Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-19 / 29. szám

I

de jártak fürdőzni annak Idején a rómaiak. Először a tepl- dáriumba léptek be, ahol átjárta testűket a langymeleg, majd a musakodőba, onnan a száraz gőzkamrába és ütána a nyolcszögletű melegvlzű medencébe. Miután kedvükre klúszták magukat, újra a te- pldárlum következett, aztán a hideg- vizes fürdő és a gýmnasfumban birkózással. tornával, mozgással edzették testüket.“

Ilyen korhű képet festett számunkra a karthágól fürdő megtekintésekor vezetőnk, s ml mindannyian érdeklődéssel szemléltük a maga valóságában, azt a helyet, amelyről az Iskolapadokban a történelemórákon hallottunk.

Nézem a romokat, a közfürdő, Antonius termálnak feltárt maradványait, s magam elé képzelem a teljes pompát, a látványt, amelyet ez az épületcsoport müködésp Idején, 1. sz. 182-ben

bőrt csíkokra vágta, amely fgy már több négyzetkilométeres területet be,- kerltett. Mit volt mit tenni, állt az alku, s az Ázsiából érkezett föníciaiak megtelepedtek a földrajzilag ideális környezetben. A település hamarosan virágzásnak Indult, hiszen a kikötő védett volt, ez az a pont, ahonnan a legközelebb van Európa, Innen Indultak a legfontosabb hajóútvonalak. Karthágó jelentős nagyváros lett, 400 000 lakossal, számottevő hajóhada, elefántjai amelyekkel később Hannibal átkelt az Alpokon —, zsoldos hadserege. Ipara, mező- gazdasága volt, egyszóval minden szempontból gazdag metropolisként emlegették.

Az ügyes kereskedelem, a jó gazdálkodás hírnevet szerzett a karthá- góiaknak, de ellenségeket Is jócskán. Elsősorban a görögök és a rómaiak körében. S az ellenségeskedés, a torzsalkodás háborúhoz vezetett, mégpedig a történelemből jól ismert béták a nem messze épülő főváros, Tunisz építkezéseihez.

Évszázados csend borult a karthágól kikötőre, az öbölre, csak a pálmafák susogtak a romok felett, míg egy francia, angol és amerikai történészekből, archeológusokból, kutatókból álló csoport fel nem tárta a több rétegben lerakódott s még megmaradt leleteket. A gondos feltárómunkának köszönhetően Karthágó, a tenger királynője — ahogy fénykorában nevezték — újra él. Nemcsak azáltal, hogy kövei, romjai között évente turisták tízezrei barangolnak, hanem úgy Is, hogy szállodákat, középületeket emeltek a közelben. De elsősorban mégis a hely, a nagyon szépen újjávarázsolt évezredes emlékek vonzzák ide a világ minden tájáról a turistákat. Ibrahim sorra mutatta a város történetét pontosan érzékeltető helyeket, látványosságokat. Kissé megborzongtam a Tophetet, a pun szentélyt látva, ahol a pun

A tenger királynője újra él

nyújtott. A fürdő márvánnyal, gránittal, hatalmas oszlopokkal és gazdagon ékesített oszlopfőkkel, a korabeli uralkodók és istenségek szobraival díszített volt. Az épületcsoport középső tengelyéből jobbra és balra tökéletesen szimmetrikusan épült.

Nézem, nézem a romokat, képzeletben építgetem magamban mindazt, amit olyan sokszor leromboltak, tönkretettek, hogy ott soha többé életnek jele, létnek lehetősége ne lehessen. Álmodozom és ábrándozom, s szinte megrettenek, amikor mellém lép egy öreg, jellegzetesen barna képű muzulmán, sűrűn rovátkáit tenyeréből Cézár-fejjel mintázott apró, patinás érmet kínál, little money- ért, azaz kevés pénzért, eladásra. Rögtön tudom, dehogyis Cézár-korabeli érem ez! Csak hát az arabok üzleti szelleme mindenre képes, még a hamisításra is. Nem veszem meg, nemcsak azért, mert ezekre még little moneym sincs, hanem mert nem apró csecsebecséket, hanem nagy élményeket szándékozom hazavinni Karthágóból. Ibrahim — így hívták az öreget — ugyancsak csodálkozott tiltakozásomon, majd a távolban nézelődő amerikai csoportra mutatott: azok bezzeg vettek érmet. Megkérdeztem, mennyit. Sokat és mindenki — mondta a világ legtermészetesebb hangján. S hány van még? — faggattam tovább. Megcsörrent nadrágja zsebében a rengeteg érem. Ezek után nehezen hitte volna el bárki is, hogy még ennyi Cézár korabeli érem található Itt, a romok között. Üzletet azonban mégis kötöttünk: megkértem, legyen kísérőm, mutassa meg a számos érdekességet. így hát együtt Indultunk el a termáktól hosz- szan tartó, lábfájdító, de felejthetetlen élményt nyújtó, éles kövekkel bővelkedő utunkon. Közben Idézgettem magamban a legendás Karthágó történetét. Hogy is volt?

A mai Tunézia területén, a Földközi-tenger . partján, egy sziklás-homokos földnyelven 1. e. 814-ben alapítottak várost a föníciaiak. A legenda szerint az egy csoport hajós élén Ide érkező Didó hercegnő furfanggal jutott a területhez. A helyi törzsektől csupán annyi helyet kért, amelyet egy tehén bőre betakar. Csak ennyit? Miért ne adnának neki?! Ö azonban az engedély birtokában a

Valamikor itt villa volt

rom pun háborúhoz, amelynek során Rómát nem tudták sem kiengesztelni, sem leverni. A végső csata 1. e. 146-ban, hároméves blokád után azonban mégiscsak Róma győzelmé- i vei ért véget. Az életben maradt kevés pun lakosságot rabszolgaként elhurcolták, a földig rombolt várost felszántották, sóval behintették. Valósággá vált, amit Cato római szenátor mondott: „Egyebekben az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusztítani.“

így végződött az egykor pompás város sorsa, és szunnyadt vagy száz évig, amikor aztán Cézár, majd Augustus elrendelte újjáépítését. Romjaiból, feltámasztották tehát, fényűző, új várost, fontos kereskedelmi kikötőt, latinos műveitségű kultúr- központot létesítettek ezen a gyönyörű helyen.

De úgy látszik, Karthágó sorsa meg volt írva a nagy könyvben, mert a római birodalom bomlása után az újabb támadások a vandálok, majd pedig a muzulmán arab törzsek részéről újra romhalmazzá változtatták. Ezután már valóban romváros maradt, köveinek egy részét elhordHajdú Endre felvétele

családok elsőszülött gyermeküket istennek áldozva elégették egy szentté avatott kövön. A hadikikötő láttán fogalmat kaptam arról, mekkora hajóflottávai rendelkeztek annak Idején, hiszen 220 fedett hajóátlás volt Itt valamikor. A római amfiteátrum romjait széthordták, de a maradványokból sejthető, mekkora, volt, amikor még 36 000 ember befogadására volt alkalmas. Az oszlopok, tartópillérek, boltívek romjai mutatják az egykori épületek méreteit és pompáját. A bazilika, a villák, a közfürdő részei mind-mind a letűnt kort Idézik. A megmentett mozaikok, felújított szobrok, az áldozati szentélyben megmaradt sírkövek, kőlapok és urnák a főváros Bardo múzeumában kaptak helyet.

Búcsúzásként felmentünk a Byrsa magaslatra, ahonnan annak Idején lesték a tenger túlsó oldaláról érkező rómaiakat. Most csendes volt a tenger, messze bent békés szándékú hajók úsztak. Itt, lent pedfg a romok között turisták százai Idézték a történelem legendáit és valóságait.

BENYÁK MÁRIA

ózonlyukkutatás az Északi-sark felett

Ez év elején a NASA szervezésében az Egyesült Államoknak, Nagy- -Brltannlának, Norvégiának és az NSZK-nak együttesen több mint kétszáz kutatója 10 millió dolláros költséggel minden eddiginél nagyobb szabású kísérletbe fogott bele, hogy megállapítsák, mennyire vékonyodils el az ózonréteg az Északi-sark felett.' E vizsgálat hasonlít ahhoz az 1987. évi antarktiszihoz, amely igazolta: bizonyos klórtartalmú vegyületek, főképp a klórozott-fluórozott szénhidrogének nagymértékben okai annak, hogy az Antarktisz fölött az ózonréteg minden — ottani — tavasszal elvékonyodik. Márpedig az „ózonpajzs“ óvja meg a földi élővilágot a napfény káros — egyebek között rákos megbetegést okozó — Ibolyántúli sugaraitól.

A kutatók eddigi Ismeretei szerint az Északi-sark felett kisebb az a veszély, hogy „ózonlyuk“ alakul ki, mint a Déli-sark felett, mert ott a levegő kevésbé hideg, a mozgása pedig jóval erőteljesebb. Mindazonáltal számos mérés szerint az elmúlt évtizedek alatt ott Is mintegy 6—8 százalékkal csökkent az év első hónapjainak ózonmennyisége.

A tervek úgy szóltak, hogy a mostani összpontosított kutatáshoz a földről és ballonokról végzendő méréseken kívül a norvéglal Stavanger- ből felszálló két repülőgépet Is felhasználnak. Ezeknek a maguk tervezte huszonhat felszállása alatt a sarkvidék fölötti sztratoszféraréteg felhőit kellett vizsgálniuk. Az eddigi vizsgálatok szerint ugyanis épp e felhők jégkristályain mennek végbe azok a vegyi reakciók, amelyek a klórvegyületekből felszabadítják az ózont megsemmisítő aktív klőratomo- kat. Egyébként e felhők azért Is okai annak, hogy az ózon mennyisége csökken, mert megkötik a légkörnek olyan nitrogénvegyületeit, amelyek „fogva“ tartják az ózont, s ezzel megakadályozzák, hogy az a klóratomokhoz kötődték hozzá.

Az egyik repülőgépnek, egy DC—8- as típusnak, amely harminc kutatót vehet a fedélzetére, az ózonréteg alsó határán, mintegy 13 kilométeres magasságban kellett repülnie, míg a másik repülőgépnek, egy U2xes „kém- gép“-ből átalakított ER—2 jelűnek — tizennégy kutatóval a fedélzetén — a mintegy 23 kilométeres magasságot kellett elérnie. A DC—8 céljául azt tűzték ki, hogy eljusson egészen az Északi-sarkig, az ER—2-töl azonban csupán azt várhatták, hogy a sarkot 1100 kilométerre megközelíti.

Ez Idő szerint még nem készült részletes beszámoló arról, hogy a tervekből mit valósítottak meg, s a

vizsgálat eredményeiről is csupán az első hozzávetőleges adatok ismeretesek. Ezek szerint a DC—8 műszerei viszonylag nagy töménységű klórmo- noxldot mértek, márpedig az Antarktisz fölött végzett vizsgálatok szerint e vegyületnek a jelenléte sokban felelős az ózonréteg elvékonyodásáért. Ám a január 1-jétől február derekáig végrehajtott repülögépl mérések még nenr szolgáltattak arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az Északi-sark felett az ózon csakupvan kevesebb lett. Ám a kutatók értékelése szerint ott Is létrejöttek azok a körülmények, amelyek az ózonréteg megrltkulására vezetnek. Persze az, hogy ez milyen mértékű lesz, attól függ, vajon az ózonpusztító vegyi folyamatok menynyi ideig tartanak, s az alsóbb lég- rétegekből érkező, nitrogénban gazdag légtömegek hatására mikor áll helyre az ózonképződés rendes menete.

Ha a kutatók elvékonyodott ózonréteget nem is, de egy „ózonkrátert“ csakugyan fölfedeztek, s ez február első hetében a Skandlnáv-félszlget fölött 25 százalékkal csökkentette az ózon mennyiségét. A kutatók szerint ezt a „krátert“ valószínűleg nem vegyi folyamat okozta, hanem az, hogv a kevesebb ózont magukban foglaló felszálló légtömegek felhígították az ózonban dúsabb rétegeket. Ugyanerre a következtetésre Jutottak — ettől a kísérletsorozattól függetlenül — azok a kanadai kutatók, akik harmincöt magasba juttatott ballonról vizsgálták a sztratoszférát, ök január végén és február elején figyelték meg az általuk sem vegyi eredetűnek minősített „ózonkrátert“.

Az Északi-sark felett végzett ózonkutatást Norvégiából és Grönlandhól felbocsátandó ballonokkal folytatják, továbbá a földről színképelemzővel mérik, hogy a Napból érkező sugárzásnak mennyi Ibolyántúli összetevője van. fHa az a rendesnél több, ez annak a jele, hogy az ózonréteg elvékonyodott.) Mindeme vizsgálatok adatainak a feldolgozása mintegy hat-tlzenkét hónapig tart majd.

Végleges eredmények ugyan még nincsenek az északi-sarki vizsgálatokról, az a veszély, hogy az ózonréteg ottani felhígulása kiterjed az USA északi államai feletti és Európának egészen Franciaországig lehúzódó rétegeire, mégis valószínűleg még szigorúbb korlátozásokra készteti azokat az országokat, amelyek 1987-ben — az úgynevezett montreali jegyzőkönyvet aláírva — arra kötelezték magukat, hogy 1993 júliusáig 20 százalékkal és 1989 júliusáig a felére csökkentik az ózonréteget elvékonyító klórtartalmú vegyületek szabadba bocsátását.-átFélmilliárd dolláros fizetés, harminckilős uborka. —■ A világ legmagasabb fizetése és legnagyobb uborkája szerepelt a 29 rekord között, amelyeket áprilisban vettek fel az októberben összeállítandó Guiness- évkönyvbe. A legmagasabb bért, potom 550 millió dollárt egy értékpapírokkal foglalkozó amerikai cég fizette ki 1987-ben egy vakmerő alkalmazottjának, aki ügyleteivel csillagászati magasságba lendítette a vállalkozás profilját. A merész ügynök tevékenysége mindazonáltal nem mondható e- gészen sikeresnek, hiszen fizetésének rekordösszege akkor derült ki, amikor csalás miatt a hatóságok vádat emeltek ellene és „hálás“ cége ellen ..

Teljes sikerrel járt viszont az uborkatermesztésben egy ausztráliai háziasszony: „világuborkájának“ súlya 30 kiló. Arról nem szól a fáma, hogy a tekintélyes darab milyen hosszú, A hosszúság tekintetében a pálmát egy londoni vendéglő neve vitte el, ez nyersfordításban fgy hangzik: ,.Henry ]. Bean ivója, de a tulajt barátai, akik közül, többen az utca végén laknak, egyszerűen csak Hanknek hívják.“

A képtelen rekordok könyvébe felvettek ríévsorában szerepel még: az Indiai Ml- naksiszundaram, nem nevének hosszúsága miatt, hanem azért, mert március 24-től április 4-lg összesen 260 órát beszélt egyfolytában; egy barcelonai férfiú, aki egyszerre 50 hangszeren játszotta el a „Trl- clmelotocus orquestralls“ című alkotást; spanyol honfitársa, aki pontosan egy perc 39,5 másodperc alatt falt be 424 darab kagylót; az indonéz háziasszonyok „gyöngye“ 23,67 méter magas süteményével. És hogy az állatok se maradjanak ki. Rocky és Barco, a két nyomkereső kutya, „akik“ 969 esetben összesen 182 millió dollár értékű kábítószert „szagoltak ki“.

Gulnnessnek egyébként az Idei évre 10 további rekordkísérletet jelentettek be. Ezek sorában a legízletesebbnek a Szingapúrban tervezett csokoládé Elffel-torony ígérkezik, a legfárasztóbbnak pedig az a dublini vállalkozás, hogy tejből felmondják James Joyce világhírű Ulyssessének több mint ezeroldalas szövegét.

Felgyújtotta az apjár. — Ergün Semender 25 éves isztambuli fiatalember haragjában és elkeseredésében gyúlékony folyadékkal leöntötte az apját, és felgyújtotta, mert az nem volt hajlandó neki zsebpénzt adni — jelentette a minap a Günesch című újság. De nem valamiféle horrorként tá- lálta az esetet, hanem hogy felrázza az

elfásult közvéleményt, amely már-már a legnagyobb nyomort is természetesnek veszi. Mert ha azt olvassák az emberek, hogy Törökországban 5 millió munkanélküli van, a legtöbbjük számára éppoly közömbös számadat, mint a másfél millió. De ha azt olvassák, hogy Ergün Semender felgyújtotta az apját, mert hiába keresett munkalehetőséget, nem talált, de szórakozni azért ő is szeretett volna, hiszen fiatal, akkor ez esetleg megragadja figyelmüket. Nos, az ankarai és az Isztambuli lapokban sok Ilyen történet olvasható. A Mllllyet egy özvegyen maradt anyáról írta, hogy árulta a gyermekeit. S az a tragikus benne, hogy a gyerekekért szánta el magát arra a lépésre, hogy ne éhezzenek többé, kikerüljenek a nyomorúságból. Nemrég egy apa az egyik veséjét kínálta fel eladásra, mert beteg kisgyermekének gyógyításához sok pénzre lett volna szüksége. Az eset az angol sajtóba is bekerült, s az olvasók úgy megdöbbentek, hogy napok alatt összegyűjtöttek 4000 fontot a kétségbeesett apának. Ekkora szerencséje azonban csak nagyon keveseknek van...

Ki akarják kűszUbBlnt a gyermekparalfzist.

— Az Egészségügyi Világszervezet évi értekezletén egy tervet készítettek a gyer- mekparaltzls kiküszöbölésére az egész világon. A tervet 2000-lg akarják megvalósítani. Az Egészségügyi Világszervezetben közölték, hogy az egész világon a gyermekeknek eddig csak 60 százalékát oltották be a hat legveszélyesebb gyermek- betegség, többek között a gyermekparalí- zls ellen is. A vakclnálás megállította e betegség terjedését a legtöbb fejlett országban. A számítások szerint gyermek- paralízlsben évente még mindig 275 000 gyermek betegszik meg. főleg a fejlődő országokban. E betegség következtében évente 25 000 ember hal meg, és 10 millió válik rokkanttá.

Kagylókkal a vízszennyeződés ellen. —

Hollandiában egy tervet készítettek, melynek alapján ehető feketekagylőkkal (Uytl- lus edulls) küzdenek majd a vízszennyeződés ellen. Ezek a kagylók megsemmisítik a PCB mérgező, vegyi anyagokat és a nehézfémek szemcséit. Ezt a módszert ezen a nyáron a Zoommer vízrendszerben fogják kipróbálni az ország déli részében. Kagylókkal telt hálókat merítenek a vízbe, egy négyzetméteren 5000 Ilyen kagylót helyeznek el.

Kolumbusz hajójának másolata. _ A három hajó egyike, amellyel Kolumbusz felfedező útjára Indult, most készül másolatban spanyol megrendelésre egy kiéli gyárban. Jövőre elkészül a La Plnta, és 1992-ben ezzel ünnepük meg az új világ felfedezésének 500. évfordulóját.