Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-15 / 149. szám
UJ KELET 1994. szeptember 15., csütörtök 5 AZ ÚJ KELET NYÍRBÁTORBAN A piac többszöri termékváltást igényel Lakomacsiga A Nyírbátori Tésztaipari Kft. történetéről és munkájáról Vajkó János ügyvezető-igazgatóval beszélgettem. — 1987 körül az üzem a Nyírbátori ÁFÉSZ Cukrászüzeme volt. Tőle vette meg 1988-ban a Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi Vállalat. Húsz százalékban a Borsodi Gabonaforgalmi Vállalaté és a Hajdú-Bihari Gabonaforgalmi Vállalaté volt. 1989 márciusától vezetem az üzemet. 1988-ban hagyományos tészták gyártásával foglalkoztak. Levesbetéteket: csigát, cérnametéltet, eperlevelet, kiskockát, zabszemet készítettek. Az úgynevezett körettészták közül köretcsigát, tarhonyát, kagylót és szarvacskát, a száraztésztákból szélesmetéltet és a lebbencset gyártották. A kállói durumbúzát őrlő malom adta az ötletet, hogy tojás nélküli, koleszterinmentes tésztát készítsenek. Két előnye volt, hogy olcsó és az egészséges táplálkozásnak is megfelelt. Sajnos, mégsem váltak be reményeink, mert nem volt elegendő a kereslet. 1990-től Olaszországban vásárolt gépeken és olasz technológiával tortellini, ravioli és capelletti előállításába kezdett az üzem. Ezeket sertés-, marha-, füstölthússal és gombával töltötték. A nagy költségek miatt azonban magas volt az ára. Hűtve kellett tárolni, a hűtőlánc hiánya miatt azonban minőségromlás is bekövetkezett. A kereslet ennél a terméknél sem volt olyan mértékű, amely gazdaságossá tette volna a gyártását. így 1993 januártól megszűnt az olasz tészta készítése is. — Most milyen termékeket gyártanak? — A nagy költségek és az erős tésztakínálat miatt nehéz volt betömi a piacra. Visszatértünk a hagyományos tészták gyártására. Ismerve a tésztatúlkínálatot, olyan áruval kellett kirukkolnunk, ami jó minőségű. Boái Antal találta fel a lakomacsigát, amely szabadalommal védett eljárással készül, üzemünkön kívül egy helyen gyártják még. A találkozás révén sikerült magyaros tésztát kifejleszteni. — Hányán dolgoznak? — Összesen 27-en vagyunk. Múlt év márciusától nem volt létszámmozgás, jó légkörben dolgozunk együtt. — Mekkora területet látnak el termékeikkel? —Jó kereskedőpartnerekre találtunk. A Mátra Fűszért, Miskolc, Ózd, Sátoraljaújhely, Gyöngyös, Kazincbarcika havonta 250 mázsa, általunk gyártott tésztát vásárol. A megyénkben és Hajdú-Bihar megyében 100-150 mázsára van szükség. Sajnos, nem tudunk minden igényt kielégíteni. Például Csengerben és Mátészalkán sem lehet mindig kapni termékeinket. Célunk, hogy először saját, szűkebb környezetünket lássuk el, és utána lépjünk ki más piacokra. — A jövőre vonatkozó terveik? — Az üzem fejlesztését tervezzük, de ez nem jár létszámfejlesztéssel, hanem a technológiát szeretnénk korszerűsíteni. Beleznai Zita A határőrök és a város — A trianoni határmódosítással állt elő az a helyzet, hogy még a második világháború előtt honvédlaktanya épült Nyírbátorban. Azóta a város szerves részét képezik az itt élő fegyveres erők — tájékoztatott dr. Sztanojev Péter orvos-alezredes. — Kétféle arculatát mutatja a határőrség, mert egyrészt van belső élete, másrészt a hivatásosok által, akik kint laknak a városban a polgári lakosság között, és részt vesznek a település mindennapi életében. Jó példa erre az én személyem, mert önkormányzati képviselőként tevékenykedem. — Jó az együttműködésünk a város vezetőivel. Rendezvények felépítésén felszerelések adásával, személyzet biztosításával veszünk részt, a rendezvények biztosításában segítünk. A sportegyesületekben sok határőrünk szerepel. A határőrség gyakran együtt járőröz a rendőrséggel a közbiztonság érdekében. Viszonzásul az önkormányzat, a város minden rendezvényünkön képviselteti magát. A laktanyán belül humán szolgálat tevékenykedik, amely a hivatásosok szabadidős programját szervezi. Aradi Balogh Attila Aki akar, talál munkahelyet Mézinger Antalt, a Bethlen Gábor Szakmunkásképző és Szakközépiskola cipőgyártó tanulóinak gyakorlati oktatóját kérdeztem a szakma helyzetéről. — 1973-ban kezdtük meg a cipőgyártók tanítását. Az idén ezen a szakon 14 tanuló végzett. A cipőgyártók és a felsőrészkészítők egyaránt el tudnak helyezkedni. A városban sok kis, 10-12 fős üzem működik. Aki akar, és szeretné is csinálni, az talál munkahelyet. Nemcsak jobb híján jelentkeznek ide a gyerekek, hanem egyre többen választják első szakmaként. Látnak benne fantáziát és jövőt, mert a cipőre mindig szükség van, és javítani is kell. Átlagosan fele-fele arányban jelentkeznek ide a lányok és a fiúk. Úgy veszem észre, hogy kedvvel csinálják. Az idén a legjobb szakmunkásvizsga-eredményt a cipőgyártók érték el. Szerintem minden tanulónak a javítás alapjait is meg kellene tanítani, de sajnos kevés az óraszám, és így nincs rá lehetőség. A szakközépiskolásoknak heti öt órája van, a szakmunkások egy hétig iskolába egy hétig gyakorlatra járnak. Megjavítani általában nehezebb egy cipőt, mint újat készíteni. Én az oktatást és a cipőjavítást egyformán szeretem csinálni. Az anyagi helyzet főleg a cipőkön mérhető le. Manapság egyre több és rosszabb cipőt visznek javíttatani az emberek. Gyakran már a régi, padlásról lehozott cipőkben járnak. Beleznai A szilágysomlyói kapcsolat A múlt héten a nyírbátori 4. sz. Általános Iskola meghívására harmincnyolc romániai magyar gyerek három napot töltött a városban. A kis csapat vezetője Theodor Puskás — aki a neve ellenére nem tud magyarul —, az iskola igazgatója volt. — Nagyon megörültünk, megtiszteltetésnek tekintettük, amikor a nyírbátori iskola igazgatója. Barna Gábor megkeresett, és javasolta, alakítsunk ki kulturális szakmai kapcsolatot. — Milyenek az eddigi benyomásai? — Nagyon szívélyesen fogadtak minket mindenhol. Csodálkoztam, hogy a város polgármestere mennyire szívén viseli az oktatás, az iskolák helyzetét. Aztán kiderült, hogy pedagógus végzettségű. Sok olyan dolgot tapasztaltunk, amit nálunk is be kellene vezetni. Hiába tapossuk már öt éve a demokrácia útját, még elég nagy nálunk a centralizáció. Önöknél az iskolaigazgatók maguk választják meg kollégáikat. Romániában a tanfelügyelőség jelöli ki a pedagógusok munkahelyét. Nálunk még mindig egyféle tanmenetet, tankönyveket használnak, nincsen többféle tanítási módszer. — Milyen az önök iskolája? — Én kilenc éve vezetem a szilágysomlyói 1. sz. Általános Iskolát. Ötvenhárom osztályunk ezerötszáz gyerekét nyolcvan pedagógus tanítja. Az ötszáz magyar gyerekkel 33 magyar anyanyelvű pedagógus 17 osztályban foglalkozik. — Óhatlanul felvetődik a kérdés, hogy nemzetiségi ellentétek adódnak-e? — A nemzetiségi kérdést a politikusok szítják és lihegik túl. A gyerekek között persze vannak ellentétek úgy, mint a világon bárhol. Ennek semmi köze ahhoz, hogy te magyar vagy, én meg román. A magyar anyanyelvű pedagógusoknak többször hangsúlyozom, hogy nekik Romániában küldetésük van. Ha már a történelem így hozta, az itteni magyar gyerekeket nekik kell a magyar történelemre, irpdatonjra és népzenére tanítani! — Hogyan folytatódik a két iskola kapcsolata? — Jövő ősszel meglátogatnak bennünket a nyírbátoriak. Addig is levélben, telefonon tartjuk a kapcsolatot. Erre már csak szakmai okokból is szükség lesz, hiszen tanévkezdésre magyar tankönyveket is kapunk. Kovácsvölgyi Zoltán Nincs elegendő képzelt munkaerő — 1960-ban alakult a Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezet — 1992. december 12-én pedig újjá alakult. A teljes vagyont privatizálva az 52 tag vásárolta meg — tudtam meg Bállá Jánosáétól, a szövetkezet vezetőjétől. — Mi a cég profilja? — Sportruházat készítésével foglalkozunk.-— Milyen piacra dolgoznak? — Bérmunkaként neves nyugati, olasz, német, francia megrendelésekre gyártunk évi 60 ezer darab ruhát. Belföldi piacra már évek óta nem dolgozunk. Partnereink a határidőtartással és a minőséggel meg vannak elégedve, ehhez szükséges, hogy romániai üzemekben is dolgoztassunk dollárért. Próbálunk mindig igazodni a piac igényeihez és változásához. — Megfelelő a munkaerő? — Nagy a kereslet a termékeink iránt, ezért a kapacitás bővítése érdekében erőfeszítéseket tesz a szövetkezet. Jó lenne, ha a többletmegrendeléseket a nyírbátori üzemben szervezett és ellenőrzött körülmények között, magas technikai szinten tudnánk gyártani, de sajnos ehhez nincs elegendő képzett munkaerő a környéken. Az idén jelentős anyagiakat fordítottunk a szakmunkásképzésre, 31 tanuló tett szakmunkásvizsgát, a többségük itt állt munkába. A munkaügyi központtal együttműködve, a tartós munkanélküliek részére 370 órás átképzést tartunk, ahol elsajátíthatják a szakma alapjait. — Hány dolgozót foglalkoztatnak? —Évek óta meglévő létszámmal, 140 fővel dolgozunk folyamatosan. A munkahely megtartása érdekében július 1-jétől jelentős bérfejlesztést hajtottunk végre. Célunk, hogy az egyén érdekelt legyen a munkában. — Milyen különleges technikával dolgoznak? — Olyan technológiával készült ruhák gyártását tanulta meg az üzem, amelyet az országban nem sok helyen csinálnak. Például a Goratex-Sympatex technológia, amellyel az úgynevezett hegesztett varratokkal ellátott termékek készülnek. Ezek teljesen vízátnemeresz- tők, kifelé pedig lélegeznek. fi. Z. Asztalos kerestetik Van Nyírbátorban egy üzem, aminek komoly története van. A lényeget Baranyi Géza műszaki vezető mondta el. — Kéziszerszámokkal, szinte a semmiből alapította ezt a faipari szövetkezetét 1951-ben néhány ember, köztük az apám. Nem sokkal utána én is idekerültem inasnak, bár ez veszélybe került, mert az ötvenhatos forradalom idején, mint bámészkodó sihede- rek odamentünk az orosz tankokhoz, és magyaráztuk nekik, hogy nem Szuezben vannak, hanem Magyarországon, és emiatt egyik társamat üstökön ragadták. Ötvenhétben viszont megkezdtem az inaséveket, és a szakma kitanulása után érettségi, majd technikusképző következett. — Az ön sorsával párhuzamosan a Faipari Szövetkezet élete is ilyen folyamatosan emelkedő volt? —Többé-kevésbé igen. Annyi kis kitérő volt, hogy egyszer beleszólt a politika, és erőszakkal a faiparhoz csatolták az építőipar más ágait is. Ezt azonban az asztalosok csak egy darabig bírták, aztán kiváltak, és ezzel előállt a mai helyzet. — Ma jól működik szövetkezetük? — Ez elsősorban az itt jelenlévő nagy szaktudásnak köszönhető. A mai, munkanélküli világban további jól képzett szakembereket tudunk foglalkoztatni, mert kell a munkaerő. A működésünk hatékonyságához még az is hozzájárul, hogy van piacunk. A nyílászárók mellett belősépítészet a fő profilunk, de lakossági megrendeléseket is teljesítünk. Mi készítettük többek között a csengeri sportcsarnok belső faipari munkáit, a hajdúszo- boszlói Délibáb Szálló berendezéseit. Tanműhelyünkben most is folyik a szakember-utánpótlás képzése. A város futballsportját és a zeneiskolát anyagilag támogatjuk. ' A. fi. A.
