Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-19 / 29. szám
új ifjúság 4 A nudistaparadicsom ízei Ahol fürdőruhában is tilos a fürdés A nudizmus, a meztelen fürdőzés kultusza korántsem újkeletű jelenség. Az ókorból és középkorból fennmaradt rajzok, metszetek bizonyítják, hogy rég letűnt eleink a közös lubickolások alkalmával nem fedték el még legkényesebb testrészeiket sem, s a fürdőruha karrierje csak az előző évszázadban kezdődött. Kézenfekvő hát a kérdés, a nudista ősök kevésbé voltak-e prűdök, mint az újkor emberei? Ebben a tekintetben midenképpen, a fejlődés magával vont egy jő adag álprüdé- rlát, előítéletet, amely oda vezetett, hogy az emberi test bizonyos részei szégyenérzetünk folytán takargatni való tabuvá váltak. A hatvanas évek végén, hetvenesek elején lezajlott szexuális forradalom hatására megkezdődött az embert test detabulzálása is, világszerte alakultak szervezett vagy spontán formában nudistatelepek, nudistastrandok. Ez a hullám egy kicsit megkésve gyűrűzött be hozzánk, s a nyolcvanas évek elején Oroszvárott (Rusovce) szép csendben kialakult az első szlovákiai nudtstatelep. A hivatalos szervek a kezdettől fogva óvatosan kezelték ezt a Jelenséget, be nem tiltották, de nem is legalizálták, maradt hát a felemás állapot — mind a mai napig. Egyben azonban mindenki megegyezik: az ízlés határait nem sértő meztelenség magánügy. Nudizni jó Az oroszvári kavicsbánya helyén lévő tavacskához nyáridőben emberek százai zarándokolnak. Fővárosiak — hiszen egy ugrásra van Szlovákia központjától — és helyiek, nudisták és hagyományos fürdőzők fele-fele arányban. Az egykori zavartalan idillt, mára teherautók és egyéb munkagépek, no meg a vízlépcsőrendszer keretében lezajló földmunkák kissé felborították, de a víz- és napimádókat ez sem riasztja el. Mint ahogy látszólag nem zavarja a nudista hölgyeket az ott dolgozó férfiak kíváncsi mustrálgatása sem. Talán tisztában vannak vele, hogy esetleg nagyobb munkakedvre ösztönzik a bámészkodókat. De akadnak Itt bámészkodók, az úgynevezett kukko- lók, akiket kizárólagosan a látvány vonz Oroszvárra. A nudisták véleménye: amíg csak bámulnak, nem történik semmi. Ugye, szimpatikus hozzáállás. Feküsznek, állnak, ülnek, napoznak és úsznak hát egymás mellett családtagok, és kukkolók, nudisták és fürdöruhások, idősek és gyerekek, élvezve a nyár örömeit. A szépséghibája az egésznek csupán az, hogy ezen a területen tilos a fürdőzés, sőt, még az ott-tartózkodás is, hiszen egészségvédelmi területről van szó, ahol hatalmas ivóvízkészlet húzódik meg a kavicsos réteg alatt. De erről majd később, lássuk először, mit mondanak a pucér napozók, miért jó nudlznl. ötven körüli hivatalnok: — Itt a fiatalabbik munkatársam, majd ő megmondja. Harminc év körüli hivatalnok: — Egyszerűen felszabadultabbnak érzem magam fürdönadrág nélkül, meg azt mondják, ez így egészségesebb Is. Eny- nyi az egész, többet nem tudok mondani. Huszonöt körül értelmiségi flatalasz- szony: — Hogy miért részesítem előnyben a mezítelen strandolást? Anélkii' hogy komolytalankodnék, nálam ennek filozófiai alapja van. Vissza a természethez, s ez annak egyik módja. így az ember nem rí ki abból a környezetből, a természetből, amelynek ő maga is a szülöttje és alkotórésze. Jól érzem magam meztelenül. Harmincöt éves újságárus: — A sajtóból tudtam meg, hogy itt ilyen nudistatelep létezik. Eljöttem hát, és megtetszett a dolog. Az ember meztelenül szabadabbnak érzi magát, meg így e- gészségesebb is. Ha vizes fürdőnadrágban kijövök a vízből, s egy kicsit hűvösebb szellő fúj, könnyen átfázok. A meztelenségben nem találok semmi kivetnivalót. Nézze, már nem vagyok tini, egy mezítelen női test látványa nem hoz különösebb Izgalomba. Hallgattassák meg a szakember is. Dr. Pavol Učníkot, az Egészségnevelési Intézet igazgatóját faggatom a nudizmusról. — A nudizmus se nem orvostudományi, se nem egészségügyi kérdés. Ez az emberek magánügye, ha ez a társadalmi illemszabályoknak megfelelően történik. Annyit azonban hadd tegyek hozzá, hogy ma már az egész világon szűnőben van a csokoládébarnára lesült emberi ideál, rájöttek u- gyanls, hogy a túlzott napozás elősegítheti a bőrrák kialakulását. A meztelen fürdés viszont egészségesebb, a vizes fürdőruha még fertőzést is okozhat. Ahol tilos fürödni Az oroszvári bányató egy vaskapun keresztül közelíthető meg, amelynek egyik szárnya tárva, a másikon felirat: „Vízkészlet. Másodfokú egészség- védelmi övezet, a vizekről szóló 138/ 1973-as törvény értelmében belépni tilos!“ Oroszvárott tehát naponta száz és száz ember számít törvénysértőnek. A helyi nemzeti bizottság elnöke, Alojz Veselovsky, szűkszavú magyarázatot ad. — Kérem, már két éve tilos fürödni a bányatóban, hisz annak vize is az ivóvízkészlet része, de a hnb nem hozhat szankciókat az ide látogatók ellen, mert a kérdéses terület a Vízgazdasági Vállalat tulajdona, nekik kell intézkedniük. A tanács mindenesetre a fürdőzés betiltását szorgalmazza. Indul a sajátos nyomozás, kié is a kérdéses bányató, s miért nem léptet érvénybe szankciókat a tulajdonos. Telefon. A vonal végén a Vízgazdasági Vállalat Igazgatósága. Hívjam a 01-es üzemüket, azok végzik ott^ a munkálatokat — mondják. Hívom. Megtudom, hogy a tó jelenleg hozzájuk tartozik, de ha közelebbit akarok, telefonáljak az oroszvári üzemrészlegükre. Ott a telefonos kisasszony ad újabb számot, így cseveghetek bizalmasan az egyik szivattyúállomás gépészével. Végre valami konkrétum. — Maga újságíró? Ideje lenne már megírni, hogy az emberek tiszta vizet Inni vagy fürödni szeretnének-e inkább. A helyzet ugyanis az, hogy itt a föld alatt hatalmas összefüggő ivóvízkészlet rejtőzik. A főváros felét már most ebből látjuk el, s e készlet része a kérdéses tó is. Telefonálok tovább, hívom újra a vállalatot. Az egyik Igazgatóhelyettes elmondja, hogy ők nem illetékesek a védelemben, mert ők csak kivitelezők az ottani építkezésekben, de tudomása szerint a bányató nem tartozik még a védett övezetbe. Tanácsolja, hívjam a munkaadójukat, a Víz- és Csatornázó Vállalatot. Megteszem. Egy újabb igazgatóhelyettessel beszélgetek, aki határozottan állítja, a tó a védett övezetbe tartozik. Bővebbet azonban a terület gazdájától, a fővárosi nemzeti bizottságtól tudhatok meg — mondja. Ojabb telefonhívás. Na, végre a megfelelő helyen kérdezhetem meg, miért nincsenek figyelmeztető táblák a tó partján is, hogy tilos a fürdés, mert a stran- dolók ezek hiányára hivatkozva vígan lubickolnak. A polgármester erre illetékes helyettese válaszol. — Ott a kapun a tábla, hát az nem elég? Aztán megerősíti azt az Információmat, hogy tényleg ivóvízben fürödnek az emberek ezrei. — És a lehetséges szankciók? — érdeklődöm. — ötszáz koronára büntetheti a rendőr, sőt még elő Is ál< - % ■ lÄÉliPíií 1 ^ t 'f' / ' ' ili líthatja az ott lefülelt strandolót. — De nem teszik! — érvelek. — A rendőrök még csak most mérik fel a helyzetet. S tényleg, gyakran megjelenik egy rendőrautó, körbecammogja a tavat, és odébbáll. Mint mást, ezt sem szabad elsietni, hiszen Ivóvíz akad bőven, még ha napolajjal van Is dúsítva. Nem értem a hivatalos szervek hozzáállását. Itt nemcsak a nudizmusról van szó, sőt úgy is fogalmazhatnék, nem arról van szó_ Van a. fővárosnak és környékének több olyan , strandja, ahová átvonultat- hätňŽk őket, köztudott ugyanis, hogy általános gond az ivóvíz a fővárosban, sok a panasz a csapból folyó olykor olajos, homokos, mangános vízre, u- gyanakkor egy liter tiszta ivóvíz előállítása többe kerül, mint egy liter bor ára. Netán az okoz problémát, hogy az intézkedéssel hivatalosan is állást kellene foglalni a nudizmus ügyében? D. Kovács József Klinko Róbert felvétele A tanítók „vizitkártyája“? Ilyenkor, a tanév végén mind gyakoribb téma az Iskola munkája, a pedagógusok személye, a nebulók előmenetele, elhelyezkedése, továbbtanulási lehetősége, sikere. De a legtöbb szó az érdemjegyekről, főleg annak a valósághűségéről esik. Némelyek dicsérik derék pedagógusainkat, mások elmarasztalják őket. Egyeseket szidunk is, sőt még, talán, átkot is szórunk glóriás fejükre ... Ilyeneket és hasonlókat haltunk nemegyszer: az az X-né vagy kisasszony a lányomnakfiamnak egy egész öt tízed évi átlagára hármast adott, bezzeg a doktor úr, az elnök, a titkár stb. retyerutyájával szemben „megértő“, mitöbb, udvarol neki. jómagam nem sokat adok a mendemondákra, de azért vannak tapasztalataim, ha máshonnan nem, hát a komáromi (Komárno) Kikötő lakótelepi — Fučík utca — magyar tanítási nyelvű alapiskolát érintően. Ugyanis a pereputtyom ezt az alma mátert látogatta és látogatja ilyen-olyan sikerrel eredménnyel. A bizonyítványukat nézve — s az értelmi képességüket általam ítélve — félő, hogy a mások táborát gyarapítóm. No de lássuk a medvétl Km.-né tanárnő tavaly, magyar nyelvből, az első félévben a lányomat, 1,71 század átlagfele- lettel, hármassal „eresztette“ a fővárosi magyar tanítást nyelvű gimnáziumba felvételizni, és H kitűnő (les) eredményű fölvételi vizsga (magyarból) után, az év végi jegyét hármasra taksálta. Pedig, ugye, nem biztos, hogy jó szolgálatot teszünk a nemzetiségi iskolánknak, a gyerekeknek azzal, ha eldtcseked- hetjük, hogy az én kettesem, hármasom egyessel ér föl, hármassal engedtem a diákomat a szakmunkásképzőbe, középiskolába, s ott kitűnő eredményt ért el. Fonákul üthet ez vissza, nemde? Szálkák, fricskák, cikornyák A tökfilkólm utolsó (mostani) matematikai „székein“ nem csodálkozom — noha, a kisebbiket jóeszűnek, hellyel-közzel szorgalmasnak Ismerem —, merthiszen a családfánkat elemezve, fölfelé az őseim között nincsenek Bolyaiak, a fickók sem a Fasori Gimnáziumba készülnek. Ellenben a hetediket végzett fiam négyese anyanyelv- ből Igencsak meglepett, hiszen a gyerek rengeteget, szerteágazó irodalmat olvas, állíthatom, hogy többet, mint nem kevés tanítónő, akik „igénye“ csupán a pletykarovatokig, a divatcikkekig terjed (tisztelet a kivételnek!), s a legényke helyesírása is elfogadható“. Egyszerűen nem értem G-né asszony ,;kényes“ szigorát. Avagy a fiatalabbik kölyök harmadikos bizonyítványának „özön-székét“ Igencsak sokallom. Szegényke, még a zenei nevelésből sem kapott kitűnőt, holott dicséretesen zárta a helyi művészeti népiskola illető évfolyamának harmonika szakát (csak zárójelben: jól énekel, kottát olvas, s mint említettem: harmontkázlk). Kérdem: egyesre hőstenört kell énekelni, netán tudni Illik elzongorázni Liszt Haláltáncát? Vajon mindig a gyerek a vétkes? Mert ugye, ha mondjuk egy kiadós eső után a mennyezetfalunkat „freskók“ díszítik, akkor az építészek hanyag munkájáról papolunk hivatalban, hivatalon kívül, no meg, akkor is berzenkedünk, ha nem lágy, nem meleg a kenyerünk, s elmarasztaljuk a péklegényeket, a kiszolgálót széltében- hosszában, írunk a Hivatalba és máshová... Az iméntlekhez hasonlóan a tengernyi négyes nem a tanító néni „vlzitkár- tyája“ is? Hogy a medvénél maradjak, bízom benne, hogy az általam tisztelt és nagyrabecsült tanítónők nem járatják meg velem (a gyerekeimmel!) a medvetáncot. Előre Is köszönöm! Csiba Géza Nyáron is közlekedj okosan Most, hogy már javában tart a szünidő, mindenki boldogabb, felszabadultabb, de egyúttal felelőtlenebb és szórakozottabb is. Talán ezért is ragadtam tollat, mivel nem árt, ha nyáron is okosan közlekedünk! Intelmem azonban nemcsak a gyerekeknek szól, hiszen a felnőtt ugyanúgy balesetet tud okozni, mint a gyerek. Nem is egyszer láttam olyan szülőket, akik átrohantak az úttesten anélkül, hogy jobbra vagy balra néztek volna. Lehet, az olvasók felháborodnak, hogy egy olyasvalaki fogadkozlk itt, akinek még nincs is gyereke, s az is lehet, hogy valaki azzal érvel, a mai világban nincs idő papolni, csak rohanással érjük magunkat utol. Ne csak azzal „dicsekedjünk“, hogy a gyerek milyen „leleményes, temperamentumos“ (gondolok itt a helytelen, de előszeretettel használt közlekedésre) hanem azzal, hogy márpedig az én fiacskám, 111. kislányom még soha nem rohant át az úttesten robogó autók között, és ami még fontosabb, a gyerek a szüleit még soha nem látta így közlekedni. Ne feledd, kedves szülő, a gyerekednek példaképül szolgálsz. S ha te még nem vagy szülő, és ha szüleid át akarnak szaladni veled az úttesten vagy valaki más felnőtt, figyelmeztesd őket, s juttasd eszükbe — közlekedj(-ünk) okosanül Jónás Kornélia öntözési gondokat okozott az eső Májusi eső aranyat ér! — tartja a néphit, s az idén ez beigazolódott, mert a szerelem hónapjában lehullott csapadéknak köszönhetően szakvélemények szerint a vegetáció vagy két héttel megelőzte sokéves önmagát. Aztán jött Medárd napja. Ekkor nem esett, utána annál bővebben. Azt ugyan nem számoltam, hány napig, de már untuk a kiadós záporokat, és aggódva hallgattuk az Innen-onnan árvízről érkező jelentéseket, híreket. Utazásaim so-' rán gyakran láttam vízzel elöntött mezőgazdasági területeket, éppen ezért nem győztem csodálkozni az egyik mezőgazdaságban dolgozó Ismerősöm kesergésén. Amiatt főtt a feje, hogy szövetkezetük kötbért fog fizetni az illetékes folyamgazdálkodási szervnek, mert nem öntöztek eleget. Aztán pontosabban fogalmazott: azért, mert a szerződésben vállalt vízmennyiséget nem szivattyúzták ki a folyóból, amit ä vízmérő órájuk is bizonyít. A logika szabályai szerint azonban erre a fejleményre nem tudtam magyarázatot találni. Ki tehet róla, hogy mindez bekövetkezett? A szövetkezet nem, mert nem lett volna ésszerű az öntözőberendezést üzembe helyezni, ha egyszer a víz inkább ártott volna, mint használ. A vízgazdálkodók tán a bűnösök? Ok kötik az ebet a karóhoz, merthogy ne-. kik az egész zsebre megy, pénzügyi terv teljesítéséről van sző. Bűnbaknak marad a természet, annál is inkább, mert ő nem tud visszaszólni. Ismerősöm és szövetkezete — eléggé felháborodottan — azon morfondírozik, hogy legközelebb majd egyik csövön szivattyúzzák a vizet kifelé, a másikon pedig visszaengedik a folyóba, így olcsóbban megússzák. Vagy talán van más megoldás is?. —plg_
