Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-15 / 46. szám

A brit közvélemény nem fogad­ta lelkesedéssel John Major kül­ügyminiszternek azt a bejelen­tését, hogy Nagy-Britannla a kábltó- szerbárók ellen küzdő kolumbiai kor­mány segítségére vezényli a Királyi Flotta Adcarlty nevű fregattját. és katonai tanácsadókat is küld Kolum­biába, akik az ottani katonai és rendőrségi alakulatoknak nyújtanak kiképzést a kokainbárók magánhad­seregei elleni harchoz. Az Evening Standard „Ágyúval verébre“ címmel kommentálta a bejelentést, azzal kezdve a cikket, hogy Mrs. Thatcher ismét haderőt vezényel a tengeren­túlra, ami egészen, nyilvánvaló uta­lás a Falkland szigetekért vívott, s itt mindmáig vitatott csatára. A ha­dihajóval és a katonai tanácsadók­kal együtt különböző felszerelés Is érkezik Kolumbiába, amelyet a bírók és magas beosztású kormánytisztvise­lők terrortámadások elleni védelmé­Ennek, a számos vélemény szerint, legválságosabb társadalmi problémá­nak a megoldása még sohasem fog­lalkoztatta ilyen intenzíven a brit közvéleményt és a szakértőket, s még sohasem tűntek oly megalapozottak­nak a törvényesítés melletti érvek, mint mostanában. Vegyük hát sorra az érveket és az ellenérveket Is. Több mint fél év­század telt el azóta, hogy az Egye­sült Államok végképp lemondott az alkohol törvényen kívül helyezésére tett kísérletéről. A prohlbíclő egy év­tizede alatt az amerikai nagyváro­sokban futótűzként terjedt a szerve­zett bűnözés. A maffia és a híres vagy Inkább hírhedt gengsztervezé­rek, mint amilyen a most már le­gendás hírű A1 Capone volt, óriási bevételre tettek szert az illegálisan erjesztett, égetett szeszből. Éppen úgy, mint napjainkban a kokainbá­rók, Semmilyen eszköztől sem rlad­meggySzőknek. Egy amerikai kom­mentátor nemrég azokhoz hasonlítot­ta a törvényesítés híveit, akik a 19. században a rabszolgaság törvényei mellett szónokoltak, mondván, hogy a' kábítószer-fogyasztók Is szenvedé­lyük, vagy inkább betegségük rab­ját. Ebben kétségtelenül igaza van. Douglas Hurd brit belügyminiszter kissé árnyaltabban fogalmazott. Mint mondta, alapjában véve kábítószer az alkohol is, mérsékelt fogyasztása még­is élvezet oly sok ember számára. A leglényegesebb különbség azonban az — fűzte hozzá —, hogy a heroin vagy a kokain mindössze néhányszo- ri konzumálás után örök függőségi viszonyt eredményez. Legalizálásuk llyképpen növelné a függőségi vi­szonyban levők táborát. Az Egyesült Államokban a prohlbíció beszünteté­se után három és félszeresére emel­kedett az alkoholfogyasztás — ugyan­ez történhet a kábítószerekkel is. Utak és utazások Törvényesíteni a kábítószert?! A kábítószer a bűnözés melegágya ben használhatnak. Semmi kétség sem fér ahhoz,, hogy a kolumbiai bíróknak a jelenleginél hatékonyabb védelemre van szüksé­gük — írja a szóban forgó kommen­tár —, de aligha hihető, hogy kato­nai segítséggel rendet lehet terem­teni Kolumbiában. A Standard kom­mentátora nincs egyedül azzal a vé­leményével, hogy a kábítószer-keres­kedelem elleni erőszakos fellépésnek csupán egyetlen kétes eredménye lesz: az illegális piacon még inkább felszökik az, egyébként Is méregdrá­ga kábítószer. ára. Más, kevésbé lát­ványos, de hosszú távon sokkal ha­tásosabbnak ígérkező eszközök beve­tését kell tehát fontolóra venni. Kö­zéjük tartozna a kábftószer-kereske- delem és -fogyasztás legalizálása Is, írja a kommentátor, és ezzel a vé­leményével sincs egyedül sem Ang­liában, sem másutt a kábítószer át­kával küszködő Nyugaton. tak vissza a profit növelésére. A legdur­vább erőszakot al­kalmazták, s készen álltak bárkit meg­vesztegetni, megzsa­rolni vagy meggyil­kolni. S megint csak hozzátehetjük: éppen úgy, mint napjaink­ban a kolumbiai és egyéb kokalnbárók. A kábítószer elleni törvények nem egy bírálója hangoztatja, hogy az újabb kori nagyvárosi erőszak­cselekmények semmi­ben sem különböz­nek a prohlbíció ide­jének genszterhullá- mától, ha csak abban nem, hogy a helyzet manapság sokkal, de sokkal súlyosabb. To­vább fejtegetve az al­kohol- és kábítószer­tilalom analógiáját a törvényesítés hívei leszögezik, hogy a kábltószer- -kereskedők és -fogyasztók törvényen kívül helyezése több problémát te­remt, mint amennyit megold. Az érvelés korántsem új, csakhogy mostanában sokkal hangosabb, mint, mondjuk, húsz évvel ezelőtt, amikor ugyancsak nem egy szakértő és po­litikus mutatott rá, hogy a kábító­szer-tilalom automatikusan létrehoz­za a feketepiacot, a feketepiac pe­dig a bűnözés melegágya. Különösen a roppant drága kábítószerek eseté­ben. Egyes számítások szerint a brit fogyasztóknak heti ezer fontjukba Is belekerül a kokain- vagy heroinada­gok beszerzése, és ennyi pénzhez a túlnyomó többségük a legenyhébben szólva is csak gyanús úton juthat hozzá. Sorolhatnánk tovább az érveket, de lássuk az ellenérveket is, amelyek a- zonban, mintha kevésbé tűnnének Fotó: archív A legalizálás híveinek erre Is van ellenérvük. Mint mondják, a dohány­zás Is törvényes, és éppen ezért le­het ellene nem rendőri eszközökkel, hanem a nevelés, a meggyőzés erejé­vel hadat viselni, s ez a hadviselés, mint a, nyugati statisztikák mutatják, egyre eredményesebb. Ha minden így folyik tovább, a dohányzás előbb- -utóbb kevesek primitív szokásának számít majd. A holland rendőrség máris réform- mal kísérletezik. A rendőrök elnéző­ek azokkal a kábltószer-fogyesztók- kal szemben, akiknél kis mennyisé geket találnak. Hasonló hozzáállást javasolt a múlt hónapban a svájci kormány is. Bárhogyan legyen Is Hollandiában, Svájcban, Nagy-Brltannlában vagy. a világ államainak többségében, a ká­bítószer-kereskedelem és -fogyasztás továbbra Is Illegális, és továbbra Is a bűnözés melegágya. Ha pedig Így van, akkor szerintem aligha vitathat­ja el bárki Is a rendőrség jogát, hogy hatékonyan, s ha kell, keményen lép­jen fél a kábítószer-terjesztők ellen Márpedig sokan elvitatják annak a főként négerek lakta észak-londoni Broadwater Farm lakótelepen mint­egy négyszáz rendőr részvételével lebonyolított akciónak a jogosságát, melynek során több kiló kábítószert koboztak el, és 37 embert vettek őri­zetbe. A rohamrendőrök célpontja többek között egy, már hosszú Ideje megfigyelés alatt álló mosoda volt A megfigyelők feljegyezték, hogy a mosoda több mint 2200 látogatója kö zül csak 217-nél volt mosnlvaló. Nos, a mosodában és másutt Is találtak kábítószert, nem Is keveset. Hogy a rendőrségi fellépésből sokan mégis politikai ügyet akarnak kerekíteni, abban az Is közrejátszik, hogy mint a brit mindennapok megannyi más területébe, a kábítószer-kereskede lembe és -fogyasztásba is alaposan begyűrűznek a faji viszonyok. S. P, Az utak építése és kezelése már a rómaiak idejében magas színvo­nalat ért el. Az utak állapotáról tanúskodott Cicerónak Attlcushoz írt levele, amelyet egy rhédában kocsiban) megtett utazási tapasz­talatairól küldött. Caesar is meg­írta egy levelében azt az utazást, amelyet egy kétkerekű kocsival tett és amelynek során egy nap alatt 29 kilométert tett meg. A római birodalom virágzása idején (az i. sz. I. és III. század között) a római úthálózat a mai Skóciában álló útállomástól, a Valluna Romanától a Nílus torko­latáig, illetve a Fekete-tengerig terjedt ki. A római úthálózat hosz- sza ekkor mintegy 76 000 kilomé­ter volt, és központja az ún. „Ara­nyozott Mérföldkő“, a „Mllllanum aureum“ volt, amelyet Augusztus császár állíttatott fel a Forum Romanumon, a Saturnus isten temploma előtt. Innen Indult ki a rómaiak első, délre vezető út­ja, a Via Appia is, és innen szá­mították a rómaiak az összes út­jaikon a Rómától való távolságot az egyenlő távolságokban elhelye­zett „útkövekkel“. Az utakkal kapcsolatos a jármű kérdése is. Tudjuk, hogy az első kerekes jármű a villa alakú fa­ágból, illetve — elsősorban észa­kon — a szánból fejlődött ki. A kerekes kocsi már az. ókorban is­mert volt. Erről tanúskodnak pél­dául az indiai Védák sorai is, a- melyek két-, négy- sőt százfoga­tú szekerekről tesznek említést. Az Ötestamentumban pedig szó van az egyiptomiak, illetve a gö­rögök szekereiről. Közlekedési célra a kocsit elő­ször a rómaiak alkalmazták, de eleinte csak teherszállításra. A személykocsi fogalma is léte­zett, azonban azokat csak atrlum- phatorok. Vesta szüzek, szenáto­rok és különleges alkalmakkor a papok vehették igénybe. A ró­maiak ötféle kocsit használtak: a négykerekű gall eredetű rhédát az utakon, a városokon belül sze- niélyszállításra a könnyű birotát, teherszállításra pedig a chabulát és a carrust. Az utazókocsik oly kényelmesek voltak, hogy Seneca szerint még olvasni, diktálni, sőt aludni is lehetett bennük. A ko­A középkor útjai és járművel semmilyen szempontból nem ér­ték el a rómaiak színvonalát. Az utak elhanyagolásához az a hű­béri földtulajdonjog is hozzájá­rult, hogy az utazás közben ke­rék- és tengelytörést szenvedett kocsi, valamint az abból a föld­re kiesett tárgyak a telektulajdo­nost illették meg. Ugyancsak gá- ' tolta az utazást az a hűbéresl, ún. úthasználati és kísérési jog is, mely értelmében a földesúr a földjén átutazó kocsiktól díjat szedhetett, sőt azon a címen, hogy a rablóktól megvédi, katonai kí­séretet adott a kocsinak, amit persze megfizettetett az utassal. Ezeknek az intézkedéseknek a ká­ros hatásai természetesen vissza­vetették a járművek fejlődését is. Még a királyok is kerülték a ko­csik használatát. Feljegyezték, hogy Nagy Károly ökrösszekéren utazta be országát és Zsigmond magyar király, német-római csá­szárként 1414-ben lóháton ment kíséretével a konstanzi zsinatra. A magyar Kocs községben fel­talált új típusú kocsi jelentette a XV. század végén az első kényel­met az utazók számára. A kocsi alvázára ún. kosarat szereltek. Ezen a kocsifajtán kizárólag a ki­rályok és magas rangú urak utaz­hattak. Még követeket sem en­gedtek ilyen kocsikra. t Az utak kötelező karbantartá­sát elsőnek XII. Lajos francia ki­rály rendelte el. Angliában az u- tak kezelését rads actok határoz­ták meg, melyeket először VIII. Henrik, majd utána Erzsébet ki­rálynő adott ki. Az utak állapotá­nak javulása meggyorsította a ko­csigyártó ipar fejlődését Is. Meg­indult a menetrendszerű személy- szállítás is. Az első járat 1690- ben Indult útra a Nürnberg — Frankfurt útvonalon. Ennek a szá­zadnak nevezetes járata volt a Berlin és Potsdam közötti Barlo- net és Angliában a London és Edinburgh között közlekedő Mail coach, mely az 560 kilométeres utat „rekordiő“, azaz 7 nap alatt tette meg. esik és a lovak terhelését meg- Kevesen tudják, hogy a vllág­szabták. Eszerint egy rhéda csak városokban oly népszerű fiáker­qnn „eot iKn kocsik nevüket a párizsi St. Flac­300, egy birota csak 150, egycha­bula pedig csak 500 kilogramm i650-ben Itt álltak az első városi terhet szállíthatott. bérkocsik. Kiroboiták egy alvó csalód lakásót Hararéban nemrég egy betörő cso­port kirabolt egy lakást, amíg a hatta­gú család az igazak álmát aludta. Ösz- szesen 6800 dollárt vittek el, s ebből 840 dollárt a házigazda nadrágjából e- meltek el, amely annak ágya mellett lógott. A rablók ezután a lakásban va­csorát főztek, s evés után elmosták az edényeket. Amikor elmentek, magukkal vitték a két házőrző kutyát, amelyek­ről a gazda azt állította, hogy igen ve­szélyesek. A kutyákat néhány óra múl­va szabadon engedték. Kilencszer nősült egy malajziai Egy malajziai polgár, kihasználva a thaiföldi törvényt, minden alkalommal, amikor ellálogatott ebbe az országba, megnősült, összesen kilenc házasságot kötött Feleségeit magával vitte Malaj­ziába, hogy ott prostitúcióval foglalkoz­zanak. Az ily módon megkeresett pénzt persze neki kellett adniuk. Ezt az em­bert most Kuala Lumpurban bíróság elé állítják, de nemcsak kerítés miatt, ha­nem azért is, mert a malajziai törvény nem ismeri el a Thalföldön kötött há­zasságokat. Ezenkívül a malajziai mu­zulmán törvény szerint egy férfi csak három feleséggel rendelkezhet. Ókori hajógyór Ciprus déli partvidékén, Larnaca vá­ros közelében egy az időszámításunk előtti 5. századból származó hajógyárat fedeztek fel, a Földközi-tenger keleti térségében ez eddig egyedülálló régé­szeti lelet. Az ásatásokat Franciaország finanszírozza, a munkálatokat pedig dr. Marguerltte Yon vezeti. A hajóépítést szolgáló kőállványok hosszúságát még nem állapították meg a talajvíz miatt, de annak alapján, amit már feltártak, feltételezik, hogy ez volt az ókor leg­nagyobb hajógyára, nagyobb a plreuszl- nál. Eddig ismeretlen okokból a hajó­gyár időszámításunk előtt 312-ben meg­szűnt üzemelni. Ebben az évben halt meg Ciprus utolsó uralkodója és ekkor a szigetet Egyiptomhoz csatolták. Az ásatásokat jövőre folytatják. Behatolt egy bank komputerrendszerébe Egy 14 éves fiúnak sikerült mlndösz- sze 200 dollárt érő komputerével beha­tolni egy amerikai bank kamputerrend- szerébe, s ez lehetővé tette számára, hogy több ezer dollár értékű árut ren­deljen, amely rendszeresen érkezett postán. A gyerek több pajtásának is el­árulta titkát. Egyszerre ötszázan kötöttek házasságot Teheránban Mohamednek, az iszlám vallás megalapítójának születésé évfor-v dulója alkalmával egyszerre 500 fiatal* pár kötött házasságot 3000 meghívott Jelenlétében. A kollektív esküvő költsé­geit részben az állam fedezte, részben pedig jótékonysági adományokból. Min­den pár nászajándékot is kapott. A. brit királynő teát szolgál fel férjének II. Erzsébet brit királynő minden dél­után fél ötkor teát szolgál fel férjé­nek, Fülöp hercegnek. Margaret That­chernek viszont alig van ideje, hogy reggel elköszönjön a férjétől. Ezeket a részleteket II. Erzsébet és a brit mi­niszterelnök magánéletéből a malajziai New Strait Times című lap közli, mi­után meginterjúvolta személyzetüket a Commowealin értekezletének Idején. A brit királyné, malájziai komornyikjának szaval szerint igen figyelmes a férjé­vel. A királyi pár korán kel és reggeli előtt újságot olvasnak. A királynő min­dent megeszik, amit elébe tesznek, de egészségügyi okokból kevés húst fo­gyaszt, viszont annál több halat és friss főzeléket. Vacsora előtt a királynő gin tonicot iszik, Fülöp herceg pedig Cars- berg sört, Margaret Thatcher személy­zete elmondta, hogy a mlnlszterelnök- nő a fehérbort szereti, ezenkívül a gin tonicot és a whiskyt szódával. Neki ke­vés ideje van férje számára. Reggel ép­pen csak annyi, hogy elköszönjön tőle, de ha csak lehet, együtt vacsoráznak. Ez a házaspár kevés húst eszik. Mar­garet Thatcher szereti a levest, a ha­lat és a salátát. Imádja a csokoládét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom