Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-29 / 161. szám

UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. szeptember 29., csütörtök 3 Díszoklevél az igazgatónak Szombaton délután a budapesti záróün­nepséggel véget ért a hallássérültek világ­hete. Ezen az estén azonban még ragyog­tak a szentendrei művelődési ház fényei, hiszen itt került sor több száz halló és sérült ember részvételével az emlékpla­kettek átadására. A díjazottak között volt Balogh Zoltán, a START Rehabilitációs Vállalat vezérigazgatója is, akivel már itt­hon, saját irodájában ültünk le beszélget­ni. —Számított erre az elismerésre, igaz­gató úr? — Egészen váratlanul, de kellemes meglepetésként ért. —Saját megítélése szerint „érdemelte” ki a Cházár András arany díszoklevelet? —Ne vegye nagyképűségnek, de a me­gyében elsőként a START tett valamit a mozgáskorlátozottak mellett a hallássérül­tekért is. Hat éve foglalkoztatunk és három éve oktatunk siket vagy nagyothalló em­bereket. — Milyen szakterületeken helyezik el és képzik őket? — Elsősorban varrónő és bőrdísz­műves szakokon. A férfiak zöme viszont a TMK-ban dolgozik. —Hány hallássérült embernek adnak így kenyeret? — Jelenleg negyvennek. Ez a me­gyében élő nagyothallóknak körülbelül a tíz százaléka. —Hol képzik a süketnéma és nagyot­halló gyerekeket? —Debrecenben ugyan folyik általános és középiskolás szintű oktatás, de szak­munkástanulókat egyedül csak nálunk, a 197-es Szakmunkásképző Intézetben fogadnak. Jelenleg négy süketnéma és két hallássérült gyerekünk van. A közel­jövőben igény szerint komplett osztályt is tudunk indítani, ahová az ország bár­mely részéből lehetne jelentkezni. — Térjünk vissza a díszoklevélre. Mit kell tudnunk róla? — Hogy lássa, készültem, kicsit utána­érdeklődtem. Évente egy alkalommal adja ki ezeket a díjakat a Hallássérültek Orszá­gos Szövetésge. Három kategóriája van, az arany, az ezüst és a bronz. Cházár And­rás gyógypedagógusról kapta a nevét, aki elsőként tett a siketekért. Az arany dísz­oklevél a szövetség legmagasabb szintű elismerése. Nagyon büszke vagyok rá. Sikli Tímea Fűben, fában orvosság Hajszoló életmódunk, a túltápláltság, a mozgáshiány, a civilizációs ártalmak, a levegő és a vizek egyre nagyobb mértékű szennyezettsége, a permetszerek, vegysze­rek mértéktelen használata fokozottan teszi próbára szervezetünket. A betegségek gyógyításában elterjedt szintetikus gyógyszerek szerepét egyre szélesebb körben a természetes gyógyító­anyagok veszik át. Fűben, fában az or­vosság, tartja a régi mondás. Nagyon sok esetben az orvostudomány áthatolhatatlan falakba ütközik, tehetetlen bizonyos betegségekkel szemben. A gyógyíthatatlan beteg, mint a fuldokló, ka­paszkodna még a szalmaszálba is, sajnos néha túl későn. A gyógyításról, a természetgyógyászat­ról beszélgettünk a legilletékesebbel, aki­nek nap mint nap meg kell küzdenie kisebb- nagyobb betegségekkel. Dr. Lakatos Béla, Mátészalka 6. számú körzetének orvosa most 39 éves. A kiváló eredménnyel megszerzett diploma után jó néhány évvel, gyakorló körzeti orvosként tanulta ki a természetgyógyászat fortélyait. Mit tud tenni az orvos és mit a természet- gyógyász? Milyen eredmény érhető el együtt alkal­mazva a modem orvostudomány tételeit a hagyományos gyógymódokkal? Erről kér­deztük a doktor urat, kihasználva kevés sza­badidejét. Megfér egymás mellett a kétféle kezelési mód, ha az ember kellő körültekintéssel végzi. A természetgyógyászat és a gyógy­szeres kezelés mind külön-külön is testre- szabott, egyéni, különösképpen akkor, ha egymással párhuzamosan csináljuk, akár egy időben is. Nagyon jól kell megválasz­tani a szereket, mert a korszerű gyógysze­rek egymás hatását is módosítják. Sok beteg 6-8-10 gyógyszert is szed, és ezek mellé még természetgyógyászati ténykedést is választani, ami a beteg által szedett gyógysz­erekkel esetleg akcióba lép, megfontolan­dó. Meggyőződésem szerint legjobb az, hogyha először feltétlenül a korszerű orvos­lás módszereit veszi igénybe a beteg, meg- műtik, sugárkezelésben, citosztatikus ke­zelésben részesítik, és azután a robolálási (felerősítés) fázisba száll be a természet- gyógyász. Kizárólag természetgyógyászati ténykedéssel is jelentős, olykor a korszerű gyógyításnál eredményesebb gyógykezelés is lehetséges. Hangsúlyozom, hogy olyan súlyos betegségben, mint például a daga­nat, előbb a korszerű orvoslást kell igénybe venni, majd természetgyógyászati esz­közökkel visszaadni a szervezet számára, amit a helytelen táplálkozás során „kifelej­tett” magából az ember. Ilyenek a nyom­elemek, szelén, kalciumok olyan komplett formában, ami a felszívódásra is kész, és fel is tudja használni a szervezete. Nem utolsósorban meg kell tanulni relaxálni. Az állandó feszültséget a természetgyógyász igyekszik kikapcsolni. —Amikor kezdett elterjedni a természet- gyógyászat, valamiféle féltékenység kez­dődött az orvosok között, rosszallóan tekin­tettek a „mást" akarókra. — Ha erre akar célozni, sarlatánnak tartják az embert a kollégái is. Óvatosan adagolom betegeimnek a természetgyó­gyászati módszereket, bár kiváló ered­ményeket ér m el olyan komoly betegségek kezelésében is, mint például daganatok vagy a cukorbetegség. Válogatás nélkül senkit nem szabad ter­mészetgyógyászati kezelés alá vetni, mert azoknak komoly mellékhatásai és szövőd­ményei is lehetnek. Mindenféle természet- gyógyászati kezeléssel lehet ártani, ha nem kellő megfontoltsággal tesszük azt. — Említette a relaxálást, a feszültség kikapcsolását... — így van. A testi betegség mindig a lélek betegségének a tünete, valójában az embernek a lelke is beteg, ezért tulajdonkép­pen minden úgynevezett testi szomatikus betegség mellé kéne egy pszihoterápiás ke­zelés is. — Elnézve az orvosi rendelők zsúfolt várótermét, ez szinte lehetetlennek tűnik. — Az orvosnak sajnos nincs annyi ideje egy-egy páciensre, hogy el tudjon vele be­szélgetni, 15-20 percet igényelne egy beteg­gel való beszélgetés. A megnövekedett ér­rendszeri és psichés betegségek arra intik az embereket és az orvosokat is, hogy töb­bet foglalkozzanak a saját egészségükkel, természetesebben éljenek és táplálkozzanak, mivel ez a feltétele egy új és egészségesebb társadalom kialakulásának. Pénzes László Kolera helyett léptette? (Folytatás az első oldalról) Mielőtt megkeresném a városi egészség- ügyi alapellátás vezetőjét, dr. Soós Lászlót, szétnézek a helyi KGST-piacon is, ahol sze­mét szemét hátán, legalábbis bokáig, derék- magasságban viszont szegényes öltözetű, az átkelés hosszú óráitól és izgalmaitól elgyötört arcú ukránok árusítják a többnyire silány minőségű árucikkeket. Az asztalokat körbejárva vodkát és málnalikőrt, valamint két helyen nagy zacskókban tárolt dióbelet látok. Egy asszony éppen kóstolgatja. A piactér oldalában könyöklős lángossütők és hamburgerárusok fülkéi sorakoznak. Zsírszagot hord szét az eső utáni szél. Dr. Soós László bizakodva fogad. El­mondja, hogy Záhonyban még nem tapasz­taltak a kolerához hasonló tünetű betegséget sem. — Egyértelműnek mondható az, hogy a koleravírus terjedése csak ott veszélyezteti a népességet, ahol az infrastruktúra olyan­amilyen. Nálunk, ahol vezetékes ivóvíz van a legkisebb faluban is, ahol a csatornázás megoldott, s ahol az élelmiszer-ellátás is jó, véleményem szerint semmi esélye a kolerajárványnak. —Lehetséges, hogy az Ukrajnából érke­zők áthozzák a kórokozókat a határon! Ar­ra gondolok, hogy akár a Krímből érkezők is árulhatnak élelmet a záhonyi piacon. — Az élelmiszervétellel kapcsolatban már régen felhívtuk a lakosság figyelmét arra, hogy ne vásároljanak a piacon, még konzervet sem, mert előfordul, hogy azt is hamisítják. A másik dolog az, hogy a kol- erás beteg nemhogy nem indul el a határon, sehová sem tud menni, mert annyira ross­zul van. Elméletileg ugyan elképzelhető, hogy valaki éppen a nagyon rövid — pár óra, legfeljebb három-négy nap — inkubációs időn belül átjön. Ha így is lenne, feltétlenül orvoshoz kerül. Azonnal oda­viszik, hiszen nem tudnak vele mit kezdeni. Borzasztó mértékű a folyadékvesztés, ami szájon és végbélen keresztül (hányás, has­menés) folyamatos. Ezt még eltitkolni is lehetetlen. Ha ilyet észlelnénk, azonnal meg­tennénk a szükséges intézkedéseket, s a betegség nem tudna továbbterjedni. Itt, Záhonyban semmi kolerára utaló jelet nem tapasztaltam. Sokan azt hiszik, hogy keleten minden elemi szintű, pedig ami az orvosi felszereltségünket, ellátásunkat ille­ti, az magasan az országos átlag fölött van. Hosszú kocsisorok mentén, a szembe­jövő sávban haladva közelítem meg a záho­nyi határátkelőhelyet. Nem zúgnak a mo­torok, mert minden kifelé tartó tudja: itt várni kell. A határőrség épületében egy tiszt jövet­elem célját megtudva elmosolyodik. A Kár­páti Igaz Szó 1994. szeptember 24-i számát tartja a kezében. A cikkből kiderül, hogy nincs kolerajárvány Kárpátalján. Kárpátal­ja megye KÖJÁL-főorvosa, Volodimir Markovics és Mikola Szakái, a különösen veszélyes betegségek osztályának vezetője szerint még nem észleltek megbetegedést Kárpátalján, s a maguk részéről minden óvintézkedést megtettek az esetleges járvány megfékezésére. Kárpátalja folyó­vizeit, 46 pontról mintát véve, folyamatosan vizsgálják. Ennek ellenére a fertőzés ter­jedésének lehetősége nem kizárt, hiszen az idén is sok kárpátaljai utazott idénymunkára Ukrajna belsejébe, valamint hetenként ezrek és ezrek kelnek útra, hogy a Csemovciban és Ivano-Frankovszkban olcsóbban vett termékeket Kárpátalján eladják. Baráth Zsigmondné főhadnagy, a záho­nyi vámhivatal parancsnokhelyettese sze­rint nincs kolerajárvány-veszély a határon.-— Én úgy hallottam, hogy Önök védő­oltást fognak kapni a napokban. Akkor miért van erre szükség? — Azért, mert a záhonyi határátkelőhe­lyen nemcsak a kárpát-ukrajnaiak, hanem a Krímből érkezők, sőt, az oroszok, grúzok, lettek, litvánok és észtek is megfordulnak. Ez az úr is Odesszából jött - mutat egy vállas emberre, akinek éppen a jegyző­könyvét töltik ki. —Nem tapasztaltunk olyat, hogy valaki nagyobb mennyiségű élelmiszert hozott volna be az országba. Nem ez a slágercikk. Differenciált vámvizsgálatot végzünk, mert mindenkit tüzetesen megnézni lehetetlen lenne. Szeptember 23-án szóban, 26-án pe­dig mindenkivel írásban közöltem, hogy mivel járványveszély van, fokozottan tegye­nek eleget a higiéniai követelményeknek. A takarítónők a vámosok illemhelyein nem naponta, hanem műszakonként, tehát na­ponta kétszer cserélnek törülközőt. A mun­katársaink pedig az utasok csomagjait elle­nőrizvén étkezés előtt a saját érdekükben nyilván alaposan kezet fognak mosni. Való igaz, hogy ennyi embernél a legszigorúbb elővigyázatosság ellenére is előfordulhat kolerás megbetegedés Magyarországon is. Záhony piacterén még mindig mérik a diót. Mivel egyéb élelmiszert nem látok, a főutcán haladva egy-két járókelőtől érdek­lődöm: Ráczné Mohán Beatrix nem jár ugyan a piacra, de felindulva mondja: — Én nagyon félek, mert bankban dolgozva mindig szá­molom a pénzt. Megyek is minden pénzvizs- gálás után kezet mosni. Nem árt vigyázni. Hajdú Tibor újságárus a rádióban hallott a veszélyről. O nem tud védekezni, mert naponta száz és száz emberrel érintkezik. — Szemben a piacon - mondja - szalámi­féleségeket és paprikát is láttam már. Suhajdáné Szász Judit tanárnő ugyan re­méli, hogy a kolera Záhonyban nem fog elterjedni. Nem tartja helyesnek, hogy hagyják azt, hogy áruljanak a vegyes piacon élelmiszereket is.—Én már láttam meglehe­tősen gusztustalan állapotban tisztított pa­calt, valamint zöldségféléket, sajtot és vajat is - fejezi be a mondanivalóját. Kolerajárvány tehát valószínűleg nem lesz sem Kárpátalján, sem Magyarországon, a szórványos felbukkanásával viszont szá­molni kell. Kárpátalján augusztus 18-tól kötelezik a kórházakat, hogy a kolerára jel­lemző tünetekkel bekerülteket olyan speci­ális laboratóriumi vizsgálatoknak vessék alá, melyekkel kimutatható vagy kiküszöbölhe­tő a koleravibrió jelenléte. Az elkülönítés feltételeit 13 egészségügyi létesítményben megteremtették, az orvosokat pedig tovább­képezték. Sajnos, ha nincs is koleraügy, van he­lyette más. Mikola Szakái, a kárpátaljai me­gyei KÖJÁL különösen veszélyes betegsé­gek osztályának vezetője nyilatkozatában megdöbbentő kijelentést tett. Kárpátaljának, s így nekünk is, nemcsak a kolera behurco- lásától kell félnünk, hanem a lépfene terje­désétől is. A Krímben, Volinyi megyében már több megbetegedést regisztráltak, s ez a ragályos kór nálunk is bármikor felütheti a fejét. Elég, ha beteg szarvasmarha vagy sertés húsát fogyasztjuk, máris megfertőződhe­tünk. A fertőzött-levágott állat vére nem al­vad meg, mája és lépe szétfolyik. Ha az ember megkapja a betegséget, az a leggyak­rabban a bőrén keletkező kelések formájá­ban jelenik meg. Varga Attila Járőröztünk Hollandiában II. Ahol mindig esik az esd Ebben az országban az időjárás szin­te állandó téma. Kevés az igazi zavar­talan napos idő, s az eső szinte menet­rendszerűen megérkezik. A hollando­kat ez egyáltalán nem zavarja. Ezt ők úgy nevezik, hogy tipikus holland idő. amikor átnedvesedve, fogvacogva megérkezünk szálláshelyünkre. Reg­gel korán kell kelnünk, mert a közle­kedési rendőrök számára kiépített gyakorlópályára inulunk Lelystadtba. Ott-tartózkodásunk második napján ragyogó reggelre virradtunk. Szükség is volt az égiek jóakaratára, hiszen nehéz napnak néztünk elébe. A gya­korlópályán mint egy óriási terepasz­talon mindenféle útviszonyok között és közlekedési szituációban Hollan­dia valamennyi közlekedési rendőre elsajátíthatja a vezetés minden csínját-bín- ját mesterfokon. A pályához oktatási in­tézményjói felszerelt tantermekkel illetve kisebb szálloda és étterem is csatlakozik, hogy a hosszabb kiképzésre érkezők számára minden rendelkezésre álljon. Mo­toros rendőreink először krosszmoto- rokkal gyakoroltak rutinpályán, majd a mindenféle akadályokkal nehezített terep következett. Volt itt hegy, víz, árok, csúszós út, homok. Ezután a gyakorla­tokat az MRFK tulajdonában is lévő BMW 750-es motorokkal kellett végre­hajtani. Bizony nem volt könnyű az in­struktor irányítása mellett a bonyolult fela­datokat végrehajtani, de rendőreink s_________________________________________ nagyszerűen helytálltak. A korán reggel kezdődött tréning délután 4 órakor ért véget, s a gyakorlatokhoz képest a hazafelé vezető, körülbelül 200 kilométeres motorozás már igazi jutalomútnak számított. Nagyot kerültünk, hogy valami fogalmunk legyen Hollandia történelméről, s arról az állandó heroikus küzdelemről, amit a víz ellen naponta meg kell vívnia. Csodálatos volt haladni az óriás gátrendszeren, amely a ten­ger és ma már az édesvizű, korábban tenger borította polderek és csatornák között veze­tett. Láttunk gyönyörű falvakat, mint a sajt­járól híres Eidamot, a régi holland népvise­letét ma is őrző Volendamot. A városok, falvak nevében oly gyakran előforduló „dam” maga is gátat jelent. A gátak őrzése szinte nemzeti feladat. A legkisebb hiba nyomán a víz azonnal birtokba veheti a kemény munkával elnyert szárazföldet. A szélmalmok állandóan szivattyúzzák a vi­zet. Itt mindenki tudja és végzi a feladatát. Az időjárás már megint esőt jelent. Ango­lul csevegünk az időről, mintha Angliában lennénk. Itt amúgy is mindenki kiválóan beszél angolul. A rádió, a tv állandóan közvetíti az angol zenét, a filmeket pedig nem szinkronizálják. Szemünk előtt még ott úsztak a tengeren a gyönyörű hajók és forogtak a szélmalomlapátok, mikor a sok élménytől telítve végre nyugovóra tértünk. Holnap Rotterdam vár reánk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom