Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-22 / 47. szám

új ifjúság 3^ A SZISZ KB BESZÁMOLÓJA Kötelességfink ezt a gondolatot ál­landóan érvényesíteni és tejleszteni, erósíteni a Pionirszervezet Jelentősé­get» Jogait, tekintélyét, önállóságát, nagyobb felelősségét s ugyanez vonat­kozik a főiskolai szervezetekre és az egyes szociális csoportokra is. A SZISZ felépítésének legfontosabb egy­ségei az alapszervezetek a munkabe- lyeken, az iskolákban, a lakóhelye­ken. Jogukban áll választani a te­vékenységek széles skálájából, hogy hasznukra és a társadalom hasznára váljék munkájuk. E szellemben kezd­tek alapszervezetek alakulni egyes érdeklődési körök szerint. És egyál­talán nem felső utasításra. Egysze­rűen a tagság kívánsága szerint. Prá­gában száz körül van az Ilyen alap­szervezetek száma, továbbiak alakul­tak a kladnöl Poldlban és másutt. Környezetvédelemmel, számítástech­nikával, színházzal, újfajta sportok­kal stb. foglalkoznak. Ez a felsőbb SZISZ-szervekben vitát váltott ki. né­melyek megbotránkoztak rajta. Akad nézet, mely szerint ez megbontja szervezetünk egységét. Mi nem értünk egyet ezzel. Igen, a szakalapszervezetek, melyek létre­jöttek, nem illenek bele eddigi struk­túránkba, de az átalakításhoz hozzátartozik az útkeresés, a próbálkozás. Javasoljuk hát, hogy megalakulásukat senki ne akadályoz­za, hisz a tézisekhez tartott vita is Igazolta őket. A szakalapszervezetek munkáját ki kell értékelni, a jő ta­pasztalatokat pedig általánosítani kell. Mérlegelnünk kellene azt is, hogy a SZISZ-szervek alakítsanak-e szak­egyesületeket. Pl. különféle foglalko­zások vagy sajátos kedvtelések sze­rint, mondjuk a fiatal közgazdászok, jogászok, zenebarátok, művészetra­jongók .. Így összeverődtek már az ifjú történészek Ostravában. És újra találkozni szeretnének. Nem csupán a ml tagjainkról van sző. Tevékeny­ségüket úgy fogjuk támogatni, hogy országunk hasznára váljanak. A SZISZ lehet e társaságok fenntartója, az ál­lam! szervekkel szemben pedig ké­réseik tolmácsolőja. Nagyon fontosnak tartjuk az irá­nyítási rendszer felülbírálását a SZISZ-ben, A központi bizottságnak az a véleménye, hogy túl sok az Irá­nyítási szint, ezért egyszerűsíteni kell a kapcsolatot a járás és a központ, valamint a járás és az alapszervezet között. E változás nemcsak jelentős rugalmassággal és jobb tájékozott­sággal járna, hanem a szervezet gaz­dálkodását Is javíthatná. Azt gondol­juk, az így megtakarított eszközök­ből jobban támogathatnánk azokat, akiknek erre szükségük van: a plo- nírszervezeteket és a középiskolai szervezeteket. Ugyanígy meggyőződésünk, hogy az ifjúsági szervezet aktivitásának és munkája minősége javításának felté­tele a szervek demokratikusabb lét­rehozása, mégpedig képviseleti ala­pon. Ez irányban már megvannak az első tapasztalataink, így volt megvá­lasztva és így dolgozik a SZISZ Be- nešovi Járási Bizottsága. A szerv tag­jait a konferencián úgy választották meg, hogy az alapszervezetekből ösz- szeállított választókörzetek tették rá­juk javaslatot. Olyan jelöltek lettek hát megválasztva, akiket a tagság is­mer, akikkel állandó kapcsolatban van, ezáltal ellenőrzi is őket. Az alap­szervezetek ős a területi SZISZ-szerv közt ily módon hatékony személyes kapcsolat jön létre. Gondolkozunk azon is, meghagy- Juk-e kongresszusaink‘közt az ötéves időszakokat. Nem kellene-e ezt a pe­riódust négyévesre csökkenteni? Mert a hároméves választási időszakok nem szavatolják, hogy azok, akik a kerü­letekben és járásokban a konferen­cia programját előkészítették, el is számolnak majd végzett munkájukról. Egyszerűen azért, mert közben távoz­tak tisztségükből. A kor dinamikája és a gyakori változások a választott szervekben e rövldebb ciklusokat te­szik szükségessé. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy meg kell változtatni a SZISZ alapszabályzatát. Nem egy-egy rész módosítására gondolunk azonban, mert olyat már négyszer csináltunk, hanem egy új alapszabályzat kidol­gozására. Többek közt újra kell gon­dolni a szervezetünkbe való be- és kilépést, ki kell emelnünk tagságunk jogait és kötelességeit, rögzítenünk kell benne szervezetünk megváltozott szervezési felépítését. Az alapszabály­zatnak tekintettel kell lennie az if­júsági szervezet nagyobb nyíltságára, legitimálnia kell a leendő demokra- tlzáclós elemeket és formákat, me­lyeket már alkalmazunk, és teret kell nyitnia a továbbiaknak. Pontosan meg kell határoznia az egyes kor- és szociális csoportok helyzetét, azon szervek jogaival és kötelességeivel együtt, melyek ezeket képviselni fog­ják. E változásoknak elsősorban szer­vezeti felépítésünk legfontosabb ele­mei, az alapszervezetek és plonírcsa- patok munkája fejlesztését kell szol­gálniuk. Javasoljuk ezért az országos konferenciának, tegyen Javaslatot a SZISZ KB-nak egy munkacsoport lét­rehozására, mely az új alapszabály­zatot előkészítené, hogy a SZISZ V. kongresszusára való készülődés idő­szakában nyilvános vitára bocsáthas­suk azt. E helyről szeretnénk köszönetét mondani minden becsületes, dolgos tisztségviselőnek, akik órák ezreit, estéiket, hétvégeiket áldozzák tevé­kenységünknek. Bizony, gyakran megfeledkeztünk erről, főleg az a- lapszervezetek vezetői, akik tagsá­gunk egy ötödét teszik ki. Az alap­szervezetek elnöki és vezetőségi tag­jai tisztjében ők azok, akik napjaink­ban a legtöbb konfliktust élik át. ök nem fújhatnak visszavonulót, nem bújhatnak határozatok mögé, náluk mindig konkrét dologról van szó, a szervezet döntő hatásáról a tagságra és a többi fiatalra. Az alapszervezeti elnöki tisztség kulcsfeladat. Nincs más lehetséges kritériuma e tisztség betöltőjének, mint a természetes tekintély, a kész­ség és képesség, hogy másokért cse­lekedjen, nekik szentelje ' szabad­idejét, alkotó módon alkalmazza szer­vezetünk céljait és programját. Az irányítás összes többi szintjén önkén­tes tisztségviselők találkoznak olya­nokkal, akik tisztségük betöltése vé­gett részben vagy teljesen függetle­nítve lettek. Az apparátus elnökeivel, titkáraival és dolgozóival. De nem minden apparátusban dolgoznak olya­nok, akik minden erejüket a válasz­tott szerv szolgálatába állítják, és annak utasításai szerint cselekednek. minőséget kellene teremtenie e téren annak, hogy az önkéntes tisztségviselők döntenének az appará­tus dolgozóinak fizetéséről. Az V. kongresszusig tartó időszakban több önkéntes tisztségviselőt kellene meg­bíznunk az egyes SZISZ-szervek ta­nácsai és bizottságai elnöki tisztsé­gével. A központi bizottságon önkén­tesek állnak a középiskolai fiatalok, a mezőgazdaságban dolgozók tanácsa élén, önkéntes vezeti az ideológiai, a kulturális, a testnevelési-honvédel­mi bizottságot. És beváltak mind. Több pártonkívülit kell tisztségbe választanunk. Olyanokat, amilyen Ivan Sldorjak, a SZISZ KRB elnöke, vagy Katarína HrbáClková, a nagy­kürtös! (Velky Krtiš] járási és Alena Bunterová, a prágai 7. városkerületi bizottság elnöke. Ki kell használni a többi politikai párt tagjainak képes­ségeit Is. A SZISZ KB-ba és a cseh központi bizottságba a Csehszlovák Szocialista Párt és a Csehszlovák Néppárt nyolc tagját kooptáltuk. Ha­sonló eljárást várunk az alsóbb szin­tektől is. Tisztségviselőink közt nem lehetnek Ingadozók, gyávák vagy mindenhez és mindenkihez alkalmazkodó óvatos­kodók. Az Ifjúsági szervezet tisztség­viselőjének lenni — erkölcsi követel­ményekkel is Jár. Becsületességre és áldozatkészségre van szükség, de bá­torságra is a kollektíva védelmében. Kollektív szelleműnek kell lennie. Kell tudnia megnyerni az embereket, de nemet mondania is, mivel az in­gadozással semmit nem intézünk el. Hisz a forradalom folytatódik, ered­ményeit pedig nem az óvatoskodók alakítják ki, hanem a választóik bi­zalmát élvező egyéniségek. Szerveze­tünknek pedig ilyenekre van szük­sége. Át kell értékelnünk az önkéntes tisztségviselők tiszteletdíjának kérdé­sét. Ez a hetvenes években létezett, de a nyolcvanas években megszűnt. Fontos szerep jut az önkéntes tiszt­ségviselők képzésének, meg kell ad­ni nekik a lehetőséget, hogy alapve­tő elméleti tapasztalatot szerezzenek szervezetünk munkájáról. E célra job­ban ki kell használni saját politikai továbbképző központunkat SeCben. Több kerület, főleg a Kelet-csehorszá­gi, kihasználja a központ szolgálta­tásait A többi kerületnek is megér né az itteni komplex szolgáltatásukat hasznosítani. Az önkéntes tisztségvi­selő testületek képzése ugyanis fon­tos eleme a fiatalok nevelésének, a társadalmi és politikai életben való további érvényesülésük szempontjá­ból. Tanuljunk dönteni, szervezni, ve­zetni, tanuljuk a törvényt és a de­mokráciát! Az Ilyen képzettség az életben senkinek nem válik kárára. Az eddig elmondottak zöme nem csupán a SZISZ-re vonatkozott, ha­nem Pionírszervezetére is. A pionír- szervezet szerves, viszonylag önálló része az ifjúsági szervezetnek. Az ön­állóság alapfeltétele a saját irányító szerv. Ez létezik a SZISZ megalaku­lása óta. A formát azonban reális tar­talommal kell megtölteni. A döntés­hozatali önállóság ugyanis csak lát­szólagos, ha nem kíséri önálló gaz­dálkodás is. Szükséges hát a tanács hatáskörébe utalni a SZISZ Pionír- szervezete saját költségvetését a köz­pontitól kezdve a járási bizottságiig a pionirszervezet önállósága mérté­kének kifejezéseként. A SZISZ és Pio­nírszervezete politikai és szervezeti egységének bizonyítéka lesz és ma­rad az alapeszközök meg a gazdasá­gi és céllntézmények közös hasznosí­tása, valamint a közös konferenciák és legfelsőbb szintű tanácskozások, melyek megszabják a fiatal nemze­dék nevelésének fő irányvonalait és céljait, a pionírok képviseletét a SZISZ szerveiben. Meg keli oldani a plonlrdolgozók SZISZ-tagságának kér­dését. A SZISZ KB a lehetséges meg­oldást abban látja — s ez országos konferencia téziseinek vitájában is elhangzott —, ha tagjai lesznek az Ifjúsági szervezetnek a saját szerve­zetükben, pionírdolgozói kötelesség­gel és SZISZ-tagságl jogkörrel. Az utóbbi Időben sikerrel oldottuk meg a pionírdolgozók státusának egyes kérdéseit. A CSSZSZK kormányának döntésével összhangban nagyobb mértékben let­tek függetlenítve a pionírtáborok ve­zetése érdekében, de a pionírvezetők és plonírházl dolgozók hathetes üdü­lési szabadsága továbbra is megoldat­lan. Nem tudjuk elérni, hogy kellő­en megbecsüljék a csapatvezetők ne­velő munkáját. Még mindig nincs elég csapat, és rajvezetőnk, nincs elég pénzünk és anyagi alapunk a pionír- munka feltételeinek javítására. A ra­jok hatvan százaléka a tantermekben jár össze. S ha a múltban azt ígértük, a pioníroknak megfelelő körülménye­ket teremtünk, ma nyíltan be kell Ismernünk, hogy ez meghaladja a SZISZ erejét. Ez nem újdonság, de újdonság az a nyíltság, mellyel be­ismerjük e tényt. A múltban számta­lanszor apelláltunk az Iskolák segít­ségére, üzemekhez, nemzeti bizottsá­gokhoz fordultunk. Volt ugyan némi hatása ennek, de a kívánt javulás nem következett be. At kell gondol­ni hát a pionírszervezet anyagi és pénzügyi ellátásának elveit és táv­latait. Magunk ehhez többféleképpen járulhatunk hozzá. A SZISZ közpon­ti forrásaiból a pionirszervezet akkor kaphat többet, ha máson ezt megspó­roljuk. A végső lehetőségünk, de ez már az állami szervek hatáskörébe esik, a pionirszervezet saját gazdasági te­vékenysége. Ez a kérdés sok vitát váltott ki. Mert érzékeny területet é- rlnt: a gyermekmunkát. A ml gyer­mekeink számára a munka nem lét­kérdés. Inkább megismerés, az embe­ri munka és a megkeresett korona értékének tudatosítása, s ez egy élet­re szóló fontos tapasztalat. E téren azonban másodlagos nyersanyagbe- gyűjtők keresztbe tettek nekünk. A hulladékok gyűjtése volt a pionírok egyik fő jövedelemforrása. Ipari üze­meink azonban nem képesek feldol­gozni minden összegyűjtött papírhul­ladékot A gazdasági és ökológiai szempontú problémamegoldás helyett ml a felvásárlási ár csökkentését ré­szesítettük előnyben. E helyről hív­juk fel a figyelmet arra Is, hogy a gyermekmunkát tiltó rendeletnek ká­ros következményei Is vannak. A gyermekek ma jóformán semmit nem dolgozhatnak, sehová nem szabad be­lépniük, semmihez nem szabad nyúl- nlük; néha úgy tűnik, az előírások­nak leginkább a fekvő és alvó gyer­mek felel meg. Ami a pionirszervezet munkájának tartalmát illeti, arról már sokat mond­tunk a szervezet 40. évfordulóján, a SZISZ és a pionírdolgozók közös já­rási és kerületi konferenciáin. A pio­nírdolgozók önálló szekciója e ta­nácskozásokon lehetővé tette a prob­lémák alapos elemzését. Jónak tart­juk azonban, ha a pionírdolgozók je­len vannak más szekciók tanácskozá­sain is, mert van mit mondaniuk a gazdálkodási, IskolaOgyl és egyéb kérdésekről is Ez év szopiemberében kezdődött a pionirszervezet ú| nevelési program­jának kísérleti bevezetése, összesen 133 plontrcsap.iinál hét vált tzaíltan. De mindenütt kipróbálhatják, ahol erre Igény van. A cél világos na­gyobb önállóságra, telel''sségre ne­velni a gyerekeket, hogy tudják Irá­nyítani kollektívá|ukal, dtinlsenek a tevékenységük tartiilmárói, a körök és rajok progriWi il-ól. Nemcsak j. A Komensky közelgő lubileumára va­ló tekintettel kellem- tudatosi'anunk az ő elveit, a korhnzmériségei, a já­tékosságot, a szemléletességet, az egyszerűtől az összetetthez való ha­ladást. Lehet, hogy végül sokan rá­döbbennének, hogy jan Amos olyan­fajta gyermekekkel végzett munkáról, mint a tanfolyam, soha nem írt és nem is gondolkodott. Fontos nevelő elem a tevékenység szabad megválasztása. Hisz lehetetlen, hogy a pionírok min­dig csak alárendeljék magukat a fel­nőttek akaratának. A gyerekek és ve­zetőjük kapcsolatát meg kell szaba­dítani a távolságtartástól, baráti vi­szonnyá kell azt átalakítanL A veze­tőnek nem szabad tudását és okossá­gát fitogtatnia a gyerekek előtt, in­kább véleményként, javaslatként kell eléjük tárnia elképzeléseit. A gyer­mekszervezet jobb munkájához ötlet­forrás lehet, és nekünk idősebbek­nek, a felnőtteknek is érdekes szem­szögből látott véleményt jelenthet a pionírok kerületi, országos és köz­ponti értekezlete. Ez összehívható mind a szervek, mind a szervezet szükségletei alapján. Hosszú évek óta próbálkozunk a pionírok ifjúsági szervezetbe való át­menetének megoldásával. Szeretnénk a SZISZ-ben továbbfejleszteni mind­azt, amit nevelésével a pionirszerve­zet a gyerekekben megalapozott. Nem adminisztratív átmenetet akarunk, in­kább a tudatosan döntő fiatalok ön­állóságát. Erre kell hát az alapisko­la utolsó évfolyamában nagy gondot fordítania a pionírmunkának. A SZlSZ-alapszervezetek pedig igyekez­zenek minél szorosabb kapcsolatot fenntartani a pionírokkal. Tagbázisunk legnagyobb csoportját a középiskolások alkotják. A SZISZ IV. kongresszusa után hívtuk életre a Radim programot a középiskolák és szaktanintézetek első két évfolyama számára. Ennek segítségével akartuk elkerülni, hogy az elsős középiskolá­sok tömegesen és formálisan lépjenek be szervezetünkbe. A lényegében au­tomatikus taggá válás ellen vagyunk. A Radim feladata tartalmilag igénye­sebb tevékenységre és nagyobb tár­sadalmi felelősségre buzdítani a kö­zépiskolásokat. Tudatosíttatnl velük, hogy az Iskola az ő ügyük is, segít­ségével jobban áthidalhatók az alap- és középiskola közti különbségből e- redő átmeneti nehézségek. Az eltelt két év megmutatta, hogy a Radim meg­valósításéval hasonló gondok vannak, mint más ösztönző és sikeres aktivl- fásokkal. Az egyik helyen Jobban megy a dolog, a másik helyen rosz- szabbul. Jó példánk Hradec Králové- ből, Prága 3. kerületéből, a bratlsla- val 2. kerületből vannak. Vagyis on­nan, ahol a „radlmosok“ maguk is beleszólhatnak, mit csináljanak. Ahol megértőek a tanárok, ahol van elég aktív instruktor. Komoly tény az, hogy a középisko­lásokkal szemben még mindig sok az adósságunk. Rámutatunk pl. arra, hogy a fiataloknak — s ezen általá­ban a harminc év körülieket értjük — kevés a beleszólásuk a döntések­be. És akkor a SZISZ ben sok idő­sebb tag éppen igy viszonyul a kö­zépiskolás.)khoz Jsak így törlOiihe- tett meg, hogy /en kévéséi törőd­tünk velük Vu'ő la. arra sem kap­tak lehetösígjt, uogy megmu ássák, mit tudnak. Ezt az állapotéi s úrve­zetőnkben és szerveinkben .linél gyorsabban meg kell változ.a >unk. Ojra hangsúlyozzuk, szükségnsi nogy a pedagógiai tanácsban a kozépisko. lal bizottságok elnökei is ott legye­nek a fiatalok képviseletében. E té­ren eddig inkább csak ritka kivéte­lek akadtak, konkrétan a középisko­láknak csupán 3 százalékában. Ha pe­dig épp a középiskolások esetében nem számoljuk fel a gyakorlatot, hogy róluk nélkülük döntenek, el fogjuk veszíteni őket. Elvesznek számunk­ra, de a társadalmunkért sem lesz­nek hajlandók cselekedni Rendkívül nehéz a helyzet a kö­zépfokú szakfanintézetekben. Talán azért is, mert a szakmunkástanulók­nak sokszor adja tudtára,,^ környeze­tük, hogy ők azok, akik nem jutot­tak be semmilyen iskolába. A SZISZ KB arra a következtetésre jutott, s ezt hangsúlyozta 6. ülésén is, hogy (Folytatása a 4. oldalon]

Next

/
Oldalképek
Tartalom