sikerült megnyerniük. A hasznosítási tervben szerepelnek irodalmi, sport-, művészeti alkotó-, gyer­mek-, valamint nyelvi táborok, mozgás- sérültek táboroztatása, ifjú futball- palánták részére focisuli (támogatók: Grosics Gyula, Hidegkúti Nándor, Puskás Ferenc, Buzánszky Jenő, Gyar­mati Dezső), természetgyógyászok előadása, újságíróiskola, csillagvizsgáló (dr. Zombori Ottó támogatásával). Itt rendeznék meg minden évben a Hegy­alja Ökölvívó Kupát, melynek támogató­ja a legendás Papp László. A Millecen- tenáriumi Nemzeti Program keretében Regionális Fejlesztési Központ működne Golopon, szociális otthon létesülne, munkahelyteremtő beruházások indul­nának. Ha<stó felújítása, betelepítése, teniszpálya, helikopter-leszálló és sza­badtéri színpad építése, a nyári Golopi Kulturális és Gazdasági Napok megren­dezése, kiállítások szervezése, könyvki­adás (elsősorban a tagok munkáiból), az ókastély körüli park rendbehozatala, kempingtábor üzemeltetése, a falusi tu­rizmus élénkítése. Ez év augusztusában rendezték meg - nagy sikerrel - az I. Golopi Kulturális és Gazdasági Napokat, ahol már mutat­koztak a kezdeményezés pozitív jelei. Még nem késő, kedves Olvasó, hogy akár Ön is részese legyen ennek a nagy­szabású kezdeményezésnek! A szerve­zők üzemeltetőket keresnek a szociális otthon, a szabadtéri színpad, a pincebár, a kemping, a halastó, a teniszpálya és a helikopter-leszálló megvalósítására. Ezenkívül, aki - akár egy kisebb összeg­gel is - részt akar venni a Golopi Rákóczi Kulturális, Gazdasági és Fejlesztési Köz­pont megalakításában, az téglajegyet vá­sárolhat, így jelképesen egy szék vagy egy négyzetméternyi terület tulajdonosa lehet. V. L. Kálvária egy út körül Vitában egymással önkormányzati tagot Bakti Miklós szemé­lyében. Ön hogy látja ezt a problémát? — Teljes mértékben jogosnak tartom az egyház felháborodását. Ezt az egész ügyet nem tárgyalták a testület előtt. Lega­lábbis nekem erről nincs tudomásom. Ál­talában nem szoktam hiányozni az ülések­ről. Mélységesen fel vagyok háborodva, ezt az egészet egy személyben a polgár- mester vagy az alpolgármester döntötte el. Ezért nekik kell a felelősséget vállalni. — Mit szól mindehhez Vida Károly polgármester? — Az elmúlt évben az úttal kapcsolato­san volt egy megbeszélésünk az egyház­zal, és akkor ebben egyetértés volt. Ott egyébként is volt illetve van egy út. Évek óta ott járnak az emberek. Most egy tisz­tességes útnak a megépítésére van le­hetőség, bár még nem készült el. A sírral kapcsolatosan egy Baktán élő hozzátar­tozótól kértünk engedélyt, hogy áttegyük másik helyre, de az ÁNTSZ-től is volt engedély az exhumálására. Ezt az ügyet az alpolgármester rendezte. Egyébként az én nagyapám sírját minden évben meg­gyalázták, mert keresztüljártak rajta. A legilletékesebbet, Tóth Pál alpolgármes­tert is megkérdeztük, hogy hogyan véle­kedik az ügyről? — Pár napja beszéltem az ottani utcában lakó emberekkel és kérdezték, hogy mikor csináljuk már az utat, mert kis híján ismét baleset volt, a régi kanyargós úton. A sírral kapcsolatosan szabályosan megkértük az exhumálásra az engedélyt, és meg is kaptuk. A hozzátartozó engedé­lye is birtokunkban van, szakszerűen lett a sír feltárva és lett áttéve a temető most kezdődő új sorába. A koporsót is mi vásároltuk meg. A hozzátartozó még a köszönetét is kifejezte, hogy végre tisz­tességes helyre került a sír... Nekem az a véleményem, hogy a tiszteletes úrnak az fáj, hogy nem ő temette el újra a felsze­dett halottakat. Az út még nem épült meg, ha arra sor kerül, akkor leülünk az egy­ház illetékeseivel és megegyezünk a feltételekben. Egyébként az utat nem ma­gunknak építjük, hanem az itt élő és köz­lekedő embereknek. Amúgy meg évek óta volt itt út. Most csak egy tisztességes utat akarunk, ami nem kis pénzbe került. Hogy miért baj ez?... Fullajtár András Panaszos hírt kaptunk Baktalórántházá- ról, miszerint a református temetőn ke­resztül utat épít az önkormányzat. Ebben nincs semmi különleges, hiszen az csak jó dolog, ha út épül, nem kell bokáig érő sárban járni. Végül is Botos Kálmán re­formátus lelkipásztor kalauzolásával a helyszínen győződtünk meg róla, hogy mi­ért is nem szokványos útépítésről van szó. — Két dolog miatt is sérelmes az egy­házra nézve az útépítés - kezdi a történe­ve. Utoljára tíz évvel ezelőtt én temettem ide halottat, most ezt - mert útban volt - az építők egyszerűen felszedték. A halottakat a temető legszélébe rakták le. Egyáltalán volt-e exhumálásra engedélye a pol­gármesteri hivatalnak? Nem tudom. Termé­szetesen azt sem kérdezték meg, hogy arra a másik helyre lerakhatják-e a sírt vagy sem. — Tettek-e panaszt valahová? —Az egyház megyei vezetősége felé je­leztük a nem mindennapi, felháborító esetet. A sírt át kellett helyezni tét a tiszteletes úr. — A református teme­tő területének a tulajdonosa az egyház. Ha ezen keresztül utat akar bárki is építeni, akkor meg kell, hogy szerezze a tulajdo­nos beleegyezését. Itt ez nem történt meg a mai napig sem. Ennek megvan a megfe­lelő módja, vagy megveszik, vagy kisajá­títják közcélra a területet, de ennek is meg­vannak ajogi útjai. Mindezeket figyelmen kívül hagyva elkezdték az utat építeni a temetőn keresztül, ahol korábban egy keskeny ösvény volt a sírok között. — Mi a másik dolog, amiért fel van­nak háborodva? — Az útépítés miatt sírokat gyaláztak meg. Nem tudok erre jobb kifejezést találni. Itt is hasonló a helyzet, sem az egy­háztól, sem a sír halottjainak az élő hozzátartozóitól nem kértek tudomásom szerint engedélyt a sírok megszűntetésére, illetve felszedésére és máshová való el­helyezésére. Egy családi sírhelyet szed­tek fel, ide több generáció volt már temet­— Megkérdeztük Sipos Kund Kötöny esperest, hogy mi a véleménye az ügyről? — Ez egyértelműen birtokháborítás és sírgyalázás a polgármesteri hivatal részé­ről. Egyszerűen önkényesen kezdték el en­nek az úrnak az építését. Nem kérdezték meg a tulajdonost, hogy átvihetik-e az utat, vagy sem, de a legszomorúbb, hogy sírokat gyaláztak meg. Mindkét dolognak lett volna békés útja, hogy rendezzék. Az egyházzal megegyez­nek a terület megvételében, vagy kisajátí­tásában. Azután kellett volna az útban lévő sírokat hozzátartozói engedéllyel és tudo­mással, valamint exhumálási engedéllyel át­tenni egy másik, békés helyre. Ebből semmi sem valósult meg. Mi mindig is partnerek voltunk, régen és most is, és továbbra is azok akarunk maradni. Egyébként az ügyet jogászok vizsgálják. Mint egyházi vezető tiltakozom, hogy az egyházi temetőkben ilyen dolog előforduljon. — Az ügy kapcsán megkérdeztünk egy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom