Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-02 / 138. szám

UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL ii 1994. szeptember 2., péntek 3 A pénzkereső és magánember nem ugyanaz Zavaros utcaképek Kapunk kétszázötven milliót, fejlesz­tésre, tehát nyilvánvaló, hogy a megye fej­lődni fog! Persze az sem mindegy, hogy milyen ötletekkel állunk elő, és a pénzt ki kezeli? Mint arról lapunkban már beszá­moltunk, a szóban forgó PHARE-tá- mogatás fogadására létrejött egy fejlesz­tési közalapítvány, melynek tagjai egye­lőre javarészt az önkormányzat oldalán állnak, de az újabb jelentkezőkkel remél­hetőleg ez az állapot rendeződik. Hogy jó lesz-e ez a regionális tanács nekünk, és építészfetileg várható-e javulás, arról Vin- cze Istvánnal, a megyei főépítésszel me- ditálgattunk. — Mindenképpen bizonytalanságot érzek. A minisztériumok ugyanis azt val­lották és vallják ma is, hogy a rendszer- váltással változtatni kell az intézmények struktúráját is. Az új intézmények létre­hozása azonban nem mindig garantálja a megújulást. A választások után az állam vizsgálni kezdte, hogy milyen struktúrákra van szükség ahhoz, hogy hatalmát gyako­rolhassa. így jöttek létre a különböző hi­vatalok, s a korábbi megyei tanács munká­ja rájuk hagyományozódott. Ez persze el­aprózódást jelentett, hiszen a szakirányok eltávolodtak egymástól, az apparátusok zsugorodtak. Szerintem ez nem jó, hiszen a korábban használt és bevált ágazati típu­sú koordináció még kevésbé várható el az ilyen rendszerben. — Konkrétan mire gondol? — Engem az zavar, hogy amit újabban létre kívánnak hozni, az nem biztos, hogy helyrerázza az eddigi problémákat. A re­gionális tanácsok kisebb megyei közgyű­lésként akarnak funkcionálni. A területfej­lesztés nagyon közkedvelt dolog, főleg, ha eredményes. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a megyei önkormányzat lemondjon erről, pedig az lesz a vége, ha nem találja meg helyét a középszintű igazgatásban. Vannak még furcsaságok, ilyen a területi főépítészi iroda is. Hogyan működhet eredményesen egy ilyen stáb, például három megyére vonatkozólag, amikor egy megyét is nehéz figyelemmel kísérni. A másik dolog, hogy tevékenységünk első­sorban a jogi garanciák keresésére kon­centrálódik. Mindig azt nézik, nincs-e va­lamilyen joghézag, amiből később prob­lémák lehetnek. Pedig inkább a szakmai oldalt nem kellene elfelejteni. Lehet, hogy haragudni fognak rám ezért, de végül is nem várható el, hogy komplex módon foglalkozzanak a területrendezéssel s fej­lesztésével. — Önök végül nem is jutnak szóhoz. — Bennünket hallgatólagosan kezel­nek. Tudják, hogy vannak megyei főépí­tészek, de azoknak csak a területi hivata­lon keresztül van jogosítványuk véleményt nyilvánítani. Ez szó szerint így működik, hiszen amit a területi főépítész aláír, az a mi véleményünk is. Ez nem kezelhető normálisan, és a legnagyobb csorbát a települések szenvedik el. — Nem tudják a lakók, kihez fordulja­nak? — Régebben volt valami kapcsolat- tartás, s szinte minden megyében épülő családi ház és egyéb épület terve itt volt az asztalunkon. Szidtak is bennünket, hogy akadályozzuk a ház épülését, de sok ön- kormányzat — illetve azelőtt tanács — rájött, hogy ez nem rossz dolog, hiszen a tervek szakzsűri előtt megmérettetnek. Mi igyekeztünk objektívek lenni. A tervezők­től utcaképeket is kértünk. Ez nem volt véletlen, hiszen a tervező fantáziája nem mindig illett és illik bele az adott környe­zetbe. Nemrég Nagyecsed központi részét fotóztuk. Elképesztő, hogy milyen különb­ség van egy-egy szomszédos épület között. Szeretném, hogy várossá fejlődjön, de településképileg harmonikussá tenni a kör­nyéket nem lesz egyszerű feladat. Szó Emelik a gyest Jó hír a kismamáknak; a kormány emeli a gyermekgondozási segély összegét Mikortól és mennyivel? Erről érdeklődtem Dolgos Sándortól, a Társadalombiztosí­tási Igazgatóság betegellátási osztályának vezetőjétől — A segély összegét ezer forinttal emelik s/.eptembertőL A gyemiekek számától függetlenül 5700 Ft helyett 6700 Ft jövedelempótlék jár a gyesre jogosultaknak ezen kívül — Kik jogosultak gyesre? — Kérdésemre Dr Erdei Csaba, a nyíregyházi polgármesteri hivatal szociális irodájának helyettes vezetője válaszol — Gyesre (gyermeknevelési támogatás) a szociális törvény értelmében azok jogosultak, akiknek 180 napos biztosítási jogviszonyuk vaa és családjukban három vagy töbh három évnél idősebh de nyolc évnél fiatalabb gyermeket nevelnek. Megyénkben a kismamák bizonyára örömmel fogadják a gyermekgondozási segély emelését és a gyermeknevelési támogatás leh, őségét, mert a gyermekek nevelése egyre többe kerül, a munkanélküliség megyénkben nagymértékű, a fizetések is jócskán elmaradnak az országos átlagtól (Hajdú) sincs sablonházakról, hiszen a harmónia megengedi a különbözőséget, de nem ál­lapot, hogy az építési terveket, engedélye­ket a piac, vagy a divat diktálja. —Egyik ismerősöm arról panaszkodott, hogy a konyhájába egy kihasználatlan tetőteret építettek, mert a városkép úgy kívánta. Most aztán se takarítani, se szellőztetni nem tud, az csak ott van. — Ma ezt is megtehetik, de régebben is előfordult, hiszen a szakemberek vélemé­nyét nem volt kötelező figyelembe venni. Ami pedig nem kötelező, arra nem figyel senki. Az ország legnagyobb gondja az, hogy nem mernek jogi eszközöket adni azon emberek kezébe, akik ezeket a kér­déseket elbírálják. így nincs értelme a szakmának sem, marad a kavalkád. — Persze a lakosságban is élhetne igény, hogy kikérje az önök véleményét, és adjon is rá. — Sokat segítenének ezzel, ha komo­lyan vennék őket a magasabb szervek is. Ezek a kérdések igenis megfordulnak a laikus emberek fejében is, de nem érdemes felemelni a hangjukat. Nem hozzáértőként ugyanis el lehet hanyagolni az ő véle­ményüket, ráadásul félre is lehet vezetni őket. Az lenne jó, ha az építési tervek úgy versenyeznének, hogy kirakják őket vala­hová, és az állampolgárok is megítélik — mert meg tudják ítélni —, hogy valami tetszik vagy sem! —Az építészek is összefoghatnának! — Sajnos, túlnyomó részük magán­szférába került, és nem biztos, hogy mint építész magánembernek ugyanaz a véle­ménye, mint a pénzkereső embernek. A piac nem úgy működik, ahogy kellene, hiszen vannak érdekösszefonódások. Van olyan szervezet, amit építészek kama­rájának hívnak, de én még a gyakorlatban ezen a téren nem láttam működni. Szóval ez nagyon nehéz és összetett kérdés, és nehéz is lesz kézben tartni, amennyiben alapvető és logikus változások nem követ­keznek be a jövőben. Szét lehetne nézni a sokat emlegetett nyugati példák között, mert nem mindenütt ilyen „lojális” a rendszer. . „.. , Herczku Tünde Tanulás munka mellett Mindenkit felveszünk A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolának és Szakmunkás- képző Iskolának az utóbbi néhány évben nem voltak beiskolázási gondjai. Amióta az idegenforgalmi képzés bein­dult, többszörös a túljelentkezés min­den évben, ide csak a kitűnő tanulók legjobbjai nyerhetnek felvételt. Az isko­la legfőbb gondja az új tanévben is a túlzsúfoltság. Délután is folyik az ok­tatás. Ez az állapot nem kedvez a tanul­mányi munkának, rengeteg energiát vesz el tanártól, diáktól egyaránt. Mező Gyula igazgató 18 éve vezeti az iskolát, matematika-fizika szakos középiskolai tanár. A gondok ellenére bízik abban, hogy a '94/95-ös tanév is problémamentes lesz, és hasonlóan si­keres, mint a tavalyi. Az igazgató úrral a felnőttoktatásról beszélgettünk... — Milyen képzettséget szerezhet az Önök iskolájában az a „sima" érettségi­vel rendelkező fiatal, akinek nem sike­rült a felvételije, és nem tud elhelyez­kedni? — Egy 25 fős osztályt szeretnénk in­dítani, felvételi vizsga nincs, a képzés szintje a középiskola V. osztályának fe­lel meg. Ezután kereskedelmi mened­zser képesítést szerezhetnek. Természe­tesen nemcsak a frissen, vagy az egy­két éve érettségizettek jelentkezését vár­juk, sőt munkanélküliek is jelentkezhet­nek, segítve ezzel a képzéssel. — Milyen tantárgyakat oktatnak? — Heti 30 órában vállalkozási és jogi ismereteket, vezetési ismereteket, vál­lalkozások pénzügyi elszámolásait, marketingismereteket, marketingkom­munikációt, üzleti levelezést. Nagy hangsúlyt fektetünk a nyelvtanulásra és a szakmai gyakorlatra is. Ezzel a vég­zettséggel gyorsan tudnak alkalmazkod­ni a mukaerőpiaci igényekhez, képesek lesznek tulajdonosi vagy alkalmazotti minőségben közepes kereskedelmi vál­lalkozások irányítására. Fontos, hogy megtanulják a számítógépes szöveg- szerkesztő használatát is. — A szakmunásképző elvégzése után miért négyéves a szakközépiskolai ok­tatás? — Különbözeti vizsgával el lehet kezdeni a másodikat, de ezt kevesen vál­lalják, mert olyan tárgyakból kell vizs­gát tenni (kémia, fizika, biológia), amit nem tanítanak a szakmunkásképzőben. Azért négyéves a képzés, mert a szak­mai tárgyakat nem lehet három év alatt elsajátítani. Régebben nagyobb volt a lemorzsolódás, de körülbelül öt éve, amióta önköltséges az oktatás, azóta kevesebben hagyják abba a tanulást. Mindenkit felveszünk, a negyedéves beszámolón úgyis kiderül, ki bírja a követelményeket. Természetesen nem könnyű munka mellett a tanulás, de sze­rintem megéri, és a nappalival azonos értékű bizonyítványt ad. — Aki konyhai kisegítőként dolgo­zik,és előírják számára a szükséges szakképesítés megszerzését, mennyi idő alatt szerezheti meg? — A képzési idő másfél év, délután járnak oktatásra, hetente kétszer. A munkáltatónak is érdeke, hogy a dol­gozó tovább tanuljon, aki pedig tanul, azt nyilván a magasabb besorolás, jobb fizetés is nagymértékben ösztönzi. Ezekkel a hallgatóinkkal van egyébként a legkevesebb probléma, rendesen el­járnak órákra, és a tanulmányi ered­ményük is jónak mondható. Hajdú Gabriella Az utolsó fürdőzők a Túron Nagyhódosnál Pénzes L. felvétele „Egy embernek mindig van üres hely" Tanuló tanárok Diákos hangulatú búcsúesttel zárult a vakáció utolsó hetében Debrecenben az 5. Országos Osztályfőnöki Ankét a Medgyessy Ferenc Gimnáziumban. Az ínycsiklandozó vacsora után vidám táncmulatság következett, megszakítva még vidámabb mesehallgatással. A ta­nuló tanárok végre igazán kikapcsolód­hattak, bár néhány mondat erejéig há­rom nyíregyházival félrehúzódtunk egy csendesebb helyre. A tanulók önmenedzselésének elő­segítése című foglalkozást Harasztosi Éva, a nyíregyházi munkaügyi központ pszichológiai szakszolgálatának veze­tője tartotta. — Ez röviden annyit jelent; hogyan adhatják el magukat a fiatalok a mun­kaerőpiacon, hol és hogyan próbálkoz­zanak. Elsősorban prevenciós munka, mivel elég régen felismertük, hogy az álláskeresési technikát oktatni kell. A mostani, ötnapos foglalkozássorozat ízelítőt adott az osztályfőnököknek ar­ról, hogyan segítsék a diákokat az élet­rajzírásban, tanítsák őket a hatékony telefonálásra, megjelenésre, mert egy jelentkezésen az első benyomás nagyon fontos. Persze a legfontosabb, hogy a pályakezdők ne csüggedjenek, mindent meg kell próbálni, és igenis van le­hetőség. Mottónk is ezt sugallja; egy ember számára mindig van üres hely. — Sokszor az okozza a legnagyobb gondot, hogy az ilyen helyzetbe kerülők nem is tudják, egyáltalán mit akarnak csinálni. — Igen, ez az önmenedzselés másik része. Tanácsokat adtunk a pedagógusok­nak, hogy jobb önismerethez, az érdek­lődési irányok feltérképezéséhez hozzá­segítsék a diákokat. Tulajdonképpen ez a prevenció jellege, itt kapcsolódik igazán össze munkánk az oktatással. — A 82 résztvevő között csupán ketten voltak Nyíregyházáról, a 110-es számú szakközép- és szakmunkásképző iskolá­ból. Egyikük, Gémesiné Péter Emília A tanulók önmenedzselésének elősegítése című csoportban „tanult”, de átjárt több demonstrációra is. — így minden témából kaptam egy kis ízelítőt, és az összes bemutatott szerepgya­korlatot ki kellett próbálni. Sőt. azt java­solták, hogy ezeket család, barátok segít­ségével próbáljuk ki először. A kommu­nikációs foglalkozás lényege, hogy kis csoportokban dolgozunk, ami nem enge­di meg a passzivitást. Ezt odáig lebontot­ták, hogy ha még a négy főből is kibújik valaki, akkor legyenek csak ketten, ott aztán mindegyiküknek beszélni kell. Eh­hez idő és kisebb osztálylétszám szüksé­ges, de mindenképpen hasznosítani tudom tapasztalataimat az órákon. Vinnainé Zempléni Ibolya, a körülbelül ötven fős osztályfőnöki munkaközösség elnöke: — Engem a serdülőkori devianciák témája érdekelt volna a leginkább, de ez sajnos elmaradt, így immár másodjára a tehetségfelismerést és fejlesztést tanul­mányoztam, és még most is tudott — bár már nem olyan sok — újat nyújtani. —, A tanárok gyakran beleesnek abba a hibába, hogy nem tudják meg­különböztetni a deviánsokat a krea­tívaktól, és sokszor rámondják vala­kire, hogy nehezen kezelhető. — Ez igaz, és olyan dolog, amiről sokat beszélünk, de tenni igazán nem tudunk. Szent meggyőződésem, hogy minden gyerekben van valami plusz, amit meg kell találni, és ha lenne rá idő, óriási eredményeket érhetnénk el velük. Éppen ebben segített ez a cso­portmunka, hogy mire figyeljen oda a tanár. — Tudják-e még valamiképpen hasznosítani az itt látottakat-hallot- takat? Riportalanyaink együttes véle­ménye: — Természetesen a gyere­kekkel próbálunk még szorosabb kap­csolatot kiépíteni, közelebb kerülni hozzájuk. Legalább olyan fontos azon­ban, hogy a többi pedagógus is mé­lyebben tájékozódjon. Szabolcs me­gyéből nagyon kevesen voltak, pedig szerintünk minden tanárnak részt kel­lene vennie ilyen rendezvényen. El is határoztuk — a vezetőség egyetér­tésével —, hogy okvetlenül szervezünk iskolánkon belül hasonló tréninget, hogy a 20-22 végzős osztály mind­egyike élvezze ezt az előnyt. Ezenkívül a hangulat is rettentő vidám, baráti volt, s ezt kár lenne kihagyni! Koroknai Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom