Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-01 / 85. szám

MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1994. július 1., péntek UJ KELET Mindenki támogatta, pénzt nem adtak Csarodai veszélyek Lukovics Bertalan polgármestér csalódott és felháborodott. Ingerültségének oka érthető, ugyan­is mindent megtett, hogy falujában a lakosok ne legyenek életveszélyben, ha ügyes-bajos dolgaikat intézni a Főut­cára mennek. Az okokat, összefüg­géseket dokumentumok halmazával adta elő. — Községünk szerepel az elmara­dott térségek listáján, ezért az elmúlt négy évben ennek a szellemében igye­keztünk fejleszteni, beruházásokat megvalósítani, ami eddig többé-kevés- bé sikerrel járt, de ezt a legutóbbi elkép­zelésünket májusban elutasították, pedig erre lett volna a legnagyobb szükség. — Mi lett volna ez a munka? — A 41 -es út szeli ketté falunkat, és az út két oldalán nincs járda, csak víz­elvezető árok. Ez egy-egy oldalon kétezerhétszáz méter. Ahhoz, hogy járdát építsünk, ezt a kétoldali árkot be kell fedni. Ugyanakkor időszerű és in­dokolt lenne kerékpárút megépítése is. Ezekre beadtuk a pályázatot,de a köz­lekedési minisztérium elutasította elképzelésünket. — Számtalan település van a me­gyében járda, kerékpárút nélkül... — Ez igaz, csakhogy vegye figye­lembe, településünkön találkozik a barabási és a beregsurányi, Ukrajnából jövő, vagy oda tartó határforgalom, ami nagyon megterheli útjaink közlekedé­si áteresztő képességét. — Érvként elég meggyőzően hang­zik, amit mond. — Van ennél súlyosabb indokom is. Várhatóan 1995-től nagyhatárforgalmi átkelő lesz a beregsurányi. Gondolom nem kell magyaráznom, mit jelent, ha a teherforgalom is megjelenik a 41-es út határszakaszán. De ne nekem higy- gyen, hanem nézze meg ezt a rendőrsé­gi tájékoztatót, ami közli, hogy a meg­előző három évben tizennégy baleset volt községünkben, ami három halálos és több súlyos sérülést okozott. Azt meg végképp ne várja tőlem, hogy én minősítsem az ukrán oldalról érkezők vezetési morálját, rutinját. — Egy kis járdaépítést nem tudnak saját erőből megoldani? — Uram, itt nem egy kis járdaépítés­ről, hanem egy balesetmegelőző har­minchatmilliós beruházásról van szó. Ezt a pályázatunkat támogatta a Nyír­egyházi Közúti Igazgatóság, és a vásá- rosnaményi rendőrkapitányság is. Ezért is megdöbbentő, hogy a kérésünket alátámasztó dokumentumok ellenére a közlekedési tárca ilyen félvállról vette tervünket. — Mi lesz ezután? — Amíg nem lesz lehetőségünk újabb pályázatra, addig attól rettegünk, mikor kell ismét hívni a mentőt. Ennek 1 az útnak a két oldalán van minden fon- |j tos közintézmény az iskolától az orvo- 1 si rendelőig. Aztán az is a mi felada- | tunk, hogy az idelátogató turistákat # megóvjuk a száguldó, figyelmetlen jj| gépkocsivezetőktől, mert XIII. századi §j műemlék templomunkat harminchat- $ ezren látogatták meg májusig, amiről ip az emlékkönyv aláírássorozata tanús- j§| kodik. Aradi Balogh Attila MHRWMHMMManMHMBi Óvodasirató 4W A 8-as számú óvoda dohánygyári tagozatát június 30-ig teljes egészében ki kellett üríteni. Miért volt erre szükség, mit csinálnak a dolgozók, hová kerülnek a gyerekek? A kérdés megoldódott, de va­jon jót tettek-e ezzel? Dr. Nagy Attiláné, tagóvodavezető: — Az épület tulajdonképpen a do­hánygyáré, a privatizáció miatt fellépő tulajdonosváltozás miatt kellett lemonda­nunk róla. 70 gyerekünk volt, most egyet­len 2 csoportos óvoda maradt az egész területre. A legtöbb szülő a környéken dolgozik, így ők kerültek igazán kel­lemetlen helyzetbe. Akik nem tudják bevinni apróságaikat a városba, azokat felvették, de ezáltal nacvon felduzzadt a dent izgalmasnak tartanak. A középső- söknek meg kell szokniuk az új óvodát, egy év múlva pedig az iskolát. Nehéz, de ha hozzánk hasonló lesz a vezetés, köny- nyen beilleszkednek. Emellett nekünk is nagyon hiányozni fognak, megszerettük őket. — Mi lesz a kiürített épület sorsa? Kostyánszki János, fejlesztési igazgató: — Itt szolgálati lakások vannak, me­lyekből az óvoda kettőt foglalt el. A köz­ponti szakapparátusnak jelenleg lakást bérelünk, időnként 5-6 hónapot tölt egy- egy vállalatánál. Az épület tehát részben a rendszeresen ideérkező vendégek, más­részt a vállalati büfé és étterem elhelye­zéséi szolgálná. Vevőink ugyanis azt 7-es óvoda létszáma. A hat óvónőnek hat, a három dajkának három állást ajánlottak fel, amit kötelező volt elfogadni. Ezért végkielégítést nem kaptunk, de sajnos még köszönő szót sem. —Egy ilyen felszámolás sokakra hatás­sal van. Hogyan reagáltak a szülők és a legjobban érintettek, a gyerekek? — A szülők körében óriási volt a fel­háborodás. Külön petíciót nyújtottak be, több fórumot felkerestek, ám nem lett eredménye. A kicsik ilyenkor még min­kérik, hogy közvetlenül a gyárban ne le­gyen dohányzó illetve étkező helyiség. A volt óvoda teljesen különálló, így éppen megfelel a célnak. Ezenkívül itt nem biz­tosítottak az óvoda normális feltételei, a tornaterem például az alagsorban volt, ahol elkerülhetetlen a dohosodás. Ez a tér min­denképpen megérdemelne egy meg­felelőbb óvodát, így talán most az önkor­mányzat is rákényszerül egy új építésére. Szerintem jót tettünk vele a városnak. És ha mégsem?... Koroknai Edit A hatóság nem vállalkozás VÍZVÁLASZTÓ Talán nem túlzás azt mondanom, történelmi fordulóponthoz érkezett a vízügyi igazgatóság — kezdte csütörtök reggeli tájékoztatóját Fazekas László igaz­gató. Az előzményekhez tartozik, hogy három évvel ezelőtt — szakmai és részben politikai megfontolások miatt — leválasz­tották a szervezetről a környezetvédelmet. Már akkor rebesgették, hogy előbb-utóbb az államigazgatási és hatósági (költségve­tésből finanszírozható) feladatokat is kü­lön kell választani. Nos, ez az előbb- utóbb a félév utolsó napján érkezett el. Egy márciusi kormányhatározat úgy rendel­kezett, hogy a vízügyi igazgatóságok, mint első fokú hatóságok, nem folytathatnak vállalkozói tevékenységet, erre külön sz­ervezetet kell létrehozni. Fazekas László itt hozzátette: korábban azért kénysze­rültek vállalkozásra, mert a költségvetés nem tudott elegendő pénzt adni a vízgaz­dálkodási művek fenntartására, működ­tetésére, a költségvetési fedezet nem ha­ladta meg az egyharmad részt. S egy meghökkentő szám: az elmaradt, elvég­zendő munka mintegy egymilliárd forint értékűre tehető! Június 30-án tehát Felső-Tisza-vidéki Vízépítő Kft. néven megalakult az önálló jogi személyiségű, egyszemélyes gazdasá­gi társaság, amely ezzel kilépett a piacra, versenyhelyzetbe került. A jogi értelem­ben teljes körű szétválás azonban nem je­lenti a két szervezet egymástól való eltávo­lodását, hiszen szükségszerű az együtt­működés, nyilvánvaló az egymásra­utaltság. Mindez azt jelenti, hogy a Kft. ellátja a vízügy állami megrendeléseit, ár- és belvíz esetén eszközállományával, szakembergárdájával rendelkezésükre áll. A Kft. vezetésére nem írtak ki pályázatot, közös megegyezéssel a termelés addigi irányítója, Antal József kapta az ügyve­zető igazgató feladatát, s vezetőtársai is — az ő egyetértésével — az egyes szak­területek korábbi irányítói lettek. Antal József elmondta: megalakulásukhoz je­lentős állami támogatást kaptak, a tárgyi eszközöket apportként átvették, s — a gondoltnál kissé kevesebben — 110-en lesznek. A három termelői egység — a karcsúsított tervezési osztály (élén Németh Gyulával), a mélyépítési főépítésvezető­ség (Kálmándi Zoltán vezetésével) és a gépészeti üzem (Szakszón Péter irányí­tásával) — biztos háttérszervezete lesz az ár- és belvízvédekezésnek. Az ügyvezető igazgató végül elmondta: egyelőre kapaci­tásuk hetven százalékát köti le az ágazat, a többit a piacon szerzik meg. (fa) Bozsó Katalin felvétele Rázós hátralék A Titász Rt. nyíregyházi üzleti­gazgatóságának a szolgáltatási körébe tartozik az észak-szabolcsi terület, mint­egy 150 ezer lakossági fogyasztóval, a közületi pedig alig több mint hat­ezer. — A fogyasztók nagy száma miatt gond a beszedés, de még nagyobb probléma, hogy az utóbbi években ugrásszerűen megnövekedett a ki nem fizetett számlák összege — mondja Rádai Imre gazdasági igazgatóhe­lyettes. — Ez nehéz helyzetbe hozza a részvénytársaságot. Mi ugyanis azon­nal, naponta fizetünk az áramért, a fo­gyasztók meg csak a számlázás után. Sokan azonban még ekkor sem fizetnek. A lakossági árbevétel havonta átlagosan 110 millió forint, ezzel szemben — a májusi adatok szerint — 25 millió forinttal tartoznak a fogyasztók. Ez a kifizetetlen összeg 2-3 éve halmozódott fel, és most is növekszik. Van, akinek közel egyéves hátraléka van. —- Hogyan próbálják a kintlévőséget behajtani? — Az adósokat felszólítjuk, és tájékoztatjuk a tartozás összegéről, adunk egy határidőt a kifizetésre. Ha többszöri felszólításra sem fizet, akkor kikapcsoljuk az áramot. Ha valaki nem tud fizetni, lehetősége van, hogy az önkormányzathoz forduljon lakás- fenntartási támogatásért, vagy HÉRA támogatást is kérhet. Ez a Magyar Villa­mos Művek által létrehozott alapítvány, célja a nehéz körülmények között élők segítése az áramdíjak kifizetésére. — Mi történik, ha kikapcsolják az ára­mot, de többszöri felszólításra sem fizet az adós? — Akkor nincs más lehetőség, mint az, hogy peres úton próbáljuk érvényesíteni követelésünket. Jelenleg 3 millió forint behajtására van peres ügyünk, ami ötszáz fogyasztót érint. — Általában kik nem fizetnek? — Alapvetően a rossz szociális helyzet­ben lévők. A munkanélküliség növekedé­sével a mi hátralékunk is szépen gya­rapodott. Kényes terület Nyíregyházán a Guszev lakótelep. Itt nem csak a pénzt nehéz összeszedni, még díjbeszedőt sem találunk könnyen. Több esetben előfor­dult, hogy megfenyegették, vagy meg is verték. Gyakori még, hogy a villanyosz­lopra. felmászva visszakapcsolják az ára­mot. — Eddig csak a lakossági tartozásokról beszéltünk, mi a helyzet a köziiletekkel. vállalkozásokkal? — Nagy részük akkor nem tud fizetni, ha felszámolás vagy csődeljárás alatt van. Az elmúlt évben 300 millió forint volt a tartozásuk, de erre az évre felére csökkent. A behajtási módszerek hasonlóak, mint a lakossági tartozásoknál, csak itt késedelmi kamatot is fizetni kell. Az adósoknál nem az a célunk, hogy kikapcsoljuk az ára­mot, nekünk az áramszolgáltatás az alapvető feladatunk. Próbáljuk a hátralé­kos ügyeket humánusan kezelni, ha lát­juk a jószándékot az ügyfélben, akkor találunk megoldást. — Várható-e áramdíjemelés a közel­jövőben? — Ez egy aktuális probléma, a jelen­legi tarifák nem fedezik a villamos ener­gia tényleges költségeit. Emiatt várható, hogy a kormány hamarosan foglalkozik majd ezzel a kérdéssel. Fi ii \it\r \ v/wív foto: llarascsak

Next

/
Oldalképek
Tartalom