Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-19 / 29. szám

I • Uj (Beszélgetés Szikéra Róberttal) Találkozásunk színhelye egy tenisz­pálya. A döntö játszma előtt érkez­tem, 6:4, 4:6 OS állásnál. Szlkora Ró­bert pályabell ellenfele Kovács La­jos, aki pályán kívül korántsem el­lenfél. hanem Szlkora zenésztársa, munkatársa. Közösen találták ki és hozták létre a Proletarst. A döntő játszma előtt hárman ülünk le beszélgetni. ■ Az a hír járja, hogy otthagyott mindenki, és te egyedül vagy az R-Go. így van? — Így. Én vagyok egyedül, és nem Is lesz tovább R-Go, illetve lesz mint kísérőzenekar. Kiemeltem magam. Most az a neve a zenekarnak, hogy Szikora Róbert és R-Go Proletars. Szólista lettem. I Érdekes váltás ... Nem volt to­vább húzható a csikidam? — Dehogynem. Akkor lenne jó vi-, lág, ha mindig azt látszhatnám. A közönség a csikldamért szeretett meg. Most Is csak azt szerenék tőlem hal­lani, de én azt az Iskolát kijártam. Azokat a számokat én már egyszer játszottam, azokat a szövegeket elénekeltem. Még egyszer nem Ismét­lem magam, pedig tudom, hogy a kö­zönség azt várná. Én meg azt szeret­ném, ha a közönség lépne velem egy jó nagyot. Ahogy legeslegelején Is én mutattam meg nekik az utat, hogy­ha akarnak követnek, ha akarnak nem. Most megint én mutatom meg nekik az utat. ■ Nem tartasz attól, hogy a kö­zönség nem fogadja majd el az új stílusodat, vagy érzed magad akkora sztárnak, hogy mindegy, mit csinálsz, akkor is követnek? — Természetesen nem mindegy, mint ahogy nem mindegy a rajon­góimnak sem, hogy mit adok. Annyi­ra azonban vagyok népszerű, hogy elbírok egypár nehéz évet. Lehet, hogy az új nagylemez nem fog tet­szeni az embereknek és elveszítek egy csomó rajongót, de szerintem olyan jó az anyag, hogy új rajongók­ra Is számíthatok. Ha úgy történne, hogy sokkal kisebb közönséget von- zanék. akkor sem történne semmi, ■ Nem fontosak neked a rajongók? — De! A rajongók fontosak, csak nem mindenáron. Egyébként azokat a számokat-játszanám, amelyeket sze­retnek. ■ Az új zene igényli azt, hogy idomulj hozzá, hogy külsőleg és bel­sőleg megváltozzál? — Persze, Olyan ez, mint amikor a színész Hamletot készül alakítani, már hónapok óta úgy mozog. Nekünk is át kell vedlenünk Proletársra. De hogy milyen jó és mennyire nem ha­mis ez az egész Proletárs-dolog, ab­ból is következik, hogy jól érezzük magunkat, amikor felvesszük a ru­hát, Mindenki tudja viselni, aki fel­veszi. ■ Ezek szerint már benned szuny- nyadt ez az egész Proletárs dolog? — Ah! ■ Akkor meg mért választottad pont ezt? Kitalálhattál volna egész mást is, amiben jól érzed magad. — A csikldamot se egyedül talál­tam ki, hanem Környel Attilával, ezt meg Kovács Lajossal. Mi egy progra­mot tűztünk ki maguk elé, ahogy annak Idején a yock and rollt, majd a csikldamot, most meg ezt. ■ Az elszegényedett réteget aka­rod megcélozni? — Túlzás lenne Ilyeneket állítani. Egyszerűen szövegeink a politikáról, a napi politikáról, a szerelemről szól­nak. A szerelemben sem a pillanat­nyi érzelmeket fogalmaztuk meg, ha­nem a szerelmet mint örök érvényű érzést. ■ Ti „csak“ jó zenét akartok ját­szani, és az mindegy, hogy ki fogadja el? — Igen. Ettől függetlenül a gon­dolkodó ember van megcélozva, és nem a napi fogyasztó. Aki úgy akar hallgatni, hogy közben fő a pörkölt, és valami szól hátulról, arra vannak mások, hadd ne soroljak neveket. Ezt a zenét nyugodtan kell meghallgatni. Az értéket csak úgy lehet megkülön­böztetni az értéktelentől, mondjuk a rezet az aranytól, hogy egész közel veszem magamhoz, és megnézem. Úgy Is csak az Idő dönti el, hogy meg- rozsdásodik-e nekem. A felületes szemlélő soha nem tudja megítélni, hogy melyik az értékesebb. Hogy fon­tos-e jó zenét csinálni vagy sem? Én úgy gondolom, hogy ebben a korban és ennyi lemezzel a hátunk mögött megengedhetem magamnak, hogy va­lóban értékeset merjünk alkotni. És még egyszer hangsúlyozom, a régi is értékes volt. Csak most idősebbek lettünk, sokkal nagyobb tudással és tapasztalattal rendelkezünk. A lel­kűnkben más hangulat van. Nem tu­dok én bolondozni, ha nem bolond az én kedvem. Az ország, az embe­rek kedve se „hejde“. ■ Fontos, hogy szerepbe bújjatok? — Igen. De én nem akarok úgy viselkedni, hogy hamis legyen. Az utolsó években hiába próbáltam a zenekarom tagjainak azt mondani, hogy az utcán Is járjatok mindig tropikál ruhákban. Azt mondták: hát mindig abban?! És a feleségem is szólt, hogy mindig csak zöld. Nyö­szörögtek, és én megértettem őket, bár nem mondhattam azt, hogy iga­zuk van. ■ Értsem ezt úgy, hogyha bárhol vagy, képviselned kell azt a világot, amit művészileg kifejezel a színpa­don? — Azt várják tőlem. Én nagyon sok közönségtalálkozón részt vettem, és a közönség egész más embert ka­pott, mint akit a tévéből ismert. A tévéből egy borzos hajú, aranyos fic­kót ismertek, aki nagyon kedves volt, de amikor belekérdeztek a sűrűjébe, az élet dolgaiba, és komolyan vála­szoltam, a közönség nem értette. Rám csodálkoztak. Miről beszél? Ez nem Robika! Nem ezt várják el tő lem. Csakhogy én az is vagyok, és ez is vagyok. Az emberben sok min­den él. Más vagyok most, más va­gyok, mikor színpadon vagyok. Mű­vésznek lenni nagy szenvedés és nagy kereszt. Én mllltószor abba akartam hagyni a legkisebb hülyeségért, ami megjelent az újságban. — Ennyire adsz a rossz, gúnyos megjegyzésekre? — Nem kellene adnom, mert soha­sem a kritikusokból élnek a zené­szek, hanem a közönségből. Közön­ségnek kell dolgozni, de az ember mégis meghallja a kritikát. A han­gulatomtól függően fogadom én is, mint mindenki. Ha erős vagy és teli vagy önbizalommal, bármilyen rosz- szat is hallasz magadról, nem bánt. Én is így vagyok, ha olyan hangu­latban talál a kritika, hogy erős va­gyok lélekben. Látod, ebben sem kü­lönbözünk a polgár embertől... Beszélgetésünk után Szikora Ró­bert a telkemre kötötte, hogy írjam meg azt is, hogy sok olyan levelet kapnak Szlovákiából, amelyben azt kérdezik, mikor jönnek hozzánk kon­certezni, fellépni. Azt mondta, ők örömest jönnének, de eddig nem kap­tak meghívást. BALÁZS ZSUZSA JoA keiríí'kw J<aSCórJöi>1 p-GO ,%ahhr>-c-' I lyen még nem volt — kaptam fel a fejem a hír hallatán. Marcelházán (Marcelová) Rock- vakációra gyülekeznek a hazai ma­gyar rock kiválóságai. Izgatottat; érkeztem a helyszínre, kíváncsian várom a fejleményeket. A koncertet hét óróra hirdették, de már fél nyolc is elmúlik, mikor meg­kezdődik a buli, a művelődési köz­pont tetején-alján, a nézők száma vi­szont csak nem gyarapszik. Az ideig­lenes nézőtér igencsak foghíjasnak mutatkozik. — Majd még jönnek — gondolom együtt a szervezőkkel, ze­nekarokkal, de aztán rá kell döbben­nünk, hiábavaló az optimizmusunk. Vagy százhúszan-százötvenen gyűl­nek össze, de a koncert végére kö­zülük is többen elmennek. Fellépők és szervezők egyaránt értetlenül áll­nak a tények előtt, pedig mindkét részről kitettek magukért, hogy a közönség jól érezze magát. Elsőként a tehetséges hetényl (Chotín) Ramses metál akkordjai dü­börögnek a hangfalakból. Egy tucat srác meg is mozdul a helyén, csá- Hetényl metál á la Ramses Rockvakáció nyaralók nélkül pol, ugrál, élvezi a zenét. A többiek meg egykédvűen ülnek a gyepen, úgy tűnik, őket ma semmi sem hoz­hatja ki a sodrukból. A színpadon lévők próbálják „életre rázni“ a pasz- szív többséget, de nem sok sikerrel. Amikorra a bratislaval Pigmeus len­dületbe jön, már a csápolók is ki­fulladnak, a nézőtér tágas plknike- zőhellyé változik. Lényeges dolgok már csak a színpadon történnek. A zenészek igyekeznek leplezni hiány­érzetüket, mármint a nézőkkel való kapcsolat hiányát. Balia Igor, a Pig­meus kitűnő hangú énekes-basszus­gitárosa még igyekszik bevonni a hallgatóságot a közös játékba, de az utána következő zenekarok már nem is nagyon próbálkoznak, csak zenél­nek, legjobb tudásuk szerint lelke­sen — s ami ugyanolyan fontos — színvonalasan. A Pigmeus glam me- tálja után vérbeli dallamos rockkal rukkol ki a bátorkeszl (Vojnlce) Mo­ney Factor, amely a júniusi hivata­los verseny után a Nyugat-szlovákiai kerület legjobb amatőr zenekarának számít, ám Marcelházán ez" nem ér­dem, mint ahogy két rádiófelvételé­vel és korántsem műkedvelői szintű zenéjével a Pigmeus sem vonzotta a rockereket. Az íratlan szabályok ér­telmében a végére marad a kassal (Košice 1 Color Box, amely szerepelt már lemezen, készültek rádiófelvéte­lei, turnézott külföldön, tehát ők a legjobbak, amit dinamikus hard rock­zenéjükkel is igazolni tudnak. Ek­korra azonban a nézőtéren már több a cserebogár és a szúnyog, mint a hallgatóság, de a legodaadőbb rock­rajongók kitartanak, s alig akarják leengedni a színpadról a kassaiakat, akik Jobbára szlovák nyelven énekei­nek, no meg angolul, de a végén még magyarul is előadnak egv szá­mot a Beatrice repertoárjából. A Twisted Sisters közismert slágerével búcsúznak amúgy ráadásképpen. Éj­jel tizenegy óra után kihunynak a fények a marcelházi alkalmi amfi­teátrumban. Hogy ez a nem mindennapos vál­lalkozás megvalósulhasson, a legtöb­bet Benkő Antal, a művelődési ház alkalmazottja tette, aki bizony nem rejtette véka alá az alacsony néző­szám miatti elégedetlenségét. — Mi­vel régi zenész vagyok, egykori vá­gyam valósult meg ezzel a rendez­vénnyel. Az egész úgy indult, hogy felkeresett Radvanszky Karcsi a Mo­ney Factorból, hogy nem lehetne-e itt valami koncertet szervezni, ahol ők is fellépnének. Erre én azt vála­szoltam, hogy mért ne. A szünidő kezdetén megtisztelhetjük fiataljain­kat egy Rockvakációval. Csak hát a fiataljaink nem tiszteltek meg a lá­togatásukkal, pedig igazán színvona­las szórakozásban lehetett volna ré­szük. Nem értem, miért nem jöttek el. Fóliáztál^ videodlszkóba mentek vagy talán a tévé előtt ültek? Csa­lódott vagyok, de egy picit örülök is, mert akik eljöttek, jó zenét, lel­kes, kiváló zenekarokat láthattak- hallhattak. Ez volt az első ilyen vál­lalkozásunk, s ha nem sikerült is úgy, ahogy titokban reméltük, jövő­re újra megpróbáljuk. Szeretnénk ha- gyomáhyossá tenni, s a fiatalokkal megszerettetni a Rockvakációt. A nyári vakáció épp csak elkezdő­dött, a marcelházi Rockvakáció azon­ban vegyes érzelmekkel ért véget. Aki ott volt, tapasztalhatta, igenis létezik hazai magyar rockzene, a- melynek egyik-másik képviselője a profik között is megállná a helyét. Csak hát a kiugrás lehetőségei meg­felelő fórumok híján nagyon körül­ményesek, s ma még lényeges komp­romisszumok nélkül majd hogy nem lehetetlenek. Gondoljunk csak a Gra­vis esetére. Próbálkozni viszont kell és lehet az anyanyelven történő éneklés feladása nélkül is. Mert ha a marcelházi példa nem Igazolja is. van rá igény, hogy a szlovákiai ma­gyar zenekarok produktumai eljussa­nak a szélesebb hallgatóság körébe is. D. KOVÁCS JÖZSEF 1 ÚSTA 29 Régi hagyomány, hogy olvasóink a nyá­ri hónapokban is gondolnak szerkesztő­ségünkre, és szabadságuk színhelyéről ké­peslapon közük velünk, hogy kellemesen töltik a vakációt Köszönjük! Itt a nyár, itt hát a popzenei uborka- szezon. igaz, egyelőre még zavartalanul folyik a „slágergyártás“, sorra készülnek a nagylemezek, vldeokllpek. Nézzük, hogy alakultak listáink! HAZAI LISTA 1. Pavel Horfták: TerC lásky 2. Turbo: Láska z pasáže 3. Tublatanka: Žeravé znamenie osudu 4. Team: Diera do sveta '5 Elán: Van Goghove ucho t. Dalibor janda: Na doraz T. Michal David: Oraz B. Zentour: Promllujem celou noc 9. Banket: Aj ty 10. Avocado: Necelá slova MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Anita: Életem a tánc 2. Ossián: Metálkezelés 3. Zoltán Erika: Szeretem őt 4. Marcelina PJT: Szerelem 5. Beatrice: Azok a boldog szép napok S. Albatrosz: így szólt hozzám a dédapám 7. Pokolgép: Itt és most 8. Exotic: Nézz rám, tizedes 9. Vincze Lilla: öngyilkos szerelem 10. Bikini: Ha volna még időm VILÁGLISTA 1. Fine Young Cannibals: Good thing 2. The Pixies: Here comes your man 3. Madonna: Express yourselt 4. Thomas Forster: Nur ein Lied 5. Queen: The miracle 6. Bee Gees: A new flame 7. Julio Iglesias: Raices 8. Bee Gees: One 9. Bobby McFerryn: Don’t worry be happy 10. Kylie Minogue: Hand on your heart ZSÁKBAMACSKA Pop-Expressz magazint (9 poszterrel] nyert: Pásztor Diana pozbal, Galo Veroni­ka šafárlkovól, Abrahám László nagyme­gyeri (Calovo), Andrássy István kassal (Košice) és HarCa Anett szomotorl (So- motor] olvasónk. A díjakat Molnár Érlek olvasónk aján­lotta fel. POPCSEREBERE A hirdetéseket a beérkezés sorrendjé-- ben közöljük. Várakozási idő jelenleg más­fél hónap Tóth Éva (980 21 Bátka, Rokytník 8): Felajánlom sok hazai és külföldi együt­tes és énekes képét. Kérek Step, Dolly Roll-képeket és -posztereket. Ruszó Szilvia (980 21 Bátka 105): Adok Bon Jovi, Glenn Madeiros, Neoton Famí­lia, Zoltán Erika, Sandra, Europe, Heavy Metal, Edda, Nagy Feró, Modern Talking, Bros, A-Ha, Michael Jackson, Pet Shop Boys, Kim Wilde, Sting-képeket. Kérek Du­ran Duran, George Michael, Kool and The Gang-képeket. Dávid Erzsébet (980 22 Velký 61h, Uz. Panica 18): Adok Tublatanka, Scorpions, Zoltán Erika, Team, Neoton, C. C. Catch, Sandra, Napoleon BLD, Modern Talking, Fan-Fan, Első Emelet, Iveta Bartošová- képeket. Kérek Rick Astley, Bros, Milli Vanllll és Depeche Mode-képeket. Csölle Tamás (929 01 Dunajská Streda, Nemešsegská 133/8): Adok Van Hallen, Ta- nita Tikaram, Black, David Lee Roth, Du­ran Duran, Milli Vanllll, Ofra Haza, Kylie Minogue, Bon Jovi, Sandra, George Mi- ' chael, Sabrina, Pet Shop Boys, Vlkidál Gyula, R-Go, Rick Astley-képeket. Kérek Michael Jackson-képeket. Nevizánszky Adrián (935 76 Málaš 142): Adok Twisted Sister, Lita Ford, Judas Priest, Dee Snider, Helloween, Warlock, Modern Talking, Kim Wilde, Napoleon BLD, Bikini, Madonna-képeket. Kérek Arnold Shwarzenegger, Pokolgép, Ossián, Death, W. a. s. p.. Slayer, Kreator, Manowar, Sa­tan, Wild, Pa-dö-dö, Wemacht-képeket. Sebők Klári (929 01 Dunajská Streda, J. Lőrlncza 2137-15): Adok Pet Shop Boys, R-Go, A-Ha, George Michael, Zoltán Erika, Neoton, Rick Astley, Bros, Samantha Fox, Whitney Houston, Tina Turner, Sandra, Black, Europe, Sabrina, Tiffany-képeket. Kérek Michael Jackson, Kylie Minogue, Mil­li Vanllll, Grenn Medeiros, Madonna, Phil Colllns-képeket. AZ OLVASO KÉRDEZ Nyíri Júliának Bajosra (Bajö): Az álmod), királylány című dalt megtalálod Vikidéi Gyula és Homonyik Sándor néhány héttel ezelőtt megjelent nagylemezén. Farkas Beátának Galántára: A Modern Hungária utóegyüttesét hívják Modern Systemnek. A közelmúltban jelent meg nagylemezük. Baczó Istvánnak Zselízre (Želiezovce): Sajnos kérésedet nem tudjuk teljesíteni. Ajándékot tőlünk csak p szavazatbeküldők kapnak, és hogy kik, az minden héten sorsolással dől el. Tehát a szerencsén mú­lik, ki kap díjat. Szelvény nélkül lehet szavazni, egyszerre akár több levelező­lapon is. Kristóf Istvánnak Alistálra (Hroboűovo): Címgyűjteményedet szívesen fogadjuk, ezzel is gazdagodik készletünk. Horbulák Zoltánnak Bratlslavába: Cseh­országban jelenleg a legtjagyobb sikert a Precedens együttes „Už se za zlým jejlrn Stínem“* című kislemeze aratja. Az Opus kiadványai közül pedig az AC-i- együttes „Sólo pre nezvestných“ című felvétele a legnépszerűbb. Forró Emőkének Komáromba: A hír va­lóban igaz. Május óta világosbarna hajjal jelenik meg Kylie Minogue a nyugatnémet tévé Piano, piano című műsorában. Kylie a tizennégy éves Samantha Hardyt alakítja a sorozatban, akinek otthon és az isko­lában is bőven akad konfliktusa. Meg­jelenése azonban nem lepte meg jól ér­tesült rajongóit, akik tudják, hogy a húsz­éves Kylie csupán a Szomszédok sorozat kedvéért változtatott a külsején, s így sző­kén, diáklányosan vált ismertté már a pop­világban is. A hírek szerint Kylie film­karrierje folytatódik. Hamarosan új filmet kezd forgatni David Bowle-val. Nem igaz, hogy Sabrina hamisan énekel jeligére: Amikor a Bratislava! Líráról szó­ló cikkemben bíráltam Sabrinát. vállaltam a felelősséget véleményemért. Számítottam vele, hogy esetleg nem mindenki ért egyet állításommal. Azóta már számtalan írás jelent meg különböző lapokban, és mind­egyik szerzője szerint a „nagy sztár“ pro­dukciója elég siralmasnak, bizonyult. Tu­dom, hogy ha valakinek kedvencét ilyen bírálat éri, nem örül neki. de nem elő­ször fordul elő, hogy valaki csupán rek­lámkampánynak köszönheti népszerűségét. Sajnos, ezek a „csillagok“ gyorsan lehul­lanak. . Papp Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom