Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-18 / 177. szám
UJ KELET H II MEGYÉNK ÉLETÉBŐL in ii 1994. október 18., kedd 3 Ibrányban újra lehet táncolni Pinceklub összefogással Az ibrányi fiatalok szórakozási lehetőségeinek problémái megoldódni látszanak. A napokban nyílik meg a helyi közösségi ház épületegyütteséhez tartozó pinceklub. A klub létrejöttéig hosszú út vezetett. Ibrányban már közel három esztendeje nincs - a tizen- és huszonévesek bánatára — hétvégi zenés szórakozóhely. A város önkormányzata még a nyolcvanas évek végén beszüntette a — akkor még művelődési ház — közösségi házban a szombati diszkókat. A képviselő-testület határozatának okait Gosztonyi Tibor testületi tag a következőképpen ecsetelte: — A dizsit követő reggeleken a takarítók kosárszámra szedték össze az üres pálinkás- és borosüvegeket, cigarettacsikkeket, sőt gyakran női alsóneműket is találtak. A sokszor kiköpött rágógumiról, használt gumióvszerekről, a kiégetett függönyökről, levert falakról és utcai randalírozásokról nem is szólva. Ami itt diszkózás címén történt, annak a szórakozáshoz nem sok köze volt, inkább a züllés melegágyának számított. A kultúrház teljesen lepusztult állapotba került. A képviselő-testület a felsoroltak miatt továbbra is kitart korábbi döntése mellett. azonban igyekezett megoldást keresni. A mozit abban a reményben adta el, hogy megépül egy zenés diszkóbár az exfilmszín- ház épületében. Ez a terv egyelőre csak álom, ugyanis a vállalkozó, aki megvette a mozi helyiségét, hitelfelvételi problémák miatt az építési munkálatokat kénytelen volt félbeszakítani. Idén májustól hetente egy alkalommal egyedülálló kezdeményezés valósult meg Ibrányban, melynek neve Járda buli. Ez valójában egy szabadtéri diszkó volt, melyen ügyességi vetélkedők és paródiák tarkították a rendezvényt. A hideg beálltával ezek a bulik megszűntek és beköltöztek a pinceklubba, mely az előbbinek vette át a szerepét. Nyitva- tartását illetően a szervezők annyit árultak el, hogy közvéleménykutatást folytatnak a fiatalok körében, és igény szerint történik majd a működés. A pinceklub társadalmi összefogással készült, abból a célból, hogy az ibrányi tinédzserek ne a szomszédos településekre járjanak diszkózni, hanem városukban töltsék el szórakozásra szánt idejüket. A tetszetős küllemű helyiség megnyerte a fiúk, lányok tetszését, és nagyon várják már, hogy újra itthon rophassák a táncot. Tóth Mihály Diploma aranyból Idén szeptember 3-án Debrecenben, az orvostudományi egyetem tanévnyitó ünnepségén aranydiplomákat adtak át orvosoknak, a fél évszázados orvosi munkáért. Az egyik nyíregyházi „diplomással”, dr. László Lászlóval beszélgettünk a diplomáról és az elmúlt ötven évről. — A legelején kezdve: 1944 szeptemberében kezdtem a pályát a debreceni, akkor még állami kórházban. Aztán még ez év decemberében kitelepítettek bennünket Prágába — kezdi beszélgetésünket a doktor úr. — A háború végére bennünket hazaküldtek, így Prágából mi Debrecenbe jöttünk, ahol a szüleim is éltek. Az itteni klinikán kaptam életem első fizetését. A klinikai munka mindössze négy évig tartott, utána egyszerűen kiparancsoltak körzeti orvosnak. Itt két és fél évet dolgoztam. Mikor végre elengedtek, feltettem a kérdést feleségemnek, hogy hova jöjjünk. Választhattunk Salgótarján és Nyíregyháza között. Mivel a feleségem Nyíregyházán járt gimnáziumba, és a baráti kör javarésze is itt volt, úgy döntöttünk, hogy maradunk. A városi kórházban majdnem tíz évet dolgoztam mint adjunktus, 1966- ban kineveztek főorvosnak. Összesen 22 évig voltam szülész-nőgyógyász osztály- vezető főorvos. Ez alatt az idő alatt jó pár szakorvos került ki a kezem alól. — Mondana pár nevet közülük? — Barát Endre. Ő a legidősebb vala- mennyiük közül. Vásárosnaményban főorvos, aztán Nagy Pál, ő ott másodfőorvos. —Jelenleg mivel foglalkozik? — A kórházban dolgozom, rákszűrést végzek, bár már nyugdíjas vagyok. —Pályafutása során volt valami különleges esete? — Volt egy ikerszülésem, bár ez önmagában még nem nagy szám, csakhogy nem kettes, hanem hármas ikrek voltak. Megkezdődött a szülés. Kiemelem az első babát, mi úgy mondjuk „a” magzat, kiemelem a következőt, „b” magzat, hohó álljon meg a menet, gyorsan még egy ráncportot, mert „c” magzat is van! Ugyebár az ultrahanggal megvizsgálták a kismamát, csak azt felejtették a papírjára ráírni, hoy nem kettes, hanem hármas ikerterhességről van szó. De voltak egyéb dolgok is, mint például: elhanyagolt farfekvés, terhességi rángógörcs eszméletvesztéssel együttjárva. Ezeket a mai orvosok már csak a könyvekből ismerik. Ma ha bármi konfliktus akad, abban a pillanatban császármetszést végeznek. Igaz, régen nem volt olyan fejlett az orvostudomány mint napjainkban. Akkoriban igen rossz körülmények között dolgoztunk. A szülőszobában télen vaskályhával fűtöttünk. A százágyas osztályon hárman dolgoztunk, beleértve a főnököt is... Igen kemény évek voltak azok. — Visszatérve a diplomára. Hányán kapták meg az aranydiplomát? — Húszán, gyakorlatilag azok, akik 1944-ben végeztek. Főként évfolyamtársak voltak, de ők a világ minden részéről hazajöttek, például Kanadából és az USA- ból. Ötven év alatt nagyon megváltozik az ember, és ez itt nagyon nyilvánvaló volt. Sok társamat nem is ismertem meg, vagy nagyon kellett figyelni, hogy megismerjem őket. De én, úgy látszik, semmit nem változtam, mert minden évfolyamtársam megismert. — Ón milyennek találja a szakmáját? — Nekem a legszebb. Bár minden szakma szép, hogy ha azt odaadással, szívvel, lélekkel csináljuk. De én azt hiszem, hogy mégis az a legszebb pillanat, amikor egy új élet jön a világra! Gergely Csilla Szaktanácsadás, továbbképzés, pályaválasztás Az iskolák kiszolgálói A szeptemberi első becsengetéstől számítva közel másfél hónap telt el. A kezdő fordulatot hamar felvéve, az iskolák már a megszokott, belső ritmusuk szerint élik mindennapjaikat. E mindennapokban jelenlevő, az azokból szerepet vállaló Megyei Pedagógiai Intézetnél jártunk, ahol Dr. Kuknyó János igazgató adott tájékoztatást lapunknak az intézmény munkájáról. — A Megyei Pedagógiai Intézet alapvetően a megye nevelési-oktatási intézményei részére nyújt sokirányú szakmai szolgáltatást. Ezek közül elsőként a szaktanácsadást említem. A 35 állandó szaktanácsadónk heti foglalkoztatása megosztva történik: három napot a saját iskolájában tanítva, míg két napig a mi rendelkezésünkre áll. Emellett úgynevezett listás szaktanácsadói névsorral is rendelkezünk. Őket esetenként, az iskolák igénye szerinti feladatok ellátásával tudjuk foglalkoztatni. Másodikként említve ugyan, de annál nagyobb fontossággal bír intézményünk feladatrendszerében a pedagógusok továbbképzése. Mi a tartamában rö- videbb, 30-60 órás továbbképzéseket részesítjük előnyben, s hogy ez mennyire találkozik a pedagógusok igényével, arról az azokon résztvevők rendkívül magas száma is tanúskodik. Évente mintegy hatvan képzési formában és különböző kurzusban 1500 pedagógus küldi be jelentkezési igényét hozzánk. Feladataink között szerepel természetesen a pályaválasztás elősegítése. Ehhez megfelelő színvonalú laborral rendelkezünk, amely a képességek feltérképezésével járni hozzá a leginkább alkalmas pálya kiválasztásához. A tanulók, a szülők döntését segítjük elő a pályaválasztási tanácsadó füzetünk évenkénti megjelentetésével is, 80-100 forintos, elérhető áron. A pályaalkalmassági vizsgálatról szólva még megemlítem, hogy azt — éppen az érdekükben — minden sérült gyermek esetében el kell, hogy végezzük. — Mindemellett milyen eszköztárral rendelkeznek, amellyel segíthetik az iskolák, a pedagógusok munkáját? — A pedagógiai információáramlást segíti all ezer kötetes szakkönyvtár, az ezer fölötti videofilm. Említést érdemel, hogy itt vannak elhelyezve a megyénkből indult, felsőoktatási intézmények volt hallgatóinak — főleg a pedagógia tárgykörében írt — szakdolgozatai is. Videostúdiónkban évente mintegy harminc saját oktatófilmet készítünk. A pedagógusok számára taneszköz-információkat adunk, két éve tankönyvboltot is nyitottunk. Az iskolák meghibásodott taneszközeinek megjavítására is mód van az ilyen igénnyel létrehozott szervizünkben. A közepes felszereltségű nyomda, a sok egyéb mellett, évenként 25-30 saját kiadvány megjelentetését teszi lehetővé. Kétheti gyakorisággal az MPI Hírmondót, míg a Pedagógiai Műhelyt folyóiratként vehetik kezükbe a megye pedagógusai. Ezek a kiadványok természetesen nemcsak információforrásként, de egyben alkotóműhelyül is szolgálnak. — A regionális oktatási központok nem jelentenek konkurenciát? Egyáltalán, milyen a viszonyuk egymással? — A területi oktatási központok az előző kormány oktatáspolitikájaként — afféle kinyújtott kar szerepű funkcióval —jöttek létre, az öszvérmegoldás jegyeit kezdettől magukon viselve. A még Mária Terézia által bevezetett és 1950- ig működő tankerületek mintája szolgált alapul létrehozásukban, s leginkább úgy jellemezhetők, hogy „tankerületi igazgatás tankerület nélkül”. A „kormány szeme legyen rajta a legkisebb oktatási intézményen is” — szemlélettől eltérően a száz évvel ezelőtti tankerületek sem azért voltak, hogy az iskolát ellenőrizzék, hanem, hogy a helyi hatalom hogyan hajtja végre az oktatási feladatokat. Az új kormány oktatáspolitikájában, a csak hatalmi funkciót gyakorló, centralizáltsággal szemben a helyi autonómiákra épít. Fodor Gábor kultuszminiszter többszöri kijelentése alapján: e területi központok jövőbeni működésével nem számolnak. A kérdésre konkrétan válaszolva pedig: egy pillanatig sem jelentettek konkurenciát, mi el voltunk foglalva mindennapos feladatainkkal. (lefler) Újra használható a visszavárt kar Elismerés a gyógytornásznak Pár nappal ezelőtt Kecskeméten rendezték meg a Magyar Kézsebészeti Társaság második vándorgyűlését és a fiatal kézsebészek fórumát. A háromnapos szakmai tanácskozás fő témája a kéz veleszületett fejlődési rendellenességei, és foglalkoztak a műtéti lehetőségekkel, valamint a gyógyítással, a szükséges kezelésekkel. Az eset- show-ban különleges és tanulságos eseteket muattak be. Sikeres előadást tartottak No- viczki Miklós és Turcsányi István sebészek. A fiatalok fórumán szintén volt nyíregyházi előadó. Többek között nagy szakmai sikert aratott Vámosi Istvánná gyógytornász bemutató előadása, aki egy baleset következtében teljesen leszakadt és visszavárt felsővégtag hosszan tartó türelmes gyógytornakezelését mutatta be. A gyógy- tomásznő ezzel az előadásával a Magyar Kézsebészeti Társaság Bírálóbizottságának az elismerését érdemelte ki. — Bemutatná magát az Új Kelet olvasóinak? — Tíz éve vagyok a szakmában. A gyógytomászi képesítésemet Budapesten, az egészségügyi főiskolán szereztem. Azóta Nyíregyházán dolgozom a baleseti sebészeten, a központi tornateremben, mint gyógytornász. — Miből áll egy gyógytornász munkája? — Többek között a balesetet szenvedett betegek műtét utáni gyógytomásztatása, illetve utókezelése. De ezen kívül hozzánk jönnek az érsebészeti és kézsebészeti műtéteken átesettek is. Ezek az utóbbi időben egyre több munkát adnak a gyógytornászoknak. — Miért pont Önre esett a választás, hogy előadást tartson? — Azért, mert volt egy olyan eset, ami a tanácskozás tárgykörébe beillett. A beteg mostanra javult és gyógyult meg olyan szintre, hogy konkrét eredményeket lehetett bemutatni. — Elmondaná, hogy milyen beteg gyógyulási eredményeit szemléltette? — Egy ma 14 éves fiú karját két évvel ezelőtt egy gép leszakította úgy, hogy az a testétől teljesen elvált. A kórház baleseti sebészetén sikeres műtéttel visszavarrták. Azóta a mai napig folyamatosan tornáztatjuk. Felállítottunk egy kezelési tervet és módszeresen aszerint végeztük a munkát. Hónapokon keresztül mindennap tornáztattuk a beteget, és az állapotának megfelelően csökkentettük a kezelések számát. Erről a hosszú munkáról készült egy film, azt mutattuk be feltárva az előzményeket is, hogy miképpen jutottunk el idáig. — Most milyen állapotban van a fiatalember? — Használja a kezét. A durvább fogásokat alkalmazza, tud vele ajtót nyitni, villanyt felkapcsolni, vagy bármit. Például egy táskát megtart a kezében. — Számított erre a sikerre? — Az elmúlt évben Nyíregyházán először rendeztük meg a vándorgyűlést. Akkor gyógytomászelőadás nem részesült külön elismerésben. Ez a mostani egy kellemes meglepetés volt számomra. Ennek kapcsán ezentúl a gyógytornászokat is díjazzák. Nem álszerénységből mondom, de ez a szakmai siker nem csak az enyém. Orvos, gyógytornász, kötözőnővér, egyik a másik nélkül nem létezhet. Ennél az esetnél is mindenki a maximumot adta, a sebészektől kezdve a kezelésig, és nagyon fontos még az is, hogy a gyerek is végig nagyon jó partner volt. Fullajtár András A könyvekről A könyvpiac ma már nem úgy működik, mint évekkel ezelőtt. A könyvesboltok igyekeznek a legszélesebb körben tudomást szerezni a megjelenő könyvekről, de sajnos a kiadók nagy száma és a szervezetlen tájékoztatás miatt lehetetlen információt kapni minden új könyvről. Van olyan könyvkiadó is, amelynek a kiadványait nem ismerik a boltok, mert a kiadó nem tartja fontosnak, hogy tájékoztassa őket. Ezen a téren kiemelkedő minőséget nyújt a Könyvesház Kft. -— mondja Lip- pai Ilona, a nyíregyházi Krúdy Gyula könyvesbolt vezetője. Ők, saját újságjukon keresztül, sok kiadó könyveit értékesítik előrendeléses formával. Nagy a kereslet a klasszikusok iránt, s van olyan szerző — például Németh László — akinek a művei iránti igényeket nem is tudják kielégíteni. Másfelől, ha kínálat van is, de a könyvek az árak miatt sokszor több társadalmi réteg számára is elérhetetlenek. Három-négyszáz forint alatt alig találni mesekönyvet. Népszerűek még az ismeretterjesztő kiadványok ugyanakkor az Enciklopédia-sorozat könyveinek árát, szinte egyik napról a másikra, 690-ről 790 forintra emelték meg. „Minden kell, hogy legyen, és mindig minden fogyjon el.” — így foglalta össze a könyvkereskedők álmait a boltvezető. Az elmúlt idők legnépszerűbb könyvei a Vadhattyúk című kínai családregény és a Királyok könyve volt. Az elmúlt évek értékes kiadványaiból október 14- től féláras vásárt tartanak, a meséktől kezdve a krimiken át a művészeti albumokig. V. A.
