Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-02 / 138. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL ii 1994. szeptember 2., péntek 3 A pénzkereső és magánember nem ugyanaz Zavaros utcaképek Kapunk kétszázötven milliót, fejlesztésre, tehát nyilvánvaló, hogy a megye fejlődni fog! Persze az sem mindegy, hogy milyen ötletekkel állunk elő, és a pénzt ki kezeli? Mint arról lapunkban már beszámoltunk, a szóban forgó PHARE-tá- mogatás fogadására létrejött egy fejlesztési közalapítvány, melynek tagjai egyelőre javarészt az önkormányzat oldalán állnak, de az újabb jelentkezőkkel remélhetőleg ez az állapot rendeződik. Hogy jó lesz-e ez a regionális tanács nekünk, és építészfetileg várható-e javulás, arról Vin- cze Istvánnal, a megyei főépítésszel me- ditálgattunk. — Mindenképpen bizonytalanságot érzek. A minisztériumok ugyanis azt vallották és vallják ma is, hogy a rendszer- váltással változtatni kell az intézmények struktúráját is. Az új intézmények létrehozása azonban nem mindig garantálja a megújulást. A választások után az állam vizsgálni kezdte, hogy milyen struktúrákra van szükség ahhoz, hogy hatalmát gyakorolhassa. így jöttek létre a különböző hivatalok, s a korábbi megyei tanács munkája rájuk hagyományozódott. Ez persze elaprózódást jelentett, hiszen a szakirányok eltávolodtak egymástól, az apparátusok zsugorodtak. Szerintem ez nem jó, hiszen a korábban használt és bevált ágazati típusú koordináció még kevésbé várható el az ilyen rendszerben. — Konkrétan mire gondol? — Engem az zavar, hogy amit újabban létre kívánnak hozni, az nem biztos, hogy helyrerázza az eddigi problémákat. A regionális tanácsok kisebb megyei közgyűlésként akarnak funkcionálni. A területfejlesztés nagyon közkedvelt dolog, főleg, ha eredményes. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a megyei önkormányzat lemondjon erről, pedig az lesz a vége, ha nem találja meg helyét a középszintű igazgatásban. Vannak még furcsaságok, ilyen a területi főépítészi iroda is. Hogyan működhet eredményesen egy ilyen stáb, például három megyére vonatkozólag, amikor egy megyét is nehéz figyelemmel kísérni. A másik dolog, hogy tevékenységünk elsősorban a jogi garanciák keresésére koncentrálódik. Mindig azt nézik, nincs-e valamilyen joghézag, amiből később problémák lehetnek. Pedig inkább a szakmai oldalt nem kellene elfelejteni. Lehet, hogy haragudni fognak rám ezért, de végül is nem várható el, hogy komplex módon foglalkozzanak a területrendezéssel s fejlesztésével. — Önök végül nem is jutnak szóhoz. — Bennünket hallgatólagosan kezelnek. Tudják, hogy vannak megyei főépítészek, de azoknak csak a területi hivatalon keresztül van jogosítványuk véleményt nyilvánítani. Ez szó szerint így működik, hiszen amit a területi főépítész aláír, az a mi véleményünk is. Ez nem kezelhető normálisan, és a legnagyobb csorbát a települések szenvedik el. — Nem tudják a lakók, kihez forduljanak? — Régebben volt valami kapcsolat- tartás, s szinte minden megyében épülő családi ház és egyéb épület terve itt volt az asztalunkon. Szidtak is bennünket, hogy akadályozzuk a ház épülését, de sok ön- kormányzat — illetve azelőtt tanács — rájött, hogy ez nem rossz dolog, hiszen a tervek szakzsűri előtt megmérettetnek. Mi igyekeztünk objektívek lenni. A tervezőktől utcaképeket is kértünk. Ez nem volt véletlen, hiszen a tervező fantáziája nem mindig illett és illik