Új Kelet, 1994. április (1. évfolyam, 9-33. szám)

1994-04-30 / 33. szám

6 1994. április 30., szombat n HÉTVÉGE in UJ KELET KERESZTREJTVÉNY Hector Berlioz (1803-1869) francia zeneszerzőt idézzük a rejtvényben. Beküldendő sorrendben a vízszintes 14, függőleges 17, és a vízszintes 48. Vízszintes 1. Saját nemük fejfedőjét készítették, és árulták. 9. Város az USA Ohio államában. 14. A megfejtés első része. Zárt Betű A. 16. A szkandium vegyjele. 18. Hibáztat. 19. Radioaktív elem. 20. Járom. 22. Ope­rettprimadonna (Andrea) 25. P.A. K. 27. Ittrium, Vanádium. 28. Emyős virágzatú fűszernövény 29. Lerakat 31. Sportoló 34. Mint. 35. Az Ő segítségével 36. Minden nő szeret lépést tartani vele. 37. Bór, asztácium. 38. Azonos római számok 39. ...világát. Gondtalan. 40. Hógörgeteg 41. Á. Z. 42.Hideg évszakot megszemély­esítő mesealak. 44. Magatok. 45.Határrag 46 Újság 48. A megfejtés befejező része 52.Lapos sapka 54. Buenos ....Argentina fővárosa 55. Taszít. 57. Sző-lőtámasz 58. Teríték része. 59. József Attila verse 60. Reformer 62. Nobel-díjas chilei kőltő személyneve 63. Konyhakerti növény 64. Video Home System 65. A tetejére 67. Tóga egynemű betűi 69. Vas-tagfalú növényi sejt 70. Héra volt rá féltékeny 71. Keringő 72. T.U.I. 74. MI, oroszul 75. Minisztériumunk volt 77. Nit-rogén, kálim, oxigén 78. Kilátásba helyezné 81. A közelebbi 84.Közép-amerikai állam 86. Kellemes illatú, fontos oldószer 87. Állatot szaporít Függőleges I. Álarcos táncmulatság 2. Fasiszta rohamosztag volt 3. „Az” illat 4. Mely időben 5. A régmúlt időből való 6. Borul 7. Korom része! 8. Az évek száma 9. Ezek a dalok, óizlandi irodalmi emlékek II. Esetleg rövid alakban 12. Motívum 13. N.N.I. 15. Ismert olasz labdarúgó csapat 17. A megfejtés második része. Zárt betű: Y. 21. Ósdi 23. Bencés rendházak vezetője 24. Leszakítja 26. Női név 29. Ró­mai 550 30. Két kisregénye: A madarak elhallgattak, és A férfi 32. T.D.A. 33. Be­cézett női név 35. Ilyen eredetű méreg a zootoxin 38. Élete 40. Vonal 43. Kettőzve imperialista hármasszövetség volt 44. Mú­zeumi berendezés 47. Európai főváros lakói nyelvén 49. Mezőgazdasági eszköz 50.... királya. Lalo operája 51. Nedvszívó papír 53. Fordított lakoma 56. Tejcukor 57. A népnyelv halálmadámak is nevezi 58. Ötven sztotinka! 59. Bátor 61. Üdítőital fajta 62. Egyfajta faszínező eljárást foly­tató 66. Lovat lop 68. Zúzott kő 72. Szünet, kikötő, és álom jelzője egyaránt lehet 73. Segéd 76. M.M.A. 79. Gallium, Fluor 80. Tschöll papa egyik lánya 82. E.C. 83. Izomkötő 84. Tervhivatalunk volt. A lap 21. számában megjelent rejtvény helyes megfejtései: Moldova György, Palotai Boris, Fejes Endre, Fehér Klára, Raffai Sarolta, Rákos Sándor, Örkény István, Darvas József, Várnai Zseni, Csák Gyula, Hidas Antal, Vészi Endre A helyes megfejtést beküldő: Zákány Károly postán kapja meg jutalmát. Mottó: A természet vegykonyhája évmilliók óta rendelkezésére áll az állatvilágnak, de az ember csak akkor vegye igénybe, ha jól ismeri a növény természetét. ZÖLD PATIKA Mint neve is utal rá — orvosi ziliz — fontos gyógynövényünk. Nedves, mocsaras és szikesedő helyeken, árkokban gyakran előforduló évelő növény. Gyűjtjük levelét, virágát, gyökerét. Az egy méternyi magas szá­ron a levelek sűrűn bársonyos molyho- sak, szürkészöldek, virágai rózsás-fehér szirmúak. Ősszel-tavasszal a növény helyét észre vehetjük a gyökér felett lé­vő száraz kóróról, az azon maradt Fehérmályva: korong alakú száraz „papsajt” termésről. A gyökerek mélyen lehatolnak a talajba. Kiásás után megtakarítjuk, ha kell megmossuk, darabokra vágjuk, elhasogatjuk és úgy szárítjuk meg radiátor fölött vagy más nem túl meleg mesterséges hő mellett. A fehérmályva levelét, virágát ter­mészetszerűen nyáron gyűjtjük. Az egész növény sok nyálkát, pektint és keményítőt tartalmaz. A gyökérből nem főzetként, hanem hideg vizes áztatással készítenek teát hörghurutos bántal- makra. A mályvatea általában köhögés­csillapító és öblögetőszer. A kerítés mellé díszként ültetett, kétméteresre is megnövő mályvarózsa, az erdei mályva vagy a földön elterülő papsajt mályva szintén gyógynövény. Hatóanyagaik nyálkák, cserzőanyagok. orvosi ziliz A mályvarózsának a virágát gyűjtjük csészével együtt. Főzetét toroköb- lögetőnek használják. — Az erdei mályvának a leveléből és a virágából készül a drog. A levél forrázatát légcsőhurutnál, daganatok boro­gatására és gargarizálószerként alkalmazzák, virága a mellteák alkatrésze. — A papsajt — vagy kereklevelű mályva — levelét gyűjtik. A levél forrázata daganatok borogatására használatos, torokgyul­ladásnál és foghúsdaganatnál jó öblögetőszer. Érdemes az orvosi zilizből, vagy a nemrég kertekben elterjedt - de onnan ki is vadult - lila virágú mór­mályvából kertünk sarkában néhány tövet megtelepíteni, s gyökerét, levelét, virágát drogként felhasználni. _____________________________________________Samu András Ko ncertturnén a Piccoli Archi Szemtől szemben Mona Lisával — Nos, kire emlékeztet ez a portré? Tóth Nándor karmester úr mosolyogva mutat egy remekbe sikerült karikatúrát - önmagáról. Kolléganői a nyíregyházi, Kürt utcai zeneiskolában versengve bosszantják: dehogy hasonlít, talán a szemében ha van valami... De Tóth Nándort nem lehet kizökkenteni jókedvéből. Ezt a rajzot a Montmartre- on készítette egy karikaturista. De nem csak ezért kedves, hanem mert növen­dékei vették rá, hogy álljon modellt. Ez a Piccoli Archi együttes párizsi tartózkodásának utolsó tíz percében történt, közvetlenül a hazaindulás előtt. — Párizs „csak” egy kis kitérő volt, mert valójában Angliába utaztunk — tájékoztat a nyíregyházi zeneiskola vonósegyüttesének vezetője. - Mivel nem dúskálunk a pénzben, ezért csak autóbuszos túrában gondolkodhattunk. Ez így volt jó, mert rengeteg örömöt tartogatott az utazás. — Milyen útvonalat jártak végig? — Megálltunk Németországban, Iserlohnban, ahol két éve már módunk nyílt bemutatkozni. Bár az együttes több országban megfordult — még Ameri­kába is eljutottunk — de Belgium eddig valahogy kimaradt. Brüsszeli koncertün­ket azzal tettük emlékezetessé, hogy itt tartottuk Borgulya András: Lamentáció és capriccio című művének ősbemu­tatóját. A Zeneakadémia tanára kife­jezetten a mi együttesünknek írta ezt a zeneművet. Aztán következett az átkelés a La Manche-csatornán — méghozzá viharos időben(!) — és megérkeztünk Angliába. — Mennyi időt töltöttek itt? — Egy hetet és (ez nem udvariasság!) remekül éreztük magunkat. Egészen különleges figyelemmel vettek körül bennünket. Lesterben felkerestük a világ legna­gyobb harangöntő műhelyét. Jártunk Oxfordban és Londonban is, ahol körülnéztünk a British Múzeumban. A házigazdák egészen különleges jelentőséget tulajdonítottak érkezésünknek. Ezt az is bizonyítja, hogy St. Albansban például nemcsak a helyi, hanem két másik város polgár- mestere is megjelent (talpig ünnepi díszben, feleségestől) a fogadásunkra. Párizsi emlék. Montmartre-i karikatúra a Piccoli Archi karmesteréről. Kinttartózkodásunk alatt több koncertet adtunk. Ajándékképpen Gárdonyi: Három kis rapszódia című művének ősbemutatójával kedveskedtünk a házigazdáknak. — Hogyan került a fény városa az útiprogramba? — Párizsban a magyar katolikus misszió vendégeiként időzhettünk. Az egyik legnagyobb élményt a Louvre nyújtotta. Szemtől szemben láthattunk olyan remekműveket, mint a milói Vénusz, vagy a Mona Lisa. Leonardo hölgye „élőben” egészen varázslatos: a lélek belső szépségének tündöklése teszi felejthetetlenné az arcát. — Hogy vonná meg az utazás mérlegét? — A két hét alatt adtunk 12 koncertet, megtettünk 6600 kilométert. Általában családoknál és kollégiumokban kaptunk szállást, de a buszban is eltöltöttünk három és fél éjszakát. Előfordult, hogy közvetlenül a megérkezés után léptünk közönség elé, de az együttes tagjain — ha fellépésről volt szó — nem látszott a fáradtság. — Gondolom, most pihennek egy kicsit. — Április 30-án egész napos lemezfelvételt tartunk. Ha minden reményeink szerint alakul, akkor karácsonyra megjelenik a Piccoli Archi CD lemeze... (H. Zs.) „Maga csak i, anyuka!... FF A kis buta — Te nem ismered ezt a gyereket? A szomszédasszony tétován állt az ajtó előtt, maga előtt terelgetve egy fekete hajú kislányt. Percek múlva már egy féltucatnyian toporogtunk az apróság körül. Kérdezgettük, hogy hívják, honnan jött, hogy jutott be a házba, de a faggatásra csak egy-egy bólintás volt a válasz. — Hagyjátok! — szólt valaki — Pelenkás ez még, tán beszélni sem tud. — Nem olyan kicsi már — simogatta meg az öklömnyi arcocskát egy gyöngéd kéz. — Ha pelenkás is, de már tele a szája foggal.... Katus éppen öt esztendős volt, mikor megismerkedett vele a ház népe. A család aznap költözött be: egy tini fiú és egy lány, egy középkorú asszony, egy fiatalember meg Katus. A nagy lótás- futásban észre sem vették, hogy eggyel kevesebben vannak. Mire az apja rájött és kiabálva nekilódult a lépcsőháznak, már azon tanakodtunk mit is kezdjünk a talált gyerekkel. — Hát megkerültél, te kis buta.... A kislány nem szólt, csak fénytelen, ferdevágású szemeiből legördült egy könnycsepp. — Dawn-kóros — mesélte később az anyja, aki hol ide, hol oda kéreszkedett be délutánonként „felszabadulni” egy kicsit. — Olyan szép karrierem volt, de mindent tönkretett ez a kis szerencsétlen. Nekem ez a gyerek a keresztem. — Tizenhat évesen mentem először férjhez, hiába tiltott az anyám. A párommal nem illettünk össze. Mire ezt felfogtam, már megszületett a legidő­sebb lányom én pedig nagyhirtelen elvált lettem. A gyereket a szüleim nevelték fel (ma is velük lakik) én pedig ott folytattam az életemet, ahol abba­hagytam. Leérettségiztem, egyetemre mentem. Ott ismertem meg a második férjemet. Hamarosan egy lányunk és egy fiúnk született. Nem éltünk rosszul, de egyre több lett a konfliktus. Nem voltak nagy drámák, a férjem nem ivott, nem bántott bennünket, egyszerűen csak nem szerettük már egymást. Elváltunk, ő pedig elköltözött a városból. — És akkor jött a harmadik szerelem.... — Jött — de hogy! Erre nem igazán vagyok büszke, mert Lacit a lányom barátjaként ismertem meg. Tiltottam is a kapcsolatukat a nagy korkülönbség miatt. Sokáig észre sem vettem, hogy ez a jóképű, csendes fiatalember valójában miattam jár fel hozzánk. Mikor leesett a tantusz, közöltem vele, hogy felejtsen el bennünket. Csakhogy őt nem lehetett olyan egyszerűen elküldeni. — Nagyon férjhez akartál menni? — Egyáltalán nem akartam! Csak.... tudod a körülmények. A lányomat nem érdekelte a fiú, még ő boronálgatott bennünket. Aztán pedig... Annyira öreg még nem vagyok, hogyy eltemessem magamat. Tizenkét évvel fiatalabb a férjem. Számolgattam, ha csak öt évig tart ki mellettem az is nyereség - így beadtam a derekam. Ennek már hét éve! — Akartátok a kislányt? — Nézd, nem vagyok sem szép, sem fiatal. Mégis a férjemnek volt fontos, hogy magához láncoljon egy gyerekkel. Ő akarta, persze én is örültem neki. De arra nem számítottunk, hogy baj lesz vele. — Ezt hogyan tudtátok meg? — Hiába dajkáltam már három csecse­mőt, csak sejtettem, hogy valami nem stimmel. Minden normális kisbaba üvölt, ha akar valamit. Kivéve a miénket. Katus csak feküdt az ágyban és négy hónapos koráig egyszer sem hagyta el sírás a száját. A gyermekgyógyász megnyugtatott: „maga csak örüljön, anyukat, hogy ilyen jó kislánya van!”. De én nem tudtam örülni. Szaladgáltunk vele fűhöz-fához, mire megtudtuk az igazságot. —Hogy fogadta a hírt a család? Egyáltalán hogy lehet ezt elviselni? — Lackó magán kívül volt. Azt hajtogatta, biztos a kórházban csináltak Katussal valamit és ezért elégtételt akart venni. Aztán letargiába esett. Egyszer sétálni vittük a kicsit és megálltunk egy útkereszteződésben. A férjem hirtelen kitépte a kezemből a babakocsit és megindult az autók közé. „Ha nem lehet egészséges, akkor halljunk meg együtt!” Ezt hajtogatta, mikor visszarángattam a járdára.-—És te? Hogyan viseled ezt a helyzetet? — Nem minden nő mondhatja el magáról, hogy 42 évesen újra anya lett. Öröm helyett mégis kudarcot okozott, mert nem tökéletes a gyerek. Ezt képtelen vagyok elfogadni. Az életem kisiklott. Otthagytam az állásomat, mert kötelességem gondoskodni róla. Bár azt hiszem, mindenkinek jobb lenne, ha intézetbe kerülne a kislány. A család ezt nem engedte. Dolgozó nőből így háztartásbeli lettem, aki még csak büszke sem lehet a gyermekére. Tudom, elég csúnyán hangzik, de így érzek, ez az én igazságom. Sosem lesz belőle ép ember. Csúnya. Számomra olyan, mint egy eleven lelkiismeretfurdalás. Állandóan arra gondolok, hogy talán miattam lett ilyen. Talán a házassá­gaimért, a túl fiatal férjemért mérte rám a sors ezt a terhet. Kiút nincs. És én viselem ezt a keresztet. Házi Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom