Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-19 / 100. szám

Vasárnap befejeződött a XV. labdarúgó világbajnokság. Az Egyesült Államokban megrendezett egyhónapos sorozat záró, ötvenkettedik összecsapását Los Angelesben, a Rose Bowl-stadionban játszották le. Az olaszok iramfutballt kívántak játszani, Brazília viszont eleinte csak „csaloga­tott”, védői és középpályásai szemre cél nélkül tologattak keresztben a pályán, figyelve, minderre miként regálnak az azúrkékek? A 13. percben Dunga szabadrúgását Romário hat lépésről fejelte kapura, de az irányzékkal gond volt, vagy Pagliuca helyezkedett jól? Mindenesetre az itáliai kapus mellre fogta a labdát. Ez az esemény azután jelezte, a brazilok nem csak azért tologatnak, hogy éppen náluk legyen a labda. Az első ne­gyedóra leszaladtával egyre inkább brazil fölényt láthattak a nézők. A 17. percben egy hibás olasz átadás után Romário futtatta Bebetót, akinek kicsit kisodródott helyzetből leadott lövése Maldiniről szögletre perdült. Egy perc múlva Massaro ugrott ki a brazil védőfalból, jobblábas lövését Taffarel fogta. Ez is helyzet volt, nem sokon múlott, hogy az olasz támadó ellője a brazil „portás” mellett a labdát. A 25. percben Branco baloldali, laposan meglőtt szabadrúgását a jobb kapufa tövénél Pagliuca kiejtette. Mazinho csaknem az alapvonalon próbált zavart okozni a gazdát­lanná vált bőrgolyóval, de technikai hibát vétett, lyukat rúgott. Pedig Romário ott várt tőle hét lépésnyire, a kapu előtt. A színvonal - dehát ki csodálkozhat ezen, a tét nyo­masztó valami... - nem volt éppen az egeket ostromló. Továbbra is inkább a brazilok kezdeményeztek, R. Baggio például a labdának még a közelébe sem került az első félórában. A 33. percben Romário próbált a 16-oson belülre tömi, de a cselbe belebo­nyolódott, és felbukott. Öt perc múlva ugyanő távolról lőtt, a veszélyesen földrepat- tanó labdát Pagliuca elég nehezen tudta megszeliditeni. A 41. percben Mazinho sokáig cipelte a labdát, az olaszok dühös méhekként körbefogták, könnyedén szerelték. Mit sem változott a kép a pihenő után. A 66. percben Maidini lábáról Romário elé perdült a labda, de Pagliuca közberobbant, elrúgta a brazil csatár elől. Három perc múlva szögletet követően Branco fejese került a kapu fölé. A 76. percben egy távoli lövést Pagliuca ügyetlenül próbált magához ölelni, a labda a jobb kapufára perdült, az itáliai kapus utánakapott, szerencsével mentett. A 79. percben Albertini 24 méteres szabadrúgása egy méterrel zúgott el a felső kapufa fölött. Négy perc múlva R. Baggio első gólhelyzeteiét (!) jegyezhették fel a krónikások. Az „aranylabdás” 15 méterről nem jól célzott. Gól nélkül nincs arany; következett a hosszabbítás. 94. perc: Cafu beadása után Bebeto keresztbecsúsztatott, Romário két lépésről úgy próbált gólt elérni, hogy közben alaposan megrúgta az olasz kapust. 95. perc: D. Bag­gio helyett Evani lépett gyepre, több mezőnyjátékost tehát már nem cserélhettek az európaiak. 97. perc: R. Baggio 28 méteres, jobblábas bombáját Taffarel szögletre tolta. 100. perc: Zinho éles szögből, balról leadott félmagas lövését szögletre hárította Pagli­uca. 110. perc: jobb oldali beadás után Romário másfél lépésről (!) a jobb kapufa mellé gurított. 112. perc: az agilis Viola 18 méterről fölé bombázott. 117. perc: Viola ezúttal 17 méterről a jobb alsó sarok mellé helyezett. 118. perc: a sérült Baresit hordágyon vitték le. A két, roppant fáradt csapat tehát nem bírt egymással. Elgondolkodtató: ilyen jelentős csata előtt nem érdemelne-e a jövőben több pihenőt az elődöntő „pokla,, után a két finalista! Merthogy ez a finálé bizony aligha toborzott túl sok új kedvelőt az oly népszerű labdarúgás drukkereinek táborába... Olaszország - Brazília 0-0; 120 perc játék után tizenegyesek döntöttek. A sorsolás alapján az olaszok kezdtek.Baresi: jobbal, magasan fölé lőtt (0-0) Marcio Santos: jobb lábas lövését Pagliuca vetődve kiütötte (0-0) Albertini: jobbal a kapu jobb oldalába helyezett (1-0) Romário: jobblábas lövése a kapufáról került a hálóba (1-1) Evani: ballal nagy gól a kapu közepébe (2-1) Branco: ballal a bal alsó sarokba helye­zett (2-2) Massaro: jobblábas lövését Taffarel kiütötte a kapu bal oldala előtt (2-2) Dunga: jobb belsővel a kapu bal oldalába helyezett (2-3) R. Baggio: jobbal fölé lőtt (2- 3) Brazília világbajnok. Öltöző­folyosó Carlos Alberto Parreira, a brazilok szövetségi kapitánya: - A küldetésün­ket teljesítettük, Brazília ismét a Num­ber One. Köszönöm ezt a játékosaim­nak. Olaszország méltó ellenfél volt, de azt hiszem, rászolgáltunk a világbajno­ki címre. Nem a legdicsőbb dolog 11 - esekkel nyerni, ám nem lett volna igaz­ságos 90 perc, majd 30 perc hosszab­bítás után tovább játszani, vagy megismételni a mérkőzést. Arrigo Sacchi, olasz szövetségi kapitány: - Minden tőlünk telhetőt megtettünk, de vesztettünk tizenegye­sekkel. Mi vagyunk a második legjob­bak a világon, el kell fogadnunk a vereségnek ezt a módját is. Nagyon ne­héz világbajnokság állt mögöttünk, nekem rengeteg fontos tapasztalattal szolgált. Claudio Taffarel, a brazilok kapusa:- Az a csapat nyert, amelyet a sors jelölt. A tizenegyes rúgás mindig lutri, és senki sem úgy jön ki a mérkőzésre, hogy a büntetőkre akarja bízni a döntést. Olaszország most biztos csaló­dott, mert olyan közel volt a győzelem­hez és mégsem érte el. Magamat nem tekintem a csapat hősének. Mind a 11- en azok vagyunk. Franco Baresi, az olaszok csapat- kapitánya, aki az első büntetőt elhibáz­ta: - Brazíliának nagyon jó csapata van, és szerintem szerencsésebbek, mint mi. Borzasztó, amikor valaki bekerül a döntőbe és ott veszít, akár játékidőben, akár tizenegyesekkel. Baresi elmond­ta, hogy nem ő kérte az első rúgás jogát, de amikor megkérdezték, elvállalta.- Az utolsó pillanatban megpróbáltam változtatni a lövés irányán, de nem si­került. A hosszú kihagyás miatt nem voltam eléggé felkészülve arra, hogy végigjátsszam a mérkőzést. Sacchi edző csak az utolsó pillanatokban döntött a beállításom mellett. VB-érdekességek Senna emlékére Brazília világbajnok válogatottjának játékosai győzelmüket a május elsején halálos balesetet szenvedett honfitársuk, Ayrton Senna autóversenyző emlékének szentelik. - Senna sok boldog perccel ajándékozta meg Brazíliát. Akárcsak mi az Egyesült Államokban, Senna is a ne­gyedik világbajnoki címéért versenyzett. Büszkék vagyunk arra, hogy diadalunkkal egy ilyen csodálatos ember emlékének adózhattunk - mond­ta Claudio Taffarel kapus. - Sohasem felejtjük el Sennát. A siker, amelyet elértünk, egyedül őt illeti meg - fűzte hozzá Bebeto. Nézettségi rekord A vb 52 találkozóján összesen 3 567 415 szurkoló foglalt helyet a lelátókon, ami mérkőzésenként átlagosan 68 604 nézőt jelent. Megdőlt tehát az 1990-es olaszországi finálé során felállított 2 517 348 látogatót számláló rekord. Brazil ünnep Nem sokkal a brazil válogatott világ­bajnokká avatása után szurkolók ezrei lepték el Washington utcáit. Az ameri­kai fővárosban tartózkodó brazil ra­jongók éttermekben, bárokban nézték a döntő találkozó közvetítését. Kilencven percen át feszült figyelemmel kísérték a mérkőzést. Roberto Baggio kihagyott tizenegyese után valamennyien az utcára tódultak, felszabadultan és örömit- tasan táncoltak, énekeltek, ünnepelték nemzeti együttesük negyedik világbajno­ki címét. Los Angelesben a Rose Bowl- stadionból kiözönlő rajongók átmenetileg a közlekedést is megbénították. Most vagy soha Ha a labdarúgás most nem vetette meg a lábát az Egyesült Államokban, akkor már sohasem fogja - állapította meg John Harkes, amerikai válogatott játékos. - Esélyt kaptunk a vb rendezésére, de az idő sajnos megállíthatatlan! Azt hiszem, az Egyesült Államoknak nem lesz többé ekkora lehetősége, legalábbis az én pá­lyafutásom során nem - fűzte hozzá Harkes, akit szerződése pillanatnyilag Angliába köt. Sztárok árnyékában A brazilok szerény, mélyen vallásos kapusa, Taffarel eddig sztárok árnyékában élt, s ezen a továbbiakban sem kíván vál­toztatni. Akkor sem, ha Brazília váloga­tottjának negyedik világbajnoki címe főként neki köszönhető. Nem sokkal a vb- rajt előtt brazil szakemberek nem értettek egyet Claudio Taffarel válogatottságával. A sok kritika azonban nem törte meg a Reggiana hálóőrét: - Istenben való hitem segített abban, hogy felülkerekedhessek a kritikákon, és teljes odafigyeléssel és aka­raterővel folytassam a felkészülést - mond­ta Taffarel. Carlos Alberto Parreira, a bra­zilok szövetségi kapitánya vélhetőleg megőrizte emlékezetében csapata Németország elleni találkozóját az 1988-as olimpián: Taffarel három ízben hárított tizenegyest. - Nem szeretem a büntetőket, mert ezek alapján nem le­het megítélni, melyik a jobb együttes. Tudtam viszont, hogy az égiek Brazíliának rendelték a vb-trófeát - véle­kedett Taffarel. Taps Történt* hogy egy thaiföldi futball-ra- jongó mindkét karján gipsszel feküdt egy bangkoki kórházban. Az eset eddig teljesen hétköznapi. Ám a sportág lelkes híve nem mindennapi nehézségeket okozott orvosainak. Mint rendesen, az olasz-spanyol negyeddöntő idején is a televízió előtt „táborozott le”. Roberto Baggio sziporkázó játéka elfeledtette vele minden búját-baját. Baggio játéka olyannyira fellelkesítette, hogy örömében tapsban tört ki. A gipsz tört, rendesen... Olimpia? A svéd Kennet Andersson az idei vb- döntő során nagyot nőtt hazája zsurna­lisztáinak szemében. Olyannyira, hogy megkapta a „Lille Hammer” - azaz Lille Kalapácsa - nevet. Mindössze az nem” világos, az újságírók ezzel az 1994-es téli olimpia helyszínére, vagy esetleg Andersson egykori francia klubjára gon­doltak. Orömünnep Rióban Palotai Puliiról Puhl Sándor játékvezetői pálya­futásának csúcsára érkezett azzal, hogy a vasárnap lezajlott Brazília - Olasz­ország világbajnoki döntő mérkőzés­en bíráskodhatott. Nem kellett sokáig böngészni ahhoz a statisztikákat, hogy megállapítható legyen: eddig mind­össze 14 sípmestemek adatott meg a kivételes lehetőség, és köztük a XV. vb-n először magyar játékvezetőnek is. A FIFA kilenctagú bizottsága múlt pénteken nevezte meg Puhl Sándort a mérkőzé« játékvezetőjének. A helyszínen lévő kicsiny magyar tábor­nak, valamint a sportág iránt rajongó itthoni magyarok számára ekkor kezdődött a várakozással teli izgalom. A látottak alapján kijelenthető, a ma­gyar játékvezető megállta helyét élete legnagyobb „előadásán”. A 1 l-esekkel befejeződött 120 perces drámai össze­csapáson nyújtott teljesítményről, an­nak előzményeiről Palotai Károly egykori kiváló FIFA-játékvezető nyi­latkozott a helyszínről, Los Angeles­ből az MTI munkatársának. Nem is kérdéses, hogy jelen volt a stadionban a döntő során.- Milyennek ítélte meg Puhl Sándor teljesítményét?- A várakozásnak megfelelően jól hajtotta végre a feladatát - mondta Pa­lotai Károly. - Játékvezetői múltam tapasztalataiból következtetve azért hozzáteszem: ehhez szerencse is kellett. Értem ez alatt azt, hogy Puhl működése egy pillanatig sem befolyá­solta az eredményt, mert nem adódtak különlegesen vitás helyzetek. Az első félidő volt az igazán kritikus, hiszen ez alatt kellett elfogadtatnia magát a világ­sztárokkal teletűzdelt csapatokkal. Akkor nyugodtam meg igazán, amikor a partjelző hibáját észrevette, és megállította a leshelyzetben támadó brazilokat. A játékosokkal sikerült megértetnie, hogy nem érdemes pac­kázni vele. Ezt a határozottan kiosztott sárga lapokkal nyomatékosította. A FIFA hogyan értékelte Puhl Sándor tel­jesítményét?- A vb „fő műsorszáma” mindig a döntő. Ezután rendszerint megkez­dődik az ünneplés. A jól elvégzett fel­adat után a tisztségviselők is szét­szélednek, nehéz átfogó képet kapni. Alkalmam volt azonban Sepp Blatter főtitkárral néhány szót váltani. Azt mondta: örül, hogy Puhl Sándor határo­zottan oldotta meg feladatát.- A döntő játékvezetőjének kiválasz­tása során egyértelműen Puhl kapta a bizalmat?- Soha nem egyértelmű egy ilyen választás. A labdarúgás legnagyobb eseményein négyévente egy játék­vezetőt ér a megtiszteltetés, tehát hatal­mas presztízsharc folyik. A végső döntést azért mindig a szakmai szem­pontok vezérlik. Most már elárulhatom, a dán Mikké lsen sokáig vezetett a Puhl- lal folytatott „versenyben”. Akadtak olyan szakemberek is, akik Puhl két évvel ezelőtti Eb-teljesítményét is ci­tálták a teljesebb képalkotás érdekében. Végül rá esett a választás, és nekünk magyaroknak ez a lényeg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom