Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-22 / 47. szám

m (Folytatás á 3. oldalról)’ a munkáspályára készülő fiatalokra rendkívül nagy és sokoldalú figyel­met kell fordítani. Nem engedhetjük meg, hogy a szakmunkásképzés támo­gatása az új gazdasági feltételek közt csökkenjen. Ugyanígy fontos minden J6 nevelőt, mestert, szakoktatót Il­lően Jutalmazni. És sajnos, az Ifjúsá­gi szervezeteknek és szerveknek a szakmunkásképzőkben továbbra Is szembe kell nézniük a terror külön­böző formáival. Javasoljuk, hogy a kollégiumokban, a diákotthonokban alakuljanak Ifjú­sági szervezetek. Hasonlóan, mint a lakóhelyeken. Hisz épp a diákszálló válik három-négy évre a középisko­lások egy tizedének második ottho­névá, s Itt jobban megismerhetik egy­mást, mint az osztálykollektlvákban. Becsüljük az áldozatkész pedagógu­sok ezreit, a nevelőket, akik segítik a középiskolai SZlSZ-munkát. Ezt ki­emeltük a pedagógusok Idei országos konferenciáján Is. De azt Is, hogy a középiskolákban és szaktanlntézetek- ben partneri viszonyt kell teremteni a pedagógusok és az Ifjúsági bizott­ságok között. Hogy az Iskolavezetés, a tanárok partnere ne csak szerveze­tünk tiszteletbeli titkára legyen, ha­nem azok Is, akik öt képviselőjüknek választották. A főiskolásokra a SZISZ az utóbbi Időben sok figyelmet fordított, ám­bár úgy látszik, még nem eleget és jól Irányítva. A ml kezdeményezé­sünkre sikerült elérni, hogy felemel­jék kezdőfizetésüket. Arról Is gondol­kozunk, helyes-e napjainkban ezek­nek a tulajdonképpeni nlvellálása. Tudjuk, sehol sincs megírva, hogy a legjobb diákból lesz a legjobb gya­korlati szakember Is. De a tanulmá­nyi eredmény mégis elárul valamit a kötelességtudatról és a választott szakterület Iránti érdeklődésrŐL Az, A SZISZ KB BESZÁMOLÓJA dűlő, sőt felnőtt emberrel, akinek véleményére adni kell, kéréseinek pedig súlya van. Ez oda vezet, hogy aztán maga küszködik problémáival, véleményét pedig megtartja magá­nak. És így, sajnos, az utóbbi Időben, különösképpen az utóbbi hónapokban szomorúan rá kellett döbbennünk, hány főiskolás, pl. a művészeti aka­démiákról, vélekedik másképpen a dolgokról, van más állásponton, mint hittük és öhajtottuk. Sok tanulság le­vonható ebből számunkra. Beértük azzal, hogy jól és Önállóan működnek a főiskolai Ifjúsági szervek, egyes Is­kolai és kari bizottságok. Közben a- lapszervezetek egész sorát hagytuk passzívan vegetálni tagjai egész ta­nulmányi Ideje alatt. Főként a főiskolákon van arra le­hetőség, hogy az alapszervezetekben azonos érdeklődésűek tömörüljenek. Ne évfolyamok vagy tanulócsoportok alkossák őket. Hisz épp az Ilyen csoportok tudják akclóképességüket leginkább kibontakoztatni, és érvé­nyesíteni azt a lehetőséget, melyet ma már a gazdálkodásban, a vállal­kozásban Is megkaptak. Ilyenek mű­ködnek ma a Komensky Egyetem Ter­mészettudományi Karán Bratlslavá- ban. A főiskolákon csak a teljesen új szervezeti munka garantálhatja, hogy a diákok megfe­lelő viszonyt alakítanak ki szerveze­tünkkel, s e viszonyulást magukkal viszik majd a munkahelyükre Is. És nem fogják majd munkába állás után oly nagymértékben elhagyni a SZISZ-t. Talán a legmarkánsabban a mun­kásfiatalságnál mutatkoznak meg tár. sadalmunk és szervezetünk megoldat­lan problémáinak következményei. Szinte minden tanácskozáson felme­rül, hogyan fokozhatnánk a dolgozó hogyan dolgoznak az alapszerveze­tek. Az ifjú munkás már ezzel kifejezi viszonyát szervezetünkhöz, annak céljaihoz és küldetéséhez, a társadal­mi elkötelezettséghez egyáltalán. Hiá­ba lenne, ha elkennénk azt a tényt, hogy a munkásfiatalok alacsony szin­tű aktivitásának társadalmi gyökerei Is vannak. Ezek a kérdések szorosan összefüggnek a munkához való vi­szonnyal, a társadalmi döntés lehe­tőségétől való elzártsággal, de saját vállalatában sem szólhat bele semmi­be. Nem bíznak abban, hogy hatás­sal lehetnek környezetükre, megvál­toztathatják azt. Javasoljuk hát, hogy a SZISZ kezdeményezzen találkozót a párt-, a szakszervezeti és SZISZ-funk- clonáriusokkal az üzemben, ahol nyíl­tan megbeszélik a munkásfiatalok politikai passzivitásának okait és el­távolításuk módját. Ha azonban ezek nem terjednek ki minden munkahely­re, nehezen lesz lényegesebb válto­zás a sorainktól távol maradó mun­kásfiatalok magatartásában, szerve­zeti munkájában és társadalmi elkö­telezettségében. Hasonló gondokkal küszködnek más dolgozó fiatalokat tömörítő szerveze­tek Is. A mezőgazdaságban, az Intéz­ményekben, a kutatóintézetekben, a szolgáltatásokban és a kereskedelem­ben. Itt Is érvényes, hogy az Ifjúsági szervezet tekintélyt csak úgy szerez­het, ha részt vesz a döntéshozatal­ban, az Irányításban, a dolgozók szük­ségleteinek és érdekelnek érvényesí­tésében. Így kell dolgoznia a SZISZ- blzottságnak az állami vállalatban, hogy valóban a gazdasági- vezetés, a munkástanács, a párt- és szakszerve­zet partnere legyen. Ez volt és lesz az értelme megalakításának. Szervezetünk szervps részét alkot­ják a fegyveres erők Ifjúsági Szerve­zetei, melyeknek munkájuk során sok aki kiválóan tanul, munkába lépéskor a zsebén Is megérezhetné, a lehető­ségek szélesebb köréből választhatna magának munkahelyet. A SZISZ-szer- vezetekben és szervekben mindenütt következetesen kell ügyelnünk arra, hogy a főiskolai végzettségű embe­rek képesítésüknek megfelelő helyet kapjanak. Sok helyen sikerült javítani a fő­iskolai hallgatók szociális helyzetét, főként a kisebb főiskolai központok­ban. Pl. Ny Urán (Nitra), Liberecben, Zlllnában. Ezzel szemben a főiskolá­sok „hátországát* nem tartjuk meg­felelőnek Prágában, Brnöban és Bra- tlslavában. Nagyok az aránytalansá­gok az egyes főiskolák és karok fel­szereltsége között. A hallgatóság gya­kori panasza, hogy nem áll módjuk­ban megismerni szakterületük leg­frissebb eredményeit. A SZISZ-ben most azt a lehetőséget keressük, ho­gyan utazhatna ki minél több diák külföldi konferenciákra, szakmai gya­korlatra, tanulmányútra. Fontos fel­adat véleményünk szerint a diákság gazdasági és szociális önállóságának növelése azáltal, hogy a kosztolásuk­hoz adott állami támogatást, a csalá­di pótlékot és a szülők adókedvezmé­nyét csoportosítsák át a stipendiumok kategóriájába. A főiskolai diáksággal szemben még mindig stagnál a szemlélet, hogy mit kell, mit kellene tenniük. Nem mindenki beszél velük úgy, mint ser­fiatalok szervezettségét. Ez a gond azonban nem újkeletű. Megalakulá­sunk óta gondunk van a munkásfia­talok alacsony szintű szervezettségé­vel, politikai aktivitásával, a SZISZ kis tekintélyével soraikban. Természetesen Itt sem növelhetjük taglétszámunkat adminisztratív eljá­rással. A döntő az Ifjúsági szervezet tekintélyének növelése a munkahe­lyeken, főként a szociális és gazda­sági kérdések megoldásában, a sza­badidős tevékenység fejlesztésében. A SZISZ tekintélyének ilyen értelmezé­sét eddig lebecsültük. Ezt bizonyít­ja a tény, hogy a SZISZ üzemi csúcs­szervezetei egész sorában épp az a- lapszervezetek nem működnek. A sokfokozatú irányítás miatt nemhogy a SZISZ KB határozatai, de még a tevékenységre vonatkozó új javasla­tok sem jutnak el hozzájuk. Pedig sok üzemi csúcsblzottság élén áll füg­getlenített SZISZ-elnök. Nekik sok­szor elég, hogy az üzem ún. nagy né­gyesfogatához tartoznak, s mit sem törődnek azzal, hogy milyen a SZISZ tekintélye, deklarált-e vagy valós a munka, amit az alapszervezetek ki­mutatnak. Hát beszélhetünk-e szerve­zetünkről mint minden fiatal kéirvl- selőjéről abban az üzemben, ahol tag­jaink közj csak a fiatal emberek 10—20 százaléka tartozik? Ezért tiszt­ségviselőink és választott szerveink megítélésének alapfeltétele, hogy mi­lyen a SZISZ tekintélye az üzemben. a problémájuk, de sok a civil fiata­lokéhoz hasonló is. Sok azonban a sajátos gondjuk is, melyet a fegyve­res katonai szolgálat hoz magával. Becsületbeli feladat hazdnk védelme, az államhatárok, vagyonunk és pol­gáraink biztonságának őrzése. A SZISZ fő feladata itt kedvező légkört te­remteni ennek teljesítéséhez, a fegy­veres szolgálatot teljesítő fiatalok élet- és munkakörülményeinek állan­dó javításával. A figyelem középpontjában ma a Csehszlovák Néphadseregben zajló változások állnak. Örülünk, hogy ml Is azok közé tartozunk, akik kezde­ményezték a katonai alapszolgálat 18 hónapra való csökkentését', 20 000 ka­tona átcsoportosítását az építőipar­ba, szociális ok alapján pedig a pót­szolgálatot. Hagyományosan jó az e- gyüttműködésünk a hadsereg vezeté­sével, folytatni akarjuk ezt a válto­zásokból eredő szociális-gazdasági kö­vetkezmények megoldásában Is. Nagy­ra becsüljük a megértést, hogy en­gedélyezték katonai iskoláik diákjai­nak a civil viseletét személyi szabad, ságuk idejére, több lehetőséget ad­nak a lakóhelyi szolgálatra, a kizsi­gerelések ellen határozottan lépnek fel. Tudatosítjuk a fegyveres testületi szolgálat fontosságát, az általános ka­tonai kötelezettséget a demokrácia és hazafiság jelének tartjuk, melynek mélyre nyúló gyökerei vannak ha­zánkban. Támogatjuk a kiképzés ha­tékonyságának növelését, mert fon­tos nevelő tényezőnek tartjuk a fér­fi népesség életében, az erkölcsi és akarati tulajdonságok szilárdításában, a testi erő fejlesztésében. Támogat­juk a változásokat a katonai főisko­lák képzésrendjében, a szolgálat el­kerülésének kizárását ún. egészségi okokból, vagy Ismeretség útján. Ál­landóan azon kell fáradoznunk, hogy a katonai szolgálathoz kedvező vi­szony alakuljon ki a fiatalokban. Hisz a környezet, melyben a katonai szolgálat ideje telik, gyakran nagyon sokat jelent a nevelésben. A fegyveres testületeknél is azon kell tisztségviselőinknek gondolkod­niuk, hogyan demokratizálják a SZISZ életét. Meg kell gondolni, ne hoz­zunk-e létre az eddigieknél magasabb szintű választott szerveket a Cseh­szlovák Néphadseregben. A katonai és civil szervezeteknek Is sokkal job­ban együtt kell működniük, segíte­niük kell egymást, közös tisztségvi­selői értekezleteket kell összehív­niuk. Többet kell beszélnünk a lai­kusoknak a fegyveres erők szerepé­ről és feladatairól. Az, hogy muszáj katonának menni, már nem elég. Komplex módon kell megmagyaráz­nunk, mit jelent a védelmi képesség nemzetközi, gazdasági és szociális vo­natkozásban. Csak így változtatható meg a fiatalok viszonya a katonai szolgálathoz. Presztízsünk és tekintélyünk javí­tásának elengedhetetlen feltétele a hatékony együttműködés az állami szervekkel az Irányítás minden szint­jén. Központi szinten természetesen a szövetségi kormánnyal és a köztár­sasági kormányokkal; azok miniszté­riumaival. Nagyra becsüljük a part­neri viszonyt, nézeteink figyelembe vételét közös tárgyalásainkon. 1982 óta a CSSZSZK kormányával és az egyes ágazatokkal számos kérdést ol­dottunk meg szervezetünk és min­den fiatal hasznára. A CSSZSZK kor­mánya és a SZISZ Titkársága idei márciusi tanácskozásán merült fel számos javaslat a fiatalok fokozott részvételéről a gazdasági mechaniz­mus átalakításában. Az ifjúsági kez­deményezés számláján a SZISZ javára tízről húsz százalékra nőtt a hozzá­járulás. Jóvá lett hagyva javaslatunk a raktári készletek csökkentésére. Hét Intézkedés érintette az Ifjúsági turisztikát és a külföldi csereutakat. Javaslatunkra lépett be a Csehszlovák Államvasutak a fiatalok kedvezményes utaztatásának európai rendszerébe, az Interrallba. Nagy visszhangot keltett a szövetségi kormány ama döntése, mellyel július 1-jétől lehetővé teszi a fiatal csalá- diház-épltőknek, hogy állami hozzá­járulást kapjanak 150 000 korona ér­tékben és további 150 ezer korona kölcsönt kedvező teltételek mellett. Legközelebbi tárgyalásunkon — még Idén — a szövetségi kormánynak ja­vaslatot teszünk a nyári szünidő hosz- szabb Időszakra való elosztására és­pedig az egyes területek szerint. A tavaszi szünet ilyen beosztása a kez­deti viták ellenére Is hatékonynak bl. zonyult. Gyorsan megoldandó feladat­nak tartjuk a CSSZTA és az SZTA fiatal tudósainak elszállásolását. A kormány és a minisztériumok elé ter­jesztjük e tanácskozásunk észrevéte­leit. A fiatalok gondjainak megoldá­sa végett találkozni akarunk a töb­bi minisztérium vezetőivel Is úgy, mint a nemzetvédelmi minisztérium­mal. Meggyőződésünk, hogy a SZISZ és Pionírszervezete jó segítőtársai lesznek az oktatási, testnevelési és Ifjúsági minisztériumok, melyek tavaly jöttek létre. Az ifjúság sokrétű gondjainak és problémáinak megoldása érdeké­ben — tekintettel sokféleségére és bonyolultságára — célszerű lenne lét­rehozni egy szövetségi szervet álla­mi bizottság formájában. E bizottság hatáskörébe tartozhatna a tömegsport, esetleg a családok problémaköre Is. Napjainkban készül a Csehszlovák Szocialista Köztársaság új Alkotmá­nyának javaslata, mely nyilvános vi­tára lesz bocsátva. Javasoljuk alap- szervezeteinknek, hogy taggyűlései­ken tárgyalják meg az alkotmányja­vaslatot. Ugyanígy meg kell bízni a SZISZ KB-t, hogy dolgozza ki észre­vételeit és terjessze a CSKP, 111. a CSSZSZK NF alkotmányelőkészltő bi­zottsága elé, melyben nekünk Is van képviselőnk. Beszéljük meg a kon­ferencia Illetékes bizottságában, mi­lyen ajánlásokat fogadjunk el e vi­tára nézvést. Pl. a passzív választó­jog korhatárának leszállítását 21-ről 18 évre. A SZISZ törvényhozási kez­deményezésének lehetőségét, szerve­zetünk képviselői klubjának megala­kítását, az ifjúsági bizottság létreho­zását a Szövetségi Gyűlés mindkét kamarájában, a Cseh és Szlovák Nem­zeti Tanácsban stb. Ügy véljük, általános vonásaiban törvénybe kellene foglalni a gyermekek és fiatalok jogait, a fejlődésükről való gondoskodás el­veit. Gyakorlati szempontból fontos ez — némely dolog ugyanis annyira elvi jellegű, hogy nem lehet folyton elvitatni. Ügy véljük, megengedhetet­len, hogy a különböző intézmények viszonyát a fiatalokhoz szubjektív szempontok határozzák meg, a jóin­dulaton vagy a készségességen múl­jon, hogyan bánnak velünk. Termé­szetesnek tartjuk azt Is, hogy megfe­lelő módon törvény rögzítse a fiata­lok felelősségét a társadalommal szemben. Ezért dolgoztuk ki a gyer­mekekről és fiatalokról való gondos­kodás alapelveit és bocsátottuk nyil­vános vitára. Több mint ezer hozzá­szólást kaptunk. A módosított doku­mentumot még kiadtuk elbírálásra, és most, a konferencia végén jóvá kell hagynunk. Sok éve beszélünk a fiatalok rész­vételéről a társadalom irányításában, a közigazgatásban. De nekünk kell megfelelően energikusnak lennünk konkrét Igényeink érvényesítésében. Csak akkor várhatunk megértést és támogatást. Ez érvényes képviselő­inkre a választott szervek minden szintjén. Többségük nem szokta meg, hogy nemcsak körzetét képviseli, ha­nem az ifjúságot, a SZISZ-t is, amely tői az ajánlást kapta. Azért kell már ma a következő választások előtt megfelelő jelölteket keresnünk és el­fogadtatásukat Intéznünk, egyúttal tudni, megválasztásuk után mit vá­runk el tőlük. Demokratizálódó társadalmunkban a választási programok meghatározása­kor különböző érdekek fognak ösz- szecsapnl. Számunkra ez azt jelenti, hogy a fiatalok és a gyermekek ér­dekeiért kell klállnunk. Terveinknek azonban vonzónak kell lenniük a szélesebb rétegek számára Is. Nem eshetünk abba a hibába, hogy nem­zedéki vagy csoportérdekek miatt fi­gyelmen kívül hagyjuk mások érde­keit. A múltból Ismertek azok a pél­dák, amikor a szűkös érdekek a tár­sadalmiak fölé helyeztettek. Ezért van például bárhol hatalmas reprezenta­tív művelődési központ, mely tátong az ürességtől, ugyanakkor nincs If­júsági klub. Nyíltan kimondjuk, nem vagyunk elégedettek a gazdasági Irányításban vezető beosztásban lévő fiatalok szá­mával. Felméréseinkből kiderült, hogy az Igazgatók és helyetteseik mind­össze két százaléka fiatalabb 35 év­nél az országban. Van hát lehetősé­günk bebizonyítani, mit tanultunk meg életünk során? Tudjuk, hogy nincs olyan törvény, mely előírná a fiatalok kinevezését vezető helyekre. A törvény csak körülírhatja a telté­teleket, amelyek aztán lehetőséget adnak erre. Vezető funkciót nem le­het csak úgy szerezni, a rátermettsé­get, az aktivitást eredményekkel kell Igazolni. De milyen a valóság? Az e- setek többségében, a meglévő kép­zettségi, bér- és egyéb előírások ér­telmében Is, egyszerűen eleve nem számolnak a fiatal kinevezésének a lehetőségével. S ha mégis, kivétel alapján, megtör­ténik Ilyesmi, nem kapja meg azt a bért, amely a munkaköri leírás alap­ján járna. A munkástanácsok tagjainak mind­össze 20 százaléka fiatal, sok helyütt egyet sem választottak a tanácsba. Felmerül a kérdés, nem becsültük-e le ezt az ügyet, jelöltünk-e olyano­kat, akiket környezetük elfogad s nem félnek képviselni kollektívájuk álláspontját? Rendszeresen rámutatunk arra Is, ha egy személy túl sokáig marad funkciójában. Közben megkérdezzük: Nem hozna a kádercsere megújulást, dinamikusabb fejlődést? Ennek a helyzetnek ugyanis politikai jelentő­sége is van. Ezt a helyzetet használ­ják ki ugyanis azok, akik a kvalifi­káció és a kompetencia kérdéséből generációs ügyet csinálnak. Önma­gunk nevében csak azt mondhatjuk, hogy az Idősebb nemzedéktől, még ha követett is el hibákat, .ilszen ez ve­lünk is előfordulhat, tanulni akarunk. Egyetlen társadalom sem létezhet az előző nemzedékek öröksége nélkül. Nehezebb körülmények között, mint a maiak, olyan terveket valósítottak meg, amelyek előtt meg kell hajol­ni. Egy nemzedék okossága, tehát a miénk Is, abban rejlik, hogy éleslá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom