Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-20 / 51. szám

új ijlisäg 6 UFO-Ogyben az 1952-es 6» különlegesnek számított. Akkoriban a FOId sok táján, de főképpen náhány Iparilag fejlett állam fö­lött olykor valóságos „repOlö csészealj-in­vázió“ volt megflgyelhetó. Ezek egy jelen­tős százalékát persze nyugodtan Írhatjuk a túlhajtott fantázia, vagy/és az egyszerd té­vedések stb. számlájára. Lássuk hát, ml is történt valójában. 1952. július 19-én szombaton Washington, az USA fővárosa fölött és környékén a szo­kásos csökkentett légiforgalomra lehetett számítani. Az ARTC-ban (Air Rout Traffic Control = Légiutak Forgalmi Ellenőrzése“ vagy Inkább; LéglkOzlekedésl Ellenőrzés) röviddel éjfél előtt hét radarflgyelö volt szolgálatban. A légiforgalom a várakozás­nak megfelelően Igen lanyha volt, és senki sem számított annak hirtelen fokozódására. Am egyszer csak... 23 óra 40 perckor a radarernyőkön váratlanul több fényes pont jelent meg. Hét „repOlőgép“ közeledett, 160—210 km-es sebességgel. Aztán közülük kettő egyetlen szempillantás alatt átszá- guldott az egész radarernyónl James Rltchy, Ed Nugent és James Copeland radarosok ilyesmit még soha életükben nem láttak, kiáltozva hívták fel egymás figyelmét a megdöbebntő jelenségre. Főnökük, Harry G. Barnes Is odajött, azt már tudták, hogy az így mozgó objektumok biztosan nem repü­lőgépek. Akkor hát mi lehetnek Először természetesen arra gyanakodtak, hogy a radarkészülékekkel van baj. de a gyorsan riasztott szakember megvizsgálta a készü­lékeket és elvetette ezt a lehetőséget. Barnes a washingtoni National, Alrportot hívta, ott már tudtak a dologról, az ő ra­darjaik Is mutatták a rejtélyes objektumo­kat. Howard Cocklln és Joe Zacko kezdet­től figyelték a pontokat, sőt, amikor az a kettő átszáguldott az ernyőn, sikerült hoz- závetőlegsen felbecsülni a sebességüket. Hi­hetetlen szám jött ki: óránként 700 mér­föld, vagyis több mint 1120 kllométeri {1952-ben vagyunk, ne feledjük...) A radarosok akkor már úgy vélték, Wa­shington veszélyben van. Ogy döntöttek, értesítik a főváros védelmével megbízott Andrews légitámaszpontot. De már erre sem volt szükség, az ottani radarosok is döb- ■ benten figyelték a látványt. Volt Is mit nézni! A közismert tiltó rendelkezéseket fi­gyelmen kívül hagyva a „pontok“ egyre- másra „rárepOltek“ a Capltollumra és a Fe­hér Házra, az elnök székhelyére Is Azon­felül — mint a megfigyelők később közöl­ték — az objektumok lassú repülésből vil­lámgyorsan át-átmentek 700 mérföldes se- bes.ségbe. hogy aztán fékezés nélkül hirte­len megtorpanjanak a leyegőben, m.sjd el- indullanak vissza, az ellenkező irányba. így természetes voltukat (hogy meteorok len­nének) azonnal kizárhatták A helyzet eléggé kritikusnak látszott. Ne felejtsük el: a világ a hidegháború leg­vadabb éveiben járt akkor, Amerikában so­kan tartottak „ellenséges támadástól“. És Ilyen közhangulat Idején egy szombat éjjel az USA fővárosa fölött szabadon ás bün­tetlenül cikáznak valamilyen Idegen szer­kezetek, amelyek műszaki paramétereikkel ráadásul felül Is múlják a modern hazai haditechnika összes lehetőségét... A „légi­támadás" több mint egy órán át tartott és a „Föld* még nem reagált. Végre éjjel 01 óra 45 perckor történt valami. A National Alrportról — mint a kevés éjjel Induló gép egyike — felszállt a Pittsburg—Detroit felé tartó 807-es járat gépe. Amikor Washing­ton és Martinsburg között repült, Plermann kapitányt, a gép vezetőjét megkérdezték a földről, nem lát-e valami szokatlant? „Vá­laszul a kapitány jelentette, hogy hét furcsa objektumot lát. Utasították, figyelje tovább a tárgyakat. Mind a hét még a földi at­moszférában tartózkodott, közülük kettő meredeken felfelé haladt, két másik hama­rosan követte őket, míg a többi vízszinte­sen repült." Plerman kapitány körülbelül 12 teljes percig szemlélhette az objektu­mokat, amelyek aztán — ahogyan azt ké­sőbb a sajtónak adott nyilatkozatában kö­zölte — 3—5 másodperc alatt száguldot­tak el, ami szintén rendkívüli gyorsaságuk­ra vall- A szemtanú, akárhogyan Is csűr­jük csavarjuk a dolgot, bizony szakember volt. Határozottan kijelentette: 1. Sok hul­lócsillagot volt alkalma megfigyelni pálya­futása során, de ezek nem azok voltak; 2. Biztos, hogy nem repülőgépek voltak; 3. Fé­nyük erősebb volt, mint a legfényesebb csillagoké, amelyek akkor és ott láthatók voltak az égen. De nem csak ő látta őket A 610-es re- pülőtárat személyzete — ez az utasszállító- géP Washington Irányába tartott — pirka­dat előtt rádión jelentette, hogy a Virginia állambeli Herdon térségéből egészen Wa­shingtonig „üldözték“ gépüket valamilyen fényes objektumok A furcsa „hajsza“ csak akkor ért véget, amikor a gép mindössze négy mérföldre volt a washingtoni National Alrporttó! és már leszálláshoz készülődött. Ennek különben a helylwli radarmegflgye- lők Is tanúi lehettek az utolsó percekben. A polgári repülésügy felelősei akkor at­tól tartottak; ha ellenőrizhetetlen tárgyak mozognak a polgári járatok útvonalain, az roppant balesetveszélyes dolog. Ojjab sür­getés ment az Andrews légitámaszpontra, de lám, müven furcsa a helyzet: a támasz­pontról nem szállt fel egyetlen vadászgép sem, ellenkezőleg: egy UFO lebegett pon­tosan az Andrews Air Force Base fölött... Ez már szinte provokációi A polgári repü­lőterek és az ARTC aznap éjjel harmadszor Kíváncsiak ránk? Az utóbbi időben megsokasodtak a hírek a már-már elfelejtett UFO-kről. Minha a földönklvUli lények számára Ismét érdekesek lennénk, leginkább Eurőpa keleti ré­szét látogatják. Csak nem hallottak az itt végbemenő változásokról, és netán ez kel­tette fel a figyelmüket? De valójában mit tudunk az UFO-kről. Az alábbi Írásban pró­bálunk erre választ adni. ez volt-e az Igazi ok? Hiszen a rádióama­tőrök már akkor Is lehallgatták ezeket a „szigorúan titkos“ beszélgetéseket. A má­sik, nem kevésbé fontos kérdés; lehet, hogy a sajtót máskor, máshonnan Is eltávolítot­ták? Esetleg, jóval egyes események előtt, vagy félrevezették őket úgy. hogy azt kép­viselői nem is vették észre. A légierő másnap sajtóközleményt adott ki, ebből kiderül, hogy bár az egyik gép pilótája Jelentette: négy mérföldnylre maga előtt látja az egyik fénylő objektumot — azt nem érte utol. Mellesleg akkor az ösz- szes UFO elszáguldott, eltűnt a radarer- nyökről, hát a vadászgépek is visszatértek a Földre. Am alig szálltak le — az összes radaron ismét feltűntek a rejtélyes fénypontok. Is­mét felhívták a vadászgépeket. Az egyik Igen gyorsan megérkezett, a pilótának si­került Is „vizuális kapcsolatot létesítenie a céltárggyal“ — magyarul: szabad szem­mel Is meglátta az UFO-t. Az UFO fényei akkor hirtelen kialudtak de a pilóta saját radarján még látta a célt. Am akkor az objektum hihetetlen sebességre „kapcsolt" és eltűnt mind a pilóta, mind a földi rada­rok hatőkörébö.l A vadászgépek azon az éjszakán még harmadszor is felszálltak, mert a radaro­kon újra megjelentek a fénylő pontok. Ez­úttal északon. Később az egyik vadászpiló­ta, név szerint Wiliam Patterson hadnagy a következőket vallotta: „Igyekeztem 300 méternél közelebb kerülni valamelyik égi vándorhoz, de a földi radarkezelők hol er­re, hol arra irányítottak. Sok fényes pon­tot láttam. A gépem által elérhető legna­gyobb sebességgel repültem, de egyiket sem értem utol. Végre megértettem, hogy nincs semmi esélyem. Akkor egy újabb ob­jektumra vezettek rá. Egy körülbelül 10 mérföldre lévő objektumot jelöltek ki újabb célnak. De amikor két mérföldre meg­közelítettem, hirtelen elvesztettem vele a vizuális kapcsolatot.“ Azon az éjszakán a vadászgépek össze­sen két és fél órán át repdestek Washing­ton fölött anélkül, hogy a rejtélyes UFO- kat egyszer is megközelíthették vagy bármi eredménnyel dicsekedhettek volna. A sajtó ezután persze kiélhette magát, a légierő tehetetlenségét ecsetelte, az pedig a kullsz- szák mögött próbálta elcsltítanl a dolgo­kat. Az US Air Force (az Egyesült Államok léglereje) illetékesei attól tartottak, a saj­tó pánikot kelt a társadalomban. Valójában nem csupán erről a két éj­szakáról volt szó. 1952 júliusában mondhat­ni „tömegesen“ bukkantak tel az UFO-k Amerika egén. Már Július l-jén Boston fö­lött 19.30-kor szemtanúk láttak egy UFO-t, amit két F—94-es vadászgép üldözött. Az kértek katonai beavatkozást. A támaszpont radarszemélyzete előjött helyiségeiből és szabad szemmel Is látta a „fölöttük lebegő hatalmas narancsszínű gömböt“. Végre el­fogyott a légierő (semmivel sem indokolt) türelme. De akkor Is állítólag csupán egyetlen F—94-es vadászgépet küldtek ki, és mire az a helyszínre ért, az Ismeretlen objektumok eltűntek. De ezzel korántsem wolt vége a dolog­nak. Néhány napig a sajtó sokat emlegette a dolgot. Aztán egy héttel később, szom hatról (július 20-ról 27-re) vasárnapra vlr radóra éjszaka Ismét feltűntek az UFO-k Ezúttal már este 21 óra 08 perckor búk kantak fel első ízben a radaréi nyökön Előbb négy, aztán tizenkét objektum rep' desett Washington környékén. A különböző források adatai eltérnek egymástól, de amennyire hinni lehet a hírügynökségek tár­gyilagosságra törekvő jelentéseinek, az ob­jektumok a Washington, Herndon (Virgi­nia) és az Andrewss légitámaszpont alkot­ta háromszögben repdestek. Ismét minden környékbeli repülőtér és katonai támasz­pont radarján láthatták őket. 23.30 körül öt elég jól meghatározott és bemért célpont ellen Ismét vadászgépeket kértek. De a New Castle-1 katonai repülőtérről csak éj­fél felé szállt fel két F—94-es. Nem vilá­gos, mivel magyarázható a légierő folyto­nos, több órás késése. Ha tényleg oly „há­borús“ (hidegháborús?) volt a hangulat, úgy az lett volna természetes, ha a vadász­gépek a riasztást követően perceken belül a levegőbe emelkednek. De nem így történt. A légierőt később faggató újságíróknak olyan benyomásuk támadt; a fegyvernem mintha nem túl szívesen nyilatkozna a do­logról ... Mindenesetre a vadászgépek soro­zatos késése feltűnt a vezető amerikai saj­tónak Is. Amikor a légierőt már nagyon sarokba szorítva érezte magát, az adott helyzetben a lehető legostobább kiutat vá­lasztotta. Hivatalos közleményt adtak a saj­tónak, ebben beismerték, hogy a vadászgé­pek több órás késéssel vettek részt az ak­cióban, de ennk oka az, hogy „a Nalonal Airport radarflgyelö szolgálata nem a Pen­tagon vezérkari ügyeletének, hanem egy pennsylvaniai légierő-központnak továbbí­totta adatait“. Nem csoda, hogy Washing­ton lakossága még az éjszaka folyamán előbb értesült az UFO-„légltámadásrór, mintsem a védelmére hivatott hadsereg fe­lelős beosztású tisztjei... A Pentagonban az Illetékesek a főváros felett száguldozó objektumokról... a hozzájuk telefonáló, nyilatkozatokat kérő újságíróktól értesül­tek! Azon az éjszakán különben végre — hála a sajtó riasztásának — felelős sze­mélyek Időben kiértek a National Airport- ra és saját szemükkel láthatták a radarer- nyőkön az UFO-kat. Köztük volt Dewey Fournet őrnagy, aki a Pentagon és a Pro­ject Blue Book, az US Air Force kutató bi­zottsága (UFO-kutató bizottság) közti ösz- szekötő volt, továbbá Holcombe hadnagy, az Air Force Directorate of Intelligence (a léglrő felderítöszolgálata) elektronikai ta­nácsadója, valamint az USA légierejének sajtófőnöke, Albert M. Chop. Hallották a startoló vadászgépek pilótáinak rádlób'e- szélgetéselt Is. Mert végre — csodák cso- dájal — elindultak a vadászok. A jelenlévő újságfrók és fotósok őrjöngtek örömükben. Egy perc múlva — felháborodásukban... Ugyanis a döntő percben a légierőtől ér­kezett parancsra a sajtó összes képviselő­jét erővel eltávolították a repOlőtérrőlI Az Indoklás? Az, hogy „az irányítótorony és, a pilóták beszélgetéseiben harcászati“ kódokat használnak, ezeket kívülállók nem hallhatják". Kérdés persze, hogy valóban egyik szemtanú maga is a légierő száza­dosa volt. Ugyanazon a napon egy SCR— 584 típusú radarkészülékkel a New Jersey állambeli Forth Monmouthban tizenöten láttak két UFO-t, ezek teljes öt percig vol­tak a radarernyőkön, körülbelül 15 ezer méteres magasságban repültek. Sőt, aznap egy harmadik csoport — a száz fő tanú között volt egy egyeleral fizikaprofesszor Is — látott egy másik UFO t. Július 2-án Utah fölött szállt el egy UFO, amit a hadsereg egy törzsőrmestere, Del­bert C. Newhoust amatőrfilmre Is vett. Július 10-én a National Airlines repülő- társaság pilótái Virginia állam fölött láttak UFO-t. JúUus 12-én Chicagóban egész tömeg — köztük egy repülési meteorológiai szakértő, aki a hadseregnek dolgozott — figyelt meg egy „nagy kerek tárgyat, körülötte apró fényes pontokkal“, az objektum lassan el­szállt a város fölött, majd megállt és vlsz- szaért ugyanazon a pályán. Július 13-áp egy polgári gép személyzete figyelt meg egy UFO-t, közeledtükre az gyorsan felemelkedett és eltűnt az atmosz­féra magasabb rétegeiben. Július 14-én Washingtontól délre a Pan American légitársaság egyik menetrendsze­rű járatáról láttak hat fénylő objektumot. Megfigyelték azt is, hogy az objektumok „az aerodinamika törvényeit teljes mérték­ben áthágva“ repültek, majd még két másik UFO is csatlakozott hozzájuk. Július 16-án 0 óra 21 perckor két szem­tanú (az egyik 13 éves gyakorlattal ren­delkező repülőtervezö mérnök, sőt akko­riban éppen az Amerikai Aeronautika! Ta­nácsadó Bizottság tagja, Paul R. Hlll) Vir­ginia állam Hampton városa fölött figyelt meg borostyánszínű fényeket ' kibocsátó UFO-kat. Kezdetben csak kettőt láttak, ezek kb. 500 mérföldes (800 km-es) sebes­séggel jöttek dél felől, majd lassítottak és Irányt változtattak. Egymás körül kering­tek, azután Virginia Beach felöl felbukkant egy harmadik UFO Is és csatlakozott hoz­zájuk. Ezt követően a James-folyólól oda­repült egy negyedik Is. Erre az egész cso­port ismét kb. 500 mérföldes sebességre „kapcsolt“ és elszállt délre. Valószínűleg később irányt változtattak, mert Hamptontól északra feltehetően ugyan­ezeket látta később a parti őrség tengeré­sze, Shell Alpert, aki Massaphusettsben, Salem városa fölött fényképezte le az át­repülő négy UFO-t. Július 18-án Paul Carpentier, az Ameri­can Airlines pilótája és gépe teljes legény­sége közölte: a Colorado állambeli Denver közelében három UFO-t láttak, „amelyek repülés közben egyetlen szempillantás alatt 180 fokos irányváltoztatást hajtottak vég­re“. Ugyanazon a napon a Patrick légitá­maszponton szolgálatot teljesítő hat sze­mély (köztük két meteorológiai tiszt) lá­tott a bázis fölött elrepülni négy fényes tárgyat. A már említett „washingtoni légi­támadást“ megelőző éjszakán pedig a New York Times vonatkozó cikkei szerint 22 óra 15 perckor Staten Island fölött szem­tanúk több, V-alakzatban teljesen csendben repülő öt UFO-t figyeltek meg. Különben a július 26-1 „washingtoni csa­ta" idején mások másutt Is láttak UFO-kat. A National Airlines egy pilótája jelentette: két fényt látott, de amikor gépe közelebb ért, hirtelen eltűntek. Az United Airlines egy pllólája Herndontól 7 mérföldre délre 400 méter magasan látott szokatlan fénye­ket. A CAA légitársaság pilótája Belltsvll- letől délnyugatra lőbb kékes színű, később az Andrews támaszpont közelében öt továb­bi fehér fénypontot tapasztalt. Ugyanakkor a kontinensnyi ország túlsó végén a lég­védelmi parancsnokság műszereivel felfe­dezett egy Ismeretlen repülő objektumot és kiküldött ellene egy vadászgépet. Am az az UFO sokáig pontosan olyan távolságban repült a géptől, hogy az ne használhassa ellene fedélzeti fegyvereit — „mintha jól Ismerte volna azok hatótávolságát“. Valahogy az összes jelenséget és ese­ményt meg kellett magyarázni az embe­reknek. Az Illetékesek sokáig töprengtek, mit is találjanak ki, végül eléggé szeren­csétlen megoldást választottak. A szokásos „magyarázatok" meteorológiai léggömb, ér­zékcsalódás stb. — nem jöhettek szóba, hát egy hasonlóan tarthatatlan álláspont­ban egyeztek meg: az összes júliusi UFO-t a levegő egyes rétegei­nek egyenlőtlen fel- melegedéséből eredő optikai csalódásnak nevezték, amely a radarernyökön jön lét­re ... És ezt többek között tudományos is­meretterjesztő folyó­iratokban Is próbálták elhitetni. A már emlí­tett Albert M. Chop felháborodottan Tiyl- latkozta a Daily News riporterének, hogy „6 Is látott sajá^ szemé­vel a radarernyőkön ilyen objektumokat és azok semmiképpen sem lehettek „radar- délibábok“, már csak azért sem, mert olyan Is akadt köztük, ame­lyik az öt üldöző su­gárhajtású vadászgép elől menekült 5000 mérföldes (több mint 8000 kilométeres) óránkénti sebességgel, majd hirtelen for­dulatokat végzett, amire semmiféle földi mérnökök által épített szerkezet nem lenne kénes.“ Én hadd tegyem Itt hozzá: az érzékcsa­lódások még kevésbé ... Epilógus: jóval később, pontosabban 1960. február 22-én késő éjszaka az amerikai te­levízió egy dokumenturafilmet sugárzott. Témája: a Pentagon vizsgálata az 1952-es két „washingtoni csata“ és egyáltalán az UFO-k ügyében. A vizsgálat ezzel a megle­pő (és tulajdonképpen hivatalos helyről első ízben Ilyen kereken elhangzóit) mon­dattal ért véget: „A Nemzetvédelmi Minisztérium hivata­los Információja szerint egyáltalán nem kétséges, hogy az UFO-k léteznek, hogy ér­telmes legénység irányítja őket és azok a Földön kívülről származnak.“ (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom