Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-06 / 49. szám

új ifjúság 2 A néphatalmat nem lehet megdönteni Krónika Kinek kell elmondani, ml történt novem­ber 17-én Prágában? A szörnyű brutalitás felidézése most már Inkább mementö le­gyen, s hirdessük ennek alapján: legyen a nyilvánosság az erőszak elleni Két-három napon belül megszülettek a felhívások (lapunk más oldalain közöljük az általunk legfontosabbnak tartottakat és amelyekre hely Jutott — Szlovákiára kon­centrálva). Ezek kezdetben csak a brutali­tás elítélésére koncentráltak, abban egysé­gesítették a népet, majd —pártállástól füg­getlenül — olyan követelésrendszert állí­tottak fel, amelyek eleve kizárják a Jövő­ben az Ilyen „események“ lehetőségét. A nép követelte, hogy az alkotmányból töröl­jék a kommunista párt vezető szerepét, és szabad választásokon dönthesse el, ki kép­viseli őt és érdekeit, miközben egyként le­szögezte, hogy a Jelenlegi párt- és állami vezetés nemcsak a pártonkívOllek millióitól ' szakadt el, hanem saját tagságától Is, s mind a párt alapszabályzatát, mind az al­kotmányt saját, szűkös, szinte „elltosztály" érdekeinek a védelmére használta kt. Marx ama állítását, hogy a néphatalmat nem lehet megdöntenl, a Miloš Jakeš vezet­te CSKP KB százezrek hangos hívására sem értette meg. A kozmetikázások és az ál­megoldások évtizedes gyakorlata miatt majdnem követhetetlenül hívták össze egy­más után a Központi Bizottságot, s hozták a döntéseket a „Verebek a fán“-elmélet alapján. Az ágcseréket azonban a nép mér nem vette komolyan, s 1989. november 27-én, az ország történelmében ötödször a nép általános sztrájkkal fejezte ki: elég volt, demokráciát, szabadságot akarunkl Szó szerint milliók nyilvánították ki, hogy már nem lehet hatalmi manipulációval szét­szabdalni a társadalmat, a népet. Olyan egység alakult ki a munkások, parasztok, értelmiségiek és az Ifjúság között — nem­zetiségre való tekintet nélkül, sőt, a cse­hek, a szlovákok, a magyarok, az ukránok és a lengyelek eddig soha nem tapasztalt egységében —, amilyen utoljára 1948 feb­ruárjában volt. Hogy ebből mit értettek meg a székükhöz ragaszkodók lapzártánkig (1989. november 28. 13.30 óra), nehéz meg­mondani. Ismeretes a szövetségi kormány és a Polgárt Fórum között létrejött meg­egyezés, de e megegyezés alapvető kérdé­seiben nem a kormány dönt. A Polgári Fó­rum képviselői Is, a Nyilvánosság az Erő­szak Ellen vezetői Is sztrájkkészflltségre szólítanak fel, miközben a diákok — mert ők nem akadályozzák a termelést — to­vább sztrájkolnak, de dolgozva: kétkezi munkával az üzemekben, immár anyagi Ja­vakat teremtve harsogják szótlanul: Egy­ségben az erői neszmEri SANDOR A Ssoclallsta Tftáxágt SsHvetség Szlovákiai Központi Bizottságának iapja SZERKESZTOSEC: MartanoviCova 25, SIS 27 Bratislava Főszerkesztő; CSIKMAK IMRE Helyettes tOszerkesztfl: NESZMfiRI SANDOR Teieton: (flszerkesztO — 213744. 21S4S43. helyettes főszerkesztő — 213123. 2104541. titkárság — 2104542, 2104544. gazdasági ás knltnrálls rovat — 210154S. szervezeti élet ás sport — 2104545, mOszaki rászleg — 2104540. Kiadja a Smena KiadOváilaiat, 812 84 Brati­slava, Pražská 11. Nyomja a Západosloven­ská tlačiarne, 812 82 Bratislava. Odborárske nám. 3. ElőtizetésI dfj! agy ávre 52 KCs. lál ávre 28 KCs Terjeszti a Poste Hfrlapszolgáiata. ElOIIzat- hetO minden postahivatalnál vagy kásbesl- tőnáL A lap kflitöldra a PNS Ostredná szpedtcia a dovoz tlaCa, 813 81 Bratislava Gottwal- dovo nám 8 őtján rendelhatO meg. Kéziratokat nem őrzDok mag ás nam kOl- dOnk vissza. Index: 498 02. Szocializmust - hibák nélkül t Karel Urbánek tévébeszéde A CSKP KB új főtitkára szombaton este a következő tévébeszédet mondta: Tisztelt polgártársak, elvtársaki Országunk történelmi válaszúihoz érke­zett. Ez nem frázis, így alakult a helyzet az elmúlt napokban a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaságban. Nem ez az első eset, amikor a nép maga dönt további sorsáról. Én személy szerint az elmúlt napokban az események végtelen sorát éltem meg, ame­lyek egymást követték, s ezer és ezer kér­dést hoztak felszínre, amelyekre már évek óta keresnünk kellett volna a választ. Saj­nos, drágán megfizetett felismerés ez. Vá­rosaink, utcáink ezekben a napokban Jel­szavakkal, röplapokkal és felhívásokkal vannak teli. Valaki ezt Irta az egyik pla­kátra: a szocializmust támogatjuk, hibák nélkül. Néhány órája vagyok Csehszlovákia Kom­munista Pártjának főtitkára. Az embernek azonban nincs szüksége sok időre ahhoz, hogy megértse, a hibák nélküli szocializ­mus követelésében mély Igazság rejlik. Jogosan bízhatunk annak a társadalmi be­rendezkedésnek az életképességében, ame­lyet ennek az országnak a népe negyven évvel ezelőtt választott. Hiszem, hogy ezt minden kommunista tudatosította, s úgy gondolom, hogy többségükben önök Is egyetértenek ezzel. Olyan helyzetben va­gyunk tehát, amikor a párt, amelynek az élén állok, új útra akar lépni. Ez rend­kívül nehéz és nehéz lesz, mert csak azok­kal lehet sikeresen dolgozni, akik bíznak az ügyben. Bizonyára megértik, hogy ezekben a per­cekben miért érint engem Ilyen sürgősen a bizalomnak és a párt tekintélyének a kérdése. Azt Is tudom, hogy a párt vezető­ségében ezzel a tekintéllyel és bizalommal nem rendelkezünk olyan mértékben, ahogy arra most szükségünk lenne. Annak elle­nére, hogy egyes elvtársak ezt nem akar­ták beismerni, s továbbra is rózsaszín szemüvegen át szerették volna nézni a hely­zetet, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tegnapi tárgyalá­sán ezt sürgősen meg kellett állapítani. Újból le kellett vonnunk a 'taiíöÍ‘s'ágóí,'ho^ mennyire fontos az Igazság közvetlen ki­mondása, kertelés nélkül, mert az, aki helytelen alapokból indul ki, s a múltban nemegyszer estünk ebbe a hibába, az nem tud helyes következtetésekre Jutni. Ugyan­akkor erre figyelmeztetnek minket az em­berek, de figyelmeztetésük nem túl gyak­ran talált meghallgatásra. Ennek már vé­get vetettünk. Akár tetszik ez valakinek, akár nem, nincs szükségünk olyan káde­rekre, akik csak bólogatnak, csak úgy be­szélnek, ahogy azt célszerűnek tartják, s most éppen ők olyan allerglkusak a bírá­latra, éppen ők, akik elfelejtették, hogy mennyire szükséges a káderváltás, már csak azért is, mert az új emberek új mó­don látnak, nem terhelik őket előítéletek és szokványosságok; éppen ők, akik a leg­többet ártottak a párt és a szocializmus ügyének. Túlságosan elszakadtunk az emberektől, mindennapi életük Igazságaitól, tényleges szükségleteiktől és érdekeiktől. Ez további drágán megfizetett tanulság és szigorú pa­rancs a jövő szempontjából. Ha azt aka­rod, hogy jogod legyen az emberek és nemzetek sorsának formálására, jól kell Ismerned az életüket. Sajnos, olykor ml az emberi sorsok természetes közvetítőinek — íróinknak, drámaíróinknak, színészeinknek — sem engedtük meg, hogy ezeket a fon­tos ismereteket átadják. .., Hiszem azonban, hogy nemzeti büszke­ségünk, s a művészeknek az a természe­tes vágya, hogy azok oldalán álljanak, akik ÚJ, tökéletesebb életre törekednek, vissza­vezeti őket ahhoz, hogy bízzanak pártunk­ban és politikájában. így volt ez Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának keletkezése óta. A legjobb művészek álltak a ml olda­lunkon. Csupán ml feledkeztünk meg arról, hogy mennyire fontos beszélni velük, ta­nácskozni velük és figyelmesen meghall­gatni őket. Kétségtrten, hogy az én helyzetem nem egyszerű. Tudom, hogy milyen felelősség hárul rám, de nem lehetnek úrrá rajtam az érzelmek. Józanul és tárgyilagosan kell reagálnom a körülményekre. Ugyanezt a munkatársaimtól Is elvárom. S ez bár­mennyire nem könnyű, önöktől is meg kell ezt követelnem, tisztelt polgártársak. Nem végezhetem el a Jelenlegi helyzet valami­féle tudományos elemzését, ez lehetetlen. Úgy gondolom, önöket főleg az foglalkoz­tatja, hogy milyen elképzeléseink