bele az adott környezetbe. Nemrég Nagyecsed központi részét fotóztuk. Elképesztő, hogy milyen különbség van egy-egy szomszédos épület között. Szeretném, hogy várossá fejlődjön, de településképileg harmonikussá tenni a környéket nem lesz egyszerű feladat. Szó Emelik a gyest Jó hír a kismamáknak; a kormány emeli a gyermekgondozási segély összegét Mikortól és mennyivel? Erről érdeklődtem Dolgos Sándortól, a Társadalombiztosítási Igazgatóság betegellátási osztályának vezetőjétől — A segély összegét ezer forinttal emelik s/.eptembertőL A gyemiekek számától függetlenül 5700 Ft helyett 6700 Ft jövedelempótlék jár a gyesre jogosultaknak ezen kívül — Kik jogosultak gyesre? — Kérdésemre Dr Erdei Csaba, a nyíregyházi polgármesteri hivatal szociális irodájának helyettes vezetője válaszol — Gyesre (gyermeknevelési támogatás) a szociális törvény értelmében azok jogosultak, akiknek 180 napos biztosítási jogviszonyuk vaa és családjukban három vagy töbh három évnél idősebh de nyolc évnél fiatalabb gyermeket nevelnek. Megyénkben a kismamák bizonyára örömmel fogadják a gyermekgondozási segély emelését és a gyermeknevelési támogatás leh, őségét, mert a gyermekek nevelése egyre többe kerül, a munkanélküliség megyénkben nagymértékű, a fizetések is jócskán elmaradnak az országos átlagtól (Hajdú) sincs sablonházakról, hiszen a harmónia megengedi a különbözőséget, de nem állapot, hogy az építési terveket, engedélyeket a piac, vagy a divat diktálja. —Egyik ismerősöm arról panaszkodott, hogy a konyhájába egy kihasználatlan tetőteret építettek, mert a városkép úgy kívánta. Most aztán se takarítani, se szellőztetni nem tud, az csak ott van. — Ma ezt is megtehetik, de régebben is előfordult, hiszen a szakemberek véleményét nem volt kötelező figyelembe venni. Ami pedig nem kötelező, arra nem figyel senki. Az ország legnagyobb gondja az, hogy nem mernek jogi eszközöket adni azon emberek kezébe, akik ezeket a kérdéseket elbírálják. így nincs értelme a szakmának sem, marad a kavalkád. — Persze a lakosságban is élhetne igény, hogy kikérje az önök véleményét, és adjon is rá. — Sokat segítenének ezzel, ha komolyan vennék őket a magasabb szervek is. Ezek a kérdések igenis megfordulnak a laikus emberek fejében is, de nem érdemes felemelni a hangjukat. Nem hozzáértőként ugyanis el lehet hanyagolni az ő véleményüket, ráadásul félre is lehet vezetni őket. Az lenne jó, ha az építési tervek úgy versenyeznének, hogy kirakják őket valahová, és az állampolgárok is megítélik — mert meg tudják ítélni —, hogy valami tetszik vagy sem! —Az építészek is összefoghatnának! — Sajnos, túlnyomó részük magánszférába került, és nem biztos, hogy mint építész magánembernek ugyanaz a véleménye, mint a pénzkereső embernek. A piac nem úgy működik, ahogy kellene, hiszen vannak érdekösszefonódások. Van olyan szervezet, amit építészek kamarájának hívnak, de én még a gyakorlatban ezen a téren nem láttam működni. Szóval ez nagyon nehéz és összetett kérdés, és nehéz is lesz kézben tartni, amennyiben alapvető és logikus változások nem következnek be a jövőben. Szét lehetne nézni a sokat emlegetett nyugati példák között, mert nem mindenütt ilyen „lojális” a rendszer. . „.. , Herczku Tünde Tanulás munka mellett Mindenkit felveszünk A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolának és Szakmunkás- képző Iskolának az utóbbi néhány évben nem voltak beiskolázási gondjai. Amióta az idegenforgalmi képzés beindult, többszörös a túljelentkezés minden évben, ide csak a kitűnő tanulók legjobbjai nyerhetnek felvételt. Az iskola legfőbb gondja az új tanévben is a túlzsúfoltság. Délután is folyik az oktatás. Ez az állapot nem kedvez a tanulmányi munkának, rengeteg energiát vesz el tanártól, diáktól egyaránt. Mező Gyula igazgató 18 éve vezeti az iskolát, matematika-fizika szakos középiskolai tanár. A gondok ellenére bízik abban, hogy a '94/95-ös tanév is problémamentes lesz, és hasonlóan sikeres, mint a tavalyi. Az igazgató úrral a felnőttoktatásról beszélgettünk... — Milyen képzettséget szerezhet az Önök iskolájában az a „sima" érettségivel rendelkező fiatal, akinek nem sikerült a felvételije, és nem tud elhelyezkedni? — Egy 25 fős osztályt szeretnénk indítani, felvételi vizsga nincs, a képzés szintje a középiskola V. osztályának felel meg. Ezután kereskedelmi menedzser képesítést szerezhetnek. Természetesen nemcsak a frissen, vagy az egykét éve érettségizettek jelentkezését várjuk, sőt munkanélküliek is jelentkezhetnek, segítve ezzel a képzéssel. — Milyen tantárgyakat oktatnak? — Heti 30 órában vállalkozási és jogi ismereteket, vezetési ismereteket, vállalkozások pénzügyi elszámolásait, marketingismereteket, marketingkommunikációt, üzleti levelezést. Nagy hangsúlyt fektetünk a nyelvtanulásra és a szakmai gyakorlatra is. Ezzel a végzettséggel gyorsan tudnak alkalmazkodni a mukaerőpiaci igényekhez, képesek lesznek tulajdonosi vagy alkalmazotti minőségben közepes kereskedelmi vállalkozások irányítására. Fontos, hogy megtanulják a számítógépes szöveg- szerkesztő használatát is. — A szakmunásképző elvégzése után miért négyéves a szakközépiskolai oktatás? — Különbözeti vizsgával el lehet kezdeni a másodikat, de ezt kevesen vállalják, mert olyan tárgyakból kell vizsgát tenni (kémia, fizika, biológia), amit nem tanítanak a szakmunkásképzőben. Azért négyéves a képzés, mert a szakmai tárgyakat nem lehet három év alatt elsajátítani. Régebben nagyobb volt a lemorzsolódás, de körülbelül öt éve, amióta önköltséges az oktatás, azóta kevesebben hagyják abba a tanulást. Mindenkit felveszünk, a negyedéves beszámolón úgyis kiderül, ki bírja a követelményeket. Természetesen nem könnyű munka mellett a tanulás, de szerintem megéri, és a nappalival azonos értékű bizonyítványt ad. — Aki konyhai kisegítőként dolgozik,és előírják számára a szükséges szakképesítés megszerzését, mennyi idő alatt szerezheti meg? — A képzési idő másfél év, délután járnak oktatásra, hetente kétszer. A munkáltatónak is érdeke, hogy a dolgozó tovább tanuljon, aki pedig tanul, azt nyilván a magasabb besorolás, jobb fizetés is nagymértékben ösztönzi. Ezekkel a hallgatóinkkal van egyébként a legkevesebb probléma, rendesen eljárnak órákra, és a tanulmányi eredményük is jónak mondható. Hajdú Gabriella Az utolsó fürdőzők a Túron Nagyhódosnál Pénzes L. felvétele „Egy embernek mindig van üres hely" Tanuló tanárok Diákos hangulatú búcsúesttel zárult a vakáció utolsó hetében Debrecenben az 5. Országos Osztályfőnöki Ankét a Medgyessy Ferenc Gimnáziumban. Az ínycsiklandozó vacsora után vidám táncmulatság következett, megszakítva még vidámabb mesehallgatással. A tanuló tanárok végre igazán kikapcsolódhattak, bár néhány mondat erejéig három nyíregyházival félrehúzódtunk egy csendesebb helyre. A tanulók önmenedzselésének elősegítése című foglalkozást Harasztosi Éva, a nyíregyházi munkaügyi központ pszichológiai szakszolgálatának vezetője tartotta. — Ez röviden annyit jelent; hogyan adhatják el magukat a fiatalok a munkaerőpiacon, hol és hogyan próbálkozzanak. Elsősorban prevenciós munka, mivel elég régen felismertük, hogy az álláskeresési technikát oktatni kell. A mostani, ötnapos foglalkozássorozat ízelítőt adott az osztályfőnököknek arról, hogyan segítsék a diákokat az életrajzírásban, tanítsák őket a hatékony telefonálásra, megjelenésre, mert egy jelentkezésen az első benyomás nagyon fontos. Persze a legfontosabb, hogy a pályakezdők ne csüggedjenek, mindent meg kell próbálni, és igenis van lehetőség. Mottónk is ezt sugallja; egy ember számára mindig van üres hely. — Sokszor az okozza a legnagyobb gondot, hogy az ilyen helyzetbe kerülők nem is tudják, egyáltalán mit akarnak csinálni. — Igen, ez az önmenedzselés másik része. Tanácsokat adtunk a pedagógusoknak, hogy jobb önismerethez, az érdeklődési irányok feltérképezéséhez hozzásegítsék a diákokat. Tulajdonképpen ez a prevenció jellege, itt kapcsolódik igazán össze munkánk az oktatással. — A 82 résztvevő között csupán ketten voltak Nyíregyházáról, a 110-es számú szakközép- és szakmunkásképző iskolából. Egyikük, Gémesiné Péter Emília A tanulók önmenedzselésének elősegítése című csoportban „tanult”, de átjárt több demonstrációra is. — így minden témából kaptam egy kis ízelítőt, és az összes bemutatott szerepgyakorlatot ki kellett próbálni. Sőt. azt javasolták, hogy ezeket család, barátok segítségével próbáljuk ki először. A kommunikációs foglalkozás lényege, hogy kis csoportokban dolgozunk, ami nem engedi meg a passzivitást. Ezt odáig lebontották, hogy ha még a négy főből is kibújik valaki, akkor legyenek csak ketten, ott aztán mindegyiküknek beszélni kell. Ehhez idő és kisebb osztálylétszám szükséges, de mindenképpen hasznosítani tudom tapasztalataimat az órákon. Vinnainé Zempléni Ibolya, a körülbelül ötven fős osztályfőnöki munkaközösség elnöke: — Engem a serdülőkori devianciák témája érdekelt volna a leginkább, de ez sajnos elmaradt, így immár másodjára a tehetségfelismerést és fejlesztést tanulmányoztam, és még most is tudott — bár már nem olyan sok — újat nyújtani. —, A tanárok gyakran beleesnek abba a hibába, hogy nem tudják megkülönböztetni a deviánsokat a kreatívaktól, és sokszor rámondják valakire, hogy nehezen kezelhető. — Ez igaz, és olyan dolog, amiről sokat beszélünk, de tenni igazán nem tudunk. Szent meggyőződésem, hogy minden gyerekben van valami plusz, amit meg kell találni, és ha lenne rá idő, óriási eredményeket érhetnénk el velük. Éppen ebben segített ez a csoportmunka, hogy mire figyeljen oda a tanár. — Tudják-e még valamiképpen hasznosítani az itt látottakat-hallot- takat? Riportalanyaink együttes véleménye: — Természetesen a gyerekekkel próbálunk még szorosabb kapcsolatot kiépíteni, közelebb kerülni hozzájuk. Legalább olyan fontos azonban, hogy a többi pedagógus is mélyebben tájékozódjon. Szabolcs megyéből nagyon kevesen voltak, pedig szerintünk minden tanárnak részt kellene vennie ilyen rendezvényen. El is határoztuk — a vezetőség egyetértésével —, hogy okvetlenül szervezünk iskolánkon belül hasonló tréninget, hogy a 20-22 végzős osztály mindegyike élvezze ezt az előnyt. Ezenkívül a hangulat is rettentő vidám, baráti volt, s ezt kár lenne kihagyni! Koroknai Edit