Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-12 / 94. szám

UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. július 12., kedd 3 A géppisztoly a gyerekeknél is ott van Természetvédelem és háború Május végén a magyarországi környezet- és természetvédelmi okta­tóközpontok vezetó'i és szakemberei a Környezetvédelmi és Területfejleszté­si Minisztérium szervezésében egyhe­tes tanulmányúton Izraelben jártak. Az ott tapasztaltakról beszélgettem dr. Legány Andrással, a tiszavasvári Bölcs Bagoly Oktatóközpont vezetőjével. — Mi volt az utazás célja? — Az lett volna a célunk, hogy megis­merkedjünk az izraeli környezeti neve­lés-, és a természetvédelem rendszeré­vel. Azért a feltételes mód, mert csak ott derült ki, hogy az Izraeli Természet- védelmi Szövetség „lefarolt” az egész­ről,. így nem tudtuk megvalósítani a ter­vezett programot. Egyszerű turistacso­portként kezeltek mindaddig, amíg ki nem eszközöltük magunknak a szakmai szempontból is megfelelő bánásmódot. — Mely helyeken járt a csoport? — Jártunk a Cezárea és a Massada Nemzeti Parkban, ám ezek elsősorban történelmi nevezetességeikről híresek, nem pedig a természeti értékeikről. Eze­ken kívül tulajdonképpen bejártuk egész Izraelt, főképpen a Bibliából ismert szent helyeket: voltunk Betlehemben, Jeruzsálemben, a Holt-tengernél, a régi központban: Jaffában, és a Híres kikö­tőben, Haifán is. — Voltak a hazai oktatóközpontokhoz hasonló létesítményben is? — Igen. Elvittek bennünket az Enge­di völgyében lévő oktatóközpontba, mely egy természetvédelmi területen épült. Ez a létesítmény az állam tulaj­donában van, de az üzemeltetését az Izrael: Természetvédők Szövetsége vég­zi. — Mit tapasztallak az itt folyó tevé­kenységgel kapcsolatban? — A területen folyó munka részben hasonlít a mienkre. Elsősorban lexiká­lis ismereteket adnak az ide érkező is­kolai csoportoknak és családoknak, ezen kívül szállást is biztosítanak részükre. Másik fő feladatuk a rájuk bízott terü­leten a turizmus szabályozása és el­lenőrzése. — Sok hasonló létesítmény van az országban ? — Meglehetősen sok. Ennék az a magyarázata, hogy Izraelben a környe­zeti nevelés erősen összefonódik a ka­tonai neveléssel. A gimnáziumokban például minden évben részt kell venni egy négynapos kötelező kiránduláson, hátizsákkal, gyalog, évente fokozódó nehézségű terepen. Ez egyrészt túlélési gyakorlat, másrészt pedig így ismerik meg az ország természeti értékeit, me­lyeket kötelességük megvédeni az ellen­ségtől. — A háborús helyzet nem okozott problémákat ottlétük alatt? — Az egy hét alatt mi semmilyen lö­völdözést nem hallottunk, bár az igaz, hogy még a gyerekek hátán is ott volt a géppisztoly. Ennek ellenére elmondha­tom, hogy Izrael olyan természeti és tör­ténelmi értékekkel rendelkezik, amelye­ket az egész emberiség számára kell megőrizniük, s remélhetőleg minél ha­marabb békésen együttélő arabok és zsi­dók fogadják majd az idelátogató turis­tákat. . Jvrás László A késés az utasok miatt volt A Volán optimista Elkótyavetyélték a falu tulajdonát Lakat alatt a kastély Valamennyien tapasztaltuk július 1-jén, hogy a Szabolcs Volán autóbuszaira kizárólag az első ajtókon, bérleteink, me­netjegyeink bemutatását követően száll­hatunk fel. Az első napokban az utazók többségének értetlenségét, boszszanko- dását és türelmetlenségét váltotta ki ez a rendelkezés, hiszen amíg korábban 3-4 ajtón át történhetett egyidejűleg a le- és fölszállás, addig most egyetlen ajtón kénytelen felzsúfolódni valamennyi utas. Lényegesen több feladat hárult így a buszvezetőkre, s jelentősen hosszabbnak tűnt az egyes járatok menetideje is. — A kezdeti nehézségeken sikerült-e a vállalat dolgozóinak úrrá lenni, s melyek az eltelt hét tapasztalatai? — kérdeztük Siető Andrást, a Volán személyszállítási helyi üzletágvezetőjét. — Túlságosan rövid az idő, amely a vál­toztatás óta eltelt, tehát hiba volna messze­menő következtetéseket levonni az elmúlt néhány napon tapasztaltakból. Mégis: ösz- szességében eredményesnek tekinthető ez a szabályozás. Az utasok többsége — sze­rencsére — megértőnek bizonyult. Egye­sek szerint már korábban is indokolt lett volna a napokban bevezetett változtatás. — A vállalat vezetése nem tartotta vol­na humánus megoldásnak, hogy újabb ár­emelések útján a becsületes utasokkal fizettesse meg a „bliccelők” által okozott hiányt. Ezért végzik az autóbusz vezetői az első szűrést. A Volán nem kívánja csökkenteni ezután sem az ellenőrei számát, hiszen munkájukra a városi forgalomban és a helyközi járatokon a továbbiakban is szük­ség lesz. — Utasként szinte valamennyi járaton a menetidő hosszabbodását tapasztalhat­tuk az elmúlt napokban. Hogyan kívánják helyreállítani az egyes vonalakon a koráb­bi menetrendet? — A menetidő csupán átmenetileg, az első egy-két napon növekedett, de néhány vonaltól eltekintve ez sem volt számotte­vő. Tapasztalatom szerint például a 7-es busznál a legelső napon 3 perc volt a késés. Mindez leginkább az utasok felkészület­lenségéből adódott. A továbbiakban — várhatóan — már „olajozottabban” folyik ily módon a közlekedés, és sikerül betar­tanunk a menetrendekben feltüntetett me­netidőt. —Gondoltak-e a nagyobb csomagokkal és babakocsival utazókra, amikor a vál­toztatást tervezték? — Elsősorban őket segíti technikailag a fel- és leszállásban, hogy a korábban középen levő kapaszkodókat a lépcsők bal oldalára helyeztük át. 1 — Számoltak-e a diákokkal, akik szeptembertől jelentős utasforgalmat képviselnek majd? — Szerencsére a diákokkal mindig ke­vesebb a gondunk. Az ő mentalitásuk más, mint a felnőtteké, hamarabb elfogadják a változást, s azt is reméljük, hogy mire álta­luk megnő az utaslétszám, addigra a többi utas megszokja a ma még új rendet. — A szakemberek bizakodása, s a szá­mos kedvezőnek vélt intézkedés ellenére nem kell-e tartaniuk egy utasréteg „ lemor­zsolódásától” ? — Be kell vallanunk, hogy az elmúlt héten valóban csökkent az egy-két meg­állót utazók aránya, ugyanakkor nőtt az autóbuszvezetőknél megváltott jegyek száma. Nekünk minden utasra szükségünk van, de elsősorban a szolgáltatásainkért fizetőket szeretnénk megtartani. Bízunk abban, hogy olyan utaslétszám-csökkenés, amely jelentős árbevétel-kieséssel járna, nem következik be. Számunkra ugyan kissé túlzottnak tűnik a szakemberek optimizmusa a változtatás sikeréről, de reméljük, hogy a diákok ál­tal szeptemberben fellendülő utasforgalom helyzetéről is hasonló derűlátással véle­kedhetnek majd. Amióta elváltunk Jánktól, virágzó köz­ség vagyunk — kezdte bemutatkozásként Szegedi Lajos nyolcvanhárom éves kisna- ményi lakos. Sajnos, még az elválás előtt is csúnyán becsaptak bennünket, mert a falu kastélyát potom áron elkótyavetyél­ték valami pesti úriembernek. Sajnos, én is rá szavaztam, amikor a faluból vagy har­mincán elmentünk a gyűlésre, hogy velünk mondassák ki azt, amit az elvtársak már előre eldöntötték. Azt mondta az a fővárosi ember, hogy a kúriában és a hozzá tartozó földterületen lesz vendéglő, lovarda, az­tán külországból is jönnek majd vendégek, mert neki jók az összeköttetései. Az akkori tanácsi vezetők is nagyon akarták az üzle­tet, a falu meg inkább el sem jött a gyűlés­re, mert a kommunsiták uralkodtak, és nem akartak nekik ellentmondani, mert azok nem tréfáltak az ellenkezőkkel. így lett a hatalmas, masszív kastély — amit kilencezer pengőért vett a falu—egy falu­si ház áránál is olcsóbban egy idegené, aki azóta is lakat alatt tartja. — Abban az időben az én mostoha bá­tyám volt a jegyző. Gyulai József a bíró, és ők intézték a megvételt — emlékezett a nyolcvanhét éves Bakk Károly. Hirtelen sok mindene eladó lett gróf Hadik Barkó- czy Endrének 1936-ban, és így döntött az akkori Kisnamény a megvétel mellett. Úgy emlékszem, mintha most történt volna, mert én is képviselő-testületi tag voltam. Ebben az épületben alakítottuk ki a köz­ségházat, az egészségházat, könyvtárat, báltermet, mindent a világon, ami egy fa­lunak kell. Nincs annak az épületnek egy repedés sem a falán, ezért is háborodtam fel, amikor megtudtam, hogy a tanácsel­nök meg a titkár kettőszáznyolcvanezer fo­rintért eladta. Azt mondtam, amikor meg­tudtam, halljátok, meg vagytok őrülve, hogy ilyet tettetek? Az lett volna a sorja, hogy nem harminc embert, hanem a falut Védőnőből sincs annyi megyénkben, mint amennyire szükség lenne. A 363 szervezett állásból 44 üres, létszámhiány miatt nincs betöltve, ez az állapot közel tíz éve tart. Évente körülbelül 70-80 körzetet helyettesítéssel látunk el, emi­att 150 körzetben nem folyik teljes értékű munka. Különösen az aprófalvas településeken jelent nagy megterhelést, mert egy védőnőnek 4-5 községet is el kell látni — mondja Babosi György- né megyei vezető védőnő. — Hogyan próbálják csökkenteni az üres állásokat ? —A helyzetünkön segít, hogy öt éve Nyíregyházán is beindult a felsőfokú védőnőképzés. Az egészségügyi főis­kolán az elmúlt évben például 30-an végeztek, és ebből tizenketten me­gyénkben álltak munkába. Továbbra is csak harminc főt tudnak évente beis­kolázni, hogy ebből megyénkben mennyi kerül be az a felvételiken derül ki. Sőt egy kicsit lassítja az utánpótlást, ■■■■■■ hívom össze, és az döntsön. Nem erre a kevés pénzre, hanem az épületre lett vol­na szüksége a községnek, mert azóta nincs egy hely, ahol a fiatalok szórakozzanak. — Amikor polgármester lettem, még nem tudtam, miként került a falu kastélya más tulajdonába — magyarázta a történ­teket Kővári István. Érdekelt viszont a dolog, és áttanulmányoztam az iratokat, amit most önnek is szívesen megmutatok. Nagyon figyeljen a dátumokra, mert azok sok mindenre fényt derítenek. Egy Aszta­los Dezső nevű kft.-vezető 1989 júliusá­ban megkereste a Jánkmajtisi Közös Köz­ségi Tanács vezetőit, hogy megvenné a kastélyt, amiért ajánlott kettőszázezer fo­rintot. Erre a tanács, hogy a szabályosság látszatát keltse, meghirdette az értékesí­tést, de csak a község területén. Augusz­tus 3-án már kész is volt az adásvételi szer­ződés, de csak azután, augusztus 7-én tar­tottak falugyűlést, hogy az adásvételhez járuljunk hozzá. Nemcsak önnek, másök- nak is feltűnt, hogy a harminc-egynehány hogy szeptember 1-jétől a képzés három évről négyévesre emelkedik. — Mennyire vonzó ez a pálya? — Elég nehéz a felvételi vizsga, egyes tantárgyakban megegyezik az orvosi fel­vételijével. Végeredményben van érdek­lődés a pálya iránt, szép ez a szakma, de nem könnyű. Mindig oda kell menni, ahol probléma van, kifogásolni kell a rendet, a tisztaságot, a gyerekekkel való bánást... — Egészségügyi, családi és szociális körülményeket figyelembe véve, milyen helyzetben vagyunk a többi megyéhez viszonyítva? — Alapvető feladatunk a terhesek és a 0-18 éves gyerekek gondozása. Ezt a te­vékenységet tanácsadásokon és családlá­togatások alkalmával végezzük. Különös tekintettel vagyunk a veszélyeztetett és rossz szociális helyzetben lévő családokra. E tekintetben nem vagyunk rosszabb hely­zetben, mint más megyék. Vannak javítani való dolgaink. Például elég magas a cse­csemőhalálozási arány, ez főleg abból aláírás között a jelenléti íven sok az egy kéztől származó tollvonás. A szerződést a község részéről Cséke László tanácselnök és Rostás István vb-titkár írta alá anélkül, hogy a Műemlékvédelmi Felügyelőség engedélyezte volna az egész ügyletet. A fehérgyarmati földhivatal rendkívül sür­gősen, már 1989 augusztus 18-án beje­gyezte az új tulajdonos nevét. Ezek a sokatmondó körülmények, valamint a megtévesztett lakosság követelése arra kényszerűért, kérjem a bíróságtól az adás­vétel érvénytelenítését. Többfordulós tár­gyalás és fellebbezések után ott tartunk, hogy mindig nekünk adtak igazat, és rövi­desen ismét a falué lesz a lakat alatt tartott kastély. Cinikus levelein kívül még egy megle­petést akart nekünk a jogtalan tulajdonos, Asztalos úr, mert idetelefonált a szolnoki OTP vezetője, hogy negyvenmillió forin­tot akar felvenni jelzálogra arra az épület­re, ami jog szerint sohasem volt az övé. Aradi Balogh Attila Őri Gyula és Pelei József Debrecen­ből járnak a tiszatelki „leendő” ví- kendhá/.ukhoz. Három éve saját kezükkel építik, szépítgetik társas nyaralójukat. Őri: Nemcsak a hétvégén, hét közben is ki szoktunk idejönni. Ma fölösleges volt. Már reggel leej­tettem a felső szintről a fekete fes- tékes dobozt. Szóval, kezdtük elöl­ről a meszelést. De jó levegő van, és nagyon szeretünk itt lenni adódik, hogy elég magas a cigány szü­letésűek száma, átlagosan 21,7 száza­lék, de van olyan terület, ahol a 33 szá­zalékot is eléri, a koraszülés is magas. Sajnos, növekszik a 6 vagy több gye­rekes családok aránya. Itt is kiemelke­dik a cigányság. Az a tapasztalat, hogy a különböző szociális juttatások fokoz­zák a szülési kedvet. Ezeknél a csalá­doknál a gyermekvárás minimális fel­tételei sem biztosítottak. Javítanunk kell a 17 éven aluli szülőanyák helyzetén, és csökkenteni kellene a számukat. — Szervezetileg hová tartoznak? — A védőnők munkaadói az önkor­mányzatok; a társadalombiztosítás fi­nanszírozza; és a szakmai felügyeletet a tisztiorvosi szolgálat látja el. Csak ne­hezíti a munkát ez a hármas felállás. Egyébként az önkormányzatok egyre jobban elismerik munkánkat, igaz egy­re nagyobb szükség is van a védőnői kapcsolattartásra. Fullajtár András E KEVÉS A VÉDŐNŐ L Sándor Magdolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom