Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-29 / 109. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. július 29., péntek 3 Vendégünk: J5S5S. Az elnök úr magyarul tanul A Bessenyei György Tanárképző Főiskola rangos nemzetközi eseménye az évenként megrendezett Nyári Egyetem, amely az idén július 25-én nyitotta meg kapuit és augusztus 6-án zár. Résztvevői között neves vendéget köszönthetünk ismét: Helmut Reischmann úr, a frankfurti parlament elnöke és első polgára. —Elnök úr! Hányadszor jár Magyar- országon? — Ez a hetedik látogatásom. Az Önök városában harmadszor járok. Minden évben örömmel fedezem fel, Nyíregyháza mennyit szépült, változott. Tetszik a sok új épület, javult a közlekedés. A főiskola új bejárata is elnyerte tetszésemet. — Mi a véleménye a Nyári Egyetem rendezvénysorozatáról? — Tartalmasak az előadások, jók az előadók, ez már az előző években is megfogott, azért tértem ide vissza. — Melyik előadás a legérdekesebb az Ón számára? — A magyar óra. „Turisztikai” magyart tanulunk. Nagyon nehéz az önök nyelvét megtanulni, de igyekszem. — Eljut-e Nyíregyházán kívül máshová? — Hajdúszoboszlóra a feleségemmel utazom, Egert és Szabolcs-Szatmár nevezetességeit szervezett kirándulás keretében nézzük meg, Budapesten pedig munkalátogatáson veszek részt. Gyárlátogatásra hívtak meg, valamint viszonzok egy frankfurti meghívást. Budapest Frankfurt testvérvárosa, ezekkel az utazásaimmal szeretném erősíteni a jó kapcsolatot a két város között. —Mivel foglalkozott korábban, Herr Reischmann? — Középiskolai tanár vagyok. Németet, franciát, történelmet, katolikus egyháztörténetet, szociálpolitikát tanítottam. — Mi a legszembetűnőbb különbség a két oktatási rendszer között? — Nálunk talán hatékonyabb a nyelv- oktatás. Az érettségi idején minden fiatal anyanyelvén kívül még legalább három nyelven beszél. Angolul, franciául, olaszul, esetleg oroszul. Az orosz tanulását, szerintem, nem szabad abbahagyni, fontos a jövő szempotjából! Ezt üzenem minden magyar fiatalnak: tanuljon nyelveket, legalább az angolt •és a németet beszélje társalgási szinten! Hajdú Gabriella Arany János balladáit adják elő Drámaórák gyerekeknek Kisvárdán zajlik a nyári színházi főszezon. Mint arról korábban beszámoltunk, a Magyar Televízió és a határon túli magyar színházak közös produkciójaként a napokban bemutatják William Shakespeare: A windsori víg nők című vígjátékát. ,,A színész minden művészek között a legősibb, a legkezdetlegesebb módon hosszabbítja meg gyermekkorát. Tovább játszik. Újratermeli gyermekkori játék- vágyát.’’-- írja Latinovics Zoltán. A felnőttek mellett a gyerekek is játszanak most Kisvárdán, ugyanis gyermek- színjátszó tábor nyílt hétfőtől a Művelődési Központ és az 5. számú általános iskola közös szervezésében mándoki, kisvárdai, pátrohai gyermekek részvételével, de Pécsről is érkezett vendég. A tábor vezetője Tóth László, az 5. számú általános iskola igazgatója. Évek óta működik irányításával a Csöpi nevű diákszínjátszó csoport, így bőségesen van tapaszatalata e téren. Iskolájában - a megyében eddig egyedülálló kezdeményezésként - két éve művészeti képzés is folyik(tánc, zene, képzőművészet), s ezen belül drámapedagógiai oktatás. A tábor öt napja alatt a gyerekek délelőttönként drámajátékfoglalkozáson vesznek részt, délután pedig a hagyományos színjátszás mesterfogásait sajátítják el. Lehet, hogy ők a jövendő művészei? (A szerző felvétele) Tóth László elmondta: - A délelőtti drámaórák célja a csoportépítés, vagyis szeretnénk elérni, hogy később a gyerekeknek ne legyenek kapcsolatteremtési és együttműködési problémáik. A táborvezető reméli, hogy ezek a gyerekek majd saját iskolájukban kezdeményezhetik hasonló profilú színjátszó csoportok létrehozását. A táboron belül két, nagyjából azonos létszámú csoport működik. Arany János vidám balladái közül kaptak meg egyet- egyet, amelyeket dramatizálniuk kell, mert pénteken közönség előtt előadják. Nem könnyű feladat, a gyerekek reggel kilenctől délután négyig próbálnak, így nem csoda, ha harmincnégy fokos kánikulában a napi program a strandon fejeződik be. A foglalkozásokról videófelvételek készülnek, melyeket később elküldenek a Megyei Pedagógiai Intézetbe, ingyen és bérmentve. A táborvezető szeretné, ha minél több iskolában látnák a felvételeket, és kedvet kapnának hasonló színjátszó körök létrehozására. Szoboszlai Agnes Bizalommal fordulhatnak hozzánk A nagy esély: az élképzés — Megyénkben a munkanélkülijáradék átlagértéke húsz százalékkal marad el egy budapesti polgárétól — mondja Rusin József, a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Munkaügyi Központ igazgatóhelyettese. — 49 143 állás nélkülit tartunk számon, s csak 1220 munkahelyet tudunk ajánlani. — Tudomásom szerint előfordult, hogy lenne lehetőség elhelyezkedésre, de mégsem vállalják egészségügyi, vagy más problémákra hivatkozva. — Előfordult ilyen eset, de ez nem általánosítható. A többség borzasztó lelki válsággal éli meg munka nélkül maradását, s minden erejével igyekszik állást keresni magának. A munkaügyi központ, ha állást rögtön nem is tud adni, de átképzéssel próbál segíteni... — A tanfolyam elvégzése után tudnak munkahelyet biztosítani? — Átlagosan a résztvevők egyharma- dának igen, például Nagykállóban varrónőket képeztünk azonnali belépéssel. Az átképzés potenciálisan a legjobb esély az elhelyezkedésre, s addig is el van foglalva, értelmes dolgot végez az ember. Az általunk meghirdetett tanfolyamok ingyenesek a munkanélküliek számára, s ez idő alatt a járadék 110 százalékában részesülnek. Támogathatjuk az egyéni átképzéseken részvételt is, például legutóbb egy tehetséges fiú képzőművészeti tanulmányait, de ennek különböző feltételei vannak, hisz a megyénkben ilyenfajta tanulásra jelenleg nincs lehetőség. —Nagy figyelmet igényel, hogy milyen átképzéseket tervezzenek, mire lesz szükség a jövőben. — Természetesen olyan tanfolyamokat igyekszünk szervezni, amelyekben az elhelyezkedés esélye nagyobb. Nagyon népszerűek a nyelvvizsgával záruló tanfolyamaink, hiszen ennek van jövője. Az idegen nyelvek ismerete ma már szinte alap- feltétel sok munkakör betöltéséhez. — Egymás után több tanfolyamot is végezhetnek a hallgatók? — Ha azok egymásra épülnek, akkor igen, egyébként egy év kihagyással lehetséges. — A munkaügyi központok kirendeltségein meglepett az ügyintézők kedvessége, türelmessége. — Ez alapkövetelmény. A munka- nélküli problémahelyzetet él át, hisz nincs állása. Ha durván szólnak hozzá, megszégyenítik, azzal csak növelik a konfliktushelyzetet. Ez nem célunk. A ^lehetőségekhez mérten segíteni szeretnénk. Az átképzések, tanfolyamok mellett pszichológiai tanácsadást vállalunk. — Milyen lehetősége van a munkaügyi központnak abban, hogy a hosszú ideig munkanélküli minél hamarabb I álláshoz jusson? — A foglalkoztatási alapból le- I hetőségünk van támogatni elhelyez- I kedésüket. Ilyen eszközök a munka- | helyteremtő beruházások, a bértá- B mogatás és a munkanélküliek vállal- I kozóvá válása..Mindezekben felvilá- I gosításért, segítségért bizalommal for- I dúljanak hozzánk. Kozma Ibolya I Mindoniti itcdvéro főzni l&hcfoflon A gyerekétkeztetés kapcsán az óvodai szakácsnéni pirospozsgás arca jelenik meg előttem, s az, hogy minden gyerek imádta a túrógombócot és a lekváros fánkot. A napköziben a tanítónéni azt mondta, hogy mindent meg kell enni, pedig annak a kelkáposztafőzeléknek nagyon rossz íze volt és hosszú ideig tartott, amíg sikerült lenyelni. A középiskolában rohantunk az ebédlő felé, összevesztünk, ha elénk tolakodtak. — Csókolom, Julika néni! — köszöntünk be az ételkiadó ablakán, egy nagyobb szelet hús reményében. Ennek ellenére otthon vagy a kollégiumban pótoltuk a hiányzó vagy csak annak vélt kalóriát. A forró, meghatározhatatlan ízű leveseket érintetlenül vittük vissza, a finom másodikból repetát is kértünk. A szülők aggódnak gyermekükért, de legjobb szándékuk mellett sem tudják meleg étellel várni csemetéjüket. Ilyenkor a nagymamához küldik őket, ha erre nincs lehetőség. akkor marad — mint utolsó választási lehetőség — a menza. Nagy Juditot, a polgármesteri hivatal gazdasági irodájának vezető helyettesét a nyíregyházi gyermekétkeztetés helyzetéről kérdeztem. — Több, mint húszezer gyerek étkezik a városi nevelési-oktatási intézményekben. Mindez óriási felelősséget jelent számunkra. Szívügyünknek tekintjük, hiszen régi igazság, hogy üres gyomorral nem lehet tanulni. Ez év szeptemberétől a saját üzemeltetésű konyhák mellett, a START Vállalat és a Gasztrolánc Kft. látja el a gyerekek étkeztetését. A Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Vendéglátóipari Vállalat, amely korábban végezte ezt a tevékenységet, sajnos végelszámolás alatt áll, ezért már ezt a munkát nem tudja folytatni. — Versenyhelyzet kialakítására adnak lehetőséget... — Igen, ez nem titkolt szándékunk, de nagy figyelmet fordítunk arra, hogy azonos vagy közel azonos anyagi feltételek mellett tegyük ezt. Nem célunk, hogy egymást, úgymond, lelicitálják, inkább a mennyiségi és minőségi feltételek javítására kívánunk hangsúlyt fektetni. Mindkét cég bemutatkozott az óvodák, iskolák vezetőinek, tájékoztatást adtak tevékenységükről, az intézmények lehetőséget kaptak a választásra. — A gyerekeket is megkérdezték erről? — Erről nem tudok, de azt elmondhatom, hogy Budapesten jártunk több olyan iskolában, amelyben a Gasztrolánc Kft. üzemelteti a konyhát. Étlapkészítő versenyeket rendeztek a gyerekek számára, s a legjobban megtervezett menüt elkészítették. Az említett kft. egyébként speciális, óvodás gyermekek részére készült étrendet is állít össze. Hiszen egy 3-6 éves gyermek szükségletei nem azonosak egy 14 évesével. — Mennyit fizetnek az étkezésért a szülők? — Egy óvodásért napi hatvanöt forintot áfával, az általános iskolás napköziotthonos tízórai, ebéd, uzsonna napi hetvenkilenc forint, a középiskolás menza ötvenöt forintba kerül. A nagycsaládosoknak ingyenes. Létezik rászorultsági kedvezmény is, az önkormányzat és a Soros-alapítvány finanszírozásával, amely az 1993-94-es tanévben támogatást biztosított. — Hogyan elllenőrzik a minőséget? — A konkrét szerződő fél tulajdonképpen az iskola, illetve az óvoda. Természetesen, ha probléma van, őket érinti főként, s próbálják megoldani. A jelzőrendszereink persze működnek, de kirívó eset még nem fordult elő. A szakemberek szerint, ha nyolcvan százalékos megelégedettséget tapasztalnak, akkor sikert értek el, hiszen mindenkinek kedvére főzni lehetetlen. A nyíregyházi 24. sz. óvoda gyermekei Fotó: Harascsák Annamária K.I.
