Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-01 / 137. szám

1994. szeptember 1., csütörtök _______ UJ KELET « UJ KELET MÁTÉSZALKÁN Kistérségi vezetőszerep — Régi állatorvosi beidegződés, hogy reggel mindig korán kelek és én vagyok az első a hivatalban — kezdte beszélgetésünket dr. Szilágyi Dénes mátészalkai polgármester. — Ezt a munkát, felelősséget, ami a város veze­tésével jár, csak kiegyensúlyozott csalá­di háttérrel lehet végezni. Már szüleim — anyám pedagógus, apám szintén ál­latorvos — keresztény nemzeti szellem­ben neveltek. Házasságommal tovább erősödött a vallásos értelmiségi háttér, mert feleségem is tanít. Ahhoz azonban, hogy bírjam ezt a szellemi megterhelést, szabadidőmben művelem azt a földte­rületemet ami megélhetéshez kevés, ahhoz, hogy gondot okozzon sok. Sok időt töltök otthon a házi műhelyemben fúrással-faragással, hegesztéssel, azok ellenére, hogy ezeket már a műszaki egyetemre járó fiam is jobban érti nálam. — Magánélet, közélet összehango­lásával közel négy év mérlegét hogy le­hetne megvonni? — A négy év óriási eredménye, hogy a város fejlődési üteme, kistérségi ve­zető szerepe nem csökkent. Ami annál is fontosabb, mert egy ilyen település esetében, ahol sok olyan egység mű­ködik amelynek nem az önkormányzat a fenntartója, így a polgármesternek sok esetben a koordináló szerep jut. Viszont ilyen okokkal magyarázható, hogy sok olyan beruházás valósult meg, amelyik már a gazdasági átalakulás eredménye is. Csak a legjelentősebbeket említve elmondom, hogy a rendszerváltozás kezdete után vehette birtokába a város az új vasútállomást, ami központi hely­zete miatt Záhonytól Csengerig szolgál­ja az utazók kényelmét. Új OTP székház épült, megtörtént a bíróság épületének teljes rekonstrukciója, és elkezdődött a kórház felújítása, bővítése. Ez utóbbi címzett állami támogatásból készül, és nyugodtan mondhatom, hogy Nyíregy­háza után a megye második egész­ségügyi intézménye lesz a mienk. En­nek jelentőségét nö­veli, hogy bizonyos speciális szakfela­datok ellátását tér­ségi szinten itt old­ják meg. A telefon- hálózat kiépült u- gyan az elmúlt négy évben, de ahhoz, hogy mindenki be­kapcsolódhasson a rendszerbe, túl van a szándékon egy másik telefonköz­pont telepítése. A város tulajdonában lévő hetven kilo­méter útból tizenöt kilométer korszerű­sítése van hátra. Számottevő két ok­tatási intézmé­nyünk, a mezőgazdasági szakközép- iskola és a szakmunkásképző rekonst­rukciója, bővítése. Aztán említhetnénk még számtalan olyan munkát, aminek az elvégzését már szinte természetesnek veszik az emberek. —A kétségtelen eredmények ellenére gondolom előfordulnak nehézségek is. — Az itt dolgozó közalkalmazottak gondja a város gondja is, mert a bérki­fizetések nehéz feladat elé állították az önkormányzatot. Generális gond a munkanélküliség is, mert segélyezéssel ez már nem oldható meg. A lakosság anyagi eszközeinek hiányában nincs lehetőség a lakásépítési program foly­tatására, annak ellenére, hogy ehhez területünk lenne. Egyelőre megoldatlan a város közlekedésének jelzőrendszeres szabályozása, mert az a szakemberek véleménye szerint csak szakaszok összehagolásával oldható meg. — Mi jut eszébe, ha ezt a három szót mondom: kultúra, sport, közbiztonság? — A társadalmi élet egészségesen fejlődik, amiben nagy része van az ötszáz férőhelyes kulturális központ programjainak. A sport a város költ­ségvetéséből jelentős támogatást kap. A közbiztonsággal a lakosság soha nem elégedett. Ha kimondom azt a megál­lapítást, hogy nincs nyílt banditizmus, akkor azt is közöltem ezzel, hogy vi­szonylag jó. — Személyében, mint polgármester, mit tart az utóbbi négy év legfontosabb változásának? — Amikor az elődömmel, az egyko­ri tanácselnökkel beszélgettem, azt mondta, a legkellemetlenebb az volt, hogy minden kedden reggel a pártbi­zottságra kellett mennie és a szőnyeg szélén állva hallgatta a pártutasítást. Szerencsére ilyen ma már nincsen, és mivel remélem nem is lesz, csak a választópolgároknak tartozom felelős­séggel. Ezért is indulok az őszi válasz­táson nyugodt lelkiismerettel. Aradi Balogh Attila A ma huszonkétezer lakosú város nevét már a magyarországi tatár- dúlást megelőzően is említik ok­levelek. Sem ez, sem a következő hadvonulások számottevő pusz­títást nem tudtak végezni az ara­szolva fejlődő település életében, mert területét mocsaras vidék vette körül. Ezt jelképezi a város címerében lévő őrkócsag, mely lábában követ tart, ha mégis el­bóbiskolna, a csobbanás feléb­reszti és veszély esetén riasztja társait. Ez az állandó éberség jellemezte a települést napjainkig, és ennek köszönheti fejlődését is, mert nem tartozik a jelentős történelmi múlttal rendelkező városok közé. Földrajzi fekvése miatt mégis a trianoni országcsonkítás után a maradék Szatmár megye központ­ja lett, mert gazdasági jelentősé­gével megelőzte a hasonló nagy­ságú, de korábban politikailag fontosabb településeket. Az általános közigazgatási ren­dezés eredményeként 1950-ben elve­szítette megyeszékhely rangját, ami fejlő­dését lelassította. Amikor 1969-ben várossá avatták, hatalmas fejlődésnek in­dult. A nagyméretű ipartelepítések követ­keztében megkezdődött a környékbe­liek betelepítése, aminek eredménye­ként lakóinak száma a mai napig megduplázódott. Szokás Mátészalkát iskolaváros­ként is emlegetni, mert négy közép­iskolája és hét általános iskolája van. Az egészségügyi ellátást megha­tározóan a közel ötszáz ágyas kórház biztosítja, de számottevő a körzeti rendelők, magánorvosok száma, és a hozzájuk kapcsolódó mentőszolgálat, valamint gyógy­szertári ellátás. Városi bíróság, ügyészség, rendőrkapitányság jelenti az igaz­gatási, hatósági kapcsolatot a vonzáskörzetéhez kapcsolódó településekkel. A privatizáció következtében gyárai nagyrészt átalakultak, ami a munkanélküliség óriási növeke­désével járt. Több mint száz éve kapcsolódott be Mátészalka Magyarország vas- úthálózatának vérkeringésébe, és azó­ta vasúti csomóponttá alakult. Iskolai körkép Szeptember van, s újra benépesülnek az iskolák. Vajon milyen körülmények között várják az új tanévet a pedagógusok, az idén milyen új lehetőségeik lesznek a tanu­lásra, sportolásra a mátészalkai diákoknak? Ennek igyekeztünk utánajárni a város néhány általános és középiskolájában. (Cikkünk az F kategória problémáját szándé­kosan kerüli, nem erre voltunk kíváncsiak...) Korcsmáros István igazgató, 5. sz. Ál­talános Iskola: — Folytatjuk a megkezdett alternatív pedagógiai programunkat, amely EKP, il­letve Zsolnay-program néven került be a köztudatba. Szeretnénk elérni azt, hogy az 1—4. osztályokban napi négy óránál rie legyen több, ezzel párhuzamosan beve­zetjük a kötelezően, illetve szabadon választható tárgyak rendszerét. Tovább folytatjuk a német és angol nyelv ok­tatását, lehetőség szerint már az első osz­tály második félévétől. Gazdaságilag sze­retnénk stabilizálni az iskolát — január 1-jétől leválunk a GAMESZ-től. és teljes önállósággal fogunk dolgozni. Nagyon szeretnénk az oktatás hatékonyságát javítani, ezt segíti alapítványunk, amelyet az Ötösért Alapítvány néven hívtunk életre. Kedvezőbb feltételek közé kerültünk, hiszen 21 tanulócsoporttal fo­gunk dolgozni. A gyermeklét­számunk is csökkent, s ezeket a lehetőségeket szeretnénk a jobb oktató-nevelő munka érdekében kihasználni. Szűcs Sándorné igazgató­nő, Hősök terei általános iskola: — A csökkenő gyermeklét­szám ellenére is hét elsős osz­tály indul ebben a tanévben. Csak szakképzett nevelők tanítanak. Új­donság, hogy tanítjuk az olasz nyelvet, s az iskolánkban szeretnénk felső tagozatos gyermekek részére — minimális térítési díj ellenében — egy városi olasz szakkört szervezni. Az olasz nyelv mellett — fakul­táció formájában — az angol nyelv taní­tását is meg tudjuk oldani az érdeklődők részére. A mindennapi testmozgást szeret­nénk elérni, ezért van például kung-fu- oktatás (csak a mi iskolánkban!), valamint tömegsport és minőségi sport, a néptánc pedig új elem lesz ebben a tanévben. A bérletidíj-bevételeinket szeretnénk növelni, hiszen ki kell egészíteni a dologi kiadások minimálisra szabott összegét. Ebben az évben a mellékhelyiségek felújítására került sor, székeket vásárol­tunk az ebédlőbe, rendbe hozattunk né­hány tantermet, és kevés szemléltetőesz­közt is tudtunk vásárolni. Az 1994/95-ös tanévben a már meglévő számítástechni­kai szaktantermünket szeretnénk nyelvi la­borrá alakítani, ennek megvalósításához pályázatot adtunk be. Szombathy Gézáné igazgatónő, 6. sz. Általános Iskola — Nálunk is csak képzett szakos taná­rok oktatják a diákokat, vannak ugyan új nevelőink, de különösebb változás nincs a tantestületben. Sajnos fejlesztésre évről évre szinte semmink nincs, csak a legeslegszük­ségesebbeket tudjuk biztosítani az oktató­munkához. Az iskolánk tehetséggondozó programja ebben a tanévben éri el a nyol­cadik osztályt. Ezek a gyermekek már március elsején befejezik a tanulást, és on­nan kezdve házi vizsgáikra készülnek, így az egész általános iskolai tananyagot fel­ölelő tudásukról adnak majd számot. A nyelvoktatás területén továbbra is három nyelvvel foglalkozunk — angol, német, orosz — a kicsiknél fakultatív jelleggel. A tanulócsoportok számában nincs csök­kenés az iskolánkban, így tanteremgond­jaink megmaradtak. Néhány szertárt ezért Talán már ők is felvették az iskolatáskát igénybe kell vennünk, de remélhetőleg a könyvtárban az idén nem lesz tanítás. Alsó tagozatban továbbra is — első és második osztályban — az egésznapos oktatási formát alkalmazzuk, harmadik osztálytól pedig napközis lehetőségünk van a felső tagozatig. Fontosnak tartjuk a szabadidős tevékenységet, gyermekeink fogékonyak minden kezdeményezésre. Dienes Béla, II. Rákóczi Ferenc Ál­talános Iskola: — Iskolánk 18 tanulócsoporttal indítja a 94/95-ös tanévet. Két első osztály kezdi meg tanulmányait, egyik Zsolnay-, másik Tolnainé-féle módszerrel. Ebben az évben is indítjuk a matemetika és német nyelvi tagozatot. Fakultáció keretében tovább folytatjuk a nép- és társastánc oktatását. Csökkent a tanulók, illetve a tanulócso­portok száma, ezért ettől a tanévtől csak a főépületben oktatunk. Az intézmény szűkös költségvetése saj­nos csak a belső festési, felújítási munkála­tokat tette lehetővé. Állandó helyet kapott az iskolai könyvtár, ahol eddig tanítási órák is folytak. A pályázatokon elnyert összegeket a számítástechnikai terem korszerűsítésére, új számítógépek és sport­eszközök vásárlására használtuk fel. A tanulókat az ebédlőben új bútorzat várja. Az iskola külső felújítása, tatarozása saj­nos ebben az évben is elmarad. Szak­képzett pedagógusainkat képzett pedagó­giai asszisztensek segítik. Dr. Nagy László igazgató, Esze Tamás Gimnázium: — Ez a tanév a gimnáziumunkban elég­gé bonyolultan indul, mivel nincs elég tanárunk. Hirdettünk ugyan állást, de a szükséges szakokra nem tudtunk meg­felelő pedagógust alkalmazni, így eléggé megterhelt a tantestület egy része. Új do­log, hogy szeptembertől — az egész­ségügyi vonalon.— beindul az ötödik év­folyam, így az itt végzettek felnőtt-szak­ápolói képzettséget szerezhetnek. Eddig ez az oktatás munkanélküli-át­képzés keretében folyt. Ezenkívül öt gim­náziumi és két egészségügyi osztály in­dul. A gimnáziumi osztályokból egy nyelvi—speciális nyolcórás formában, egy osztály indul biológia—kémia egyedi tan- j tervvel, egy emel tszíntű an­gol, illetve német csoport, és két általános tantervű osztály lesz az idén. Szeretnénk elér­ni, hogy az angol—német nyelv, valamint a biológia— kémia mellett a számítástech­nika tárgy is az Esze Tamás Gimnázium erőssége legyen. Ugyanakkor büszkén mond­hatom, hogy a testnevelés, a versenysport területén is országos hírnevet szereztünk. Intézményünkben jelentős a levelező formában történő oktatás is, hasonlóan az el­múlt évekhez. Annak el­lenére, hogy két épületben tanítunk, komoly teremprob­lémáink vannak, s ezt csak osztályok „ván­doroltatásával” tudjuk megoldani. Kialakí­tottunk — pályázaton nyert támogatással — egy nagyon jól felszerelt egészség- ügyi—informatikai szaktantermet. Mivel felújításra alig-alig van pénzügyi keretünk, ezért ebben az évben csak a leg­szükségesebb munkálatokat tudtuk elvé­gezni. Pankotai Ferenc igazgató, gépészeti szakközépiskola: — Iskolánk legnagyobb problémája, hogy elmaradt a korábbi években már betervezett iskolabővítés. A demográfiai hullám pedig nálunk most csúcsosodott, s gyakorlatilag túlzsúfoltak vagyunk. Ezt csak a kollégium és a volt MHSZ épület igénybevételével tudjuk megoldani, s csak reménykedünk, hogy az iskolabővítés minél hamarabb — talán még ebben az évben — elkezdődik. Felújítási keretünk szinte semmi nem volt, s csak a WC-k, öltözők kimeszelésére tellett. Minden tárgyra van pedagógusunk, néhány esetben azonban óraadókat is igénybe veszünk. Új dolog, hogy egy osz­tály (a két gépész mellett) informatikai szakmacsoporttal indul. Itt a közismereti tárgyak mellett tulajdonképpen a számí­tástechnika a szakmai tárgy, s az itt vég­zettek — majd négy év után — egy, il­letve két évig tovább tanulhatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom