Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-06 / 49. szám

új ifjúság 3 GYERTEK VELÜNK! felhívás Valamennyi polgártárshoz A rendfenntartó erők 1989. novem­ber 17-i, pénteki megtorló jellegű közbelépése után Prágában, a főisko­lai hallgatók sztrájkba léptek, amely széles körű támogatást kapott és össznemzetí mozgalommá szélesedett. Ez a széles körű visszhang már nem pusztán a pénteki vérengzés felelő­seinek megbüntetésére kötelez ben­nünket. hanem mindenekelőtt arról tanúskodik, hogy társadalmunk olyan válságban van, amely elengedhetet­lenné teszi a politikai rendszer alap­vető átalakulását, a nemzetgazdaság irányítási módszereinek, a tár.sadal- ml légkörnek a megváltoztatását, hogy megszilárduljon mindnyájunk erkölcsi és állampolgári felelősség- tudata. Ennek eléréséhez elengedhetetlen­nek tartjuk; 1. Olyan kormánybizottság felállítá­sát, amelyben helyet kapnak a független diák- és polgári kezde­ményezések képviselői, amely ki­vizsgálja a pénteki események minden vonatkozását. Nevükön ne­vezi a bűnösöket és objektív tá­jékoztatást ad a történtekről az igazságügyi minisztérium szervei­nek és a csehszlovák közvélemény­nek. 2. Azonnal mondjanak le tisztségük­ről mindazok, akik felelősek a je­lenlegi társadalmi és politikai vái- ságért. Ez a válság logikus követ­kezménye az alapvető nemzeti és általános emberi értékek sokéves lábbal tlprásának. Név szerint: Gustáv Husák, Miloš jakeS, Alois Indra. Jan Fojtík, Miloslav Zavadll, Karel Hoffmann. 3. Azonnal mondjon le a CSKP prá­gai városi bizottságának első tit­kára. Miroslav Stepán és a szö­vetségi belügyminiszter, František Kind, akiket közvetlen felelősség terhel az utóbbi hónapok vala­mennyi brutális beavatkozásáért. 4. A szövetség! gyűlés törölje a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság Al­kotmányának a CSKP vezető sze­repéről szólő cikkelyét. 5. Azonnal helyezzék szabadlábra mindazokat, akiket Izgatás bűncse­lekményével és más, az egyes tör­vénycikkelyekkel való hasonló visszaélés alapján vettek őrizetbe, ítéltek el és börtönöztek be. őket tartják számon politikai foglyok­ként. 6. Az emberi jogokat érintő nemzet­közi szerződések és kötelezettsé­gek maradéktalan betartását, ame­lyekhez hivatalosan a CSSZSZK is csatlakozott Helsinkiben és Bécs- ben. 7. Kezdődjön időben nem korlátozott össznépi vita a jelenlegi viszonyok­ról, amely magában foglalja a ka­tasztrofális társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és ökológiai helyzetből kivezető út keresését is. Ezen követelmények támoga'ása ér­dekében minden állampolgárt felszó­lítunk, hogy aktívan vegyen részt 1989. XI. 27-én 12.00—14.00 között az általános sztrájkban és ezzel fejezze ki szolidaritását. SztráJkoIA diákság A sorkommimisták nyilatkozata Mi ,sorkommunlsták megismerkedtünk a Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevű egyesülés nyilatkozatával és fenntartás nélkül csatlakozunk ehhez az állásponthoz. Egyszersmind kifejezzük elégedetlenségünket a prá­gai atrocitások, valamint a pártvezetésnek a fiatalok és a nyilvánosság reformtörekvéseivel szemben elfog­lalt álláspontja .miatt. A CSSZSZK, a CSSZK és az SZSZK kormánya ezt a kezdeményezést államellenes elemek tevékenységének minősítette. Nézetünk szerint az olyan kormánynak, amelyik országuk nyilvánosságát és Ifjúságát állam­ellenes elemnek nevezi, nincs erkölcsi joga magát kor­mánynak tekinteni. A kommunista párt vezetése a pártra és konkrét tisztségviselőire irányuló kritikát a szocializmus veszé­lyeztetésének minősítette. Nézetünk szerint annak a pártvezetésnek, amely megalománláből önmagát a párt­tal azonosítja, nincs joga pártot vezetni. Mi, sorskommunisták nem akarunk tovább fedezéket nyújtani annak a pártvezetésnek, amely már évek óta nevünkben bitorolja a hatalmat ellenőrzés nélkül, visz- szaél velünk szemben, az ún. pártfegyelemmel hallga­tásra kényszerít. A Szovjetunióban az így értelmezett pártfegyelmet olyan visszaélésre használták fel, amely­nek eredménye 40 millió gyilkosság és további millió ember életének megnyomorftása, a sok tönkretett egzisztenciáról már nem is beszélve Hasonló volt a helyzet nálunk is. Ezért az a véleményünk, ha államellenes elemeket akarunk keresni, akkor ezt fentről kell kezdeni. Meg­győződésünk, ha a szocializmus veszélyeztetettségéről akarunk szólni, akkor legelőbb a fentről jövő veszély­ről kell beszélni. Mint sorkommunisták, most a noyem- ber 17-i prágai események után nemcsak jogunknak, hanem kötelességünknek tartjuk követelni, hogy Cseh­szlovákia Kommunista Pártja tisztítsa meg sorait az egyetlen lehető módon: önként mondjon le azonnal a törvényellenes és erőszakos módon bitorolt vezető szerepéről társadalmunkban. 1989. november 21. Eubomir Feldek A Nyilvánosság az Eröszaf; íilien polgári kezdeményezés és a Szlovákiai Főiskolások koordinációs Bizottságának programnyilatkozata 1989. 11. 25., Pozsony (Bratislava) 1. Követeljük a Szlovák Nemzeti Tanács szabad vá­lasztásokkal történő, a szlovák nemzet valódi parla­mentjévé való átalakítását, amelyben képviselve lesz társadalmunk valamennyi rétege. 2. Teljes sajtószabadságot követelünk. Újságírók, már ma olyan vezetést válasszatok a szerkesztőségek élére, amely ezt a szabadságot biztosítja. 3. Követeljük a vállalkozás, gyülekezés, agyesOlós, mozgás, lelkiismeret szabadságának és további állam­polgári szabadságjogoknak a biztosítékát. 4. Követeljük a CSKP alkotmányban foglalt vezető szerepének törlését, s az Ilyen értelemben vett alkot­mányváltoztatást. 5. Követeljük, hogy az iskolaűgy és a kultúra legyen független az Ideológiáktól, és a kultúrát válasszák el az államigazgatástól. 6. Követeljük a bíróságok, és ügyészségek pártatlan­ságát, valódi jogállam kialakítását. 7. Követeljük az állam és egyház következetes szét­választását. 8. Szabad szakszervezeti mozgalmat és független diák- szervezeteket követelünk. 9. Követeljük a tulajdonformák egyenjogúsítását. 10. Követeljük a csehek és szlovákok következetesen demokratikus föderációját, valamint a nemzetiségek jogainak és helyzetének törvénybeli módosítását a tel­jes és valós egyenjogúság elve értelmében. 11. Követeljük az egészséges környezetre való jog valós biztosítékát. 12. Követeljük az egyenlő esély biztosítékát az élet­pálya megválasztására és gyakorlására. VELETE GYÜNK! Mimkássztrájkok! Általános sztrájk utoljára 1948 feb­ruárjában zajlott Csehszlovákiában. Akkor a CSKP vezetésének kezdemé­nyezésére, most nem. Akkor a szo­cialistának titulált út megkezdése, most a valódi szocializmus ■ volt a tét. Szabadságot, szabad választásokat, demokráciát, a párt vezető szerepé­nek megszüntetését követeli a trico- lorral, nemzeti zászlókkal és a válla­lat szlmbóliumaival kivonuló néhány ezer főnyi tömeg, amely a Slovnaft bejárata előtt gyülekezik. Csendes forradalomhoz illő hangos sztrájk. Röviddel tizenkét óra után, mielőtt még a teherautóból rögtönzött tri­bünre lépne az első szónok, további nemtetszésüket nyilvánítják ki a mun­kások. Skandálással, ahogy az előző napokban már megszokhatták. Lapát mellé követelik Igazgatójukat, aki té­vészereplésével diszkredltálta magát, de elégedetlenek az elmúlt napokban a legfelsőbb vezetésben végzhezvltt kádercserékkel is. Fellép a platóra az első szónok, közülük való munkás. A második is az. Ojrafogaltnazzák a követeléseket. Egymás között. Béké­sen, hangosan, egyetértve. / A Dimitrov Vegyipari Művek felé haladunk, még mindig tart a sztrájk- idő. Tülkölő, fényjelző, zászlódfszes járművekkel találkozunk lépten-nyo­mon. ök így szolidárisak. A járdá­kon felszabadult, eltökélt szándékú emberek, sztrájkolók. A „Dlmitrovka“ alkalmazottjai a vállalati klubban gyülekeznek. A nagyterem zsúfolásig megtelik, de a kinn rekedtekhez Is eljut az „ige“ a hangszórókon ke­resztül. — A ml országunk a leg­szennyezettebb Európában ... Negy- venkllencedík helyen állunk a világ­ban az értelmiség százalékban kife­jezett számát illetően, már Nepál is megelőzött bennünket,.. Phuj! Még van esélyünk, ezért sztrájkolunk ma. D. Kovács Júzsat — Hányán iásatlakoztak, adták le nyilatkozatukat? — kérdezzük. — Lényegében annyian, ahánytól képesek voltunk itt, ezek között a körülmények között átvenni. Hát igen, örök törvény, hogy a forradalmat nem a palotákban, ha­nem a kunyhókban csinálják, és mi­lyen jól. A kunyhó forradalma Az Új Ifjúság szerkesztősége épp­úgy, mint az ország dolgozóinak so­kasága. sztrájkba lépett. így hétfőn, november 27-én beszüntette a mun­kát. A szerkesztőség megszavazta a határozatot, s ml, néhányan elindul­tunk, hogy a határozatot eljuttassuk a koordinációs bizottság MarkuS ut­cai irodahelyiségébe. Hol is van ez? — kérdeztük már előre, s aztán meg is találtuk egy öreg, omladozó, dohos aprócska ' ud­varban levő épület szűk, sötét folyo­sójának a végén. \ Hol vannak hát a paloták, a fé­nyesnél fényesebb székhelyek, a pom­pától ragyogó dolgozószobák, ahova — akárcsak a parlamentbe — az or­szág leghíresebb és legmegbízhatóbb asztalosai, az Ister szakemberei ter­vezték és készítették a bútorokat? Nem, a forradalmat nem ezekben a fényes és pompától roskadozó palo­tákban csinálják. Igaz még valami szőnyeg Is van a folv.csón Körülnéz­ni nem nagyon van 'Időnk, hiszen alighogy megállunk, kérdezünk vala­mit, mögöttünk már össze is torlód­nak az emberek, gyarapszik a sor... Így hát kinn, már a szűk udvaron kérdezzük az emberektől; ti kik vagytok, honnan jöttök. A közbiztonsági szervektől... a ne­gyedik körzet, parancsnokságától... az erdészektől... hallatszik innen is, onnan is a válasz, és a hangokban, szavakban igazi büszkeség, öntudat, felszabadultság. Megvárjuk az erdészeket, akik á ráesel Igazgatóságtól jöttek. — Nálatok dolgozott DubCek, ugye, a sötétség korszakában? — mondjuk, kérdezzük. — Nemcsak ő, a fia is, aki még mindig nálunk van ... Tudnánk ml is sokat mesélni arról, hogy ki mikor és miből építette a házát — bizonyíté­kaink és tanúink vannak — mondják kéretlenül a véleményüket. De erre most nincs idő, meg aztán az utca forr, és ml is látni, hallani akarjuk, hogy mi történik odaklnn, há*’ elbú­csúzunk egymástól. Később ismét látjuk őket a -tömeg­ben. majd mi is visszatérünk még i Markuš utcába. Csemadokban A Csemadok Köz­ponti Bizottságán hiá­ba keresnénk novem­ber 27-én tizenkettő előtt tíz perccel bár­kit is a hivatali he­lyiségekben, ezért a tanácsterem felé vesz- szük az utunkat. Két vagy három tucatnyi ember ül, tanácskozik a teremben. Épp Ké­széi! Ferenc, a Hét munkatársa szónokol. Vajon miről, és sztrájkba lépuek-e ők is? — kérdezzük ma­gunkban. Bár nem akarjuk megzavarni a tanácskozá­sukat, azért szeretnénk tudni, mi történik itt és mi a szándékuk. Végül Kovács Róbert, a személyzeti osztály dolgozója feláll és kilép közénk. — Tárgyalunk — mondja, ha meg lesz a határozat, ismertetjük. — Az egész kollektíva nevében eb­ben a pillanatban nem beszélhetsz, de neked személyesen ml a vélemé­nyed, te sztrájkba lépsz? — Igen. Én elsőként mentem ki a térre a tüntetők közé, és miután meggyőződtem róla, hogy a llatalok között nincs nacionalizmus, nincs ma- gyarellenesség, csatlakoztam a tünte­tőkhöz, sőt, ezért csatlakozom a sztrájkhoz is ... Nagyszerű, mondanám, de minek? Napjainkban ez ilyen egyszerű és ilyen nagyszerű. A Csemadok dolgozói különben szintén elfogadták a sztrájkfelhívást. Németh István Mire kéjpes az „utca“! A nép átlépte saját árnyékát, le­győzte a félelmet, végre kikiabálta mindazt a keserűséget, amely az év­tizedek alatt halmozódott fel benne. A nagy tisztítótűz, a békés forrada­lom kisimította az emberek homlo­kán a diktatúra szántotta barázdákat, s így a kétórás sztrájk nagy népűn nepéllyé vált: a józan ész győzelmé­nek. a szabadság reményének ünne­pévé. Hosszú, többszáz méteres élőlán- cokban, kéz a kézben vonultak a diá­kok, nyugdíjasok, hivatalnokok, mun­kások a belváros utcáin. Mindenki mindenkinek a barátja volt. mert hi­szen egy dologban valamennyien egyetértettek; soha többé nem akar­nak félelemben, elnyomásban élni. Valódi demokráciát akarnak, szabad­ságot, emberhez méltó életet. Minden üzem. hivatal, üzlet és áruház hom­lokzatán ott díszelgett a nemzeti zászló, a szolidaritás kifejezője. .Az autóbuszok, villamosok, trolik is tri­kolorral, égő lámpákkal közlekedtek, s hangos tülköléssel is nyomatékosí­tották, támogatják a közös ügyet. A közelmúlt hamis politikai céljaira is felhasznált nemzeti jelkép, a plros- fehér-kék most új értelmet nyert, a nemzett összetartás és akarat szimbó­lumává vált. Még a közlekedést irá­nyító rendőrök közül is sokan fel­tűzték a háromszínű szalagot, kife­jezve ezzel, hogy a néppel tartanak. Az ünneplő tömegből sokan kezet nyújtottak a rendőröknek virágo­kat ajándékoztak nekik. A Prior áruház zenélőórája az állami him­nuszt játszotta, újra és újra. Előtte ponyvás tehergépkocsi, hatalmas fel­irattal: a Prior veletek vanl Ilyen és ehhez hasonló felirat számtalan volt szerte a városban, ezenkívül falra­gaszok, felhívások, plakátok, amelyek szabad választásokat, a kommunista párt vezető szerepének alkotmányos eltörlését, vagy egyszerűen csak sza­badságot követeltek. Karikatúrák is voltak szép számmal. Az egyiken két férfi elképedve néz egy emberi agyat: Ész? Ilyet már huszonegy éve nem láttunki Remélem, ezután nem lesz ilyen ritka vendégi Klinka Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom