Új Kelet, 1994. április (1. évfolyam, 9-33. szám)
1994-04-30 / 33. szám
ÚJ KELET 1994. április 30., szombat • • Öröm — Jaj — sikkantott egyet a díjbeszedő, majd rémülten hátra ugrott mikor a lakásból kiszaladt a kutya és tett egy tiszteletkört a hívatlan vendég lába körüL — Micsoda fogadtatás — suttogta még mindig sápadtan az úr és látszott rajta, hogy nem örül. Na igen De ki örül a díjbeszedőnek...? A tangótól is piszkosabb •§t Emlékeznek még a tangóra? Na, nem a mostanira, a nagyapáink és a déd- nagyapáink korára? Emlékeznek még a felháborodásra: micsoda erkölcsromboló tánc! A pubertáskomái megrekedt amerikai közélet hasonlóan reagált a minap az észak-karolinai állam Lincolnton nevű városkájában, amikor a középiskola bálján az erkölcs szigorú őrei egyszerűen leállították a táncot. Max Houser, az iskola igazgatója szerint nincs több tánc, hiszen már három éve próbálja leállítani a legújabb őrületet, amely ... és most tessék figyelni: olyan mozdulatokat követel, ami a szexet juttatja az ember eszébe! Emlékeznek még a magyar mondásra: ha arra gondolsz, amire én, akkor szégyelld magad?! Nos, lehetséges, hogy a tánc valóban utánoz néhány „intim” mozdulatot. Az is lehetséges, hogy az igazgatónak és a többi erkölcscsősznek piszkos gondolatai támadnak a tánc láttán. De az is lehetséges, hogy ugyanez nem fordul meg a táncolok fejében, ők talán csak táncolnak. Nemigen hiszem, hogy a huszadik század végén egy 18 évesnek pont a táncparkettre kell mennie, hogy „érezze az érzést”, hiszen annyi hely van még, ahol nem kötelező a tánc... Valószínűleg így érezték a középiskola diákjai is, akik kérelmet nyújtottak be a felsőbb hatóságokhoz: vonassák vissza az igazgatóval a tánc tilalmát. A felsőbb hatóság a kérést elutasította, így egyelőre nincs több iskolabál Lincolntonban. (InfoNet) Olasz rántotta Személyenként 1-2 tojást számítunk. Serpenyőben margarint vagy olajat hevítünk. A tojásokat beleütjük, mintha tükörtojást készítenénk. Enyhén megsózzuk. Meglocsoljuk tojásonként számítva 1-1 evőkanálnyi tejföllel, majd vékonyan meghintjük zsemlemorzsával. Lassú tűzön (kis lángon) megsütjük. Ezalatt a tejföl és a zsemlemorzsa is összeérik és kissé megpirul. Burgonyapürével, önálló egytálételként, főétkezésre is alkalmas. Anyák, édesanyák y 'ilágra vajúdtak minket. Kíntól megtört szemükkel és kezükkel azonban már bennünket kerestek. Bölcsőnk fölött énekeltek, s tanítottak járni és beszélni. Anyanyelvűnket. S neveltek föl minket — embernek. Ápoltak, óvtak, védtek. Gondoskodásuk, szeretetük határtalan. Szelíd tekintetükre még a legvadócabbak is megszelídültek. A vadóc zseni, a volt színész, a költő sem tudott megszólalni, pedig egész úton hazafelé azt fogalmazgatta. Ám a kitárt karú édesanya láttán megmukkani sem tudott. Ady úr is, nagy dióbarna szemekkel csak az Ides vállain tudta kisírni magát és anyja főztjétől megerősödve tudott indulni új irodalmat alakítani, alkotni. S az örök kamasz, Attila is egész életében a Mamát kereste minden nőben. Nem értette meg, hogy őt miért nem szeretik. Úgy, mint a Mama tette. Önzetlenül. Öreg író barátom mesélte, hogy egy novelláját nem tudta befejezni. A történet: Budapest ostrománál belövési kapott a házuk. Édesanyjuk kézenfogta őt és az öccsét, s rohant velük az óvóhely felé. Am közben megjelentek a Ráták, s lőttek fedélezeti géppuskáikból. Édesanyjuk ekkor valami artikulálatlan hangot hallatott, földre teperte gyerekeit, s rájuk vetődött. Testével takarta be, óvta, védte őket... ~W'7rözben rohant az idő. Megnőttünk, felnőttünk, má Nehezen engedte el a kezünket. Féltett minket. S JL m. aztán csak várt, ám gyakran hiába. Néha levélféle ment, ami úgy kezdődött, hogy „nem tudtunk menni, mert...”Ilyenkor elszomorodott, s messze, nagyon messze tekintett. Adassák e napon nékik gyönyörűség és öröm. Virág is. A hála virága. Mert ők igazán szeretnek minket. Önzetlenül. Mindhalálukig. Budaházi István Ratkó József: Zsoltár napra föltámadnak, mire virradna Adassék nekik gyönyörűség szerelmükért örökös hűség s adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját Az anyák halhatatlanok. Csak testet arcot alakot váltanak, egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő. Újra születnek minden gyerekkel, megöletnek minden halottal - harmadígy öntözzük virágainkat Kényeztessük esővízzel! A velünk együtt élő növények olyanok mint a családtagjaink, ellátásra, gondoskodára van szükségük. A legfontosabb ápolási munkák közül az öntözés a legelső. Mielőtt azonban kannánkat felkapva virágainknak esnénk, nem árt ha tudjuk, nekik is vannak bogaraik. Egy-két kivétellel, zöldellő barátaink jobban szeretik ha enyhén szárazak, mint amikor tocsognak a locsolástól. A túlzott öntözés éppen olyan ártalmas lehet mint a kiszáradás. Mindkét „betegség” jelei gyorsan megmutatkoznak, így ha időben felfigyelünk a bajra, még megpróbálhatunk segíteni. Ha a növény sok vizet kapott, levelei elsárgulnak, virágai gyorsan hervadnak és lehullanak. Túlöntözéstől bepenészednek, gyökerei elrothadnak, levelei megbámulnák. A locsoláshoz legjobb csapvizet használni, és nem árt egy ideig állni hagyni, hogy a klór egy része eltávozhasson belőle. A a tavaszi fejlődésben lévő növények számára az igazi csemege az esővíz! A tetőről összegyűlő esővíz első literei szennyezettek lehetnek, várjuk meg, amíg letisztul. Akkor végeztünk jó munkát, ha öntözés után a föld egyenletesen nedves, de nem átázott. Azt már tudjuk, mivel érdemes locsolni, de mikor? Nyáron naponta vizsgáljuk meg a föld felszínét úgy, hogy ujjúnkat a talajba nyomjuk. Ha nem tapad rá a virágföld, locsolhatunk. Na persze ez sem szentírás, hiszen vannak kivételek, pl. a kaktuszok, amelyeket a meleg beálltával és a fejlődés megindulásával gyakrabban kell vízzel kínálni. Nem árt, ha a locsolásnál hosszú csőrű kannát használunk, így könnyebben hozzáférünk a földhöz. Vannak olyan virágok, melyek rosszul tűrik, ha nedvesség éri levelüket. A legegyszerűbb, ha cserepestől vízbe állítjuk barátunkat, így minden felső károsodás nélkül jut hozzé a nedvességhez. Ha a talaj fényessé válik, átnedvesedett a föld. Ha már otthonunkba fogadtuk őket, törődjünk velük, meglátjuk, meghálálják a gondoskodást. Titi EGY MIUDFURE, ELSZÁUT MUUKAUFLKÜU VISZOUTAGSÄGAI Múlt heti számunkban Semmi Áron kalandjai nyomdai hiba miatt fordítva jelentek meg. Egy tükörrel ugyan szemfülesebb olvasóink elolvashatták szövegét, akinek nem sikerült, annak itt közöljük: — Ma erre a címre kell kimennie. Tessék! Aztán alapos munkát végezzen! — „Diszkrét” Csótúnyirtás — Csótány u. 13.
