Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-19 / 100. szám

UJ KELET ..■.■.7~-i.. 19 94. július 19., kedd 9 Akit az ufó elrabolt!? Sharon Filip, aki a Washington állam­beli Seattle-ben lakik, élénken emlékszik gyermekkori találkozására egy ufó-val, és arra, hogy később elrabolták olyan lények, akik az űrből érkeztek. Chris X, aki kérte, hogy vezetéknevét ne közöljék, arra em­lékezik, hogy ötéves korában elválasztot­ták szüleitől egy szupermarketben, s hogy később egy kedves idős ember, aki kock­ás inget viselt, visszavezette őt szüleihez. Mindketten erősködnek, hogy ezek az es­etek valóban megtörténtek, hiszen mind­en részletet világosan fel tudnak idézni. Az emberi agynak az a képessége, hogy hamis emlékeket tápláljon be - szexuális erőszaktól földöntúli lényekkel való találkozásokig - a pszichológusok egyik legfontosabb témájává vált. Seattle-ben, a paranormális esetekkel foglalkozó tu­dományos konferencián a kutatók számos kísérletet végeztek. Ezek azt bizonyítot­ták, hogy nagyon könnyen lehet betáplálni az agyba olyan emlékeket, amelyek soha meg nem történt eseményekre vonat­koznak. Elizabeth Loftus, a Seattle-i Az amerikai tudósok bejelentése szerint a génterápia olyan új módszere alkal­mazható, amelynek segítségével lecserél­hetők a sérült gének. A San Franciscó-ban lévő Kaliforniai Egyetem kutatói mesterségesen előállított liposzómákat használnak tárolóanyagként, amelyet ;gészséges génekkel töltenek fel. Ezt az­egyetém pszichológiaprofesszora azt mondta a Reuter hírügynökség tudó­sítójának:- Ha elegendő meggyőző erőt használunk, elérhetjük, hogy az emberek olyan tapasztalatokra emlékezzenek visz- sza, amelyek sohasem történtek meg velük. Chris X esetében (ő azt hitte, hogy elveszett egy szupermarketben) laboratóri­umi kísérletet végeztek. Ennek során Eli­zabeth Loftus és más pszichológusok kérdéseket intéztek Chrishez az esemény részleteiről. A kísérleti alany teljességgel hamis válaszokat adott, mégis azt hitte, hogy az esemény megtörtént. Öntudatla­nul talált ki részleteket. Az emberi agy­nak az a képessége, hogy meg nem történt eseményekre emlékezzen vissza, tönkrete­heti emberek egész életét, például olyan esetben, amikor szexuális erőszakot kép­zel be. Megtörténhet, hogy emiatt ártatlan emberek kerülnek börtönbe. Robert Baker, a Kentucky egyetem pszichológiaprofesz- szora a következőket fejtette ki a konfer­encián: „Ha valakit hipnotizálunk, mű­tán befecskendezik a páciens vénájába. A kísérletek során ezek a tárolók a legtávo­labbi helyekre is eljuttatták az egészséges géneket, így a szakemberek nagy le­hetőséget látnak arra, hogy a módszert talán felhasználhatják a rák gyógyítására is. . InfoNet ködésbe hozzuk képzelőerejét. Ha azon­ban saját képzelőerőnket hozzuk mű­ködésbe, minden megtörténhet. Azt hisszük, hogy események valóban megtörténtek velünk, hiszen ha nem hin­nénk ezt, nem is léteznének hallu- cinációk.” Baker azt is kifejtette, hogy szá­mos személy, aki azt állította, hogy űrből érkezett lények elrabolták, „kiesett idősza­kokról” beszél, olyan órákról, amelyek alatt nem tudta, mi történt vele. Meg nem történt események fel­idézésének oka lehet az, hogy valaki hírnévre vagy pénzre akar szert tenni, de arra is felhasználhatók az elképzelt em­lékek, hogy megszabaduljunk bűntudattól, vagy más önkínzó érzelmektől. — Mindnyájan szeretnénk azt hinni, hogy amire visszaemlékszünk, az valóban megtörtént - hangoztatta a konferencián Susan Blackmore, az angliai Bristol egye­temének professzora. - Ezáltal azonban másokat tehetünk felelőssé saját problémáinkért. Oceanográfia Több, mint ötven esztendővel ezelőtt, 1943-ban két tudós a floridai Miaimi Beach egyik távoleső csónak­házában a fémek korróziós tulajdonsá­gait kezdte kutatni. Ez jelentette később a miami Egyetem Rosestiel Oceanográ­fiai és Atmoszférikus Tudományos In­tézete első tanulmányának kezdetét. Ma az intézet számos szárazföldi kísér­leti telepén és laboratóiumnak beren­dezett hajóján folynak kutatások, ahol mintegy 150 magasabb képesítésért tanuló végzett egyetemista dolgozik 95 professzor irányításával. A kutatások — az intézet ismertetője szerint — a két végletet érintik, egyrészt a tenger­fenéken végzett fúrások, másrészt az űrhajókból és a műholdakról készített felvételek alapján. Az innen nyert ada­tok kerülnek aztán a szárazföldi labo­ratóriumokba, ahol megkezdődhetnek a kiértékelések és feldolgozások. Az intézet jelenleg a Florida partjai mentén honos úgynevezett vörös hal újratenyésztésének problémájával foglalkozik. Ez a halfajta ugyanis az utóbbi időben eljutott a kihalás szélére, elsősorban a vízszennyezés növekedése, valamint a túlhalászat miatt. Egy másik kutatócsoport pedig azt tanulmányozza, hogy a vízszeny- nyezés milyen hatással van a parti vizek természetes összetételére. Tiszta energia A szél erejének, munkájának, ener­giájának felhasználásában semmi új sincs. Az ember a szél energiáját először mintegy ötezer évvel ezelőtt használta arra, hogy a Nílus vizén hajóját könnyebben és gyorsabban vez­esse egyik kikötőből a másikba. Az első szélmalmok is mintegy kétezer évvel ezelőtt jelentek meg Perzsiában, hogy könnyebbé tegyék a gabona őrlését és az olaj préselését. Azóta is a széllel működő gépek sokasága népesítette be a földet. A szél az, amit ma is használ­hatunk. Mai felhasználását tekintve két alap­vető feladatot láthat el az olcsó, tiszta energiaforrás. Például olyan helyeken is működtethet vízpumpákat, ahol nem áll rendelkezésre elektromos ener­giaforrás, vagy éppen ezt az elektro­mos energiát termeli meg. Az Egyesült Államokban az Újraalakítható Energia Kutató Laboratóriumának igazgatója Jim Manwell és szerinte a szél en­ergiájának felhasználása egyáltalán nem túlhaladott tudomány. Manwell szerint egy-egy szélmotor pofonegy­szerű, hiszen mindössze egy toronyban felállított rotorról, vagyis egy tur­bináról van szó, amelyet a szél meg­hajt. A rotor egy áttételen keresztül működteti a generátort, a generátor megtermeli az azonnal felhasználható, vagy éppenséggel tárolható elektro­mosságot. A szél bárhol felhasználható, ahol az átlagos szélsebesség több, mint három méter másodpercenként. Ez alatt nem érdemes szélmotort használni, e fölött viszont gazdaságos. Génekkel a rák ellen Tizennyolc új lovagot fogadott soraiba a több mint fél évszázad után Magyarországon ismét működésbe lépett ferencesrendi templomos lovagrend A francia forradalom évfordulóját tűzijáték köszöntötte Párizsban, az Eiffel-torony lábánál Élni akar a Dallas sztár Ha azt mondjuk, Ken Kercheval némi értetlenség, ha azt módjuk Cliff Barnes, akkor felcsillannak a szemek. Pedig a két név egy embert takar. Jockey kérlelhe­tetlen ellenfele most nagy bajban van. Egy szokásos .tűdőszűrésen a röntgen dagana­tokat mutatott ki a tüdején. Az 58 esz­tendős Kerchevalt megoperálták, és már otthonában lábadozik. Nemrég vált el második feleségétől, új társa, Cheryl Pa­ris egy esztendeje egy kislánnyal ajándékozta meg. Kercheval mint mond­ta az újságíróknak, harcolni fog életéért, győzni akar. Nosztalgiavitorlások A közelmúltban, egy szellős délután több mint egy tucat vitorlás hajó siklott be az északkeleti Maine állam egyik vé­dett öblébe. Ünnepségre gyülekeztek, és egyben megemlékezésre, feleleveníteni a fából készült vitorláshajók egykori sze­repét! A többárbocosok nevei a múltat idézik, és valóban, jó részük újjáépített antik hajó, a többi azonban az évszázados hagyományokra támaszkodó partvidéki hajóépítők legújabb remekműve. Peter Spectre, aki húsz éve él a Maine állambeli Camdenben, a következőképpen foglalta össze a tudnivalókat a schoonerek múltjáról és jelenéről: „Az ideérkezett vi­torlás hajók között akad egy-kettő, amely több mint,egy évszázadon átjárt az észak­amerikai partvidék kikötői között. A XIX. században több száz schooner szállította a terhet, és halászhajóként volt használat­ban Amerika partvidékén. De ezek a gyorsjáratú vitorláshajók bonyolították le az Európa és Amerika közötti teher-, személy- és postaforgalmat is. Sőt, Auszt­ráliából gabonát szállítottak Európába, és - bár szinte hihetetlennek tűnik, de - volt időszak, amikor jeget szállítottak Indiába.” A történethez hozzátartozik, hogy a XIX. századbeli indiai maharadzsák felfe­dezték a nyugati ínyencségeket és a kok­télokat. Mindehhez természetesen már jég is kellett, de akkoriban persze még sem a hűtőszekrényt, sem az elektromosságot nem ismerte a világ. A maine-i hajós­gazdák felismerték az üzleti lehetőséget, és megtalálták a módját, hogy a többhó­napos út során az egyenlítői vizeken ha­ladó hajók gyomrában ne olvadjon el az észák-amerikai folyók jege. Módszerüket titokban tartották, s azt csak a beavatottak ismerték. Az 1930-as években aztán a technoló­giai fejlődés és az üzleti racionalizmus végképp kiszorította a vitorláshajókat. De 1936-ban egy ékszerésznek és vitorlásra­jongónak, Frank Swiftnek támadt egy ötlete azzal kapcsolatban, hogy milyen módon lehetne megóvni a maine-i schoo- nerflotta maradványait. Egyszerű receptet talált: a turizmust, ami megmentheti a maine-i partvidék vitorlás hajóit. Az em­berek ugyanis kíváncsiak, és szeretik a régi hajókat, és egy belépődíj erejéig haj­landóak is az anyagi áldozatra. így ma­radtak meg, így lehetett hát restaurálni azokat az egykori szép schoonereket, ame­lyekben az idelátogató turisták a mai napig gyönyörködhetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom