Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-06 / 36. szám
új ifjúság 6 A zeneszerző kettősévfordulöjSra emlékezik Idén a zenéjét kedvelők népes tábora. Sikerekben és elismerésben gazdag életpályája 125 éve Indult, s 40 éve, hogy befejeződött. Nem mindennapi egyénisége volt korának. Megacitott neki az a kegy, hogy hamar rw^ott a csúcsra, ahol — ha tovább juH^^nem is — élete végéig ki Is tartott. 1884. Június 11-én született Münchenben. Apja neves kürtművész — tla leendő eszményképének, Wagnernek a müncheni bemutatóin 5 fújja hangszerének vezető szólamát —, s ő foglalkozik elsőnek fiacskája zenei nevelésével. Az anya dúsgazdag polgári családból származik, s így a zenekultúra és a Jólét egyaránt adva van a reményteljes Induláshoz. Richard Strauss \ Zongoratanulmányalt négyévesen kezdi, s hatévesen szerzi első dalocskáit. Hegedülni már az udvari zenekar karversenymesterétől tanul a kl- .mondottan koraérett zseniális gyerek, aki már alig kilencévesen gimnáziumi tanulmányokat Is kezd. Fokozatosan összhangzattant, hangszerelést és ellenpontot Is tanul, s 18 éves, amikor a bajor főváros egyik neves énekesnője műsorára tűzi az Ifjú Strauss három dalát. Rövidesen szimfóniáját, majd vonósnégyesét Is előadják, s pár év múlva a szimfóniát New Yorkban Is bemutatják, ami világkarriere kezdetét Jelenti, miközben ő az egyetemen filozófiát és esztétikát hallgat. Találkozása Liszt vejével, Hans von Bülowval ÚJ Irányt szab életének, mert ez az a pont, mikor a tehetséges zeneszerző elindul a karmeste- rl pályán. Mint ilyen, először Melnln- genben, kora egyik első zenekaránál működik. Itt Ismeri meg Liszt és Wagner művelt, majd München, Weimar, Berlin következik. Az akkor már híres zeneszerző karmesterként járja Európa neves zenei központjait. A zeneirodalom szempontjából a- zonban természetesen mint komponista jelentősebb. Szerzeményeinek fokozatosan kialakuló nyelvezete u- gyanls sorsdöntő hatással van századunk zenéjére. Strauss romantika stflusvllágából indul ki, s Így Liszttől a programzenét és szimfonikus költemények gondolatát veszi át örökül, Wagner pedig zenekarkezelésével hat rá legmélyebben. Erről a hatásról így vall. Megtanultam Wagnertől mindent, amit tőle egyáltalán meg lehet tanulni, de Wagner oly mérhetetlen csúcsot jelent, hogy senki sem juthat túl rajta. Én azzal segítettem magamon, hogy megkerültem. Igen. megkerülte. Illetve a Wagnert hangzást, új kifejezéssel, új színekkel gazdagította, és kikezdte a hangnemiség, a dúr-moll rendszer eddig szent és sérthetetlen uralmát. Röviden összefoglalva, 6 az utolsó, akinek zenéje még szépen, klasszikusan zeng, de egyben ő az első Is, aki merész hanghatásokkal és szfn- kompozfclókkal előlegezi, megsejteti az eljövendőt. Ez a múltban gyökerező. Jövőt fz- leltető kettősség — mai szemmel nézve és füllel hallgatva — Strauss alkotó műhelyének legzseniálisabb produktuma. És ezzel a szépen, fokozatosan kifejlesztett, színekben, hangzásban tobzódó zenei nyelvezettel fel Is Jut a csúcsra. Ekkor már nagy sikert aratnak koncertdarabjai, szimfonikus alkotá- :.i, amelyek megszólaltatásakor — és ez Is az ő vívmányai — a pódiumon száznál Is több zenész ügyködik. 'Ojltásával és témaválasztásával azonban a legnagyobb vihart három első sikeres operájával váltja ki. A sort a Salome nyitja meg, amely a szépséges júdeal hercegnő és Keresztelő Szent János tragédiáját ülteti át a zene nyelvére. Majd egy görög sorstragédia, az Elektra következik. Itt a féktelen bosszúvágy képezi a mű gerincét, végül pedig — e borzalmaknak hirtelen hátat fordítva — egy mozarti szellemű, kedélyesen bájos mű, a Maria Terézia korabeli világot megidéző Rózsalovag kerül ki tollából. Ez hát a. Richard Strauss-1 életmű betetőzése, amikor századunkból még csak tizennégy év telt el. Az életmű további majdnem négy évtizede már nem tartogat ilyen csúcsokat, bár a mester továbbra Is töretlen energiával alkot. Operák sora, szimfóniák, versenyművek és gyönyörűséges dalok születnek még ezután is műhelyében, és továbbra is a múzsák kegyeltje, de fejlődni, túllépni saját vívmányain — már nem tud. És ugyancsak sokat vezényel még mindig, de repertoárja beszűkül, és főleg saját művelnek tolmácsolására szorítkozik. De milyen szerencse számunkra, hogy művelnek hiteles tolmácsolását a hangrögzítés vívmánya folytán ma Is hallhatjuk. Élete alkonyán a világégés mélységesen megviseli. Szinte elviselhetetlen számára az a tudat, hogy kedvenc operaháza, a drezdai Semper- oper, legnagyobb diadalainak színtere, romokban hever. Érzi, hogy közeleg a vég, s ebben a fájdalmas lemondó és búcsúzó hangulatban a Négy utolsó ének címet viselő csokorral zárja le alkotásainak hosszú- -hosszú sorát. 1949. szeptember 8-án világgá röppent a hír: a Rózsalovag költője, Richard Strauss halott. Varga József Képek világa Ferencz György Ojabb részletéhez értem so- , ^ rézatomnak: Ferencz György fafaragó arcélét kell felvillantanom. Ez azonban nem könnyű feladat. Az alkotó ül nagykaposi (Veiké Kapušany) udvarán, egy fiatal görögkeleti pópa, és üti a vésőjét. Odébb szól a rádió, hallgatja a híreket, a zenét. Illetve ami Jön, és olykor a zene gyorsulásával, máskor andalító hullámaival összhangban, veri, üti a szerszámát, körülötte gyűlik a forgács, és a fa nyikordulásal, szissze- nésel közepette fokozatosan kibomlik előtte egy arc, egy kaláris és ott belül nő az öröm. Egyre Izgatottabb, egyre boldogabb lesz, mert neki ez : jelenti boldogságát. Mindez közben kemény munka is. Az Izmok pattanásig feszülnek, majd elernyednek, de erre Ferencz György nem figyel, mert nem kell, hogy fl- -veljen, bírja erővel, sőt, talán ezért bírja Igazán elviselni az életet, mert a fa hántásával levezetheti fölös energiáját, kitombolhatja magát. Gyermekkorunkban kezünk ügyében : van a kés, a bicska, de nem mindenkiből lesz fafaragó, vagy szobrász, , mint Ferencz Györgyből, Lipcsey Györgyből, Pataki Kláriból, Löffler Bélából. Ferencz Györgyből viszont az lett. A leleszi Iskolában, ahová Járt minden bizonnyal nem gondol- siratók ták volna, hogy egyszer verset, újságcikket fognak róla írnL A kassal ipari középiskola padjait nem díszí- ’ tette ki, mert tudta, a gyanú rögtön rá terelődik. A vajánl (Vojany) erőműben dolgozik, hallgatja a gépek zümmögését. Az áram vonalaival messze szalad a képzelete, de egyéniségének legjavát nem kell, hogy beleadja a munkába, így munka után marad elég Ideje és ereje formába önteni arcokat, értelmet adni a gondolatoknak. Néha éjszakába nyúlóan s üti a vésőt, tágas műterme megtelik Illatos forgáccsal, de a szobrokból, életfákból csak nagyon kevés marad meg a házában, egyrészt mert közterekre, parkokba szánja őket, meg aztán a tanárok, barátok, ismerősök, művészek máris viszik tőle. Ez érthető is, hiszen műtermen kívül vésőkre Is szüksége van, rendre elkopnak, s a fát sem adják mindig ingyen. E szobrok egyike-máslka olyan, mintha nő álmodta és faragta volna ki őket, máskor meg majdhogynem durvák, érdesek, s éppen ezt szeretik leginkább bennük az emberek: az őserőt, ami magából a személyiségből is árad, s ami sugárzik munkáiból. Az értékűk majdhogynem ugyanaz, vagy hasonló mint Löffler Béla, Pataki Klári vagy Lipcsey György szobrainak, a fa és a gondolat egységéből fakad a mondanivalójuk. Mondanivalója van Itt nemcsak a szobrász vésőinek, a fa erezetének, színének, szálkáinak meg az ember és a nemzet sorsának is. Ezért is ír- ta talán Mihályi Molnár László költő: „őrizd a fákat, a fákban a tájat, Legenda I. a tájban az embert“. Azaz: örökítse meg a gondolatát, a nép tudatát, szc- retetét, ragaszkodását a honához. E gondolatban teljes az egyetértés a Ticce tagjai között, de Ferencz György annyiban különbözik a társaitól, hogy nemcsak a felszínt, a látványt ismeri, hanem a fa révén, belülről hozzá van kapcsolva, kapcsolódva a tájhoz. Együtt lélegzik a fákkal, benne van a ködök ós vizek terjengésében, höm- pölygésében, együtt él a tájjal, e táj népével. Olyasvalami ez, mint Lőrlncz Zsuzsanna, Lipcsey György csallóközisé- ■ge. A legendák világából ered, és így nem is véletlen, hogy eddig legértékesebb és legjobb munkáinak a Legenda I., 11., III. címet adta. Ezek tulajdonképpen a legnagyobb vállalkozásai, itt próbálta meg a valóságban és gondolatban is a „legnagyobb fába vágni a fejszéjét“ — mint ahogy rövid vallomásában mondja. Ezeken a szobrokon régi harcosok arcát, lovak, pajzsok körvonalait villantja fel bár szűkszavúan, de sokatmondóan. A legenda, a Siratók, a Julianus, az Arcok című munkál mutatják, hogy kompozíciói szempontjából kicsit épít Löffler Béla szobrászművész különös szoborarcaira — arcszobraira. De ha összevetjük épp Löffler Béla szobraival a munkáit, látjuk, hogy belőle hiányzik a mester szigorú tekintete, kemény következetessége, a- karata. De lehet, ez csak fiatalsága, a rövid pálya miatt van, de ha sorsa oly kegyes lesz hozzá, mint amilyen Löffler Béla szobrászművészhez volt, a most még felróható tulajdonságokat már nem lehet majd fellelni Ferencz György későbbi alkotásaiban. NÉMETH ISTVÁN A művészet mindig Is befolyásolta az adott társadalmat. Voltak történelmi korszakok, amikor-a drámák, a regények és a pamfietek gyakoroltak Jelentősebb hatást. A századunk ÚJ. művészete a filmművészet, amely magába fogadta az irodalmat, a zenét és a képzőművészetet. A szocialista országokban — az európai szocialista országokra és a Szovjetunióra gondolok — lényegében két jelentősebb „filmes korszakot“ különböztethetünk meg. Az első érdemleges korszak a hatvanas é- vekben kezdett klteljesednL amikor lengyel, magyar, cseh, szlovák és szovjet rendezők egyedi (tehát: független) „fllmnyelvet“ hoztak létre. És a szocialista filmstúdiókból olyan nagyszerű alkotások kerültek ki, mint Ján Kádár Üzlet a korzón című alkotása, Jancsó Miklós Fényes szelek című filmje, vagy Andrzej Wajda Hamu és gyémántja. Persze, nem lenne értelme, ha megfeledkeznénk Jlfí Menzel, Miloš Forman és Bódl Gábor, munkáiról. Említenünk kell még Va- szllij Suksln és Nylklta Mlhalkov teljesítményét Is, Ml volt a jellemzője e korszaknak?! — kérdezhetjük. A létező szocialista társadalmakat nem szokványosán ábrázolták e rendezők alkotásai, az adott társadalmak előnyeit és visszásságait magas művészi fokon mutatták be. Vitathatatlanul elkötelezett filmalkotásokról van szó. amelyek mintegy másfél évtizeden át tudtak újat és megint csak ÚJAT közölni a nézővel. Ma már a túlélők tapasztalatával elmondhatjuk, hogy e filmek javarésze a világunk bizonyos kép- ződményére-rétegére összpontosított. Bódl Gábor egyik filmjében tehetséges — és önSára Sándor PERGŐTŰZ magukat éppen meglelni akaró — értelmiségiek sorsa pecsételődik meg 1956-tal. Buksin Vörös kányafájában pedig a fegyintézetből kikerülő — ú] életet kezdeni óhajtó — középkorú férfi válik egykori bűntársainak áldozatává. Sorolhatnánk tovább a példákat. A rétegfilm, a rétegirodalom hátránya az elkerülhetetlen torzítása. Az életek mindennapjaiban nincsenek éles kontrasztok. A „lenni vagy nem lenni" dilemmája Jócskán elmosódik. A pátosz pedig árt a valóságnak. Így aztán lépve egyet, szóljunk a szocialista filmművészet második korszakáról, a félműltról és a máról, amikor olyan nagyszerű alkotásoknak örülhettek a né zők, mint Tenglz Abuladze Vezeklés című filmje vagy Szabó István három kitűnő müve. Abuladze filmjét látva döbbenhetünk meg Igazán, hogy mennyire többszólamúvá, mennyire összetetté vált a filmművészet egy-egy alkotása. A főhős diktátor egyszerre gyermeteg, naiv és ugyanakkor vérengző fenevad. A környezet sem valamiféle helyi érdekű kövület, sem a társadalom ea^et- len vonulata. A rendező pedig sem értünk, sem pedig ellenünk nem elfogult. Ennyit az ún. művészfilmekről, amelyek csupán kevesekhez szólhatnak. A kommersz ugyanis önmagának kéri a területek Jelen- ' tősebb hányadát A két véglet között igen tisztes helyet foglalnak el a dokumentumfUmek. És íme, a dokumentumfilmek is — úgy tűnik fel — lezártak maguknak egy korszakot a szocialista filmgyártásban. Tfz-tlzenöt évvel ezelőtt pl. a magyar dokumentumfilmek Jelentősebb hányada népművészeti vagy szociográfiai Jellegű volt Mára viszont a hangsúly eltolódott a politológia és a történelem felé. A rendezők közül Ember Judit, Gyarmathy Lívia és Sára Sándor nevét említem meg, miközben sietek leszögezni, hogy a dokumentumfilmek — lényegében — átvették a tényirodalom szerepét. A mozik és a televízió Jóvoltából olcsóbban és többen juthatnak hozzá bizonyos információkhoz. A dokumentumfllm hihetetlen gyorsasággal juthat el a szerzőktől a közönséghez. Bár olykor — nem éppen a csapatmunka hiányosságai miatt — megkéshet egy-egy alkotás. Sára Sándor Pergőtűz című munkáját (amelyben a II. magyar hadsereg túlélői vallanak a doni pusztulásról) még a hetvenes évek elején kezdte forgatni, de csupán a nyolcvanas évek végén — a glasznoszty — korszakában láthatták a nézők. Most sokak megnyugvására a film forgatókönyve Is a könyvesboltokba került. Az ember — olvasva e dokumentumot — lép- ten-nyomon az egykori események újragondolására, újraértékelésére kényszerül. A II. magyar hadsereg csúfos pusztulásáról több mint huszonöt esztendeig hallgatott az ország. Kormányok Jöttek és kormányok távoztak anélkül, hogy 1943 teléről bárki Is párbeszédet kezdeményezett volna. Ma már tudjuk, hogy ez a konok elhallgatás már közvetlenül a doni harcok után elkezdődött, majd az ötvenes és a hatvanas években folytatódott. 1972-ben jelent meg Nemes- kürthy István Requiem egy hadseregért című könyve. Mondanom sem kell, hpgy az esztendő legolvasottabb kiadványává vált. S azóta is ezrek olvassák. Könyvtárosok en. nek a tanúi. Sára Sándor most megjelent könyve Is bizonyára szép számú olvasótábort tudhat majd maga mögött. Szeretném figyelmeztetni az érdeklődőket, ne úgy olvassák e munkát, mint egy regényt, még akkor sem, ha olyan magyarok nyilatkozatait tartalmazza, akik tudnak beszélni, és ma már beszélnek Is ... — ugyanis Donnál több történt, mint ami egy regény keretei közé még elfér ... VAJKAI MIKLÖS