vannak a legközelebbi napokat, heteket, hónapokat Illetően. Nincs mindenre kész receptünk, s ráadásul minden óra újabb és újabb öt­leteket, követelményeket hoz, márpedig senki sem tehet csodákat. Egyik napról a másikra jövőnkre vonatkozóan. Illetve céljaink elérésére nem tudunk kialakítani ÚJ elképzelést. A legfontosabbat azonban tudjuk. Tárgyalnunk kell mindazokkal, akik ennek az országnak a sorsát a szívükön viselik, mégpedig a korábban oly gyakran tapasztalt előítéletek, fenntartások nélkül. Ez most a legfontosabb. Enélkül nem ta­lálhatjuk meg a kivezető utakat. Ezeknek a reális helyzetből, nem pedig megalapo­zatlan óhajokból kell kiindulniuk. Tárgyal­ni fogunk mindenkivel, akitől a Nemzeti Front keretében vagy azon kívül tanácso­kat kaphatunk, akik hajlandók az együtt­működésre. Azokkal Is, akik 1968 után el­hagyták vagy el kellett hagyniuk a pártot. Úgy gondolom, hogy ha elkezdjük a ta­nácskozást, mindjárt meg Is egyezhetünk a partnereinkkel. Az a fontos, hogy ezt akarja minden fél. Ezzel szemben meg kell válnunk mind­azoktól, akik visszaéltek tisztségükkel, be­osztásukkal. Az emberek csak így hiszik el, hogy fel akarjuk számolni a korrup- cót, az érdemtelen gazdagodást és a ha­sonló'visszásságokat. A több mint másfél millió párttagunk többsége megérdemli a tiszteletűnket. Derűlátó vagyok, főleg azért, mert el­mondhatom magamról, hogy ismerem az embereinket. Egész eddigi életem folyamán — 48 éves vagyok — köztük dolgoztam és éltem. Szülőföldemen, a morvaországi Bojkovicében, Brnóban Is és most Prágá­ban. Igyekszem úgy dolgozni és élni, hogy bármikor a szemükbe nézhessek. Tudom tehát, hogy képesek vagyunk dolgozni, hogy nem vagyunk semmiféle tompa agyú és fél- művelt emberek, s hogy értelmünk és dol­gos kezünk Csehszlovákia legnagyobb gaz­dagságát jelenti. Én magam Is belátom, hogy milyen nagy hiba volt ennek a gaz­dagságnak a tékozlása. Az értelmesség és a képességek lebecsülése, s ugyanakkor annak elnézése, hogy néha a lusták, saj­nos, a karrieristák és a tehetségtelenek számára is lehetővé tettük, hogy vezető és felelős tisztségekbe kerüljenek. Az át­alakításról beszélünk. Sok minden elhang­zott már erről a különböző beszédekben. Én ezt másképp fogalmaznám meg. Európa szívében élünk, s a szív, mint tudjuk, haj­lamos az Infarktusra. Ne engedjük meg, hogy mély demokratikus hagyományokkal rendelkező hazánk súlyosan megbeteged-< jék. A SZISZ SZKB Titkárságának javaslata a SZISZ SZKB tagjai, valamint a Szlovák Szocialista Köztársaság SZISZ-esei és többi fiataljai számára Csehszlovákia Kommunista Pártja az utcán és a gyárakban került ha­talomra, biztosította magának, intéz­ményesítette a hatalmat, tisztségvise­lőinek egy része elkényelmesedett. Visszatükröződött ez a nyilvános élet­ben is. Ezért szükséges, hogy a párt és állami-szervek, és a Nemzeti Front szervezeteinek dlszkredltált vezetői távozzanak, és helyükre olyan embe­rek kerüljenek, akiknek tekintélyük van a tagság és a társadalom előtt, miközben meg kell gátolni, hogy Is­mét Illetéktelen emberek kerüljenek funkcióba. Követeljük, hogy a párt vezető sze­repét ne foglalják az alkotmányba, és biztosítsák a közélet plurallzálását a kormányban, az NF-ben és a tö­megtájékoztató eszközökben. Az alkotmányban rögzíteni kell, hogy lehessen vagy ne lehessen szer­vezni pártokat és érdekcsoportosulá­sokat termelési alapon az üzemek­ben, valamint az iskolákban, szövet­kezetekben, kulturális Intézmények­ben, bíróságokon, közbiztonsági és katonai alakulatoknál. Követeljük az!' 1948 óta eltelt idő­szak objektív újraértékelését. Követeljük népszavazással megsza­vazni a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság új alkotmányát a Nem­zeti Front és a polgári kezdeménye­zés által benyújtoťt alternatívák alapján. Oj választási törvény alapján új demokratikus választásokat a nemzeti bizottságokba és a képviselő-testüle­tekbe. kenységét, akik felelősek a társada­lom mai állapotáért. Biztosítani a tudományos élet sza­badságát. Alkotmányba foglalni az Ifjúság kö­telességeit és Jogait, és ezt Ifjúsági törvény által szavatolni. Rövidesen összehívni a Szövetségi Gyűlést és a Szlovák Nemzeti Taná­csot, és egy olyan programot elfo­gadni, amely megoldja a kialakult helyzetet. Követeljük, hogy rövidesen bocsás­sák nyilvános vitára a következő tör­vényeket: az ifjúságról, a főiskolai oktatásról, a gyülekezésről és társu­lásról, a petíclós Jogról, továbbá a sajtótörvényt, a környezetről szóló és választási törvényt. Követeljük, hogy az SZSZK kormá­nya azonnal kezdjen tárgyalásokat a SZlSZ-szel, a szlovák főiskolások koordinációs bizottsága képviselőivel, és kezdjenek párbeszédet a Nyilvá­nosság az Erőszak Ellen nevű pol­gári mozgalommal. Kedden, 1989. november 28-án a SZISZ SZKB ülésén akarjuk megtár­gyalni ezt a javaslatot és megítélni a SZISZ eljárását a jelenlegi helyzet­ben, és ajánljuk összehívni a SZISZ rendkívüli kongresszusát. Felhívjuk Szlovákia SZISZ-tagjalt és minden fiatalját, hogy támogassa ezt a Javaslatot azzal, hogy részt vesz a hétfői demonstratív sztrájk­ban. Célunk a szocialista Jövő, a demok­rácia, a becsületes munka és az Igaz­ság. Gyertek velUnkI Nyilvánosan megítélni azok távé- 1989. november 26. Az emberek bizalmáért Tanácskozott az SZLKP Központi Bizottsága Ignác J a n á k, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára beszéde bevezető részében le­szögezte, hogy Szlovákia újkori történelme összekap­csolódik a kommunista pártnak a dolgozó nép Jogaiért és boldogságáért folytatott küzdelmével. Csak az nem látja a szocialista Jelenünk által nyújtott anyagi és szellemi értékeket, aki nem akarja. — Miért hangsú­lyozom ezt? — tette fel a kérdést. Mivel ezekben a na­pokban az érzelmek hullámoznak, egyesek gyűlöletüket fejezik ki a párt iránt, és ez válsághoz vezetett. Ez rendkívül fájdalmas, mivel a párt egyedüli célja min­dig az volt, hogy a népet, a nemzetet szolgálja. Ezért kötelességünk, hogy nyíltan és reálisan értékeljük a mai helyzetet és intézkedjünk. „A kommunista párt és a nép viszonyának megszi­lárdítását célzó számos intézkedésünk nem volt ered­ményes. A diáksztrájkok kezdetétől tatpasztalható hatá­rozatlanság, a társadalmi és párton belüli válság okai­nak leegyszerűsített értékelése és ebből kifolyólag az eseményekre való nem helyes reagálás oda vezetett, hogy ma küzdelem folyik a szocializmus sorsáért és pártunk társadalmi szerepéért. A CSKP KB rendkívüli pénteki ülése a pártra vonatkozó bírálat új hullámát Indította el. Ezáltal a párt a társadalmi és politikai események peremére sodródott. Ez sokoldalú valós elemzést követel meg. A közvéleményben, a Bratlsla- vában és más városokban megtartott tüntetéseken nagy pátosszal, bírálóan értékelik a párt vezető szerepének' érvényesítését és a párt káderpolitikáját. Nem készítet­tünk teljes elemzést. Nyíltan meg kell azonban mon­danunk, hogy a pártvezetés összefonódott az irányítás adminisztratív utasitásos rendszerével és a társadalom extenzív fejlődésével. Pártunk politikai élcsapatból ha­talmi szervvé vált. Több tisztségviselő ahelyett, hogy minden nap küzdene az emberek bizalmáért, vágyaik és elhatározásaik megismeréséért, helytelen formákat és módszereket alkalmaz, ez bürokratikussá tette a politikai munkát, passzivitáshoz, eltúlzott biztonság­érzethez és kényelmességhez vezetett. A CSKP KB ha­tározata és Karel Urbáneknak, a CSKP KB főtitkárának beszéde rámutatott a bonyolult helyzetből kivezető >út- ra. Teljes mértékben támogatjuk ezt a platformot.“ Az SZLKP Központi Bizottsága történelmi határoza­tokat fogadott el, amikor kijelentette, hogy egyetért az alkotmány módosításával, így a pártállam megszün­tetésével, továbbá indítványozta a 68—69-es események újraértékelését, és a 70-ben kizárt párttagokkal a pár­beszéd felvételét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom