Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-15 / 46. szám

lljjÍQiiStigBI Rdtérna a ságit- ség a Mateszra, Igaz nem olyan, mint a Schwajda- -darabban volt, ha­nem megfontolt, ]6 szándékú, lé­nyegre törő kéz­nyújtás. Erkölcsi­leg fertőződött a Matesz s az elmúlt évek pontosan megmutatják az odaflgyelőknek, kik ős milyen mód­szerekkel terfesz- tették ezt a fertő­zést. „Sebészi“ be­avatkozásra, a gó­cok végleges eltá­volítására van ah­hoz szükség, hogy az egészséges rész megújulhasson. Varga Hébert felvétele a Matesz egyik 1988-as — sike­res — előadásán készült (Majakovszkij; Gőzfürdő) SegítségC!) szakmailag feltöltődjék, ú), tisztessé­ges célokat tűzhessen maga elé. Nem belső hatalmasságok manipulálta tár­sulatra van szükségünk, hanem olyan csapatra, amelynek életeleme, jelene és jövője a színház, amely a közön­séget szellemi partnernek tekinti, nem pedig beszélni tanuló csecsemőknek. Jogi és erkölcsi alapokat kell terem­teni egy megújulni kész társulat új vezetésének — Igazgatónak, művésze­ti vezetőnek egyaránt. A továbbiak­ban nem lehet létjogosultsága egy a bratylzáson alapuló, haknistigmájú vezetésnek, mert tevékenységével nemcsak a Mateszt járatja le és ad­ja el, hanem az egész csehszlová­kiai magyar színművészeiét és annak pártolóit is. Az utolsó négy-öt év egyértelműen bizonyltja, hogy a Matesz társulatá­nál a műsortervben szereplő darabok kullogó függvényeivé lettek a két haknicsoport szükségleteinek. Az évek folyamán nyomon követhető, hogy a haknizás miként vált a Matesz itt szereplő színészeinek fő foglalkozá­sává, s hogyan degradálódott másod­lagos feladattá a szerződés szerinti munka. A dolog jogi és gazdasági hátterét hadd bízzam a szakemberek­re, s hiszem, hogy odafigyelésükkel elősegítik a Matesz szerkezeti és mű­vészeti megújulását. E rövid bevezető után rátérnék Schwa Ida György Segítség című gro­teszk játékának szubjektív értékelé­sére. A műsorfüzet (plakát?) ugyan kétrészes komédiát hirdet, de stílu­sában még a Stefan Körénél rendező és Viktória Janoušková dramaturg ál­tal színpadra vitt Matesz-bemutató is messze eltér a komédia rögzített mű­fajától. Groteszk játékot láttunk be­oltott abszurd elemekkel, dramatur­giai és rendezői következetlenségek­kel fűszerezve. Ezek a következetlen­ségek — sok esetben félreértések — valószínűleg abból adódnak, hogy tá­jainkon manapság csak elvétve ta­lálkozhatunk a Schwajda-féle gondo­latvilág mélyrétegű rezdüléseivel, a nyelvi sajátosságokról és az érzelmi feszültségekrő már nem Is beszélve. Dramaturg és rendező elindultak Schwajda meséjének az útvesztőjébe, s ott el is tévedtek. Véleményem sze­rint elsősorban azért, mert minden­áron időszerűvé szerették volna ten­ni . a produkciót, földrajzilag belehe­lyezve a mai Csehszlováklába (első­sorban a legutolsó zenei betéttel), mi­közben megfeledkeztek arról, hogy Schwajda Segítsége egy olyan Örké­nyi vagy uram bocsá’ dürrenmattl fo- gantatású groteszk, amely akkor és ott úgy él, ahogy életre keltik. A ko­máromi (Komárno) bemutatón egy enyhén szólva, rosszul értelmezett produkciót, manipulált mesét láthat­tunk, amelyet egy-egy színészi felvil­lanás tett elfogadhatóvá. Schwajda meséjének a lényege: a közösség alkotmányos rendje szerint elsődlegessé kikiáltott alapja, a csa­lád védtelensége, amely azáltal lesz védtelenné, hogy totális védettséget élvez. A dramaturg és rendező pon­tosan úgy avatkozott bele a produk­ció megszervezésébe, ahogy a kívül­állók és a hivatal avatkozik be a Kiss család magánéletébe. Mindkettő veszélyes beavatkozás, és mindkettő (ha nem is egyenértékű] tragédiába torkollik. A Schwalda-féle koncep­ció szerint a Kiss család megalázta­tása egyszersmint a társadalom meg­alázása, a KorenCl-féle felfogás sze­rint pedig ez a megaláztatás egyedi, nem példaszerű, hanem csupán elmé­leti lehetőség. Ez a gondolatbelt kü­lönbség hozza magával a botladozá- sokat, homályos utalásokat, kapkodó és sok esetben esetleges jeleneteket. Hatványozottan feltűnik ez akkor, a- mlkor a rendező a tapasztalt színé­szeket (Dráfl Mátyás é. m. előadó- -kellékes. Ropog József, Vöröskeresz- tes-operatőr, Holocsy István, műveze­tő-riporter) szabadjukra engedi, s ők szabadságot élvezve olcsó eszkö­zökhöz, több esetben ripacs allűrök­höz folyamodnak. A közönség dől a röhögéstől. Hahotázlk egy-egy etűd, bukfenc, geg láttán-hallatán, hogy a következő pillanatban megmerevedjen, ugyanis rájön, hogy ő Is egy agya­fúrt átverés áldozata, mert Dráfl geg- jei s a mese között nincs felismer­hető összefüggés, hogy Ropog a ren­dezőtől elfeledve magárahagyatottan lézeng, s hogy a későbbi jelenetben felbukkanó, Holocsy István által meg­személyesített tévériportert már látta a Zöld fához címzett fogadó vadásza­ként. A Nagy Keverő (Polgárnál sze­repét Németh Icá kapta, s az első pillanattól kezdve látnivaló, ez a sze­rep nem az övé. Bármennyire igyek­szik is, nem tud kivetkőzni civil mi­voltából, nem képes a beestelenség- re. A tömegjelenetek árváit Bugár Béla, Pőthe István, Boráros Imre, Bu­gár Gáspár, Varsányi Mária ésSzent- pétery Ari alakítja. A másik oldalon a szerencsétlen Kiss házaspár, Kiss József (Skronka Tibor) és Kiss Aran­ka (Kovács Ildikó f. h.) gyötrődik a kiszolgáitatottak kétségbeejtő, mégis szívünknek kedves helyzetében. Miért kedves az ő állapotuk (még inkább állapottalanságuk)? Azért, mert ele­ve tudjuk, hogy minden gyötrő éjsza­kájuk ellenére szeretik egymást, sőt a naponta dorbézoló férj hajnalon­ként imádja a családját. Az ő ma­gánéletükbe való beavatkozás végki­fejlete már úgy schwajdal groteszk, hogy nyíltan vállalja az Örkényi szi­tuációt. Ahogy tisztán, a legemberibb Indíttatásból Tót Lajos a Tótékban felnégyeli életük megrontóját, az őr­nagyot, ugyanilyen lakonikusan, jó­szerével tárgyilagosan öl Kiss József is a Segítségben. Kovács Ildikó bemutatkozása fele­másra sikerült. Adódik ez egyrészt abból, hogy természetes üdeségét, fiatalságát a rákényszerltett maszk sem tudta elvenni, másrészt pedig színészi felfogása ős alapállása sze­rint szenvedni jő, azért „szenvedés­re veszi“ még azokat a jeleneteket is, amikor természetadta valóságával, tisztaságával hódíthatná meg a kö­zönséget. Tehetsége nyilvánvaló, de képzettsége megkérdőjelezhető. Cgy vélem, ebben a produkcióban Skronka Tibor az egyetlen, aki szerepében jól érzi magát. Alkatilag és szakmailag is árnyaltan formálja meg Kiss József szerepét, sajnálnlvalő, hogy rendező­től, partnerektől magára hagyatottan kell megélnie Schwajda Segítségét. Ami rendezőileg valóban a helyén volt, az a naturalista zárókép és Klss- né prológusból epilógussá lett mono­lógja. Ebből kellett volna kllndulnL Soóky László A bőség zavarával kflszkSdOtt a komolyzenét kedvelő kö­zönség október első felében. Szeptember 28-tól Bratislava (és még néhány más szlovákiai vá­ros] a zene városa volt; két hé­ten keresztül folytak a Bratisla­va! Zenei Ünnepségek műsorai. A Duna-parti városban, amely eddig is fontos szerepet töltött be Euró­pa zenei életében, muzsikával tisz­telegtek W. A. Mozartnak és Liszt Ferencnek, akik mindketten na­gyon fiatalon adtak itt hangver­senyt, Bartóknak és Haydnnak, a- klk szintén koncerteztek itt, va­lamint Dohnányl Ernőnek, akinek szülővárosa volt Bratislava. Az Idén különösen gazdag program­mal, hatvan előadással* ünnepelte létezésének évfordulóját a feszti­vál, és ajándékozta meg a zene­rajongókat. Klasszikus és modern Napokat, és a Kulturális Nyár programajánlatában is sok a ko­molyzenei rendezvény. De nem el­hanyagolható tény az sem, hogy a Bratislava! Zenei Ünnepségek, ez a rendszeresen ismétlődő fesz­tivál évről évre színvonalas prog­rammal áll elő. Idényről Idényre képes megújulni, és évadonként egyre többet, minőségben egyre jobbat tud nyújtani. Programjai sokrétűek és rugalmasan alkal­mazkodnak a számításba jöhető érdeklődők ízléséhez, az előadá­sok sok színhelyen — sajnos, né­ha egyidejűleg — zajlanak, dél­utántól késő estig, a látogató íz­lésesen kivitelezett programfüze­tet kaphat, részletes műsorismer­tetéssel, hogy csak a legszembe­tűnőbb dolgokat említsem. Emel­lett Kínától Amerikáig nagyon sok külföldi művész jött el hozzánk. ihalknlt a hangkavalkád (Gondolatok a Bratislava! Zenei Ünnepségekről) muzsikát, hagyományosat és eg­zotikusát, zenekari műveket és szimfóniákat, továbbá opera-elő­adásokat, sőt operafllmeket mu­tattak be. Érdemes megfigyelni — s öröm konstatálni —, hogy ez a viszony­lag nagy múltú, negyedszázada működő ünnepségsorozat milyen mélyen beépült az emberek tuda­tába, s ezáltal milyen nagy nép­szerűségre tett szert. Nemcsak azért, mert az ősz kezdete egy­ben a színház- és koncertévad kezdete is, s a közönség eleve szá­mol a több koncerttel. Hiszen köz­tudott, hogy a szlovák főváros színházaiba és koncerttermeibe előre — jó előre! — gondoskodni kell a belépőkről. Ezért is sze­rencse, hogy a gazdag program- lehetőségek mintegy hiánypótló szerepet is betöltenek. Ügy gondolom, a zenei napok jó hírneve azzal is magyarázható, hogy bizony kevés nálunk az ilyen és ehhez hasonló programgazdag, külsőségeiben Is tetszetős, rend­szeresen Ismétlődő kulturális ren­dezvény. (Valószínűleg nemcsak én gondolom így, mert úgy hír­lik, néhány éven belül Bratlsla- vában állapodik meg a filmfeszti­vál Is, amit nagy örömmel ven­nénk tudomásul. Méltó párja len­ne a zenei heteknek.) Való Igaz, nem a „béháesz“ az egyetlen olyan seregszemle, ame­lyen jócskán fellépnek külföldi művészek is. Június-július tá­ján rendezik meg a Gitárzenei akik friss hangot, hangzást és hangulatot hoztak koncertter­meinkbe. Az elmúlt évek nagy ne­veitől — pl. Kobajasi Kenlcslro, Claudio Abbado, Sass Sylvia, Gre­gor József — semmivel sem ma­radtak el az idén fellépő karmes­terek, énekesek, mint pl. Oliver Dohnányi vagy Magdaléna Hajós- syová, G. Schöltz és Peter Dvor­ský. Olyan világhírű zenekarok kaptak meghívást, mint a bécsi és barcelonai szimfonikus zenekar, 111. kevésbé híres együttesek, mint a magyarországi Anonymus Brass Quinte és a finn Turku. S ha a kedves olvasó nem lehe­tett jelen, nem hallotta (hallhat­ta) saját fülével a műsorok vala­melyikét, csak illusztrációként említem meg a két hét műsorá­ból, hogy a Szlovák Nemzeti Szín­házban Oliver Dohnányi vezényel­te Gounod Faustját és Verdi Rl- golettóját. A Szlovák Filharmónia koncerttermében nemzetközi dzsesszest volt. A Szakszerveze­tek Házában csehszlovák gitármű­vészek léptek fel, a filharmónia kistermében pedig Bartók-dalla- mokban gyönyörködhetett a kö­zönség. Ugyanakkor a Moyzes-te- remben este tíztől indiai szltármű- vészek kápráztatták el a hallga­tókat. Íme, csak egy Icipici ízelí­tő mindabból, ami — és ahogy — a Bratislava! Zenei Ünnepségeken zajlott. ízelítő abból, ami az első karmesteri intéstől az utolsó ak­kordig elhangzott. Vajda Barnabás A Fábry Napok krónikája Felnőtté vált egy nagy lendületű korszak gyermeke. A nehéz gyermek- és kamasz­évek azért még érződnek rajta, de tizen­nyolcadik születésnapján — tudatosítva a történelmi alkalmat — valóban felnőttként viselkedett. Végre nemzetiségi közéletünk fórumává lett a Fábry Napok, megfelelően az eredeti célkitűzéseknek. Az idei, a XVIII., amelyet október 21—22-én tartottak meg Kassán (Košice), annyiban különbözött a korábbiaktól, hogy nem „népművelő“ elő­adások apropóján álproblémákat feszegető viták töltötték ki a két nap programját, ha­nem a csehszlovákiai magyar nemzetiségi kisebbség életének lényeges kérdéseiről esett szó, s a helyzet javítására konkrét javaslatok is születtek. ^ Egy kisebbségben élő nép megtartó ere­je az értelmisége által létrehozott szellemi értékekben van. Az irodalomközpontú nem­zetiségi kultúra azonban csonka kultúra, csak a nemzetiségi tudományossággal ki­egészülve alkothat szerves egészet. A tudo­mány zavartalan fejlődése, a tudományos munka csak intézményes keretek között képzelhető el. Ilyen intézménnyel viszont a csehszlovákiai magyarság nem rendelke­zik Megalakításának lehetőségeiről, a cseh­szlovákiai magyar tudományosság megte­remtéséről folyt a vita az idei Fábry Na­pokon. Bevezető előadásában neves történészünk. Püspöki Nagy Péter arról beszélt, hogy ná­lunk ma még csak magyar nemzetiségű ku­tatók vannak, akik valamelyik csehszlovák tudományos intézmény alkalmazottalként dolgoznak, de olyan magyar kutatók, akik főállásban, munkaidejük teljességében a magyar társadalom megismerésén fáradoz­nak, nincsenek. Ilyen kutatóink csak akkor lesznek, ha létrejön egy olyan tudományos Intézmény, amely lehetőséget teremt a csehszlovákiai magyar tudományos munka megindítására. Az intézmény létrehozására a történész konkrét javaslatokat Is tett. (Ezzel lapunk külön interjúban foglalko­zik.) A két háború közötti csehszlovákiai ma­gyar tudományosság, mindenekelőtt az Iro­dalomtudomány helyzetéről tartott előadást Turczel Lajos irodalomtörténész, nyugalma­zott egyetemi docens. Beszélt a hajdani Ma- saryk-akadémia és a Csehszlovákiai Magyar Tudományos és Művészeti Társaság tevé­kenységéről, amely bizonyos szempontból példa lehet a most megalakítani szándé­kolt tudományos intézmény vagy Intézmény- rendszer számára. Szabómihály Gizella, a Komenský Egye­tem magyar tanszékének adjunktusa nyelv- tudományunk állapotát elemezte. Elmondta, hogy a csehszlovákiai magyar nyelvtudo­mányban tulajdonképpen csak két olyan diszciplína van, amelyik eredményeket tud felmutatni; a nyelvjáráskutatás és a nyelv- művelés. E fejletlenségnek az oka az In­tézeti háttér hiánya. A magyar tanszéken Is folynak nyelvészeti kutatások, de a ta­nárok nagy órakötelezettsége nem teszi le­hetővé azt, hogy ezekre a kutatásokra kel­lő időt fordíthassanak. Sokat segítene a magyar tanszék melletti hungarológiai ka­binet megalakítása. Létrehozását már rég­óta szorgalmazzák, de mind ez ideig ke­vés sikerrel, pedig tulajdonképpen senki sincs ellene, sem az egyetem vezetése, sem az Illetékes minisztérium. Sok a tennivaló, s a feladatok csak Intézményes keretek kö­zött, intézményes támogatással oldhatók meg. Liszka József néprajzkutató a csehszlo­vákiai magyar néprajztudomány helyzeté­ről beszélt. Elmondta, hogy talán éppen a néprajznak vannak a legsürgetőbb .felada­tai, hiszen a levéltár megvárja a tOrténe- lemkutatót, de a népi kultúra fokozatosan eltűnik. Nagyon fontos lenne egy olyan mú­zeum létrehozása, amelyik tulajdonképpen kutatóközpont is lenne, katalógust állítana össze azokról a hazai és külföldi múzeu­mok tulajdonában levő értékekről, amelye­ket a mai Csehszlovákia területén élő ma­gyarság hozott létre, és Időszaki kiállításo­kat rendezne. Azért lenne ez az optimális megoldás, mert az értékeket más múzeu­mok már összegyűjtöttték. Popély Gyula történész előadásában el­mondta, hogy Csehszlovákiában nincs ki­alakult történelemtudomány; nincs szerve­zett, intézményes és rendszeres történelem- kutatás. Még mindig léteznek tabutémák, a- melyek feldolgozására kisebbségi történé­szeink vagy nem vállalkoznak, vagy csak a közlés minden reménye nélkül teszik ezt. Az előadásokat követő vitában többen is felszólaltak. Szabó Rezső jogász, a Csema- dok KB volt vezető titkára elmondta, hogy egy csehszlovákiai magyar tudományos in­tézmény létrehozásának gondolata nem új. Huszonegy évvel ezelőtt, két hónappal a 144-es számú alkotmánytörvény elfogadása után a Csemadok KB szinte pontok szerint ugyanazt az ajánlatot tette, amelyet most Püspöki Nagy Péter megfogalmazott. Szabó Rezső hangsúlyozta azt Is, hogy a csehszlo­vákiai magyar jogtudósoknak, jogászoknak Is van tennivalójuk bőven. Az új alkotmány­törvény előkészítésének időszakában nagyon lényeges a kisebbségi jogok kiművelése, s egyetlen jogszabály sem jelenik meg ná­lunk magyarul, pedig a laikus számára még ahyanyelvén Is nehéz a jogi nyelv megér­tése. Marián Gajdoš, az SZTA Kassai Nemzeti­ségkutató Intézetének vezetője a kutatóin­tézet munkájáról szólva elmondta, hogy idén gyűjteményes tanulmánykötetet jelentettek meg a csehszlovákiai ukrán nemzetiség 1945 utáni helyzetéről, és már nyomdában van a csehszlovákiai magyarságról szóló kötet is. Gál Sándor hozzászólásában hangsúlyoz­ta, hogy szerinte a szlovákiai magyarság, önerőből Is létre tudna hozni egy ösztön­díj-alapítványt. Egyúttal javasolta a Csema­dok KB-nak egy Ilyen alap létrehozását. A vita lezárásaként a XVIII. Fábry Napok résztvevőt levelet küldtek a Csemadok KB- nak, amelyben megfogalmazták a csehszlo­vákiai magyar tudományos intézményrend­szer létrehozására vonatkozó nézeteiket, egyúttal kérték a Csemadok vezetését, hogy tolmácsolja igényeiket a Neiuzstl Front fórumain és az államvezetéssel folytatott tárgyalásokon. Másnap, vasárnap délelőtt Tóth Attila be­szélt a csehszlovákiai magyar műszaki ér­telmiség helyzetéről és távlatairól, ök még a humán tudományok művelőinél is nehe­zebb helyzetben vannak, hiszen Intézményes csehszlovákiai magyar műszaki és termé­szettudományi kutatás szinte elképzelhetet­len. -Ezek után Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének elnöke beszélt az ottani közművelődési állapotok­ról, s a kárpátaljai magyarság számára oly üdvös változásokról. A XVIIl. Fábry Napokon részt vett a Ma­gyar Köztársaság kormányának küldöttsé­ge Is, amelyet Tabajdl Csaba miniszterhe­lyettes, a minisztertanács nemzeti és etni­kai kisebbségi titkárságának elnöke veze­tett. Jelentős mérföldkő volt ez a tanácsko­zás, olyan esemény, amelyik bekerülhet a csehszlovákiai magyarság történelemköny­vébe is. Akkor, hogy ha az itt megfogalma­zott igények a közeljövőben valósággá vál­nak. KLINKO RÓBERT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom