Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-19 / 29. szám
Haraszti Mária versei: újra a royal garden blues trombitája berekedt vágyaim most szltár hangján szólnak csendes dallam a levegő is alig reszket meg tőle dúdold halkan mítosztalan földed 6 hogy Is óvhattad volna garabonciás megharagítván az öregistent nem te vagy már az osztó kupába szedett jegedet magad földjére zúdítod tehetetlen Hívás Isaac Bashevis Singer: Az áldás hét nap; Három nap telt el azóta, hogy a vőlegényt a menyasszonnyal együtt nászágyhoz vezették, és Rehele még mindig szűz volt. Kora reggelenként, miután Reb Ithe Matesz az Imaházba távozott, a két asz- szony, aki az oltárig vezette és vőlegényének adta át a lányt, néhány érdek- , lödö matróna társaságában eljött utánanézni, vajon férj és felgség megismerte-e már egymást. Rehele szégyenkezve bújt a párna alá, ők azonban nem zavartatták magukat, hiszen árvalány volt, akivel nem törődhetett anyja! Kitakarták, alaposan szemügyre vették párnahuzatát, ágyneműjét, s e foglalatosságuk közepette jámbor ábrázatuk egyre inkább elpirult. Nap mint nap ugyanazt a kérdést tették lel: — Nos, együtt voltatok? Veled hált? Már a varjak is este azt a ■ hírt károgták a háztetőkön, az efféle szenzációkat kedvelők nagy gyönyörűségére. Ami Reb Ithe Mateszt illeti,, imáiba merült a dolgozószoba kemencéje mögött, és Imaken- dőjébe rejtette arcát, hogy inasok vagy más csibészek ne zavarhassák ájtatosságá- ban. Sábbátáj CevI hívei belátták, hogy valamit tenni kell, és Reb Godel Hászíd- azzal a határozott szándékkal vitte magához Ithe Mateszt, hogy sült fokhagymával és sót lan borsóval eteti meg, mely tudvalévőén nemzőképessé teszi a férfiakat. Rehele is kioktatásban részesült; Nebele felvilágosította, milyen módon lehet vágyat kelteni a férjben. A szokásnak megfelelően hét estén át vezették az arát és vőlegényét a hálószobához, és mindenki reménykedve várta a beteljesülést. Ez alatt az idő alatt, az Áldás hét napján, a szekta minden tagja egybegyült a vacsoránál. Rehele most is fehér menyegzői ruháját és ékszereit viselte, minthogy még mindig megnyasszony volt. Szégyenlősen ült székén, mialatt a varga sikamlós megjegyzéseket tett, hogy kedvre derítse a jelenlevőket. Reb Ithe Matesz szaténselyem kabátot viselt. Homloka kivörösödött és zsebkendőjével megállás nélkül törölgette izzadt arcát. Az eléje helyezett élelokhez alig nyúlt hozzá, és a keveset, amit megevett, is kelletlenül nyelte le, úgy érezte, hogy torkán akad a falat. Ha a házastársi kapcsolat kérdéséről folyt a szó, fejét rázta, és halszeme rémülten pislogott. _ Igen... igen természetesen — hebegte. D élutánonként fiatalembereket, még az apósuknál lakó ifjú férjeket küldtek Reb Ithe Mateszhez, hogy lekössék figyelmét, és távol tartsák tőle a búbánatot. Találós kérdéseket tettek fel egymásnak. Kinn a bárány, benn a farkast játszottak, sakkoztak, sőt kockáztak is. Egyesek szép, kacs- karlngós Írásukkal kérkedtek, mások lágy kenyérből mindenféle madarat meg négylábú állatot formáztak. Akinek volt hangja, énekelt, az éleselméjűek pedig a pllpul új változatait agyalták ki. Világi dolgokkal foglalkozó ifjak, régi háborúkról beszélgettek, melyekről Josephus művében olvastak, gazdag urak és lovagok bátor magatartását Idézték fel, Wlsniewskit, a zsidóbarát lengyel nemest emlegették, aki karóba húzta a hajdamakokat. Élvezettel elev^ltették fel a lublint híres vásárokat, ahol ritka könyveket, kéziratokat, ér- leaes arany- és ezüsttárgyakat lehetett beszerezni, és ahol Lengyelország, Litvánia, Németország és Csehország legmódosabb emberei kerestek férjet lányaik számára. Egyik fiatalember még a hegedűjét is magával hozta, és havaselvl pásztordalokat játszott. Reb Ithe Matesz elcsigázottan, idegenül ült közöttük, sanda pillantást vetve fejük főié. Szakállából időnként kitépett egy szálat, szeme elé tartotta, hosz- szasan bámulta, majd gondosan a Zóhár lapjai közé helyezte. Csakhamar mellére hanyatlott fejjel elszundikált. Karja ernyedten csüngött, orra fakó volt és élettelen. Látogatói felkeltek helyükről, és kajánul kuncogtak a háta mögött. Késő este, amikor szektája tekintélyes vezetői ágyához kísérték Reb Ithe Mateszt, félrevonták öt, és felháborodottan suttogták; — Reb Ithe Matesz, hogyan lehetséges ez? Legyetek termékenyek és sokasodjatok: ez az elvek legfőbblke! A nászágy Reb Eleázár félig romba dőlt házának egyik szobájában állt. Vetkőzés előtt Reb Ithe Matesz több mint egy órán át olvasta a Jámbor Jehuda rabbi fohászait. Ezután öklével mellét verve és zokogva, bűnvallomást tett. Majd megszámlálhatatlanul sokszor körülkerült egy padkát. Rehele ,az ágyban várta felkészülve, hogy az asszonyok kioktatásának megfelelően gyöngéd szavakkal, szerelmesen fogadja. Kinn gyászos hangon üvöltöttek a kutyák, elhallgattak, majd kisvártatva újra kezdték, mintha valami ellenük elkövetett súlyos bűnt siratnának. Rehele rádöbbent, hogy a Halál Angyala van kívül. Szél tépte az ablaktáblákat, fagyosan söpört végig a szobán, a faggyúgyertyák fénye reszketett, majd kialudt, és füstös sötétséget hagyott maga után. Reb Ithe Matesz egyhangúan tovább kántált, s egyik saroktól a másikig csoszogott, mintha keresne valamit. Rehele úgy érezte, hogy valajfl, valamilyen testetlen, iszonyatos lény tartózkodik Ithe Matesz mellett a szobában. Rémületében haja szála is égnek állt, és fejére húzta a takarókat. Végül Reb Ithe Matesz csöndesen melléje feküdt, fürdővíz- és hullaszagot árasztva maga körül. Fagyos kezét Rehele két melle közt melengette, tüskés haja szúrt, de foga tovább vacogott, s teste remegésétől az ágy is rázkódott. Csontos, hegyes térde üregesnek tűnt, bordái mint hordódongák álltak ki. Egyszerre beszélni kezdett halk, rekedt hangján, mely gyermeteg titokzatossággal telítődött: — Látsz valamit, Rehele? Szkukálek Lajos tusrajzai — Nem. Te mit látsz, Ithe Matesz? — LllltetI — kiáltott fel Reb Ithe Matesz, és Rehele úgy érezte, hogy férje örömét leli a látomásban. — Nézd csak! Hosz- szú haja van, mint neked. Meztelen. Kéjsóvár. Tovább beszélt, rejtélyesen, érthetetlenül, összefüggéstelen félmondatokban, mintha halandzsázna. Majd minden átmenet nélkül süvítő hangon horkolni kezdett. — Ithe Matesz — szólongatta Rehele fojtott, de egyszersmind fenyegető hangon. — Ml az? — Alszol? — Hm... — Miért horkolsz olyan hangosan? ' — kérdezte Rehele. Ithe Matesz figyelte szavait, de hiába volt ébren, a horkolás folytatódott. Rehele megrémült." — Ithe Mateszl — kiáltott, elfordulva tőle. — Beteg vagyok. Ne ijesztgess!, Ithe Matesz egész éjjel nem aludt. Felkelt, kezet mosott, a padlóra fröcskölte a vizet, s közben Imákat mormolt és düny- nyögött. Hajnal felé az ablakhoz állt, és a fatábla hasadékaln át leste, hogy megvirradjon. Amint plrkadnl kezdett, magára vette ruháját, eltávozott. Rehele csak ekkor aludt el. Gyötrelmes álmában apját látta üres szemgödörrel a mezőn feküdni, kö'- rülötte egy sereg keselyű röpködött. Nagybátyja, Zeb Zejdel Bér is megjelent Rehele előtt. Véres halotti lepelbe burkolózott, hosszú henteskést lóbált a levegőben, és dühösen kiáltott: — Meg vannak számlálva napjaid! Szállj alá, Rehele, szállj le a sötét sírba! Mintha rejtélyes kór támadta volna meg, Rehele más emberként ébredt. Ügy érezte, ez az éjszaka hosszabb volt a többinél. Semmiképpen sem tudta felidézni, mit álmodott, mit élt át. Feje elnehezült, olyan fájdalmat érzett, mintha megclbálták volna a haját, szeme alját kék karikák övezték, teste kékesfekete színben játszott, mint akit megcslpkedtek. Merev léptekkel a tűzhelyhez ment, egymáshoz dörzsölte a kovaköveket, míg a mécses végre meggyulladt. Fazekat tett fel a háromlábú fűzőre, de figyelmetlenségében odaégette az ételt. Délben Reb Ithe Matesz visszatért az imahából, kendő takarta csípőjét, teste hatalmas imazsák súlyától görnyedt meg. Száraz kenyeret vett ki a dagasztóteknő- ből, kezét megmosta, és kaftánja csücskébe törölte. Kis darab kenyerét sóba mártotta, majd a só egy részét leszórva, újból belemártotta — háromszor egymás után. Gerezdnyl fokhagymát dörzsölt bele a kenyérhéjba. Étkezés után az asztal sarkára hajtotta fejét, és negyedórát szundikált. Válla időnként meg-megrándult. Egyszerre csak kitépte magát az álom karjaiból, vörös folt jelent meg homlokán, szemének bámész tekintete zavarosnak látszott. Rehele szólt hozzá, ő azonban nem vett tudomást jelenlétéről, és nem felelt. Sietve felkelt helyéről, háromszor megcsókolta a mezuzát, újra eltávozott, és csak este tért haza... Amikor a mennyegzől ünnepséget követő hetedik nap is elmúlt, Rehele még mindig érintetlen volt. A fiatalasszonyok erről traccsoltak a boltokban, részvétet érezve Rehele iránt, akinek — mint mondták — „kés nélkül vágták le a fejét“. Mindenki úgy vélekedett, hogy boszorkányság gátolta a hatal pár házasságának betetőzését. Rehele kendőjének rojtjaiban varázsgubancok, ruhájának ráncai között rejtett mágikus jelek után kutattak. Az összes söprűt elvitték házából és elégették. A nászágyneműt kifüstölték, és minden sarokba amuletteket akasztottak, hogy elűzzék a gonosz lelkeket. A férfiak a rituális fürdőbe vitték Reb Ithe Mateszt, hogy férfiasságának jeleit felülvizsgálják ... A semmirekellők pedig, akik a kocsmában ültek és törvényt-előírást egyaránt kifiguráztak, gúnynévvel illették Reb Ithe Mateszt. Heréltnek nevezték. Jöjj, kedvesem, nézd; ez a szerelem kertje E lángoló mályvák: múlt szerelmeim Kíntól s örömtől ragyogók Vérhullató pipacsok: bűneid lobbanva hervadó lángjai Fénybe törő platánfa: én Tépett koronámban remegve búnak össze a levelek Tört ágú jávorfa: itt állsz Sebeidből könnyező folyamok borostyánba zárják a pillanatot Mi Akár e két fa A világ bennünk külön kering A föld s az ég: közös Táplál Ml egyesítje: a tűz S megsemmisít A Szerelemhez Te VÉRES ISTEN mért önhúsom ÖT akarod áldozatul ÉRTE? Fekszem oltárodon KITERÍTVE kő-arcok indulnak felém KÉSEK ÉLÉN vlljan a fény Vörös Péter: csendélet gyümölccsel ADAM és ÉVA kapcsolatát csakis az a rohadt ALMA... nem tudom — ha netán egy kis déllgyümölcsöt... ananászt narancsot banánt kivéve a kivit mert az már nálunk is... tudom megterem a PARADICSOM MELLETT Hodossy Gyula: Kiindulópont Olyan sok a szín, hogy már nem tudok különbséget tenni. Ravasz József: nirvána, tagadószócska nélkül ahol megmaradt a mese ott az igáslónak szárnya nőtt a patak amit a kín vájt mederbe hanyatt dőlt így hisz a szerelmedben s agg korodban a föléhajlásban mikor beleveted magadat az ölébe és alámerülsz mindannak amitől a legtávolabb menekültél, Gyetvai Zoltán: Most bújócskát játszol? Ösztönök... Mutasd a kést... Már nem is fáj,.. Itt-ott vér... Néhány halott... Beszűkülő vlgyor ... Rajtad a föld szaga ... Nevető szájban méregfog ... Igaz, már nem is fáj... Gyere elő ,..
