Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-01 / 137. szám

MÁTÉSZALKA ÚJ KELET I ÚJ KELET MÁTÉSZALKÁN A várossal Az első tíz évet nem nagyon tudom visszaidézni, illetve nem nagyon emlék­szem dolgokra, mert akkor még a szüleim irányítottak. A gimnázium elvégzése után két évre elkerültem Deb1 recenbe egy fotósiskolába. Ennek elvég­zése után jöttem haza és kezdtem-meg első vállalkozásomat. Közben járkáltam jobbra-balra, próbálkoztam: voltam pincér, portás, akasztott ember, amit el lehet képzelni. Hát, végig kell járni az embernek minden ilyesmit, hogy végül is rájöjjön, hogy mi a jó neki. Aztán rájöttem arra, hogy nagyon nem szere­tem azt, ha engem irányítgatnak, így kezdtem saját vállalkozásba. Először lettem fotós, iskolákat, óvodákat fényképezgéttem. majd utána a Sooter'sszel közösen nyitottam egy kis boltot, ami úgy egészében megnőtt, ki­fejlődött. Ez a mai napig is működik. A terveim között van az is, hogy a szű\ebb kis környékünkön egy olyan, hálóiat- félét alakítsak ki ebből a boltból, szál­kái központtal. A legnagyobb előrelépés az elmúlt négy évben történt, amikor a lehetőségek megnőttek, szabadabbá vált az ember, és egy kicsit szabadabb moz­gásteret engedtek az ilyen magánvállal­kozóknak. Végül is végzem a dolgom, dolgozok, mint mindenki, és szeretem a munkámat. Megmondom őszintén, próbálkoztam, elmentem Nyíregy­házára, kaptam egy lehetőséget szintén a Sooter'snél, laborvezetői állás lett vol­na, de rájöttem, hogy én ide tartozom, nekem itt vannak a gyökereim, én itt egyidősen szeretném leélni az életemet, ebben a városban. Szűcs Attila, 25 éves Igény szerint Négyen alapítottuk 1991 nyarán — kezdi mondanivalóját Bársony Sándor, a Poly U Gmk cégvezetője. — A négy tag — Márton László, Imre Béla, Sza­bó Béla és jómagam — mindegyike az egykori Szatmár Bútorgyárban dolgo­zott, valamennyien a bútorgyártásban és kereskedelemben jártas szakem­berek. Először habszivacs feldolgozás­sal foglalkoztunk itt Mátészalkán, egy bérelt épületben. Később tovább lép­tünk és Szuhakállón — Kazincbarcika mellett — is létrehoztunk egy üzemet, majd fokozatosan fejlesztettük cégün­ket. Olyannyira, hogy 1993 áprilisában megkezdtük a kárpitozott bútorok gyár­tását, s a termelést fokozatosan felfutat­tuk. így az 1991-es termelési értékünk, amely 1992-ben nettó áro"n 2,6 millió forint volt, elérte a 40 milliót. Jól mu­tatja a fejlődésünket, hogy ezt az értéket ebben az élben szeretnénk meghárom­szorozni, vagyis a terveink szerint 1994-ben el kívánjuk érni a 110—120 millió forintot. Ez a felfutás azt is je­lenti, hogy mindkét üzemünkben je­lentős létszámbővítést hajtottunk végre. Kereskedelmi tevékenységünk közel 40 boltra terjed ki, elsősorban a Dunán er­ről. de fokozatosan építjük a dunántúli piácot is. Máris vannak vásárlóink az ország másik végéből is. A termékek megtekinthetők gyártás közben, kivá­lasztható hozzá a megfelelő szövet, megadható a szükséges méret. Vagyis a bútort a vásárló igényeinek figyelem- bevételével készítjük el. Munkatársa­ink vállalnak belsőépítészeti munkála­tokat is. így számos polgármesteri hi­vatal, általános iskola belsőépítészeti munkálatait végeztük az utóbbi időben. Franciaágyaink például eleve többféle méretben készülnek, hiszen a megren­delő választhat a 140 cm-es szélességtől a 180 cm-ig. Termékeinkre egyéves ga­ranciát vállalunk, s űz ezidő alatt bekö­vetkezett hibákat díjmentesen kijavít­juk. A gyártásnál történő szigorú mi­nőség-ellenőrzés azonban biztosítja azt. hogy ez a gyakorlatban szinte soha ne fordulhasson elő. Kétszáz éves géppel is dolgozik... Divatáru és kötél Amikor a Tóth Zoltán vállalkozóval va­ló beszélgetésre készültem, kicsit gondban voltam. Nem tudtam ugyanis magamban meghatározni azt a foglalkozást, amelyet ő űz. Kötélverő? Köteles kisiparos? Kötélgyártó? Először arra kértem, erről világosítson fel bennünket. — Ez egy ősi mesterség, amelyet déd- nagyapám, nagyapám és apám űzött, im­már évszázada — kezdi a beszélgetést Tóth Zoltán. — Én gépészmérnöki képzettséggel, a labdarúgó-pályafutáso­mat befejezve 1975-ben kezdtem hozzá. Akkor, amikor a tsz-ek nagy kötél­felvásárlók lettek, s az országban még rengeteg állatot tartottak. Egyébként mindhárom elnevezést használják a mi mesterségünkre, tehát a kötélverő, kötélgyártó, vagy éppen „köteles kisiparos” mind ezt a szakmát fedik. —On tehát ugyanazt a munkát folytat­ta, amit ősei? — Nem egészen. Az országban ugyanis én elsők között álltam át a ken­derkötélről a műanyagra. Az akkori pi­acon ez újdonság volt, s mivel olcsóbb volt, igen nagy keletje lett. Ugyanakkor mutatósabb is, bár meg kell hagyni, hogy a kenderkötél továbbra is az igazi, mind időállósága, mind pedig teherbírása miatt. Viszont annyira magas az alapanyag ára, hogy ma már nem egyszerű készíteni. — A kötélgyártás mellett más vállal­kozásba is fogott... ■— A nyolcvanas években a vállalkozó az igény. Ha kicsiben is, de még mindig csinálom az ősi mesterséget. — Csak az állattartáshoz szükséges köteleket készíti? — Újabban — megrendelés alapján — szállítok óvodák részére különféle mászóköteleket, kötélhintákat, egyéb játékokat. Ezek is műanyagból készül­nek, de itt jóval puhább anyagot hasz­nálunk. hogy ne sértse fel a gyerekek kezét. Legutóbb a porcsalmai óvodába készítettem ilyen játékokat. A gyer­mekek nagy örömmel fogadták. — Milyen gépeket használ? — Gyakorlatilag az ősi gépek marad­tak meg, ezeket modernizáltuk kicsit, így például módosítottuk az áttételeket. Ez egy kicsit gyorsabbá teszi a mai munkát. Olyan jó minőségű gépeket készítettek egykoron, hogy van olyan is, amelyik közel kétszáz éves, és még min­dig jól működik! Ezek régi, hagyo­mányos, kézihajtású gépek, de a célnak megfelelnek, mert nem nagyüzemi ter­melést kell most már folytatni. — A környéken egyedül űzi ezt az ősi mesterséget? — Fehérgyarmaton, Nagyecseden van még rajtam kívül kötélgyártó.” Az én műhelyem egyébként Tyúkodon van, a fe­leségem is odavalósi. — A család tagjai ismerik a szakmai fortélyokat? — Nagyjából, hiszen mikor nagyban ment a kötélgyártás, bizony mindenkit be kellett vonni a munkába: a szülőket, a fe­s jelenleg két butikom van Mátészalkán. Ezeket a feleségemmel közösen vezetjük. Erre azért is volt szükség, mert a kötelek iránti kereslet nagyon visszaesett, hiszen az állatállomány jelentősen csökkent. Látszólag ellentmondásos, de jól megfér egymás mellett a divatáru és a kötél. Ha valakinek szüksége van valamilyen kötél­re, a butikban is megkeres. Elsősorban olyanokat kémek, amelyek az állattartók­nak ma is szükségesek. Például a hordó­kötél, hajtószár, kötőfék. Ma is szükséges sómat bővítettem divatáru-kereskedéssel, a marhakötél is, bár erre is egyre kevesebb leségemet tekemet is II 1994. szeptember 1., csütörtök 5 Hogyan tovább? Kertész István Vékont Miklós Erről kérdeztük Kertész Istvánt, aki az MSZP színeiben bejutott a parlamentbe és ár. Vékony Miklóst. 6 az elmúlt négy évben mint MDF-es országgyűlési képviselő tevékenykedett. Mindketten a 9. sz. választókerületben kapták a bizalmat. Kertész István: A kérdésre válaszolva, igazából még nem tudom eldönteni, hogy mi is legyen a jövőmmel, mi is legyen az a módszer, amellyel ezt a kettős életet sikernél át le­het vészelni, úgy is, hogy a szakmámban is és a családomban is megtaláljam azt a kielégítő megoldást, amelyet négy év után meg kell, hogy találjak, különben meg­lepetések érhetik az embert a későbbiek során. Ma még nem érzem csak a váráRozás- nak a súlyát a képviselői munkában, még az országgyűlés komolyabb munkát nem végzett, megalakult, a várakozásaimmal ellentétben talán egy kicsit prózaibb volt a körülmény. Azt már érzékelni kellett ét érzékelni is lehetett, hogy ebben az ország­gyűlésben sok lesz az üresjárat. Nagyon sokan vannak, akik szereplési ambícióval erősen megáldottak, és ez sajnos elveszi azt az időt. amit egyéb célra lehetne fordítani. Ebből következik az egyik leg­fontosabb elhatározásom, hogy ha nem tudok értelmeset és fontosat mondani , akkor sem az országgyűlésben, sem a köz­vélemény előtt nem fogok feleslegesen szerepelni. Dr. Vékony Miklós: A választásokat követően első fela­dataim közé tartozott, hogy gratuláljak és felajánljam segítségemet Kertész István­nak, talán lehet hasznosítani a négy éves parlamenti tapasztalatot. Az ügyvédi pá­lyámhoz való visszatérés nem volt nehéz, hiszen valahol mind az ügyvédi, mind a képviselői szakma jó értelemben véve képviselet, így a két pályát átjárhatónak tartom. • Ugyanakkor nem szakadtam el teljesen a politikától sem, mert Budapesten létre­hoztam egy lobbiirodát, amely irodának az a feladata, hogy a társadalomban felme­rülő érdekeket közvetítse a kormányzat és a parlament felé. Úgy gondolom, hogy ilyen irodákra szükség van. mert képvi­selőként tapasztaltam, hogy hányán pró­báltak megkeresni, és hány olyan érdek vetődött fel vagy jelent meg, amelyet nem tudtak megfelelő formában tolmácsolni. Az irodának ez a feladata. Számomra meg­lepő volt, hogy az ügyvédi szakmába vis2- szatérést követően szinte már másnap mennyien kerestek megT-,te,hút, mintha ez á négy év ki sem esett volnaj ilyeű értelem­ben a visszatérés könnyűnek mondható- Ugyanakkor most kívülről nézve az elmúlt négy év folyamatát, érzékelem azt, hogy számos olyan probléma halmozódott fel, ami megoldásra vár. Egyik legnagyobb gondnak tartom most.a korrupciónak az elterjedtségét, amely a közélet minden területén megjelent. A másik legnagyobb problémának tartom a pénzpiac teljes hiányát. Úgy érzékelem, hogy az új kor­mányzatnak a pénzügypolitikája folytatá­sa a korábbi kormányzati pénzügypoli­tikának, de mondhatnám azt, hogy Béké­si önmagához tért vissza, 89-es és 90-es önmagához. Én azt hiszem, a pénz továb­bi kivonása a gazdaságból semmilyen körülmények között sem fog a gazdasági fellendüléshez elvezetni, sokkal inkább osztom a szintén volt szocialista párti Medgyessy Péternek az álláspontját, aki talán azért is nem vállalt kormányzati tisztséget, mert nem ért egyet Békési gaz­daságpolitikájával, akinek az az álláspont­ja, hogy a gazdaságot élénkíteni kell, és az a pénzügypolitika, ami 89-ben, 90-ben eredményes lehetett, nem biztos, hogy 92- ben vagy jelen esetben 94-ben eredményes lehet. Az összeállítást készítette: Aradi Balogh Attila, Pénzes László, Szamosi István Biztos bázis A Mátészalka és Vidéke ÁFÉSZ fél évszá­zada látja el Má­tészalka város és a környező köz­ségek lakosságát élelmiszer, ruhá­zati és iparcikk árukkal — kezd­te beszélgetésün­ket Szombathy Attila, a szövet­kezet elnöke. — A Mátészal­ka és Vidéke ÁFÉSZ nemcsak talpon maradt a számos magánvállal­kozót és vállalkozást magában foglaló versenykörnyezetben, hanem lépésről lépésre bővíti piaci részesedését műkö­dési körzetében. — Jelenleg az ÁFÉSZ Mátészalkán a Kraszna Áruházat, három iparcikk-üzle­tet, hat ABC-diszkontáruházat, egy élel­miszerüzletet, a környező 15 községben pedig további huszonöt ABC-diszkon- tot, élelmiszerüzletet és egy Tüzép-te­J lepet üzemeltet hagyományos tonnában, I eredményesen. Üzleteink sikerének tit­ka: nagy válasz­ték, alacsony áron. Biztos bázi­sunk lett az el­múlt évben me­gyénkben is megalakított úgynevezett PRO-COOP nagykereskedel­mi beszerzési háttér.---Nagy hang­súlyt fektettünk arra is az elmúlt években, hogy jellegzetes arculatot alakítsunk ki, hogy vevőink, de az átuta­zók is, üzleteinket külső megjelenésük alapján felismerhessék. További célunk stabilan gazdálkodni extenzív és intenzív hálózatfejlesztési módszerekkel, tisztességes és megbíz­ható piaci magatartással piaci részese­désünket növelni, hogy a vásárlók min­denütt megtalálhassák a jellegzetes .,CO" emblémás üzleteinket, és azokban bizalommal vásárolhassanak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom