Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-01 / 85. szám

4 1994. július 1», péntek MAGAZIN UJ KELET Embert, állatot próbára tesz ez a júliusi forróság. Aki tud, vízbe ül, vagy zuhany alá áll. hogy enyhülést keressen a tikkasztó melegben Vállalkozások ábécéje (IIL) Az állam és a kisvállalkozó Nagyon nehéz lenne eldönteni, kinek van nagyobb szüksége a másikra. Egy azonban biztos: a kormány jól felfogott érdeke a kisvállalkozások felkarolása, segítése és ösztönzése. Az államnak, bár itt az amerikai kormányról van szó, de ez alatt bármely állam bármely kormá­nya is értendő, soha sem szabad elfelej­tenie, hogy a kisvállalkozók teremtik a munkaalkalmak felét és hozzák az ál­lampénztár, a költségvetéshez szüksé­ges „nyalánkságok" jó részét. Az Egyesült Államokban a Small Business Administration nevű kor­mányhivatal kapta feladatául a kisvál­lalatok és a kisvállalkozók felkarolását. A hivatal, különböző' programjain keresztül nagyon is tevékenyen részt vesz az új vállalkozások születésében, a bábáskodásban, tanácsokkal, ter­vekkel, programokkal, ha kell pénzzel siet a kezdeményező segítségére. A Small Business Administration, vagy ahogyan Amerikában röviden emlege­tik, az SBA olyan országos hálózatot hozott létre, amely Alaszkától New Mexico-ig szinte füttyszóra áll a tanács­talan új vállalkozó mellé. Ugyanígy a Kongresszus és a kor­mány sem marad tétlen. A kormány nem is maradhat, hiszen bármit tesz, bármit javasol fél szemmel a kisvállalkozóra tekint. Két okból is. Egyrészt szavaza­tait kapja mindazoktól, akiknek sorsával játszik, és akiknek a kisüzemek adnak kenyeret. Másrészt azt a pénzt kapja a kisvállalkozóktól, amelyből fenntartja ezt a hatalmas országot. így nem cso­da, hogy egy-egy új kereskedelmi egyezmény megkötése előtt szinte az első kérdés: jó ez nekik? és a „nekik” alatt szinte mindig a kisvállalkozó húzódik meg. A Kongresszusra, a képviselőkre és szenátorokra száz százalékig ugyanez vonatkozik. Ezért van az, hogy egy-egy kongresszusi meghallgatáson, egy-egy új, születendő törvény előtt olyan apró­lékosan kérdezik ki a kis üzletemberek szövetségének véleményét. Mert ez az, ami számít. Már nem a huligánok és tolvajok hangszere Gitár-rehabilitáció Kínában A kínai kulturális életben az olvadás újabb jele, hogy visszatérhet a színpa­dokra és a mindennapi életbe a gitár. Nemrégiben, tehát a Mao utáni Kínában még tilos volt a gitározás. Ellenforra­dalmi eszköznek minősült a gitár, és művelőit „huligánnak és tolvajnak" nevezték, a hangszert pedig elkobozták. A kulturális enyhülés most oda veze­tett, hogy; hivatalosan is engedélyezték az André Segovia nevét viselő Gitárjáték Kedvelők'Társasága működését. Tan­folyamokat indítanak, amelyeket spa­nyolok vezetnek. Számításaik szerint napjaink Kínájában 10 millióan játsza­nak ezen a rehabilitált hangszeren. A sebességkorlátozás mégis segít És megszületett a fonográf Száztizenhat évvel ezelőtt született a még ma is „menő” lemezjátszó őse, a fonográf. Feltalálója, Thomas Alva Edison 1878-ban jegyeztette be új ta­lálmányát, és indította útjára az új őrületet, amely aztán végül is meghódította a világot. Edison nem egyedül alkotta találmán­yait. Bár a gondolat az ő agyából pattant ki, megvalósításához mérnökök és technikusok tucat­jait használta „találmánygyár- nak” nevezett kísérleti műhe­lyében. Valószínű, hogy Svédország az egyedü­li a világon, ahol a növekvő forgalom el­lenére évről évre csökken a halálos közle­kedési balesetek száma. Egy közelmúlt­ban kiadott statisztikai jelentés szerint 1993. június és 1994. május között 550 személy halt meg közlekedési baleset következtében, ami 28 százalékkal ala­csonyabb, mint az egy évvel korábbi ha­sonló időszak 762 fős adata. A 90-es évek halálos közlekedési baleseteinek száma egyébként eddig az 1993-94-es évben volt a legalacsonyabb. A közlekedési baleset­ben elhunytak számának csökkenése azért is érdemel fokozott figyelmet, mert ezzel egyidejűleg az országban növekszik a for­galomban résztvevő gépkocsik száma és a benzinfogyasztás. Svédországban azonban — a közis­merten jó utak ellenére — szigorú sebes­ségkorlátozás van életben. A maximális sebesség az egész országban 110, a váro­sokban csak 50 km, és még az autópá­lyákon is gyakran van 90 vagy 70 km-es sebességkorlátozás, amelynek megszegőit nagyon szigorúan büntetik. Obsitol kapnak a kommandós delfinek Az Amerikai Haditengerészet 30 éven át idomította a delfineket, hogy az óceánok mélyén felderítő feladatokat hajtsanak vég­re. A hidegháború befejeződése után nem tudják, mit kezdjenek a környezetükre ig­encsak veszélyes kommandósokkal. Titkos program alapján az idomítást, kiképzést San Diegóban végezte 30 esz­tendőn át egy kiképzőközpont. Az állatok robbanótölteteket kutattak fel, gerincükre erősített kamerával úsztak be idegen ka­tonai bázisok területére, és filmezték a tengeralattjárókat, távközlési berendezé­sekhez kapcsolták magukat, sőt harcba szálltak akár a búvárokkal is. Az Amerikai Haditengerészet most sze­retne megszabadulni a hidegháborús időszakból megmaradt 101 kommandós- delfintől. A kiképzőközpont parancsnoka ezért leveleket küldött szét valamennyi olyan állatkertnek, amelynek területén tengeri medencék vannak, és kérte, vegyék gondozásukba a delfineket. Az ajánlatot csak két állatkert, Floridán, az orlandói Hydropark és a bostoni Tengeri Varieté fogadta el. Az állatvédő szervezetek követelik, hogy a delfineket haladéktala­nul engedjék szabadon. Az egyik szer­vezet, az Animal Right Protection úgy nyi­latkozik, hogy a delfinek helyzete pon­tosan olyan, mint a hadifoglyoké és sza­badon bocsátásukat követeli. Csakhogy a kérdés ennél sokkal bonyolultabb. A delfineket előzetes előkészítő tréning nélkül nem lehet szabadon bocsátani. Először is nem lennének képesek halász­ni, másodszor veszélyesek lehetnének környezetükre. Delfineink többsége meg van győződve arról, hogy ha megéhezik, gyorsan rob­banó töltetet kell felkutatnia, mert azután leesik számára egy-egy falat. A delfineket a vietnami háború veterán­jaihoz lehet hasonlítani, akik, miután a háborúból hazatértek, egyáltalán nem voltak felkészülve az életre a normális tár­sadalomban. A magukra hagyott delfinek képesek lennének szétszedni különféle víz alatti építményeket, rátámadhatnának a búvárokra, és turisták magánhajóit, csónakjait pusztíthatnák el. Korántsem haragból, mindössze éhségtől vezérelve. Freon helyett SUVA Fridzsider dilemma A jégvermek hosszú kora után jött a hűtőszekrény, a fridzsider. És már ez is matuzsálemi korba ért, legalábbis ami az eredeti öltetet illeti. Ugyanis a hűtőszekrény akkor született, amikor a DuPont vegyigyár kutatói feltalálták azt az anyagot, ami nélkül elképzelhe­tetlen lett volna a hűtés. A CFC-t, vagy ismertebb nevét a freont. A viharfelhők a freon, illetve a fri­dzsider fölött akkor kezdtek gyülekez­ni, amikor az éles szemű és orrú „zöl­dek” rájöttek, hogy a CFC nagyon jó, csak egyetlen problémája van: leve­gőbejutva pusztítja a Föld ózonrétegét. Az ózonréteg hiánya pedig növeli az ultraviola sugárzást, ami pedig növeli a bőr elrákosodásának veszélyét. A DuPont ezért olyan hűtőelem ki­alakításába kezdett, amely nem tartal­mazza az ózont károsító freont. Az új termék, a .SUVA bevezetését, pon­tosabban a freon használatának meg­szüntetését immár nemzetközi egyez­mény, a Montreali Protokoll írja elő. Az egyezmény szerint 1995-ig a fejlett országoknak ki kell vonniuk a terméket a forgalomból, és azt az új termékkel, a SUVA-val kell helyettesíteni. Ezzel mindössze egyetlen probléma van, hogy legalább 10 százalékkal került többe elődjénél. Ehhez még hozzájön­nek azok a nem is kicsi költségek, me­lyek a már meglévő készülékek és be­rendezések átalakításából adódnak. A költségtöbblet arányát jól jelzik azok a becslések, amelyek szerint egy sze­mélygépkocsiba szereit klímaberen­dezés átalakításának költségei elérhe­tik a kocsinkénti ezer dollárt is. Ez pedig még az Egyesült Államokban sem kevés. Elhunyt Kurt Eichhorn A felsö-bajorországi Murnau egyik klinikáján szerdán hajnalban 85 éves korában elhunyt a neves német karmester, Kurt Eichhorn. Kar­mesteri pályafutása 1937-ben Bielefeldben kezdődött. 1941-ben a Drez­dai Opera vezetője és a Drezdai Filharmonikusok örökös karnagya lett. A második világháború után, 1945-ben a Müncheni Filharmoniku­sok vezetője és egy évre rá már a Bajor Állami Operaház vezető kar­mestere. 1957-ben a Gártnerplatzon levő Staatstheater zenei vezetőjévé nevezték ki. A hatvanas években indult el együttműködése a Bajor Rádióval. 1967 és 1975 között a Rádiózenekar élén állott és többek közt megalapítója volt a müncheni rádiókoncerteknek. A haláláig aktí­van dolgozó Eichhorn a müncheni Állami Zenei Főiskolán karmester- tanfolyamot vezetett. Hat évtizedes sikeres karmesteri pályafutása a zenei kiválóságok sorába emelte a müncheni festőcsaládban szüle­tett Eichhornt. c Hosszú Péter gomba vizsgáló a Fehérvári úti piacon válogatja a vizsgálatra bemutatott gombákat MTI FOTÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom