Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-20 / 51. szám
új ifjúság ?1 Varlam Salamov: A vörösfenyó feltámasztása r bonásak vagyunk. Akarjuk a csodát. Jelképeket találunk ki magunknak és ezek a jelképek éltetnek bennünket. Az amber Távol-Északon tárgyat keres az érzéseinek, amelyeket nem tettek tönkre, nem józanitottak ki a Kollmán töltött évtizedek. Felad valamit légipostán: nem könyvet, nem lényképet, nem verset, hanem egy vö- rösfenyögallyat, az élő természet halott ágacskáját. És vízbe teszik ezt a különös ajándékot, a repülőgépek szele fújta, csomagban gyűrödött, száraz, merev, megtört, világosbarna, csontos északi ágat. Gonosz, klórozott, fertőtlenített moszkvai csapvizzel teletöltött, kon- zervesOvegbe teszik, olyan vízbe, amely maga is örömmel fojtana meg mindent, ami él, halott, moszkvai vízvezetéki vízbe. A vörösfenyö komolyabb a virágnál. Ebben a szobában sok a virág, az élénk színű virág. Itt a zelnlcemeggy- csokrokat, az orgonacsokrokat meleg vízbe teszik, felhasltott szárukat forralt vízbe mártják. A vörősfenyőág kissé felmelegitett hideg vízben áll. A vörösfenyö közelebb élt a Csornája patakhoz, mint ezek a virágok, ezek az ágak, a zel- nicemeggy, az orgona, mind. Ezt érti a házlaszony. Érti a vörös- fenyő is. •A szenvedélyes emberi akaratnak engedelmeskedve, a gally összeszedi minden erejét, fizikai és lelki erejét, hiszen az ágat nem lehet pusztán fizikai erővel, a moszkvai meleg, klórozott víz, a közömbös konzervesüveg erejével feltámasztani. Az ágban más, titokzatos erők ébrednek. Eltelik három nap és három éjjel, s a háziasszony különös, halvány ter- pentlnlllatra ébred, valami új, gyenge, finom illatra. Az ág kemény kérgén élénkzöld, zsenge, új fenyötüzek ütköztek ki. A vörösfenyö él, a vörösfenyö halhatatlan, a feltámadásnak ez a csodája meg kellett hogy történjen, hiszen a gallyat vízbe tették, a háziasszony költőférjének kolimal halál- évfordulóján. Még a halottra való ilyen emlékezés is segíti az életre keltés, a vörösfenyő feltámadását. Ez a gyengéd illet, a tűlevélnek ez a vakító zöldje fontos alapja az életnek. Gyenge, de éló alapja, valami titokzatos ■ belső eró támasztja fel, amely a vörösfenyőben rejtőzött és most napvilágra tör... Gyenge, de tisztán érezhető Illata volt, és ezt a zöld tavaszi fényt és szint nem fojthatta volna el semmiféle erő a világon. Ez a szelek, fagyok torzította, napfény után forgolódó vörösfenyő hány éve nyújtja az ég felé minden tavasz- szal fiatal, zöld gallyaiti Hány éve? Száz. Kétszáz. Hatszáz. A daurlai vörösfenyö háromszáz év alatt éri el teljes fejlettségét. Háromszáz évi A vörösfenyő, amelynek ága, ágacskája a moszkvai asztalon lélegzik, kortársa volt Natalia Seremetyeva-Dolgorukajának, emlékezhet keserű életére, szeszélyesen forgandó sorsára, hűségére és szilárdságára, lelke állhatatosságára, testi és erkölcsi kínjaira, amelyek semmiben sem különböztek a harmtn- hetes év kínjaitól — az embergvűlö- lök veszejtó északi természetre, a tavaszi áradások és a téli hóförgete- gek halálos veszedelmére, a besúgá- sokra, a parancsnokok durva önkényére, a férj, a testvér, a fiú, az apa halálára, felnégvelésére, kerékbetörésére, akik egymást Jelentették fel, árulták el. Hát nem öröktől való orosz történet ez? A moralista Tolsztoj hangzatos szónoklatai és Dosztojevszkij tomboló prédikációi után háborúk következtek. forradalmak, Hirosima és koncentrációs táborok, feljelentések agyonlövések. A fenyóág elsöpörte az idők léptékeit, megszégyenítette az emberi emlékezetet, felidézte az elfeledhetet- lent. A vörösfenyő, amely láttá'NatalJa Dolgorukaja halálát, és milliószámra látta a halottakat — a Kollma örök fagyába dermedt halhatatlanokat, Kollmát, amely látta az orosz költó halálát —, a vörösfenyö valahol északon él, hogy lásson, hogy kiáltson; semmi nem változott Oroszországban. Sem n sorsok, sem az emberi gonoszság. sem a közöny. Natalia Sereme- tyeva mindent elmondott, mindent feljegyzett a maga szomorú erejével és hitével. A vörösfenyő, amelynek ágacskája most életre támadt a moszkvai asztalon, már élt, amikor Seremetyeva elindult kálvárlaútjára Berjozovba; a Magadánba, az Ohot- szkl-tengeren túlra vezető annyira hasonló útra. A vörösfenyö ontotta, igen, ontotta az illatát, mint valami nedvet. Az Illat színné változott, és nem volt köztük határ. A fenyőág a moszkvai lakásban azért lélegzett, hogy emlékeztesse az embereket emberi kötelességükre, hogy ne feledjék a sokmillió holttestet, a Kollmán elpusztultakat. A gyenge, állhatatos illat a halottak hangja volt. Ezeknek a halottaknak nevében merészkedik a fenyőgally lélegzenl és élni. A feltámadáshoz erő kell és hit. Vízbe tenni a vörösfenyöágat, ez egyáltalán nem minden. Én is vízbe tettem egyet, de elszáradt, élettelen lett, törékeny — kiszállt belőle az élet. De ez a fenyögally a költő lakásában életre támadt egy üveg vízben. Igen, vannak orgona- és zelnlce- meggy-ágak, vannak szivtépö románcok. A vörösfenyö nem tárgy és nem románctéma. A vörösfenyö nagyon komoly fa. A nem almafa, nem nyírfácska! — Jó és a rossz megismerésének fája — olyan fa, amely Ádám és Éva kiűzetéséig ott állt a Paradlcsomkertben. A vörösfenyö: Kollma fája, a koncentrációs táborok fája. Kollmán nem énekelnek a madarak. Kollma virágai élénk színűek, sietősök, durvák, nem illatoznak. Rövid a nyár az élettelen, hideg levegőben: száraz forróság és éjszakák lehűlt hidege. Kollmán csak a hegyi vadrózsa rubinpiros virágai illatoznak. Nincs 11-' lata sem a durván formált, rózsaszínű gyöngyvirágnak, sem az óriási •— ökölnyl — Ibolyának, sem az ösztO- vér borókának, sem a sarkövi örökzöld törpenövényzetnek. Csak a vörösfenyö Idézi az erdőt halvány terpentlnlllatával. Eleinte úgy tűnik, hogy ez az enyészet Illata, a holtak szaga. De ha Jobban odafigyel az ember, ha mélyebbre szívja ezt az illatot, ráébred, hogy az élet Illata, az északkal való szembeszegülés, a győzelem illata. A holtak Kollmán különben sem szaglanak, ehhez túlságosan klszlk- kadtak, vértelenek, de meg az örök fagy is rejti őket. Nem, a vörösfenyö nem alkalmas arra, hogy románcokat írjanak róla, erről az ágacskáról nem énekelhet, nem költhet az mber románcot. Itt másfél mélységű szavak vannak, másik rétege az emberi érzéseknek. Küld az embr légipostával egy ko- llmal ágat: jelt akar adni magáról. Nem önmagára hívja fel ezzel a figyelmet, hanem azoknak a millióknak, a meggyilkoltaknak a halálára, a halálra klnzott elítélteknek az em lékzetére, akiket tömgslrol^a tettek Magadántól északra. ^ Segíteni akar másoknak, hogy emlékezzenek, lelkűk megszabaduljon a súlyos tehertől, s mindezzel szembenézve merítsenek bátorságot ahhoz, hogy ne beszéljenek róla, ne emlékezzenek rá. Az ember és felesége örökbe fogadtak egy kislányt, egy elítélt kislányt, akinek a kórházban meghalt az anyja, hogy legalább a maguk felfogása szerint vállaljanak valamilyen kötelezettséget, hogy lerójanak egy személyes adósságot. Hogy segítsenek társaiknak, azoknak, akik életben maradtak. Távol- Észak koncentrációs táborai után. Hogy elküldjék ezt a szívós, hajlékony ágacskát Moszkvába. Amikor az ember elküldte ezt S kis ágat, nem' gondolta, nem tudta, nem sejtette, hogy Moszkvában életre keltik, s hogy az feltámadva Kollma illatát árasztja, klzendül a moszkvai utcában, hogy a vörösfenyö bebizonyítja erejét, halhatatlanságát. A vörösfenyö hatszász évig tartó élete gyakorlatilag az ember halhatatlansága. Hogy ott, Moszkvában megérintsék ezt az igénytelen, érdes, kemény gallyat, ránézzenek vakító zöld tűle- velelre — újjászületésére, feltámadására —, beszlvják illatát. Nem mint a múlt emlékezetét, hanem mint az eleven életet. >. RAB ZSUZSA torditáM Ágh István: Fenyő a hídon Nem madzagoltam szárnyalt nem húztam össze mint az ernyőt, hadd szálljon a Duna fölött ez a százszárnyú zöld esernyő, sirályok ezüstje között már azt képzeltem én Is szállók, és nem látszom, lélek vagyok, lélekké változott karácsony, ^zöld rajongás, zöld vonulás, kinek nem áll ajtó, se lépcső, alattam uszadék-halál, erkélyünkre ereszkedek az égből, még dísztelen, még önmagam, havasok csöndjéből a dac, akiért jégvirágok nyílnak. Czigdny Gyorgy: / Mennyből az angyal Magától értetődik, meg nem fejthető. Fönn jársz, csak a titok természetes. Ne félj, hogy lehessünk mi ketten harmadik személy fent nap-fehéren áll az üres temető. Benn a darabka Időnkben a végtelen Táplálják szeretetünk szenvedései. Együtt van a kevésben minden; késel fölismerésként megnyílt gyermek-értelem Ijeszt ránk lehetetlen reményeivel. Józanság? — végül minden mérték oda van: hogy földrengés jön nem tudja az odúban az állat, tehetetlenül túr, bevlzel és hálásan bámul a napsütésbe ki. Fél miként mi és várja; begyűjti-e még valaki percenklnt elhulló életét? — zárt szájjal néha énekelgetünk neki. L enka elégedett volt magával. Igen, négy éve tartó házasságuk alatt az idén először győzte nagyobb idegeskedés nélkül a karácsony előtti nagytakarítást és a bevásárlást is. Az idejében megvásárolt ajándékok már szépen becsomagolva feküdtek a szekrény rejtekhelyein, sőt már az elképzelés szerinti borókafenyő is az erkélyen várta ünneplőruháját. A szíve türelmetlenül ugrándozott mellkasában. Már holnap..; Akaratlanul is elmosolyodott, amikor elképzelte, hogyan csillan fei Miško szeme, amikor először megpillantja azt a fénylő csodát a szobában. Ez lesz az első közös karácsonyuk az új lakásban. Az elsőt az ő szüleinél töltötték, most meg az anyósék voltak soron. Milyen Jó, hogy az utolsó percben mégis úgy döntöttek, hogy a hegyekben töltik a karácsonyt. Igaz, egy kicsit félt, hogyan győzi majd a karácsonyi vacsora elkészítését, de ha Dušan segít neki, minden rendben lesz. Az autóbusz hirtelen lefékezett. A ponty a hálőtás- kában vergődött. Az utasok tömege Lenkát az ajtó felé sodorta. — Még Jő — gondolta hiszen majdnem elfelejtettem leszállnL Éva Dušíčková: A ponty — Anyuci, mit hoztál? >—■ fogadta az ajtóban Miško önfeledt hangja. - > — Nézd — emelte tel diadalittasan a táskát a teje fölé. — Ez aztán a fogási Gyorsan be a fürdőszobába! A kis Miško visongva ugrált — Halacskám, halacskám, te vagy az én barátocs- kám — szavalta, míg Lenka vizet engedett a kádba. — Ezt nem gondolod komolyanl — hallotta maga mögött Dušan hangját — Ml van? Kicsinek tűnik..i vagy talán túl nagynak?!... — bizonytalanodott el Lenka. A ponty abban a pillanatban nagy csobbanássai kiesett a kezéből a kádba és lassan, mintha csodálkozna a szokatlan környezeten, csapkodni kezdett a farkával. — Se nem kicsi, se nem nagy, de élól.si Dušan a mutatóujjával megigazította orrára csúszott szemüvegét. Lenka Jól ismerte ezt a mozdulatot Mindig így csinált, ha komolyra fordult a dolog. — No és? Hiszen karácsony csak holnap vanjn Míg fürödni fogunk, a vödörbe tesszük..j — Nem, nem a vödörbe — tiltakozott Miško. — Be az én szobámba, a kádacskámba. Ott fogok vele Játszani. Az én barátom lesz, és kész. A kezével és az inge ujjával fáradhatatlanul kergette a kádban úszó halat. — Anyu, tégy egy kis meleg vizet is, mert a halacska fázik I ^ No most legalább látod, ml lett a vége. Ponty a kádban, a gyerek teljesen megbolondult, a fürdőszobában árvíz van.w — dohogott Dušan. — Azonnal gyere idei — próbálta meg elhúzni fiát a kádtól, de ő is kapott egy kiadós hideg zuhanyt Miško kiabálni kezdett — Fütyülök rál ' mérgelődött Dušan, lemondva arról, hogy siker koronázza a fiával folytatott harcot. Keményen becsapta maga mögött az ajtót, a konyha felé tartva a szemüvegét tisztogatta. — Meg tudnád nekem magyarázni, ml történt tulajdonképpen? — kezdte Lenka bátortalanul, amikor látta, hogy DuSannak nincs kedve beszélgetni. — Mi történt? Ott van a kádban, az történt >— robbant ki haragosan. — Az istenért, ml nem tetszik azon a pontyon? Egy napig valahogy kibírjuk vele. Holnap agyonütjük, és béke lesz.i> — Agyonütjük? Ml? Te talán agyonütöd? >—I Jó, bocsáss meg, hogy rosszul fejeztem ki magamat, te fogod agyonütni, ha csak ezt akartad hallani. —Nem, nem és nemi Ezt csak szépen vesd ki a fejedből. Én semmiféle pontyot nem ütök agyon, ne is gondolj erre. Hogyan jutott tulajdonképpen az eszedbe?! w De Dušan, hiszen ez normális dolog. Minden férfi i « — Minden férfi? Hogy tudd, én nem vagyok minden férfi. I— De miért? — MertI Ezt még sosem csináltam, és nem is fogom soha! — És tavaly? Hiszen tavalyán 1— Milyen tavaly?, — Dušan nem engedte, hogy befejezze. — Tavaly, ha véletlenül nem tudnád, én vettem a pontyot. És már holta után hoztam... Egyszerűen megkértem az eladót, hogy csapja agyon. Nem tudom, ml ezen a bonyolult. — És te láttad... hogy hogyan csinálta? — próbálta Lenka megmenteni a helyzetet. — Láttam, nem láttam, és akkor ml van? — Tudod, Vlerka azt mondta, hogy elég a pontyot betekerni egy rongyba, fogni a kalapácsot... — Igen? — mímelte a csodálkozót Dušan. — Ha olyan Jól tudod, kérlek, Vlerka biztosan megadja a szükséges utasításokat, hogyan fogj hozzá. — Dušan, ne légy gyerek! Hiszen ez férfimunka.— Most már elégi — fejezte be Dušan a hosszadalmas vitát. — Már megmondtam. A pontyot nem ütöm agyon, és kész. Ebben a pillanatban Jelent meg Miško a konyha ajtajában. Arcán győztes mosollyal mutatta a végre kifogott halat. — És készl — Ismételte apja után. — Már döntöttem. A hal az enyém, és senkinek sem adom. Lenkának könnyek szöktek a szemébe. Olyan ígéretesnek mutatkozott a karácsony előtti hangulat, amely az előbb még eltöltötte, de már el Is múlt A lakásban egyszerre minden a feje tetején állt. Mindenütt vizes foltok, a gyemekszobában ordítás, a fürdőszobából a megijedt ponty vad ficánkolása hallatszott. Ezen az estén, hosszú idő után újra „csendes háztartás* volt náluk. A szép karácsony illúziója elillant Mikor kora reggel felébredt, az ágy üres volt mellette. Az ágynál ott állt Miško, kezében egy darab kenyérrel. — Mami, a halacska éhes. Gyere, adjunk neki reggelit ... — Apuka hol van? — kérdezte még mindig álmosam — Azt mondta, hogy mindjárt visszajön, és azt is, hogy addig vigyázzak rád. Lassan közeledett a tíz óra. A fejében egymást kergették a gondolatok. Hol lehet Dušan? Az idegessége egyre nőtt Még mindig nem tudta, ml lesz a ponttyal Dušan nem Jött Csak Mlškót nem zavarta semmi. Neki meg volt a szórakozása a fürdőszobában. Lenka talán már századszor gondolta végig a szomszédokat, s készítette az érveket, amelyekkel meggyőzi őket, hogy ilyen szokatlan szolgálatot tegyenek neki.;. Agyonütni a karácsony pontyot. Már majdnem eldöntötte, kit kér meg elsőnek, amikor Dušan visszatért, szemmel láthatóan Jő hangulatban. A hóna alatt egy csomaggal, rejtélyesen mosolyogva megállt a konyha ajtajában. — Nos, a karácsonyi asztal meg van mentve I — és ünnepélyesen kicsomagolta az asztalon a mélyhűtött halat. — Legalább nem lesz benne szálka ■ tette hozzá — és Miško sem veszíti el a barátját. No, milyen vagyok?, Lenkének nagy kö esett le a szívéről. >— Aranyos — sóhajtotta boldogan, és hálásan bújt hozzá. Vacsora után kicsomagolták az ajándékokat, leültek egy pohár bor mellé. A kis Miško, aki az ajándékoktól el-elszaladt „barátjához“ a fürdőszobába, egyszer csak megkérdezte: ^ Anyu, ml család vagyunk? Lenka és Dušan meglepődve néztek egymásra.-- Igen, ml család vagyunk. Én az anyukád vagyok, ez Itt az apukád — és te vagy a ml fiacskánk... Miért kérdezed? És a halacska, az kinek a fia? — Természetesen a Ponty papáé és a Ponty mamáé. Az az ő családja. ►— Igen? És hol van az ő családja? — Hát... — Lenka egy kicsit habozott a válasszal, i— A Dunában, abban a nagy folyóban, amelynek a hld- Ján a busszal Járunk — magyarázta. A fiúcska az ablakhoz ment, és egy ideig nézett kí a sötétbe. Szemmel láthatólag gondolkodott Aztán szomorúan mondta: — Akkor ö most szomorkodlk a családja után. s • Így hát elindultak. Az egész család. Még Jő, hogy a Duna csak egy kőhajltásnylra van a lakótelepüktől. Mikor a pontyot kiöntötték a vödörből a vízbe, Miško még a zseblámpával megvilágította a „családjához“ vezető utat Aztán az éjszakai kirándulástól kimerülve elaludt az apja vállán. Amikor a lakótelephez közeledtek, szállingózni kezdtek az első Idei hőplhék. — Lehet, hogy holnap kipróbáljuk az új szánkót is —i örvendezett Dušan, és meggyorsította a lépteit Amikor a lifttel felfelé haladtak, Dušan Lenkához hajolt, és a fülébe súgta: — Ilyen szép karácsonyom még nem volt És a puszi, amellyel épphogy érintette Lenka arcát, abban a percben több volt a legnagyobb szerelmi vallomásnál ... Sz. Manczal Erzsébet fordítása
