Új Kelet, 1994. május (1. évfolyam, 34-58. szám)

1994-05-14 / 45. szám

UJ KELET # lil í:.. i&tvege---------------..................................................................................I­19 94. má jus 14., szombat 5 Kiskutyát akarok!.. Gyakran hallani ezt a kívánságot kisgyermekektől, akik sokszor rá is beszélik szüleiket arra, hogy vegyenek egy kutyát. Nehéz rideg szívűnek lenni ilyen helyzetben, mégis arra kérek mindenkit, fogadjanak meg néhány jó tanácsot, mielőtt magukhoz vennének egy állatot. Mindenekelőtt gondolják át alaposan: valóban együtt tudnak élni egy kiskutyával? Ha majd megnő, nem lesz-e kegyvesztett, és nem kerül-e az utcára? Ha úgy gondol­ják, hogy képesek vállalni a terheket, alakítsanak ki egy állandó helyet a kutyának. Ez legyen higiénikus, bolhától, hangyától mentes kertzug, vagy ha lakásban tartják, egy nyugodt sarok. Második lépésként szerezzenek be mindent, ami szükséges, mint például rozsdamentes acél etető- és itatótálkát, kutyaházat. Fontos, hogy ezek a tárgyak könnyen tisztíthatok legyenek. Nem árt beszerezni a higiénia érdekében is néhány alapvető terméket, mint a bolhapor, bolhanyakörv, féregtabletta. Azért a leendő kedvenc érdekében nem szükséges egy egész házipatikát tartani otthon, mert mint tudjuk, a gyógyítás az orvos, a megelőzés a tulajdonos dolga. Az utóbbihoz pedig elsősorban gondosság szüksé­ges. Ha mindent elrendeztünk, jöhet az új kedvenc. A kutyusokat az Állatbarát Egyesülettől vagy a Gyep­mesteri Telepről lehet befogadni. Az állat mindkét helyen megkapja a kötelező veszettség elleni oltást. Mielőtt hazaindulunk, érdemes a gondozóval és az állatorvossal is váltani pár szót a kutya ellátásáról, viselkedéséről és a következő oltásról. Semmi esetre se fogadjunk olyan kutyát örökbe, amely nem nyerte meg szívünket, hiszen az csak teher lesz — sajnos a tapasztalat ezt mutatja. Ha nem visszük el, megad­juk neki az esélyt, hogy egy újabb látogató tényleg „beleszeressen”. Részletesebb szaktanácsokkal a Gyepmesteri Telep vezetőjéhez, illet­ve az Állatbarát Alapítvány munka­társaihoz fordulhatnak az érdek­lődők. Az Állatbarát Alapítvány telefonszáma: 311-799, 313-342. a Gyepmesteri Telepé: 311-879. Cserhalmi Attila EPERSZEZONBAN Egzotikus epersaláta Hozzávalók (négy személyre): egy doboz ananászbefőtt, egy doboz mangóbefőtt, 25 dkg eper, egy citrom, 2 narancs, 2 evőkanál méz, 2 banán, mentalevél a díszítéshez. Az ananász-és a mangóbefőttről leöntjük a levét, az epret megmossuk, megtisztít­juk, és felébe vágjuk a szemeket, a narancsokat meghámozzuk és gerezde­kre szedjük, a banánokat meghámozzuk és karikákra vágjuk, a citrom héját lereszeljük, a levét kinyomjuk. A citromlét, 2 evőkanál befőttlét és a mézet elkeverjük. Ebbe a lébe beletesszük a gyümölcsöket. Mentalevéllel díszítjük. Sós teasüti Fél kiló lisztet, 25 dkg margarint, 2 dl tejfelt, teáskanálnyi sót és egy doboz szalalkáli kétharmadát összekeverjük, összegyúrjuk. (Praktikus tanács: a margarint érdemes a hűtőben tartani felhasználásig, reszelve adni a liszthez, így könnyebben összedolgozható. A tészta összegyúrva, lefedve 1-2 napig eltartható a hűtőszekrényben.) A kész masszát lisztezett deszkán félujjnyi szélességűre nyújtjuk. Szag­gathatunk belőle perecet. éles késsel vagy derelyemetszővel vághatunk stanglit, apró kockákat. A tészta tetejét tojássárgájával megkenjük és ízlés szerint reszelt sajttal, vagy őrölt köménymaggal megszórjuk. Sluarl-gollér és fodros napernyő Miről álmodik a lány? A foto a nyíregyházi Carmen MENYASSZONYIRUHA-KÖLCSÖNZŐ SEGÍTSÉGÉVEL KÉSZÜLT L egyen bombázó, vagy kicsit csúnyácska, minden lány egyről álmodozik: hófehér, habos menyasszonyi ruháról. Ez évben a Stuart-galléros „költe­mények” mellett a régi idők divatja hódít. A szaténból, tüllből, selyem­ből, csipkéből készített ruhákat ma már gazdagon díszítik strasszal, madeirával, hímzéssel, gyöngyökkel. A nagy napra készülve nem árt, ha végiggondoljuk, mi is állna jól nekünk. Aki karcsú és elég magas, szinte bármit magára vehet. Felé integetnek a 60-as évek szűk szabású, gloknis aljú „csodái”, és jól mutat rajta a bőven fodrozott, sűrűn rakott, magasított gallérú ruha is. A csipke és a gyöngy i s előnyös ennek az alkatnak. Aki alacsony, húzzon tűsarkú cipőt, és — ha lehet — ne válasszon dúsan fodrozott gallért, mert abban még kisebbnek hat. A molettebb hölgyek se keseredjenek el, egy jól megvá­lasztott fazon „csodákra” képes. Ne legyen tele gyöngyökkel, nagy berakásokkal, és akkor nem fog még ducibbnak tűnni. A csípőből szabott és enyhén díszített menyasszonyi ruha ügyesen megnyújtja az alakot. Újra nagy keletje van a hosszú fátylaknak, főleg a templomi esküvőkre. Aki viszont a fejdíszek mellett dönt, nem árt, ha itt is ügyel egy-két apróságra. Ha lényegesen alacsonyabb a vőlegénynél, hosszú haját magasra tűzheti, vagy válasszon koronát, magasított’fejéket. A nagyra nőttek csinos frizurához tűzhetnek egy kis virágot, esetleg kérjenek homlokra simuló fejdíszt, gyöngyözött hajráfot. Hódít a pelerin és a boleró, ezt mindenki felvffieti, ha megy a ruha vonalához. A kesztyű a menyasszonyi ruha anyagából készül, szárának hosszúsága pedig változó. Van könyökig és csuklóig érő, ujjas és ujjatlan egyaránt. A fényképezésnél — főleg kint a szabadban — igen jól mutat a fodros napernyő, legyező és a kis bugyor. Hogy milyen legyen a csokor és a kísérő virág, arra lapunk egy későbbi számában térünk majd vissza. SlKLI Monica vitt« fa evéstől derülök Diétás receptek, fogyókúrás siker­könyvek, koplalásra buzdító kalauzok sokaságát ajánlják Európa-szerte az alakjukat féltő hölgyeknek. Vajon hogyan élik meg a formában tartás kínjait azok, akikhez oly sokan szeret­nének hasonlítani? Egy riporter ilyen megfontolásból kereste fel római lakásán Monica Vitti filmszínésznőt is. — Monica, milyen a viszonya az evéshez? — Csodálatos. Mondhatom azt is, hogy szenvedélyes. Az evéstől rögtön jobb kedvre derülök. Imádom a gyümölcsök színeit, a paradicsom vörösségét a tésztán, a saláták élénk színharmóniáját. Szívesen étkezem társaságban, és azt szeretném, ha mindig így is lehetne. Mert az evés nemcsak a lakomát jelenti számomra, hanem a beszélgetést is, hogy együtt tréfálkozunk, nevetgélünk. Szerintem a legszomorúbb dolog egyedül enni, a televízió előtt. — Ezek szerint Ön sohasem diétázott? — Talán csak kétszer vagy háromszor. És általában azt követően, hogy orvos­nál voltam. De akkor is legfeljebb három napig bírtam. — Hogyhogy? — Én ugyanis mindig szomorú leszek, ha fogyókúráznom kell. Már attól is kétségbe esem, ha azokat a színtelen, szagtalan és íztelen dolgokat kell ennem, amiket javasolnak. Nem, ezt nem nekem találták ki. — Úgy gondolja, hogy a diéta inkább az egészség, mint a szépség miatt indokolt? — Az az igazság, hogy nem vagyok hajlamos a hízásra. Mondom, amikor diétáztam, azt terápiás okból tettem. Úgy vagyok ezzel, hogy amikor az orvos előírja, hogy ennyi és ennyi grammot kell kiporcióznom, hazaviszem a papírokat, és már attól lefogyok, hogy csak rájuk nézek. — Mi a kedvenc étele, és mit nem szeret? — Cristina! — kiabál Vitti a tit­kárnőjének. — Mit nem szeretek én? „Mindent megeszel, Monica”. — Igen, így igaz. Kevés dolgot nem szeretek, imádom viszont az édességet, a tésztát, a salátákat és végül — mindenek előtt — a halat... (MTI-Press) rA, ____ V % \n Arr^nn £Gy miudfure, V / 0 / ELSZÁUT h\UUKAN£LKÜLI VISZ0UTAG5ÄGA! Áron biztosítást köt Az előö Uyeuyec-vagyak jÉLET£>IZTO$rrp TÁ^ÓAŐAG­rői jottuuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom