Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-29 / 161. szám
VÁSÁROSNAMÉNY ÚJ KELET 1994. szeptember 29.. csütörtök UTAZIK A SERTÉS ■: UJ KELET VÁSÍROSNAMÉNYBAN Magyar termék külföldi tökével — Az egykori faforgácslapgyárat, a jelenlegi INTERSPAN-t 1969-ben helyezték üzembe. Az Érdért egykori gyáregységét az országban elsőként privatizálták. Jelenleg ötvenöt százalékban külföldi (svájci) érdekeltségű üzemünk — mondta dr. Kelemen Miklós igazgató. A városban működő üzemek legnagyobbika a mienk. Az ez évi produktumunk várhatóan száznyolcvanezer köbméter faforgácslap gyártása, és ennek jelentős részének felületkezelése, további feldolgozása. —- Elsősorban belföldre dolgozunk, de termékeink egy része külföldön kerül értékesítésre. Vevőink mind teljesebb kielégítése érdekében az általunk nem gyártott bútorlapokat is behozzuk és forgalmazzuk, ha nagy tételben kapunk rá megrendelést. Stabil, kettőszáztíz dolgozót foglalkoztató gyárunk folyamatos termelésre állt be. Ezt a munkafolyamatot évek óta tartjuk, mert a karbantartás szakaszos megoldásával nincs kiesés. A városnak nyújtott anyagi támogatásunk egyébként ez évben meghaladja az egymillió forintot... töltelékáru, baromfihús tartozik a profilunkba elsősorban, de ne kérje tőlem, hogy az egész választékot felsoroljam, mert az ország minden zugából hozunk húst és húskészítményt, Zalaegerszegtől Szolnokon át Nádudvarig. Mivel huszonegy napig fogyasztásra alkalmas a termékeink többsége, betárolás után állunk a kereskedelmi egységek rendelkezésére. Kialakult piacunk van Borsod megye délkeleti és Szabolcs megye északkeleti részén. Természetesen működik egy expressz szolgáltatásunk is, amelyik hasznosan szállítható tétel esetén azonnal viszi az árut. — Az Önökhöz beadott megrendelésekben érezhető-e valamilyen vásárlói szokás kialakulása? — Egyrészt elterjedőben van az olcsóbb áruk iránti igény, másrészt a töltelékáruk fogyasztásában van némi szezonális jelleg, aminek most vagyunk a közepén, az őszi mezőgazdaságimunkák alkalmával. ABA V4SAR0SN4MENY akkor szép — Még az apám is juhász volt, mert így szállt ez a szakma nemzedékről nemzedékre — kezdte bemutatkozását óvatosan Bittner Ferenc tímár, a gergelyiugor- nyai városrész egyik apró utcájában. — Ezt megértem, de hogy lesz egy juhászból tímár? — Nem olyan bonyolult ez, mint ahogy gondolná. A Vámosatya melletti Lucskaszegen élt a háború után harminc család, köztük az apám a juhaival. Előtte felesjuhász volt a zsidó uradalomban, de a „felszabadulással” saját ura lett egy darabig. Majd bekényszerítették a té- eszbe. Az akkori időkben vagy a beregszászi hegyekből leportyázó farkasok, vagy a kergekór tizedelte a birkákat. Nem lehetett pazarolni, hogy az állatbőrt eldobjuk, hanem azt kikészítettük. így minden juhász értett kicsit a tí- mársághoz, még ha nem is annak nevezték. így tanultam meg én is az előttem született testvéremmel, mert az öt fiú közül csak ketten folytattuk apáink mesterségét, a többi elment ilyen-olyan embernek. Amikor a forradalom után kiosztották a tanyát a lakóknak, és a szétszedett házak építőanyagából mindenki ott boldogult, ahol akart, én a feleségemmel Gergelyiugornyára költöztem. Még egy darabig juhászkodtam, aztán kiváltottam az iparengedélyt. — És azóta tímárkodik. — Nem tudom, hogy minek nevezzem magamat, mert az engedélyemen az van, hogy „állatbőr- és madár- preparátor”. Egy biztos, hogy még Budapestről meg Debrecenből is hoznak ide vaddisznó-, szarvas-, őz-, róka- és egyéb vadbőrt, mert most ez a divat. — Van-e a családban, aki folytatja a mesterségét? — Három lányom van, de ez nem nőnek való foglalkozás, mert kemény fizikai munka is. Amikor kész van egy munkadarab, ez akkor szép szakma, de előtte gusztus kell hozzá. Gondolja el, amikor negyven fokos nyári melegben idehoznak száz kilométerekről egy vadbőrt, milyen szaga van annak. Aztán egy szarvasmarhabőrt milyen könnyű a cserzőkádban emelgetni. Azt se felejtsük el, hiába segít a technikai fejlődés és használunk nagyobb daraboknál flexcsiszolót a kaparókés helyett, ennek a mesterségnek mégis ezerév óta a kéziszerszámok az eszközei. ABA Talpon az ÁFÉSZ Még három év van a nyugdíjig, de máris csendes jubileumra készül a vásárosnaményi ÁFÉSZ elnöke, Gergely Ferenc. Nyugdíjba vonulása idején lesz huszonöt éve, hogy vezeti a szövetkezetei. Erről, és a kereskedelem mai helyzetéről beszélgettünk dolgozó- szobájában. — Szövetkezetünk még 1945-ben alakult, az elsők között az országban. Sokáig csak vásárlója voltam, mint gergelyiugomyai származású egyszerű állampolgár. A megtiszteltetés 1972-ben ért, hogy vezessem a szövetkezetét. Pár év következetes munkájával a megye egyik legjobban dolgozó ÁFÉSZ-e lettünk. Ezt a szintet tartottuk is a rendszerváltásig, sőt most is az eredményesebbek között vagyunk. — A konkurencia megjelenése sem jelentett gondot? — Vásárosnaményon kívül hozzánk tartozik tizennégy település mintegy harmincezer lakosa. Ez elég bázis, ha nincs túlkínálat a kereskedelmi ellátásban. A privatizáció és a magánszféra megjelenésével azonban sokszor tisztességtelen eszközök is érvényesülnek a vásárlók megnyeréséért. Mi ezt nem akarjuk megtenni és nem is engedjük, hogy ilyen érvényesüljön hálózatunkon belül. Egy példát említve, ha egy boltban valamelyik dolgozónk saját áruját, az általa termelt gyümölcsöt, zöldséget akarná értékesíteni számla nélkül, az már kereshet is magának munkahelyet. — A tagság ismeri-e a kereskedelmi tevékenységüket, azok számszerűsítésével? — Minden évben közgyűlést tartunk, ahol erről tájékoztatás hangzik el. Mivel egy éve erre nem került sor, most októberben kezdjük a részközgyűléseket, amely alkalmából a tagok vásárlási utalványt kapnak. Ezt megelőzően, még októberben indul egy akciónk, aminek keretén belül az ezer forint felett vásárlók sorsjegyet kapnak, és az akció végén többek között tévét, mosógépet, kerékpárt nyernek a szerencsések. Az üveghegyen túl — Építőipari technikumot végeztem Debrecenben, és itt lettem szerelmes az üvegesszakmába. Hozzásegített ehhez, hogy egy barátom apja szintén ezt a szakmát gyakorolta, és Magyarországon akkor, a hetvenes évek elején kezdett elterjedni az üveg, mint építészeti térelem — kezdte beszélgetésünket Bakti Miklós üvegesmester. — Miután a technikusi oklevelet megszereztem, elvégeztem az üvegesképzőt is. Ezután Apagyon, szülőfalumban kezdtem önálló vállalkozói tevékenységemet. A házasságkötés hozott Vásárosnaményba, és egy asztalos kollégával közösen béreltünk egy műhelyt. — Ahhoz képest, hogy ez másfél tized éve történt, eléggé felszerelt, üveghegyekkel körülvett műhelye van két alkalmazottal. — Ennek az a története, hogy a forradalom idején kilenc testvérem közül három bátyám Németországba menekült. Amikortól lehetőség volt rá, ők megajándékoztak mindig a német ipar legfejlettebb szerszámaival. — Eddig úgy gondoltam, az üvegesnek elég egy üvegvágó meg egy kalapács. — Ma már ez a szakma is oda fejlődött, hogy törékeny, szakmailag fejlődésképtelen embereknek a versenyhelyzetet nem lehet állni. A belsőépítészetben is egyre inkább az üveges dominál. Ez a munka viszont mérnöki munkát, precizitást, különböző lapmegmunkálási technológiát igényel. Ennek az elvégzéséhez, mint már említettem, több építőipari szakma mesterének kell lenni. Én spéciéi a német ipar fejlődését kísérem figyelemmel, méghozzá olyan közelről, hogy tagja vagyok az ottani üvegipari kamarának. Gondolok természetesen a kisebb lehetőségekkel rendelkező kollégáimra is, ezért hatvanféle üveget tartok, és mivel kamionszámra hozom ezeket, hasznosítható áron kiszolgálom belőle a szakmám képviselőit. Aradi Balogh Attila Amikor kész, Díszes felirat hirdeti Vásárosnamény főutcáján: Joung Kft. Mielőtt bárki lapozgatná az idegen szavak szótárát, Luka István ügyvezető elmondja, amit a vállalkozásról tudni kell. — Amikor megalakult kilencvenegyben ez a kft., még újdonságnak számított az efféle tevékenység. Innen a név, ami magyarul fiatalt jelent.-—Jelent-e ez dinamizmust a munkájukban ? — Nem a név hozza a dinamizmust, hanem az, hogy negyven dolgozónk kilencven százaléka a vállalkozáshoz hasonlóan fiatal. Kell is ez a lendületesség, mert tizenegy járművünk állandóan úton van, hogy terítse azt az ámt, amit éjjel előkészítettek szállításra számlázással együtt. —A hajnali induláskor mivel rakottak a gépkocsik? — Hasított félsertés, tőkehús, százhatvan féle Téesz átalakulóban Az egykori Vörös Csillag Tsz „ötágú” volt, mint a névadója, mert Jánd, Gergelyiugornya, Olcsva, Vitka, Vásárosnamény tartozott hozzá. Kilencven- kettőben megindult a szétválás. Az egyik ma is eredményesen működő önállósult szövetkezet á vitkai városrészhez tartozó. Erről beszélhettem Vaska István elnökkel és Bányász Imre főkönyvelővel. — A különválás után a legnagyobb ellenségünk az évek óta tartó aszály és piaci a nehézségek lettek — kezdte értékelését az elnök. — Az idei évet tekintve jó volt a tüske nélküli feketeszeder termése. A kalászosokat kevésbé érintette az aszály, mert tavasszal még volt elegendő csapadék, ezért átlagosan a termésátlagunk meghaladja a hektáronkénti négy tonnát. A cukorrépával sincs különösebb probléma, mert öntözni tudtuk, és ez jelentősen javítja terméshozamát. A kukoricát és a napraforgót azonban jelentősen megfogta az aszály. A tagi részaránytulajdon kiadása folyamatos, és ez azzal az eredménnyel jár, hogy a szövetkezet művelhető földterülete lényegesen csökken. Ebből a meggondolásból, ősztől szolgáltató jellegűvé válik szövetkezetünk, és mindenkinek, még a környező településeken is szántóföldi művelést és növénytermesztést vállalunk. — Ehhez hadd tegyem hozzá — kapcsolódott a beszélgetésbe a főkönyvelő úr—, hogy nincs likviditási problémánk, önfinanszírozók vagyunk. Az önállósággal jól járt a szövetkezet, csak a kívülálló üzletrésztulajdon rendezetlensége okoz némi problémát. Mivel az állattenyésztést veszteséges működtetése miatt szüneteltetjük, a fő célunk a tagság érdekével egyezően a vagyon további működtetése. Bálint Krisztina
