Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-06 / 36. szám
új ifjúság 7 i Bettes István versei: Ajándék látod milyen szép kalitka itt nyugodtan fütyülhetsz madárkám Itt a fütyülömaslna arréb a karikán kották a lángsugárról s ugar tervrajza mit egész madárhad irigyel itt mehet ml tyüpp-tyürüpp-tyüpp lehet mi tyürüpp-tyOpp-püttypűrüty mehet a fütty itt mehet riii ml tyüpp-tyürüpp-tyüpp lehet mi tyürüpp-tyüpp-püttypürügy itt mehet a fütty itt az aranyszép hinta-palinta itt mehet a hinta-palinta a papa int mehet a hintapallntapa papa beint mehet a hintapa-llntapa hintapalint mint hogyha kint itt mehet a mehet a mlntapapa int látod én megvettem madárkám itt nyugodtan tyürüpp-tyüpp-püttypürüty mehet a fütty hintapallntapa mintapapa int M B ankó ülj meg percet nyugton köny vekkel bástyáznád megint körül magad hogy elless milyen hülye szó tehenet szoktak elletni ne elless nehogy ellessetek valam it önerőből kellene meglenni t éjfél és járj mindig csak járn 1 járni a kuka is tud ha felkel lett kelni a dráma fonala a drá ma szála a dráma széle a dráma eleje a dráma vége a dáma ülepe addrámazinget addrámadrámarámáj át a dráma kerete ne legyen kér ítés jó legyen veretes de ne ve rés kerevet á megint csak kever ed az aprópénzt úgyis elvered b ankód meg nincs akkor volt utol jára mikor át voltál fázva árva Ságodban kitörtedaa lábad kiült él a napra megfújt a szél így 1 ett mankódból ismét csak búbank Ö Szkukálek Lajos tusrajza Jarkához (Sándor, ha most élnél)' jer csak jer csak jarka jerke le-fel járkálsz így is egyre illem ide illem oda billegsz-ballagsz ide-oda illen-ollan szedte-védte az áldóját teremtette jer te jer na jarka jerke ülepedjél az ölembe jer ide az oltalmamba imillenke amollanka Feliinger Károly versei: A » •• // JOVO restaurálása Mottó: amit ma megtehetsz tegnap is megtehetted volna avagy: magányos halálom magányos koporsómban magányos rothadásommal számol Mondtuk a gömbölyű... Atyám mondtuk a gömbölvfi helyett lapos atyám írva vagyon lapos atyám a mozgás kifordul belőlünk tekintetünk húzva maga után akár a filmekben cédáját az a bizonyos Don Juan atyám Menyegző álmaim odaláncoltak fekhelyemhez az ágyhoz (a szavak beszédhibásak] Isten kezében csomó vagyok egy zsebkendőn hogy ne feledkeztessem meg magamról a tehetetlenségkockázata és legyen meg a Te akaratod a lélek egérfogója ajtaja terülj asztalkám ablaka tükörbe fényképezkedés csak a halál választ el egymástól feltámadásunk templom egere és persze pofonegyszerű minden igazság e mérleg esendőség Kolozsvári Grandpierre Emil: ' A KIBONTAKOZÄS VI. Hogy miért nem, ahhoz tudni kell, hogy a felmosórongyokat vaiamllyen ok miatt a konyhában tartották. A műveletet ezzel kellett volna kezdeni, hogy kimegy a konyhá. ha, előveszi a rongyot, s azzal törli szárazra a lucskos padlót. Csak hát a föladat meghaladta a lányka kombinatív készségét. A félelem és a tehetetlenség között vergődött. Apja szokása szerint hármat számolt, türelmesen persze, aztán a fenyítésre került a sor Adrién a lelke mélyén érezte, hogy igazságtalanul ért a büntetés, eddigi példás viselkedésétől eltérően üvöltött, mintha nyúznák. Tehát kettős okot adott a büntetésre. Mivel az apa nem akarta túlzásba vinni a testi büntetést, az üvöltésért a sarokba állította A ház vadul visszhangzott ^z elkeseredett bőgéstől. — Azt mondtad, űvöltöttél — vágtam közbe —, hogy az egész ház zengett belé. Anyád nem vett tudomást az üvöltésedről? Lehetetten, hogy ne hallotta volna meg. — Hát persze hogy hallotta, de befogta a fülét, hogy meg ne süketüljön. Eleinte odajött, és megkérdezte, mi történik. Apuska olyasmiket válaszolt, hogy a „gyerekkel foglalkozik, akit föl kell készíteni az életre“. Persze, persze — hadarta anyám —, „de nem lehetne csöndesebben, máris migrénem van“. öt csak a nyugalma érdekelte, hogy olvashasson, kirakhassa a pasziánszát, megfejthesse a keresztrejtvényét, elmerülhessen az operettlemezeibe Apuka az ő jelenlétében sohasem nyúlt hozzám. Anyámnak fogalma sem volt róla, hogy apuka hogy bánik velem. Ha tudja, az sem változtatott volna semmin, apuka öt is megtörte. A ml családunkban csak apuka akarata számított. Hogy törte meg anyádat apád, talán u- gyanúgy, mint téged? Neki is hármat számolt? A számon volt a kérdés, de Jobbnak láttam, ha nem terelem mellékvágányra a vallomásba belehevOlt Adrient. Az apa türelmesen megvárta, amíg Adrién sírása elcsitult, s mikor úgy vélte, elérkezett a kedvező lélektani pillanat, a szó szoros értelmében megkérte lázadozó leányát: — Adri, tégy szíves, gyere ide, nyeld le a könnyeidet, mosolyogj, és köszönd meg apukádnak a verést. Az Igazságérzet erőt adott a kislánynak; —• Nem megyek — dacoskodott. — Gyere, ha mondom! — Nem! És nem! És nem! — Adri, hármat számolok, és ha nem jössz, megint megverlek! Adrién mélyen fölsóhajtott. — És én — folytatta —, és én, az Ido- mítás csodája, abbahagytam a sírást. — Igenis, apuka kérem — mondtam, és könnyáztatta arccal odamentem hozzá, mosolyogtam, mint ahogyan megparancsolta; — Köszönöm szépen, apuka kérem, hogy meg tetszett verni. Beleborzongott az emlék fölidézésébe. Megint ivott, megint rágyújtott. — Engedelmeskedtem, de belül majd szétrobbantam. A fölbecsülhetetlen értékű pedagógiai fegyvertár ezzel még nem merült ki. Egy alkalommal az apa rajtakapta lányát, amint Krafft-Eblngnek a nemi perverzlók leltárát kínáló művét olvasta. A mű természetesen nem a családi könyvtár tartozéka volt, hanem az apa egyik tanítványa, a blbliama- gyarázatokat szorgosan látogató fiatalember nyomta Adrién kezébe, azzal a rejtett elgondolással, hogy az Ilyenformán elméletileg hamvát vesztett lánykát ő kalauzolja majd a nemi élet rejtelmeiben. Magyarázatul, miként jutott a jeles műalkotáshoz, Adrién azt hazudta, hogy véletlenül vásárolta az antikváromban, bűntársát tehát nem adta ki. A megbotránkozott atya kirántotta a könyvet Adrién kezéből. Nem fenyítette meg ott helyben, hanem komor hangon közölte, hogy a megérdemelt büntetés majd este sújt le rá. Akárcsak többi eljárását, ezt Is megldeo- loglzálta: — „Róla senki se mondhassa, hogy első Indulatában verte meg a lányát. Ez nem méltó civilizált emberhez.“ Nem! ö nem dühből, hanem hidegvérének birtokában, nyugodt Idegekkel osztja ki lányának a jogos büntetést. így is történt. Adrién még most is élénken emlékezett arra a borzalmas félelemre, ami a tettenérés és a fenyítés között eltelt időben véglgdidergett testén-lelkén. Minden pofon tízszeresen fájt. Ahogy a Biblia mondja; „verd meg a te fiadat, és megtartod az 6 életét.“ Az apa semmit setp mulasztott el, hogy a leánya megérdemeljen az örök üdvösségben egy luxuslakást. Ekkor kezdtem megérteni Adrién kétség- besett, gyakran párhuzamos erőfeszítéseit a férjhezmenetelre, hiszen ez látszott a szabadulás, a függetlenség legbiztosabb útjának. Az adott körülmények között se közel, se távol semmi biztató nem tűnt föl, azért koncentrált épp énrám. Irántam táplált sze- retete minden bizonnyal ebből fakadt, noha őszinteségéhez nem fért kétség. Első pillanatra ez a helyzetfelismerés világosnak látszott. Később annál kevésbé, megszaporodtak a homályos mozzanatok. Adrien kétszer volt férjnél, a házasság mindkét esetben fölöttébb gyorsan csődbe ment, ennek dacára feleségként hajlandó lett volna elhagyni a szülői házat. A derűlátás diadala a borúlátás fölött. Azt azonban, hogy a saját lábára álljon, s úgy mondjon búcsút a szüleinek, a leghatározottabban visszautasította. Holott lakása ľs lett • volna, legbizalmasabb barátnője, aki nem- ^ rég vált el, örömmel osztotta volna meg ve- : le tágas rózsadombi lakását. Ezen a téren tehát nem volt akadály. ’ Senki nem vethette Adrién szemére, hogy ; nem közlékeny, otthoni életéről sok mindent elárult, barátnői, hivatali kollégái e ; közléseire támaszkodva Iparkodtak rábeszél- ' nt, hogy költözzék el hazulról. Ez még az ; én föltűnésem előtt történt. Én örömmel ; ' támogattam volna a tervet. ■ Adrién azonban kerek perec visszautasí- 1 tóttá, hogy a szülői házat elhagyja, kono- í kul a fejét rázta, s nemhogy érvelni, be- ‘ szélni sem volt hajlandó, mi az elhatáro- í zás oka. Nem értettem ezt a vonakodást, í mint ahogyan baráti környezetében senki { nem értette, hiszen ez volt az egyetlen ész- ; szerű megoldás. Említettem volt, hogy Adrién bőven szolgált adalékokkal családjuk életéről, a legteljesebb őszinteség látszatéval. Am amit mondott, az az igazságnak mindig csupán az egyik fele volt, a másik fél létezését csak mostanság sejtettem meg. Valamikor, még viszonyunk korai szaka, szában Adrien klfecsegte, hogy amikor meztelenül fekszik a fürdőkádban, és mikor „apuka“ belép, „mindig nagy szemeket mereszt rá“. A szokatlan helyzet s a hoz- záblgyesztett „mindig“, fölajzotta kíváncsl- ségomat. Megpróbáltam végére járni a dolognak, de újra és újra bezárkózott, végül Indulatosan visszautasította tapintatlan érdeklődésemet, s helyette elárasztott szimultán vallomásai újabb hullámával. Most végre kiderült, hogy a „mindig“ pontosan az őt megillető helyet foglalta el a mondatban. A Kövesházy családban a hasonló rajtaütések, meglepetések napirenden voltak. Mégpedig annak a körülménynek egyenes folyományaként, hogy a fürdőszobának, mint ezt magam is tapasztaltam, nem volt kulcsa. Említettem volt, hogy apa minden erejével azon Iparkodott, hogy nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak látszódjék, tehát kerülte a clvakodást. A felesége lassan beletörődött, hogy a házban egy akarat van; a férjéé. Egy dolgot azonban nem volt hajlandó elviselni, bármennyire hozzászokott a tűréshez, mindannyiszor szenvedélyesen föl- csattant, valahányszor az istennel és a világgal megbékélt férjét rajtakapta, hogy némely orvosok szokása szerint a mosdóba vizel. Márpedig ez naponta több ízben megismétlődött. A szemrehányásokra az apa testi-lelki begombolkozással reagált. — Én Is sokszor láttam apukát a mosdóba vizelni — egészítette ki a helyzetmagya. rázatot Adrien —, de soha meg sem mukkantam. — És mit gondolsz, miért húgyozlk tisztelt apukád a mosdóba? — Apuka lusta, ebben rá ütök. Viszont a fürdőszobában való sajátságos reggeli találkozásokat a lustaság csak kis részben magyarázza. Apának és lányának ugyanakkor kezdődött a munkaideje, tehát egyszerre keltek, egyszerre tisztálkodtak, egyszerre öltözködtek. Amellett egyikük sem gazdálkodott ésszerűen az idejével. Idáig a lustaság számlájára írható sok minden. De ami ezután következett, abban a- llghanem más mozzanatok is közrejátszottak. Napról napra megismétlődött, hogy mialatt Adrien mez,tdlenül feküdt a kádban, benyitott az apja, s miután „nagy szemeket meresztve“ szemlélődött egy darabig, leborotválta a szakállát, majd kizavarta a lányát a kádból; — Gyerünk, Adri, én Is fürödni akaroki Egy „Igenis, apuka kéremmel“ Adrién leeresztette a vizet, ö maga meztelenül a tükör elé állt, s miután megtörülközött, szokása szerint hosszú percekig fésülködött. Az apa áthúzta a fején a hálóinget, beállt a zuhany alá, beszappanozta robusztus testét, hol szemben, hol háttal a tükör előtt ptplskedő lányának. Miután zuhanyozott, megtörülközött, hozzálátott az öltözködéshez, testközelben Adriennel. Egyre távolabb kalandozunk a keresztyén középosztály normáltól. Az erkölcsi világ szilárd talajára támaszkodó apa késznek mutatkozott olyasmire Is, amiről beszélni sem illett az ő társadalmi köreiben. — Hová készülődsz? — kérdezte a lányától. — Az orvoshoz, apuka kérem. Azt hiszem, aranyerem van. — Minek azzal orvoshoz menni? Én is meg tudom állapítani. (Folytatjuk)
