Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-01 / 111. szám
IJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. augusztus 1., hétfő 3 .Bálabutikos" lettem- avagy olcsó húsnak nem mindig híg a leve Körülnézve nemcsak Nyíregyházán, anem az ország szinte bármely teleülésén, könnyen megállapíthatjuk, ogy az emberek tekintélyes hányada ereskedelemből próbál megélni. Keres- edőország, mondhatnánk, de itt álljunk aeg egy pillanatra és vessünk pillantá- okat az üzletekre: Palackozott italok 'oltja, mini bolt-Csemege-ABC. íresszó, butik. Turkáló stb. Kérdezzünk aeg a tulajdonosok közül egyet, miért, lonnan, miből (azért jó ha eláruljuk, lem az APEH és nem a TB küldött miniét — csak a bizalom kedvéért.) — Hogy jutott eszébe használt inával foglalkozni, amikor Nyíregyháza Iyenféle boltokban sem szűkölködik? — Elég egyszerű a magyarázat. Mint z emberek nagy többsége szerettem olna valamiből megélni. Ez nem elh- nyagolható indíttatás. A családi :öltségvetés megkövetel bizonyos zázalékot. A tárgyra térve: mivel mag- m is állandó „kilós”-ba járó voltam, így gondoltam, jó lenne olyat kitalálni, milyen még nincs. Sem megjelenésben, em árukészletben és egyáltalán násképp, mint a megszokott. Ekkor ju- ott eszembe az, amit Nyugat-Európába áttam. Odaát másképp kereskednek a tasznált ruhával is. A minősége majd- lem az új ruháé (igaz az ára is — rela- ive.) Tehát átvettem azt, hogy egyedi, ó minőségű, különleges darabokat iróbálok beszerezni ... — Honnan hozod az árut, honnan innak ezek a darabok? — Talán nem baj, ha konkrét címet tem mondok. Az elején megfordult a fe- emben, hogy „kintről” kellene hozni, le egyrészt a használt ruha enge- lélyköteles — kvótaigényes — ehhez ledig szintén pénz kell, másrészt az ttazás, kinntartózkodás mind-mind fi- tanciális problémákat vet fel. Maradt az itthoni árubeszerzés. Megdobáltam olyan nagykereskedéseket, aktárakat keresni, ahol nem kell elhoz- ti bármit, hanem én tudok válogatni, gaz, az áru így jórészt az én ízlésem ükrözi, ami nem biztos, hogy a leg- izerencsésebb dolog, de így tudom a nagam által felállított szintet hozni ninőségben. Nem felejtve el egy amerikai milliárdos mondását: ,,En megteszem azt, ami nekem tetszik... utána negpróbálom eladni”. Ebből volt is dtám a szomszédokkal, akik megkér- lezték: Miért nem hoz a boltba kínai írut, amit biztos többen vennének? — Az emberfia elképzeléseit, ha nem létszükséglet, ne adja fel. Az elképzelést az áru minőségét és még sok egyebet is... —Említetted a szomszédokat. Szólnál az üzlethelyiséghez jutásról is? — Két szóban: nem egyszerű. Persze, ha valaki hobbi szinten dolgozik és tőké je is van bőven, akkor ez nem igaz. Abban az esetben bármely belvárosi helyiség is megteszi. Az ismerettségi körömben van olyan, aki körülbelül 80-120 m2 (raktárral, szociális helyiséggel együtt) fizet 450.000 forintot évente, igaz nem használt ruhakereskedő. Ennyi nekem nem volt. Mehettem volna, valamelyik lakótelepre garázsba vagy szárítóba: ez havi körülbelül 3-12 000 forintig terjedő összegért megszerezhető (áfa-val). Nem egészen felelt meg az én elképzeléseimnek, így a belvárosban néztem helyet, (ahol az árak 30 000 forinttól — majdnem a csillagos égig terjednek — nagyság és belvárosiasság függvényében. Sikerült is, de hadd ne áruljam el, hogy tizenegynéhány négyzet- méter mennyiért. — Áru, üzlethelyiség megvan, tegyük fel, berendezés és reklám is. Megéri-e csinálni? — Nehéz kérdés. Bizonyos szempontból igen, bizonyos szempontból nem. Ha arra gondolok, hogy mennyibe kerül a ruha „rendes” boltban, akkor igen. így a család nem sokat költ ilyesmire. Ha a dolgok készpénzoldalát nézem, akkor nem. — Néhány ok, amiért érdemes a boltodba és általában az ilyen boltokba járni vásárolni... — Bonyolult elmagyarázni. Nagyon sok ruhát meg lehet venni olcsón (néha csak relative olcsón), amihez szokványos boltokban lehetetlen hozzájutni. Szerintem némely bolt az „egyéniségek” bevásárlóhelye. Különleges egyedi, mégcsak nem is kisszériás darabokat lehet kifogni — ez sok embert kárpótol a ruha használtságáért — ami azért nemigazán látszik. Menő, divatos holmit is tud vásárolni. Jónéhány tehetősebb is jár be. A legfőbb ok, mondhatom úgy is, hogy sajnos a legfőbb ok, hogy nem mindenki teheti meg, hogy például egy farmerért adjon 5-15 000 forintot. Ilyen boltban pedig biztos talál mindenki az igényének és pénztárcájának megfelelő darabot. — Milyen a forgalom mostanság? — Nyárias. ....Gábor Tr abantsirató m Így év múlva nemcsak a forint fog még kevesebbet érni, M.__J hanem a kétütem is. A legki sebb hírek szerint ugyanis egy éven belül kitiltják a kétüteműeket az Európai Unióból. Nem a kuplungtaposó bal lábunkra kell fogni a történteket, ha netán azzal keltünk volna föl ma reggel. Az EU közlekedési miniszterei határoztak így a minap Bécsben. Döbbenten olvastam. Pedig ismerőseim 'öbbször jelezték már: nemsokára véget érnek európai autóstúráim. Nekik lett gazuk. Most vehetek egy nagy levegőt, meg egy másik kocsit, hiszen még az il- Jegalitás ábrándjáról is le kell mondanom. Viszont jövő ilyenkor végre elégedetten sétálhatunk Róma, Genf utcáin szívünkben a rejtett nyugalommal. Vágyókat lélegezhetünk a megtisztult 'evegőből. Gazditársaim, akinek mégis behajtási szándéka van a Lajtán túlra, óbban teszi, ha még kettővel kipótolja j jelenlegit, vagy kiszáll a sors minden nyűge ellen és vonatra adja fejét. Kedves Trabis Olvasó! Mondd, em- ’ékszel még? Amikor egyesbe kapcsoltál nár húzott a járgány. Negyvenig izomból bárkit otthagytál, ha váltott a lámpa. A Zöldek csak úgy lestek! Nyáron bulgárba' mentél vele, olaszba’ hogy megcsodálták! Olyan jó kedvvel lak- mározta be nulatba -ejtő- tartályából a kannákat. Veled görögött a lelke. Összetartoztatok: te és Ó. Együtt vagánykodtatok a ládák előtt százhússzal. Echós de luxéd bármit elnyelt, ha piacozni indultál, előtted a KGST- vár, kezedben a kis bot. Hétvégéken motorolajába fojthattad a vasárnapi húslevesek izét. panelpompád négyzet- méterecskéit: egy kis porlasztó, egy kis csapágy, miegymás oda bele, a hengerkék melegébe. Szerelmesen szereltél. Becézgetted. A víkendház sörárnyékában slagvízzel kényeztetted a pocakfújtató nyári délutánokon. Még a fröccs se kellett, se a veteményes. trabant-feeling, a megálló időben körözgető warnyú- varázs most már beszorul ide, a nem európai Kelet-Európába. Vitriolos pöffenései, buzgón kiömlő keverékcseppjei a Te titkod marad ott belül, kimondhatatlanul. Zsidai Péter Sok az abortusz Nem akarok gyereket! A múlt év január elejétől az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálaton belül megyénkben hét helyen működik a családvédelmi szolgálat. Az itt dolgozó védőnőknek és helyetteseiknek speciális továbbképzésen kellett részt venni. Főállásban négyen és részállásban még ketten látják el a feladatot. A családvédelmi szolgálat eddigi tevékenységéről Babosi Györgynét, a megyei vezető védőnőt kérdeztük. — Nem volt hiábavaló a szolgálat létrehozása. Tanácsadásainkon a múlt évben összesen 4193 terhes nő jelent meg, és ebből 3791 kért terhességmegszakítást. Ez az előző évihez képest 14,5 százalék javulást mutat. Pozitív eredményként könyveljük el, hogy a megjelentek közel tíz százaléka családtervezéssel és egyéb tanácsadás miatt kereste fel az itt dolgozókat. Ez az arány havonta emelkedik, ami bizonyítja, hogy a lakosság körében egyre jobban ismertté válnak, és bizalommal keresik fel munkatársainkat. Nem csak akkor, ha már létrejött a nem kívánt terhesség. — A tanácsot kérők kor szerint, hogyan oszlanak meg? — Sajnálatos, hogy a megszakítást kérők 0,3 százaléka 14 éven aluli! Negyven százaléka 18 éven aluli, de nem elhanyagolható a 15-18 évesek aránya sem. — Mit tudnak tenni ezeknek az arányoknak a csökkentéséért? — Teljeskörű összefogásra van szükség a szülő, az egészségügy és az iskola vonatkozásában. A szolgálat munkatársai, ezért felvették a kapcsolatot az iskola ifjúsági védőnőivel. Különösen azokon a területeken, ahonnan több iskoláskorú is jelentkezett terhességmegszakításra. Megyénkben a száz élveszülésre jutó terhességmegszakítások száma a múlt évben 48 volt. Minimális javulás észlelhető, de sajnálatos módon a művi abortusz még mindig a születésszabályozás egyik eszköze. Annak ellenére, hogy válogatni lehet korszerű védekezési módok, eszközök között. Legnagyobb arányban (24 százalék) a harmadik terhességet szakították meg, 18 százalékban pedig az első terhességet. A kérelmezők több mit felének még nem volt művi abortusza és 23 százaléknak ez volt az első. Az élő gyermekek számát figyelembe véve, a művi abortuszt kérők aránya, két gyermek estében volt a legnagyobb közel 40 százalék, de azok is sokan vannak, akiknek egyáltalán nincs élő gyermeke. Ezek főleg egyedülállók. — Milyen indokkal kérik a megszakítást? — Legtöbb nem kíván több gyereket szülni. Magas az arány azoknál, akik a rendszeres védekezés ellenére estek teherbe. Az indoklásban szerepel még az anyagi ok, a lakáshiány, munka- nélküliség, szociális helyzet... (fullajtár) Állandóan munkára készen állok A HANGSZEREK ORVOSA Zeneiskolás koromban kezdő hegedűsként nem igazán voltam elragadtatva hangszeres játékomtól. Ezért aztán igen nagy érdeklődés lángolt fel bennem egyéb hangszerek iránt, s ha csak tehettem igyekeztem zongoraközeibe kerülni. Egyszerű kis dallamokat próbáltam játszogatni különböző zongorákon, de valami mindig ugyanaz volt: mindegyik zongorán ugyanaz az ismerős matrica hirdette, hogy lehangolódott zongoránkat ki tudja tisztán csengő hangszerré varázsolni. Milyen érdekes lehet amit csinál. Jó lenne egyszer munka közben látni — gondoltam. S most néhány év eltelte után itt ülök abban a bizonyos műhelyben — tele számos apró csodával — s lehetőségem van arra, hogy valóban megismerkedjem Szakács Jenővel és foglalkozásával. — Úgy hallottam, hogy igen változatos volt a pályája eddig. Kérem meséljen erről! — Zeneszerető családban nevelkedtem, s ez meghatározója lett később egész életemnek. Tanulmányaimat is zenei vonalon végeztem. Kezdetben klarinéton tanultam játszani, s ezen a szakon végeztem el Debrecenben a konzervatóriumot. Később tánc- együttesek kísérőzenekarában játszottam, s Jbrányban tanítottam fúvós szakon. Közben folytattam tanulmányaimat, s magyar-ének szakos tanári diplomát szereztem. Főiskola után a Művelődési Központ zenei főelőadója voltam. Ezután Leveleken éneket tanítottam, majd a vásárosnaményi zeneiskolában dolgoztam tíz évig. — Van-e a zenén belül valamilyen kedvelt területe? — A népzene, s ezen belül a hangszeres zene mindig is a szívügyem volt. Ennek is főleg a szabolc-szatmári vonatkozása érdekelt. Bejártam a megyét szél- tében-hosszában, s felgyűjtöttem a még meglévő zenei értékeket. Ezeket szak- dolgozatomban rögzítettem. Úgy érzem maradandó élményt tudtam azzal nyújtani, hogy nemcsak beszéltem a hangszerekről, hanem bevittem ezeket az órára, s meg is szólaltattam olyanokat, amit csak ritkán lehet látni. — Mindezek után hogyan lett zongora- hangoló, hangszerjavító? — Vidéki zenetanárként igen sokszor rákényszerültem arra, hogy sérült, rossz hangszereket használható állapotba hozzak. Mivel fúvószenekarom is volt, több féle hangszer „karbantartásával” kellett foglalkoznom. Ehhez persze célszerszámokra is szükség volt, melyeket igen nehéz volt beszerezni. —Ez a problémája úgy látom mostanra megoldódón. Hogyan? — A szükséges szerszámokat egyrészt külföldi útjaim alkalmával tudtam beszerezni, másrészt katalógusokból legyártottam, vagy legyártattam. Itt van például egy menetvágó fej — s csipesszel mutat egy számomra inkább varrógéptűre emlékeztető miniatűr „szerszámot”. — Ennek a segítségével akár egy gombostűbe is tudok menetet vágni. — Ezek szerint a zongorahangoláshoz is elég egy remekbe.szabott műszer? ■— Szó sincs róla. A műszerek csak hozzávetőleges értékre tudják beállítani a húrok hangmagasságát, de ahhoz, hogy igazán természetes hangzása legyen, szükség van az emberi fülre is. A fémeket is kell ismerni. Még a tanítás előtt autók javításával is foglalkoztam. Ez persze még nem elég ismeret, mivel esetemben ezüsttel is kell dolgoznom. Az ehhez szükséges ismereteket ékszerész ismerősömtől kaptam, de van jó barátom a műbútorasztalosok között is, s ha valamikor segítségre volt szükségem, azt megkaptam. — Műhelye nincs frekventált helyen, mégis rengeteg munkája van. Minek köszönhető ez? — Talán azért mert senkit sem utasítok vissza, ha eljön hozzám sérült hangszerével. Minden tőlem telhetőt megteszek, s mint egy jó orvos állandóan munkára készen állok, hisz nemegyszer előfordult már, hogy az éjszaka kellős közepén kerestek meg problémájukkal kétségbeesett zenészek, s én készségesen segítettem rajtuk. —Mi az, ami miatt végleg kitartott emellett a szakma mellett? — Munkámat nem érzem kényszernek, szeretettel végzem azt. Az emberek nagy része úgy hozza el hozzám hangszerét, hogy már teljesen lemondott arról, hogy valamikor is meg tudja azt szólaltatni. Ugyanakor el sem tudom mondani, milyen érzés látni a csodálkozás és az elégedettség kifejezését. Ezek nekem mindennél többet jelentenek. Csordás Antónia
