Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-19 / 29. szám

új ifjúság 3

V

agy másfél évtizeddel ezelőtt, amikor végigsétáltam az Inche- ba nemzetközi vegyipari kiállításon, így fogalmaztam meg magamban a véleményemet: műanyagból fafaragvány, azaz olyasmi, mint fából vaskarika. Tehát hogy a vegyészet jóvoltából a lehetetlen is lehetővé vált, a vegyipar segítségével könnyen és egyszerűen helyettesíteni tudjuk majd a különböző tárgyak, hasznnálati eszközök anyagát. Nos, az azóta eltelt Idő alatt nemcsak én változtattam meg a véleményemet, maguk a vegyészettel foglalkozó szakemberek Is, és a huszonegyedik nemzetközi vegyipari kiállítás — mert a harmadik évtizedébe lépett ez a rangos nemzetközi seregszemle! — már nem sugallja a mindentudó ipar látszatát. A kiállításon láthattuk, hogy ki-ki jól ismeri a korlátáit. Az ugyanis közben kiderült, hogy a vegyészettel sok csodát lehet létrehozni, de a természet csodáját Igazából képtelenség utánozni. !gy aztán manapság a természetes anyag, a bőr, a gyapjú, a fa, hogy csak ezeket említsem, reneszánszukat élik, a vegyészet pedig elfoglalta a maga természetes helyét: segít a háztartásban kioldani a vizkövet, frissíteni a levegőt, tisztítani az ablakot, a bútort, a kádat, a csempéket, szigetelni a háztetőt, megóvni a szútól a fát, csökkenteni a gyárakban és az autóban a zajt, színesebbé teszi a ház falát stb. Ez sem kis érdem. A gyógyászatban az orvosok és a betegek segítségére van, a mindennapi életben pedig különleges tisztálkodási szerekkel látja el az embert.

Mindez hatványozott formában volt jelen a huszonegyedik nemzetközi seregszemlén, és látható volt a különböző nemzeti illetve állami, így a csehszlovák, a magyar, a szovjet, a lengyel, a bolgár és a nyugati ipar nagy-nagy igyekezete, hogy valamiképpen eleget tegyenek annak a kihívásnak, amely valójában szinte kényszerítő hatással éri ezeket az iparágakat.

Nehéz csak a külsőségek, a flakonok, a színek, az ötletes formák alapján azt mondani, hogy igen, jó úton járnak. Különösen akkor nehéz, ha például még az egyszerű szappan, mosópor, sampon is olykor hiánycikknek számit.

Egy. viszont biztos: a színesebbnél színesebb, ötletesebbnél ötletesebb* kivitelezés és illatok mögött általában egy alapújítás, az évekkel ezelőtt beindult vegyészeti forradalom áll, és a honi tájakon még ma is leginkább e forradalmi folyamat utóéletét; záró hullámveréseit láthatjuk. A neves világcégek licencel vagy töb- bé-kevésbé sikeres utánzatai jelentik nálunk a progresszívat, az újat.

Kivétel természetesen azért akad. Így például a magvarországf Hélia D kozmetikumrsalád. vagy a Fabulon márka egv-egv darabja. Ehhez persze az kell, hogy valahol az alapk^itatás ban. felfedezések területén érjenek el

I n c h e b a ’89

Vegyiparunk a nemzetközi kiállítás tükrében

sikereket. Ha ez megtörténik, mint például a Hélia D esetében, akkor a világcégek Is szívesen elismerik a minőséget. De még ekkor is szükség van arra, hogy mindezt valamiféle komplex körülmény is elősegítse, történetesen az, hogy a különleges minőségen túl a külszínre is adni kell. Csak akkor lehet egy-egy „találmánynak“ Igazán sikere, ha fel tud mellé zárkózni a papír-, az üveg-, a kerámiaipar, de a képzőművészet is. A Hélia, D-nél ez megtörtént, és csak bámulni tudja mindenki azt, ahogy még Szász Endrét, a világhírű művészt is be tudták vonni a „csomagolóanyagok“ kivitelezésébe.

Talán valahogy így kell ezt tenni, még akkor is, ha mondjuk a magyar szakemberek a kiállítás után szinte döbbent kétségbeeséssel csomagolták össze kiállítási anyagukat.

— Nem adtunk el egy tégelyt sémi — summázták véleményüket csomagolás közben.

— Hogyhogy? — hitetlenkedtem.

— Egyszerű! — mondták. —■ Megvannak az érvényes állami szerződések, amelyekben az áll például, hogy évi ötmillió rubel értékben vásárolnak tőlünk, és ml is tőlük, s ezzel befejeződött. Különben is mindenki tudja, ha az illető ország többet venne tőlünk ebből vagy abból a szerből. akkor a sajátja maradna a polcokon, mint ahogy a miénk is odahaza, ha megvesszük a jobb külföldi szereket...

Lehet, túlságosan is sötét és kilátástalan lenne a kép, ha mindent a francia kölnikhez, rúzsokhoz, regeneráló és tisztítószerekhez mérnénk. És az se mindig árt, ha legalább 11- cencek, találmányok megvásárlásával igyekszünk utolérni azt a bizonyos világszínvonalat.

Ezt már a párkányi íŠtúrovo) Dél- -sztovákial Papír- és Cellulózgyár néhány új termékei, így például a Ne- fol. Vlbrofol és a többi zajszűrő fóliák láttán tudatosítottam főleg. A dolog már azért is nagyon érdekelt, mert volt módomban látni a Favorit gyártását, de bele is ülni az egyikbe, és elcsodálkoztam azon, hogy milyen csöndes belülről ez a kocsi, többek között azért is, mert itt már hasznosították azokat a vegyészeti eredményeket, amelyek időközben megszülettek.

A tárlókban azt olvastam, hogy az említett fóliákat a párkányi papírgyár és a hazai kutatóintézetek közösen fejlesztették ki. A gyárat a kiállításon Berka Ferenc is képviselte,

Berka Ferenc Köbölkúton IGbelce) született. Kassán ÍKoSlce) az Ipari szakközéolskolában végzett több mint tizenöt évvel ezelőtt. A gyártástól indult, ismeri a részlegét, sok-sok tapasztalatot szerzett már idáig is, ezért nemcsak a zajszűrő fóliák előállítására vonatkozó véleményére adhatunk sokat, hanem a napjainkban zajló átépítési folyamatok, egyáltalán az ipari stratégia területén is.

— A zajézflrő fóliák gyártása érdekelne — kezdtem a beszélgetést. — A tárlókban azt olvasom, hogy a fólia hazai fejlesztés eredménye.

— Ez a baj!

— Hogyhogy?

— Ml ugyanis vásároltunk egy korszerű nyugatnémet gépet, azon gyártjuk ezeket a fóliákat, de már nem vettük meg hozzá a technológiát.

— Miért?

— Nem Ví^lt rá pénz, vagy csak a kutatóintézet úgy gondolta, hogy ők is meg tudják oldani a kérdést.

— És meg tudták?

— Meg, természetesen, de ez tovább tartott, és menet közben rengeteg volt a probléma, meg aztán a nyugati gép sem tökéletes. A végén aztán a technológia, azaz a kutató- intézet és főleg a mi, a gyár dolgozóinak a hátán csattant az ostor.

— Miért?

— Azért, mert ha megvettük volna a technológiát, a gép gyártójának

is vállalnia kellett volna saját felelősségét. így azonban ...

—■ Napjainkban sokszor találkozunk ezekkel a kérdésekkel, és nemcsak a technológiákra, hanem a gépsorokra vonatkozóan is. Az emberek panaszkodnak, hogy csak a célgépet vagy más esetben az előkészítő gépet vesszük meg, és aztán mindenki elégedetlen. Miért van ez így?

— Azért, mert senki sem önálló. Nézze, hiába termeltünk és termelünk kétszerte-háromszorta többet, mint a valódi kapacitásunk, hiába exportálunk, hiába teljesítjük a terveinket, gépeink nyolcvan százaléka elavult. Nem kell messzire mennem példáért, elég a saját részlegemre. Ha mostanában nem vettük volna ezt az új gépet, gépparkunk nyolcvanöt, majdnem kilencven százaléka leírható, amortizálódott gépekből állna. Hát lehet így jól termelni?!

— Az átépítés ezt a kérdést is érinti. Egyre több gyár önállósul.

— Igen, ha igaz, ml is önállóslu- lunk. Eddig még a papírt nem kaptuk meg, de talán hamarosan megérkezik. Különban már alig várjuk. A tizenhárom gyár közül a fizetés szempontjából a tizenkettedik helyen állunk. Hogy miért? Azért, mert mint mondták, nálunk ott vannak a kertek, fóliasátrak.

— Ilyet mondtak?

— Igen, hogyne, nem is egyszer...

— Az átépítés segíthet ezen? Megváltoztatja az egészet, módjukban lesz korszerűsíteni a gépeket, több fizetést adni az embereknek?

— A fizetési besorolás az továbbra is a régi lesz, ezt visszük magunkkal az önállósodásba is, de azért mégsem kell, hogy minden a régiben maradjon. Először Is az a bizonyos fejlesztési alap mintegy százmillió koronát tesz ki. Ezzel már lehet valamit kezdeni. És ha a bér- stopot, besorolást nem oldották is fel teljesen, a teljesítményekkel, sok mindent el lehet érni. Ahhoz persze az kellene, hogy ne csak a gyár önállósuljon, hanem hogy ez a folyamat mélyebbre hasson, hogy a gyáron belül egy-egy üzemrészleg is élvezzen egy bizonyos autonóm önállóságot. Én jártam külföldön, tudom, milyen az ö munkásállományuk, és milyen az enyém. Ml például dolgozunk rabokkal, katonákkal, vietnamiakkal, de az alapgárda tapasztalt, becsületes társaság, és rájuk lehet építeni. Velük meg tudnám emelni a teljesítményt, -ha megkapom a kellő lehetőséget. És akkor még nem beszéltem arról, hogy esetleg javíthatom a gárda összetételét.

— Igen ám, de azt mondják, és ezt nemegyszer tapasztaltam én is, hogy ami az újításokat, a korszerűséget illeti, nem állunk a legjobban.

— Ez igaz, de nem kell nekem a legújabb, legkorszerűbb anyagok területén konkurálnom a nyugatnémet cégekkel. Ott úgysem tudnék, hiszen annyira megugortak, hogy szinte már nem is látni őket.

— Hát akkor?

— Hadd gyártsák ők csak az újat, de szükség van a régi gyártmányokra is. Egyelőre van bőséges piac. Sőt, bizonyos fejlesztéseket is végre tudnánk még hajtani. így például a zsindelyszerű tetőfedőkre is szükség van. Mutatkozik rá igény. Ehhez persze okos, átgondolt beruházásra, fejlesztésre lenne szükség. Ha valakinek, például egy kutatóintézetnek van egv jó találmánya és az beleillik az én termékszerkezetembe, akkor megveszem, megfizetem érte azt, amit az a találmány ér, ha pedig nem jó az a találmány, hát nem veszem meg;

A beszélgetést még sokáig folytatjuk. Berka Ferenc és a hozzá hasonló többi okos szakember véleménye nagyon fontos, és nagyon is figyelembe kell vennünk, hiszen az, hogy végül is szükségesnek ftéljOk átépíteni az egész ipari és nolttlkai rendszerünket, azt jelenti, hogy a lelen- legl állapotok nemcsak a vegy- és paplrinarban, hanem más Iparágakban sem megfelelőek,

A huszonegyedik Incheba anyagai is erre figyelmeztetnek bennünket,

NÉMETH ISTVÄN

Érdemes építkezni?

A családi házat építők állami támogatásának változásáról

Július 1-i hatállyal módosult a Szövetségi Pénzügyminisztérium, a CSSZK, illetve az SZSZK Pénz-, Ar- és Bérügyi Minisztériuma, valamint a Csehszlovák Állami Bank elnöke által hozott 136'T985 Zb.' számú törvényerejű rendelet, amely a szövetkezeti és magánépítkezésekhez, továbbá a magán- tulajdonban lévő családi házak feiújftásá- hoz nyújtandó állami támogatást szabályozta, A módosulás konkrétan azt jelenti, hogy növekedett a magánépitkezőknek nyújtható térítésmentes állami kölcsön ösz- szege. A közvélemény már régebben tudomást szerzett az összeg emeléséről, de a támogatással kapcsolatban különféle mendemondák is elterjedtek. Többek között például az. hogy az ilyen kölcsönből felépített családi ház nem örökölhető. Mivel a közelmúltban olvasóinktól is több. e témával kapcsolatos levél, kérdés érkezett, felkerestük az SZSZK Pénz-, Ar- és Bérügyi Minisztériumának illetékes dolgozóját, JURAJ KRUTEK mérnököt, hogy pontosabb tájékoztatást kapjunk az állami támogatás változásáról.

— A CSSZSZK Kormányának 1989. április 20-i, 126 sz. rendelete értelmében emelkedik a családi házat építőknek nyújtható térítésmentes állami kölcsön összege — kezdte a pénzügyminisztériumi dolgozó. — Az intézkedés célja egyrészt az, hogy ezzel az ösztönzéssel növeljük a családlház- -épftkezések számát, másrészt az, hogy arra Is ösztönözzük az építkezőket: a házépítést a lehető legrövidebb időn belül fejezzék be. A rendelet módosítása után az állami térítésmentes kölcsön összeget a

következőképpen változtak: 35 000-ről

50 000 koronára emelkedett az alapkölcsön összege, amely életkortól függetlenül minden építkezőnek jár. Életkorhoz van viszont kötve az az újonnan bevezetett 70 000 koronás összeg, amelyet olyan fiatal házasok kaphatnak meg, akik közül a szerződéskötés évében egyik sem, tehát sem a férj, sem a feleség nem töltötte még be a 35. életévét, illetve éppen a szerződéskötés évében töltik be. Ehhez a — fiatal házasok esetében tehát — 120 000 koronához jön még az a 20 000 koronás pénzösszeg, amelyet az illetékes járási bizottság adhat azoknak, akik idejében befejezik az építkezést, azaz az építkezési engedély hatályba lépésétől a kollaudáclós végzés hatályba lépéséig nem telik el hosz- szabb idő 36 hónapnál. Ugyanakkor ha ez az idő bár hosszabb 36 hónapnál, de nem lépi túl a 48 hónapot, a járási nemzeti bizottság 10 000 koronás támogatást adhat azoknak a fiatal házasoknak, akik a kol- laudációs végzés hatályba lépésének évében még nem, illetve éppen akkor töltik be 35. életévüket. Az itt felsoroltakon kívül az állami támogatás összege még tovább is emelkedhet: abban az esetben, ha az illetők sorházakat építenek, építkezőnként plusz 20 000 koronával, 15 000 koronával akkor, hogyha a háztelek nehezíti az alapok lerakását, 10 000 koronával akkor, ha az új ház helyén régi épületet kell lebontani, 10 000 koronát kaphatnak az építkezők vízvezetéki és kanallzáclós csatlakozó, illetve saját kút és emésztőgödör építésére, ha ezekre engedélyt kaptak, további 8000 korona adható saját víztisztító

vagy napenergiával működő vízmelegítő építésére.

— Pontosan kire vonatkozik ez az állami támogatás, milyen teltételeket kell teljesíteniük az építkezőknek?

— Az állami támogatás azokra vonatkozik, akik 1989. július 1-e után kapták meg építkezési engedélyüket, de a felemelt támogatási összeget azok Is megkaphatják, akiknek építkezési engedélyét 1989. április 20-a és június 30-a között állították kt, és az építkezésre eddig még nem vettek te! állami térítésmentes kölcsönt, illetve ha már vettek, akkor megszüntetve a régi szerződést, a módosított rendelet értelmében új szerződést kötöttek azzal, hogy a régi rendelet értelmében kapott támogatási összeg beleszámít az új előírások értelmében kapott összegbe. S hogy melyek a feltételei az állami térítésmentes kölcsön odaítélésének? Az építkező szerződést köt az Illetékes járási nemzeti bizottsággal, és e szerződésben a következőkre kötelezi magát: házát az építkezési engedéllyel, a tervekkel összhangban építi fel úgy, hogy minden ott szereplő feltételt teljesít, az építkezést a szerződéskötéstől számított 10 éven belül befejezi, családi házát a szerződéstől számított 10, a kollaudáclós végzéstől számított 8 éven belül az illetékes járási nemzeti bizottság engedélye nélkül nem ruházza át más tulajdonosra, és ezen idő leteltéig házát folyamatosan lakja. A szerződéskötő ugyanakkor kötelezi magát arra is, hogy ha az imént felsorolt három feltétel valamelyikét nem teljesíti, a kapott összeget visszatéríti.

— Mi tBrténIk abban az esetben, ha az építkezők az építkezés ideje alatt elválnak.

Illetve akkor, ha az építkező házasságot kőt? Vissza keli-e adni az állami térítésmentes kölcsönt az első esetben, illetve kérheti-e az építkező a kölcsön összegének emelését a második esetben?

— Azoknak az építkezőknek, akik az építkezés ideje alatt felbontják házasságukat, vissza kell adniuk az állami támogatást. Nem kel! viszont visszatéríteniük abban az esetben, ha az épületre az illetékes szervek már kiállították a kollaudá- ciós végzést, és az a tél, aki a vagyonjogi tárgyaláson a házat megkapta, teljesíti az állami térítésmentes kölcsön odaítélésekor kötött szerződés feltételeit. A második esetben, tehát akkor, ha az építkező a ház építése közben házasságot köt, utólagosan kérheti az összeg felemelését. De csak akkor, ha a házastársak a korábbiakban említett életkori előírásoknak megfelelnek, vagyis a szerződéskötés idején nem idősebbek 35 évesnél.

Ezek voltak tehát a családi házat építők állami támogatásának legfontosabb váj- tozásai. Vlátozatlan maradt az Állami Takarékpénztár által nyújtott építkezési kölcsönökre vonatkozó előírás, valamint a régi családi házak felújítására vonatkozó előírás is. Ez utóbbit a kormány várhatóan jövőre tárgyalja majd meg.

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az e témába vágó kérdéseikkel felkereshetik szerkesztőségünket, ml továbbítjuk őket az illetékes szerveknek, és a válaszoknak teret adunk majd lapunk hasábjain!

KLINKO RÖBERT