Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-15 / 46. szám

úji^úségyi — Gbredjl Én most körülnézek a falu* ban. Meg kell tudnunk, hogy s miképp. Te itt maradsz, érted? Nélkülem egy lépést se tegyéll — Értem hadnagy űúú... elvtárs. A törzskart Szamszonov könnyen megta­lálta. Onnan aztán elkísérték ahhoz a ház- " hoz, amelyben a kémelhárltö tiszt szállása volt. — Nagy szükségem lenne a segítségére, főhadnagy elvtárs — mondta Alekszej. — . Telefonáljon, kérem, Sztálingrádba az arc­vonal törzskarának különleges osztályára, és értesítse Usztylnov őrnagyot, hogy S6- lyom Itt van, és fontos küldetéssel várja. Amikor a főhadnagy megértette, kicsoda tulajdonképpen Szlmagln hadnagy — ez a ■név állt Szamszonov Igazolványában —, szó­lította az altisztet, hogy kísérje a vendéget a házba. Benn a fülledt melegben Alekszejen egyre jobban kitört a fáradtság. Leült egy padra, szorosan magára húzta a bekécsét és elaludt. Arra rezzent .fel, hogy valaki rázza a vállát. Felnézett, és meglátta Usztylnovot. — Üdvözöllek, SólyomI összeölelkeztek, aztán az őrnagy meg-^ , Jilvta vacsorára Szamszonovot. Evés köz­ben /^lekszej részletesen beszámolt minden­ről, ámít látott és.'hallott Záporozsjéban;áz ’Abwehr törzskarán. Nem feledkezett meg árról sem, hogy kihangsúlyozza SeHnger ■ őrnagy sietségét, aki Paulus tartózkodási helyéről két-három napon belül kívánt káp- nl tájékoztatást. — Miféle ember a híradósod? — kér­dezte Usztylnov. — Ukrán nacionalista. De ha megdolgoz­nám ... Usztylnov elgondolkozva csóválta a fe­jét. — Hagyd Inkább. Ml lenne, ha a végén valami agyafúrt fickónak bizonyulna. Le­leplez, jelentést tesz, és minden kútba esik. Peregjen csak minden tovább úgy, ahogy azt Sellnger eltervezte. Ml majd felügye­lünk mindenre. Alekszej átadta Usztylnovnak az össze­köttetés tervezetét és a rejtjelek tábláza­tát. — Jól van — köszönte meg Usztylnov. — Most pedig siess, hogy a híradósod ne fogjon gyanút. Holnap találkozunk. A kör bezárul Kint már sötét volt, Szamszonov csak ne­hezen talált rá a házikóra. Ügy tűnt, hogy ott minden üres, elhagyatott. Kinyitotta az ajtót, és bevilágított zseblámpájával. Sztup- ko felöltözve, hátizsákkal felszerelve vár­ta. — Hol jár Ilyen soká? — kérdezte halál­ra rémülten. — Már indulni készültem, szentül hittem, hogy elkapták. — Ne aggódjl Osszelsmerkedtem egy öregemberrel. Tudod, hogy megy az. Elbe­szélgettünk. Sok mindent tud, ami nekünk jól jöhet. Még sokáig suttogtak, a másnapi terve­ket EÉiérlegelték. Sztupko lassan megnyugo­dott, és Alekszej semmi gyanúsat nem vett észre viselkedésében. Reggel egy fekete kendős fiatal nö jött be a házba. A gazdasszony a kemence mö­gött szöszmötölt. Beszélgettek valanilröl, aztán mtnd a ketten elmentek. — Kitűnő ^ lélegzett fel Szamszonov. — Most gyorsan add le a jelentést, hogy rend­ben megérkeztünk, és lássunk munkához — rendelkezett. — Én addig a pitvarban le­szek, s ha jönne valaki, feltartóztatom. Negyed óra múlva Sztupko választ Is ka­pott: — További híreket várunk! Este Alekszej újból találkozott Üsztylnov- val. — Lehallgattuk a híradásod adását. Azt hiszem, minden rendben van. Csak azt ad­ja, amit jjarancsban kap. De azért min­denesetre légy óvatos! — mondta az őr­nagy, aztán kiterített egy térképet, és ce­ruzával egy kört razjolt bele. — Elmentek ebbe a faluba. Találsz ott egy manzárdos házat. A gazdának megmon­dod, hogy egy szobácska kellene néhány napra. Ez a jelszó, érted. 0 majd elszállá­sol benneteket. — Értettem, Viktor Andrejevlcs. — Egyébként a gazda felesége szakácsnő a Zavarüklno-tanyán. Ott van a német tá­bornokok fogolytábora. Sok mindent meg­tudhattok tőle. És azt el kell, érted, el kell mindent hinnetek. Szamszonov és Sztupko újból útnak eredt. Csak estére érkeztek célba. Az Usztylnov által megjelölt házat Szamszonov könnyen felismerte. Magányosan állt egy kis dom­bon. — Gyere, megpróbáljuk Itt ebbeni — ja­vasolta Sztupkónak. Az ajtóban szakállas férfival találkoztak, aki kopott bekecset viselt. — Egy szobácska kellene néhány napra. Ilyen háború van, s neki a jó fajta bor hiányziki Sztupko figyelmesen hallgatott, a lélegze­te Is elállt. Később, amikor már kettesben ültek a manzárdszobában, azt mondta: — A jó vadásznak a vad maga jön pus­kavégre. Ügy tűnik, hogy fáradozásunk si­kerrel járt. A helyzet komolyra fordul ' A reggeli ébredés után Alekszej lement a manzárdszobából. A lépcsőnél találkozott Saveljlccsel. — Anna Mefogyjevna munkába ment. A szomszéd faluba jár dolgozni. De már en­gem Is sürget az Idő. A kolhoz gépelt ké­szítem elő a tavaszi munkákra, úgyhogy maguknak kell majd gazdálkodniuk a ház­ban. Szamszonov és Sztupko nyugodtan meg­IMyíkolaj Vasziljev - Alekszandr Govorov: A táboFszernagy-muvelet II. atyám — szólította meg Szamszonov. A fér­fi figyelmesen végigmérte őket, és intett a fejével. — Miért ne. Jobb lábára bicegve igyekezett előttük a lépcső felé. Felmentek az emeletre, és be­léptek egy kisebb szobába. — Megfelel? — Természetesen — bólintott Szamszo­nov. A feltételek szinte eszményinek mutatkoz­tak. Ha befedik az ablakot, Sztupko akár éjjel-nappal kezelheti az adót. A gazda meghívta őket forró burgonyá­ra. Sztupko szótian volt, de- tekintete ál­landóan a hadnagyot fürkészte. Szamszonov elfogadta a meghívást. Odasúgta a híradós­nak, hozzon majd ö Is valamit az asztalra. Ezután lementek a tágas szobába, s ott ta­lálkoztak a derék termetű, takaros gazdasz- szonnyal. Ügy negyvenöt éves lehetett. — Ismerkedjünk össze — szólt a férfi. — A szomszédok Saveljicsnek hívnak, ő pe­dig a feleségem, Anna Mefogyjevna. Az asztalon egy tepsi sült burgonya illa­tozott, mellette fáiban sósuborka. Sztupko félkilós húskonzervet, szögletes cipót meg egy üveg szeszt tett az asztalra. Evés közben főleg a háziak beszéltek. Szamszonov és Sztupko szerényen ült, csak ritkán kérdeztek meg valamit. A beszélge­tés hamar a háborúra terelődött, ami szinte természetes. Szidták Hitlert, és a harma­dik pohárka után Aiina Mefogyjevna bizal­masabb lett. — Jól ismerem én az ördögöket, hiszen a szomszéd faluban vannak a tábornokaik. Nekik főzök. — És Paulust, talán őt Is látta? — sza­ladt ki Sztupko száján. — Hát persze, csakhogy 6 külön házban lakik egy más tábornokkal meg egy ezre­dessel. Nagyon nagy ember, négyen Is őr­zik a mieinkből. A gazdasszony hosszadalmasan elmondot­ta, hogyan élnek a magas rangú tisztek a fogságban, milyen az ellátásuk meg mi­egymás. — Élik a maguk világát, ml hiányzik ne­kik — sóhajtott lel Szamszonov. — No látja, pedig némelyikük még pa­naszkodik. A híres Paulus kijelentette, hogy rossz bort kapnak. Hát lehet ezt értehi? reggelizett, aztán a rádiós leadta az eddig szerzett híreket. A főnöktől újabb utasítást kaptak. Azt kellett megállapítaniuk, melyik házban őrzik Paulust, és mennyire erős a falusi helyőrség. A hadnagy szétosztotta a munkát. Sztupkot azzal bízta meg, hogy a lakóhelyükről szerezzen be adatokat. A híradós felöltözött, és kisétált az utcá­ra. Kisvártatva lihegve, rémülten rontott vissza. — őrjáratba botlottam — magyarázta. — Én egyszerűen képtelen vagyok. Inkább ha­zamenekültem... — Elhallgatott, aztán kis­sé habozva bevallotta: — Tudja, hadnagy elvtárs, maga mellett biztonságban érzem magamat. Tiszttel szemben nem olyan me­részek. — Hát nem bánom, ülj otthon — hatá­rozott Alekszej. Komor képet vágott, bár lelke mélyén még örült Is. így egyszerűbb a dolga, nem kell Sztupköra figyelnie. Magára vette a bekecsét, és elment, hogy találkozzék Usz- tytnovval. Az őrnagy már várta. Alekszej beszámolt az új feladatokról, amelyek nemrég érkez­tek a főnökétől, Usztylnov pedig rendelke­zésére bocsátotta a Paulus védelmével kap­csolatos adatokat. — Bizonyosan érdekelni fog — folytatta az őrnagy, hogy Szadkl községben a mieink elkaptak egy Slpov nevű hadnagyot a hír­adósával együtt. A leírásod alapján azono­sították. — Nocsak, tehát mégis elküldték. — Látod, Sellnger, minden híredet ellen­őrzi más források alapján. Egyébként leg­közelebb ne feledkezz meg közölni vele, hogy hallottál valami német kémek letar­tóztatásáról. — Miért? — csodálkozott Szamszonov. — Ez világos. El kell érni azt, hogy a főnököd csak a te tájékoztatásodra építsen. Nincs szükségünk újabb Slpovokra. Ebéd közben Szamszonov elmondta a hír­adósnak a német kémek esetét. — Értesítsd a központoti — rendelke­zett. Sztupko kelletlenül teljesítette a paran­csot, attól tartott, hogy bemérik az adó­ját. A harcvonal mentén sok adó működik, ott nem olyan hagy a veszély, mint Itt, mé­lyen a szovjet hátországban. Könnyen le­fülelhetik. Ugyancsak Igyekezett hát, hogy minél előbb leadja a hírt. Alekszej figyelte öt, és csak nehezen állta meg, hogy ne nevessen. Ha tudná, hogy a szovjet kémel- hárltás bemérés nélkül is fogja minden a- dását, talán eszét vesztené. Igyekezett őt megnyugtatni: — Csak nyugalom, valahogy majd sike­rül. Egy alkalommal váratlan választ adott a központ: — Holnap reggelre várjatok vendégeket! — Tudatták velük a jelszót és a vendégek azonosító válaszát Ts. Szamszonov sürgősen felkereste Usztyl­novot, és elmondta az újságot. Az őrnagy azonnal telefonált Sztálingrádba a tábor- nokhak. A találkozásra fel kell készülni Usztylnov nem titkolta, hogy komoly ese­mény várható... A vendégek Hárman voltak. Megálltak a ház előtt, te­kingettek körös-körül, egyikük elment a házsorok mögé. Alekszej az ablakból fi­gyelt. Tehát ők azok. Fogta magát, lement, és kinyitotta az ajtót. Odaklnn termetes, nem túl magas férfi állt, arca frissen bo­rotválva. Bekecsének széthajtott gallérja mögül kilátszott' a váll-lap %gy négyszög­gel. — Simagln hadnagy? — kérdezte az ér­kező. — Parancsára — vágta magát vlgyázzba Szamszonov. — A frontvonal törzskarának műszaki osztályáról érkeztem, össze kell egyeztet­nünk az aknamezők térképét. Ez volt a jelszó első része. — Kérem, gyerünk, nézzük meg az én térképemet! — egészítette ki Szamszonov a jelszót. A százados Intett' a kísérőinek, aztán mindannyian lassan lépdelve mentek a lép­csőkön Simagln és Szamszonov nyomában a manzárdszobába. — Belickljl — mutatkozott be a száza­dos. Negyvenéves lehetett, megfontolt, követ­kezetes ember benyomását keltette, és hi­bátlanul beszélt oroszul. Mindjárt a nyomában belépett egy ma­gas, sovány őrnagy. — Rudolf — mondta be a nevét. A harmadik, közlegény! egyenruhában, a híradós volt. — Azt hiszem, kaptak parancsot, had­nagy, hogy készítsenek szállást a számunk­ra! — kérdezte vagy inkább parancsolta Belicklj. — Minden rendben van — válaszolt Alek- szej. Már este beszélt Saveljlccsel arról, hogy hol helyezhetnék el az „utászfőnökséget“, Saveljics először csak a feje búbját vakar- gatva így dünnyögött: — Mit tudom én?— De aztán mégis támadt ötlete. — Várj csak, SólyomI Unokabúgom hol­nap készül az anyjához a szomszéd faluba. Saveljics tehát elvezette a vendégeket egy házba. Kisvártatva utánuk ment Szam­szonov ts Sztupkóval. Rudolf és Belicklj egy hosszú asztal mel­lett ült. Az asztal felét egy részletes tér­kép fedte be, a többi részén étellel teli tá­nyérok voltak. — Üljenek le ... — szólt Belicklj. Mindketten levetették bekecsüket. Belic­klj a környező falvakban folyó életről kér­dezősködött, hol hogyan vannak elhelyezve a helyőrségek, milyenek az utak, merre ve­zetnek telefonvonalak, hol székelnek kato­nai parancsnokságok meg a népi milícia szervei. , Legjobban azonban — a legapróbb rész­letekig — Paulus lakóháza érdekelte, meg hogy kik és hogyan őrzik. Szamszonov gon­dolkodás nélkül elmondott mindent, amit tudott. Az őrnagy figyelmesen hallgatta, csak néha vetette közbe: — Ezt még le kell ellenőrizni! (FolytatjukJ Gleb Gorboviszkij jUtazás í Ne haragudj. Nézz ki az ablakon: sötét van. Az udvar tengerfenék lett. Ablakok szemgödre tátong vakon. Ml most hajón szántjuk a messzeséget. Úszunk ÚJ városokba, máshová ... Heverj, tűnődj... Csillagok tündökölnek. Te olyan furcsa vagy: Nem sírsz soha. Sírj hát! Néha megváltanak a könnyek. Nézd, virágot is hoztam. Hajnalig meghalnak a szegény,, bolond virágok. Énbennem ma egész nap csend lakik, mert láttam a gyermekszomorúságot. De te, kicsim, ne horgászd a fejed! Hajónk suhan. Védelmez ölelésem. Fogóddz belém. Én itt vagyok veled. Partot érünk a vad hullámverésben. Rab Zsuzsa fordításai Otthonos és fenséges az ég, akár egy pantheon, sírkövön elszórt szegfűszirmok a csillagok. Az idő, amelyben vonatok körbe cikáznak, füttyszóval és lobogókkal. Egyszer csak fölrepesnek a sínek, és egy szitakötő kilobban, akár a gyertya. Ezen a kis állomáson csak másodpercre torpannak meg a mennydörgő vonatok. Tamaz Csilladze Kis állomás Kis állomás Messze, túl az úton szétszórt falu páráink a ködben, odafönn csillagok közt szenderegnek a nyárfák, szemafor parázslik a töltés szélén — vadrózsabogyó. Kilépsz a sínekhez, vársz valakit szobormereven. . Agyúk árnyéka ilyen. A pőre puszta fölé lebegő óriási, narancsszínű hold felszítja a kis megálló talpalatnyi peronját. Szemjon Botvinyik Nem kellene Nem kellene gondolnom teád. Autóbusz zúg előttem át, villamos csörömpöl, és a ködben szilánkos fénytócsa terjedez. Nem regényben élünk itt mi ketten, melyben mindennek Jó vége lesz. Lépkedek az ablakragyogásban. Ki hisz második találkozásban? Nem csavargók már a Néva-párton; találkoznunk többé nem szabad. Leningrád körülcsobog morajlón, nyakig elborít az áradat. A lámpák csak bámulják a földet, felettem a szemafor kihűlt, sziklasúlyú fellegek görögnek, párok, párok, párok mindenütt... Karmoló szelek arcomnak esnek — leszegem. Hideg eső szakad ... Og/ látszik, az ilyenfajta versnek csattanója lenni nem szokott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom