Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-04 / 40. szám

/• tft r f A ujípsagS A < ' ' '' ' í'' Rómát « régi rómaiak Urbs Aeter- nánajt, azaz Örök városnak nevezték. Joggal. Az i. e. 745-benl alapítása óta eltelt, mintegy 28 évszázad míndegyi. ke így vagy úgy, a városon hagyta nyomát, de mégis lépten-nyomon a halhatatlanság jegyeivel találkozik, aki Rómát végigjárja. Akinek van érzéke a szépség iránt, az a városnézést a Tivoliban kezdi. Valóban itt és innen követhetjük nyo­mon Róma fejlődését. Víz lövell ki, fel és le a kőkagylókból, és a víz- cseppek a napsütésben, mint egy pá­va színes farktollai, szóródnak szer­teszét a levegőben. Víz szökik ma­gasba a szökökutakból, víz csurog le a kőlépcsőkön és fintort vágnak a szobrok. Víz táncol és csobog a cip­rusok közti medencékben, víz lövell ki a természet istennőjét. Mater Na­túrét ábrázoló szobor melleiből. Száz szökőkút vizének hangja ezüstös han­gú kórussá válik. Ez a Villa d’Este, a reneszánsz kor kardinálisának, Ip- polito d’Estének halhatatlan alkotá­sa. Ennek a papnak — aki ötször in­dult neki a pápaválasztás harcainak, míg sikerült elnyernie a címet — minden sikertelen csata után ide tért vissza megnyugodni. A szépség Iránti érzékét apjától, a dúsgazdag ferrarl hercegtől és anyjától, Lucrezia Bor- giától, VI. Sándor pápa lányától örö­költe. Az akkori várostól még távol eső kis falu. Tivoli bencés rendi kolos­torából, ebből a komor épületből ala. kitolta ki a kor legnevesebb építészei­vel a mai kertet, amelynek csodájára jár a világ ma is. Járt Itt Liszt Fe­renc és e látogatás ihlette meg a ze­neszerzőt a „Villa d’Este szökőkút- jal“ komponálására. Mert a kert a szépség, őröm és szórakozás megtes­tesítője. Nem véletlenül viseli e ne­vet Stockholm és Koppenhága vidám parkja is. Tivolit már a régi rómaiak is kedvelték. Hires volt olajfaerdöl- röl és zamatos, édes különlegesen hosszúkás szőlőjéről, amelyből a hí­res lacrlmae Cristl, nevű bor készül. Divat volt itt nyaralót építeni. Tulaj­donosaik között olyan neveket talál­hatunk, mint Horatius, Catullus köl­tők, Maecenas, Varus, Sullastlus Hadrianus és Traianus államférfiak. S ide jártak fürödni az ókori Róma reumás gazdagjai. A kénforrások ma is naponta 260 millió liter vizet ad­nak a Bagni d’Este fürdőinek. De ilvoll másról is hires volt az ókorban. Húsz kőbányában fejtették azt a travertlnót, a mésztufakövet, melyből az antik Róma diadalívei, pa­lotái és szobrai készültek. De ebből a kőből építették később a Szent Pé- ter-bazilikát és a Fontana dl Trevi szökökutat is. Négyszáz éven át naponta 200 ökörfogat szállította a travernitót a Colosseum építéséhez. Mert ugyan tény, hogy 1. sz. 80-ban avatta fel Tltus császár az Izráel felett aratott végső győzelem, és Jeruzsálem lerom­bolása tiszteletére, azonban még kö­zel fél évezreden át minden római császár kötelességének tartotta, hogy a Colosseumot bővítse és nagyobbít- sa. A Colosseum volt az antik római építészet legnagyobb és egyben leg- borzongatóbb építménye. Az avatóün­nepségen, amely száz napig tartott, 87 000 néző ujjongott, 200 gladiátor küzdött meg 9000 vadállattal és egy­mással. A bajvívók komor tekintettel léptek be a Llbltlnarla kapuján a cír. kusz porondjára. Llbitlna a gyász is­tennője volt, akik a kapujának íve alatt haladtak át, valamennyien tud­ták, hogy kevesen jutnak vissza él­ve. Traianus császár a dákok felett aratott győzelme után olyan „fényes“ ünnepségeket rendezett a Colosseum sirgödrében, amilyeneket Róma ak­kor mintegy 1,5 millió polgára még nem látott. Traianus — akit Optimus- nak, azaz Legjobbnak is neveztek — uralkodása alatt élte Róma fényko­rát. A birodalomhoz 43 provincia tar­tozott, melyeknek területe több mint ötmillió négyzetkilométert tett ki. Ró­mához tartozott minden Skóciától a Szaharáig, illetve Hispániától Mezo­potámiáig. A colosseumbeli ünnepsé­gek 130 napon át tártottak, és azo­kon 10 000 gladiátor lépett a porond­ra egymás és közel 15 000 vadállat ellen. A körszakállas Hadrianus császár maga is fellépett a Colosseumben és saját kezűleg ölt meg egy oroszlánt. A véreskezű Commodus császár, aki maga is tanult gladiátor volt, szinte naponta küzdött meg vadállatokkal a Colosseum porondján. Sorsát egy Nar­cissus nevű gladiátor fejezte be. Meg­bízásból megfojtotta. A 208. évben is­mét fényes napokat élt meg a Co­losseum. Róma alapításának ezredik évfordulóját az akkor uralkodó 19 éves III. Cordlanus császár nagy cir­kuszi játékokkal kívánta megünne­pelni. A megnyitót azonban már nem élte meg. Egy nappal előtte megöl­ték. Róma népe a megnyitó ünnepsé­gen ujjongva köszöntötte a gyilkost és az önmagát császárnak kikiáltott Philippus Arabsot. A viadalokban — a krónika szerint — 2000 gladiátor, 100 jávorszarvas, 100 hiéna, 70 orosz­lán, 30 leopárd, 20 vadszamár és 10- -10 orrszarvú meg víziló szerepelt. Senki sem figyelt oda, hogy közben a keleti gótok átlépték az Ister, azaz a mai Duna vonalát. Senki sem sej­tette, hogy ezzel megpecsételődött a római birodalom sorsa. Róma hét dombra épült, melyeket az ősi rómaiak tiszteletből hegyek­nek neveztek, pedig legmagasabbjuk sem érte el az 50 métert. Ezek a Mons Qulrlnalis, Aventinus, Coelius, Vlnlalis, Esqulinis, Capitollum és a Palatínus voltak. A legenda szerint Romulus az utóbbin alapította meg a várost. Azt vette körül 1. e. 390-ben a nép fallal, amikor a gallok betör­tek Itáliába. A városfalat közel 600 éves léte alatt mindössze kétszer kö­zelítette meg az ellenség. Először Hannibal punjai jutottak el alá, de őket még visszaverte Róma hadsere­ge. Másodszor azonban még a fal sem állította meg az északról támadó van­dálokat. A fallal együtt maga Róma is elpusztult. A városfal történetéhez tartozik még az is, hogy a filozófus császár — aki járt Pannónia földjén is —, a- mlkor a birodalmat egyre fenyege­tőbb barbár népek támadták, még egy külső falat is épített. Ez a fal 1. sz. 271-re készült el, és az alkotó Mar­cus Aurélius joggal gondolhatta, hogy megteremtette vele a város bizton­ságát. De mint a történelem Igazolta, ő is tévedett. Alarlk gótjalnak még ez a félelmetes erődvonal sem tudott ellenállni. Sz. B. Cslkmák Imre felvétele Kalifornia fényei Amikor az első felfedezők a mai Kalifornia földjére léptek, a tájat a minden képzeletet megha­ladó gazdagság eldorádójának jel­lemezték. Feltevésük később csak Igazolta, amikor felfedezték Kalifornia földjének kincseit, először a sárga aranyat, majd a fekete „aranyat“, az olajat, A hír a világban egyre terjedt, és vonzotta a bevándorlókat, elsősor­ban Latln-Amerika és Ázsia orszá­gaiból. Így vált Kalifornia a szö­vetség legnépesebb államává. Ma már közel 30 millió lakosainak száma. Kalifornia az amerikai száraz­föld nyugati peremén terül el. Kö­zepén uborka alakú széles völgy húzódik, melyben két folyam höm­pölyög a Csendes-óceán felé. E- zekbe számtalan kisebb folyó hoz­za vizét az állam keleti részét sze­gélyező hegyláncról, a Sierra Né­vadóról. Nyugatabbra az óceán partján újabb hegység határolja. Az említett két folyam — a San Joaquin és a Sacramento — San Francisco öblében ömlik bele az óceánba. Észak felé Ismét hegyek emel­kednek, melyek áthaladva az ál­lam határán Is, Oregonban lépnek Kanada földjére. Ugyanígy dél fe­lé Is hegyek sorakoznak, melyek átnyúlnak Mexikóba Is. A vízfolyások és hegycsúcsak varázsa megejti az ,embert. A föld gazdagsága pedig vonzza őket. így volt 1849-ben is, amikor az a- ranyláz milliókat csábított e föld­re. Úgy látszott, hogy beigazolód­nak a 10. századi spanyol író. Garda Ordonez de Montalva „Amadis“ című regényének ezek a szavai: Itt a bércek aranyat rej­tenek. Azután kiderült, hogy csu­pán néhány tonnányi aranyat. Az emberek kénytelenek voltak lete­lepedni, földet művelni és Ipart teremteni. Kalifornia földje meg­hálálta a munkát. Igaza volt a Portolo-féle expedíció káplánjá­nak, Fray Juan Cresplnek, ami­kor 1769 nyarán átkelt a Los An- geles-1 medencén, és ezt jegyezte fel: „A föld fekete és kövér, s bi­zonnyal megterem itt minden el­vethető, elültethető gabona és gyü­mölcs.“ A jóslat igaznak bizonyult. Ka­lifornia földjén a hatalmas lege­lőkön marhacsordák híztak és híznak, bőven termett és terem a búza, és édessé érett és érik a szőlő. S fellendült az Ipar Is. Köztük az „álomvilágot teremtő“ film. Ide költöztek a keleti partról azok, akik New Yersey államban nem tűrték, hogy Thomas Edison meg­szerezze ott a filmkészítés szaba­dalmát. Ide költöztek, és Los'An­geles közelében felépítették Hol­lywoodot, amely azóta is a film­ipar vllágközpontja. Azért Ide, mert Itt évente 300 a teljesen fel­hőtlen napsütéses napok száma. Ugyanezért az okért vált Kali­fornia a repülőgép, napjainkban pedig az űrrepülés központja is. S bár 1927-ben Charles Lindbergh gépe, a Spirit of St. Louis New Yorkból szállt fel, hogy először a történelemben átrepüljön Ame­rikából Európába, a híres gépet itt Kaliforniában készítették és próbálták ki. Most pedig a Los Angelestől keletre elterülő nap­szítta sivatagban próbálják ki az űrjárműveket. Ma élénk ipar és kereskedelem ad munkát és kenyeret. S hogy hány embernek, arra elég egy adat; Kaliforniában a gépkocsik száma meghaladja a 20 milliót. Kalifornia gazdagságának alap­ját az olajipar képezi. A „fekete arany“ először 1892-ben Los An­geles közelében tört fel. Ez volt a Doheny féle lelőhely. Utána sor« ban következtek a többiek. 1910- ben a Lakeview Gusher-1 feltörés az alsó San Joaquln-völgyben, majd a mesés Signal Hill-1 olaj­mező felfedezése Long Beach kö­zelében. Kalifornia partvonalának hossza mintegy 1600 kilométer. Az észa­ki Crescent Cítyből a déli Point Lomálg terjed. De érdekes módon az állam lakosságának 80 száza­léka csak egy 05 kilométer szé­lességű partsávon lakik Santa Ro­sa és San Dlego között. Itt álltak ugyanis a spanyol városok, erő­dök és misszióstelepek, melyekből a mai nagyvárosok kifejlődtek. Er­re a partra érkeztek az első fel­fedezők és bevándorlók Ázsiából. Ma az USA ázsiai bevándoroltjai­nak 40 százaléka — Kalifornia la­kosságának közel fele — ezen a partvidéken él. Legtöbbjük kínai és japán, de sok a Fülöp-szígete- ki, vietnami, kambodzsai és koreai is. Sokan már a hatodik generá­cióhoz tartoznak, de vannak so­kan, akik csupán hat napja élnek új hazájukban. Míg az USA belse­jében és keleti szélén élő beván­dorlók lassan, de biztosan elvesz­tik nemzeti szokásaikat és nyel­vüket, addig Itt Kaliforniában e- rősen élnek a bevándoroltak népi jellegzetességei. Például Los An­gelesben több a spanyolul beszé­lő, mint Mexikó második legna­gyobb városában, Guadaljárában. HtTED Beatles-dalról kapta a nevét Bárki megnézheti, milyen volt testi valójában Lucy, az emberiség 3,5 millió évvel ezelőtt élt ősanyja, ha hajlandó néhány frankot áldozni a dél-francia­országi Bidon egyik múzeumának meg­tekintésére. A kisváros őstörténeti mú­zeumát a finn Eirik Granquist alapí­totta. A nemzetközi hírű állatprepará- tor világraszóló kísérletre vállalkozott: a csontok alapján tudományos hiteles­séggel elkészítette egy Australopithe­cus Afrlcapus, az emberiség egyik tá­voli ősének tekintett előember szobrát. Lucy csontjait Etiópia északi részén ta­lálta meg 1974-ben egy etióp-amerikai expedíció, Donald Johanson amerikai ontropológus professzor vezetésével, ősünk — akiről természetesen csak a későbbi vizsgálatok derítették ki, hogy nő volt — nevét tréfából kapta: a meg­lepő épségben megmaradt maradvá­nyok első darabjainak felfedezésekor a régészek éppen az egykori Beatles együttes világhírű, a Lucy in the sky ' with dlamonds-t hallgatták! Lucy arcát és testrészeit Mihail Ge- raszlmov szovjet régész- és antropoló­gusprofesszor módszerével rekonstruál­ták, amelyet elsősorban a kriminalisz­tikában alkalmaznak világszerte. Ennek lényege, hogy a — bármilyen régi ko­rokból származó — csontokon mindig meg lehet találni az egykori izmok ta­padási helyét, s ezek alapján rétegről rétegre, az általános antropológiai jel­lemzők segítségével „felépítik“ az egy­kori emberi test mását. Granquist és munkatársai előbb agyagból, majd gipszből, végül —, hogy Időálló legyen — műanyagból készítették el Lucy szobrát. A Geraszlmov-módszer egyet­len hiányossága, hogy az ajkak vastag­ságát és a testalkatot — tehát az iz­mokat borító zsírréteg vastagságát — nem lehet ily módon rekonstruálni, de ezt a fantázia segítségével pótolták. A bidoni Prehlstorama múzeumban álló Lucy nagyon alacsony, alig 1 méter 10 centis termetű, 20 év körüli nő — na­gyon öreg, hiszen 3,5 millió évvel ez­előtt az átlagéletkor alig érte el a 22 évet. Alkata kissé pocakos: Granquist így képzelte el, mivel szinte kizárólag növényi táplálékot fogyasztott. Vastag ajkú arca szomorkásnak tűnik — mi mást várhatnánk egy kihalt faj utolsó képviselőjétől? — írja az MTI-Panorá- ma. Eirik Granquist többéves munkával hozta létre múzeumát. Megalkotta egy egész homo habllis család tagjait. Ho­mo erectusokat, Neander-völgyi embe­reket, s végül „nagyapánkat“, a homo sapienst. Legnagyobb „sztárjának“, Lu- cynek nem kell társaság nélkül unat­koznia. Elenyésző a fiatalok vagyona Tízből egy francia háztartás vagyo­na nem éri el a 12 200 frankot, azaz az 1000 dollárt sem, miközben egy család­nak átlagosan több mint 1 millió frank értékű, azaz mintegy 100 000 dolláros vagyona van. A francia lakosság vagyo­ni helyzetének jelentős különbségeire az Állami Statisztikai Hivatal [INSEE] hívta fel a figyelmet. Az INSEE szerint 1980-ban a háztartások fele mindent — takarékbetéteket. Ingatlanokat, biztosí­tási járandóságot — egybevéve negyed­millió franknál, azaz 40 000 dollárnál kevesebb vagyonnal rendelkezett. A fia­talok vagyona általában csekély, a va­gyon „csúcsértékét“ akkor éri el, ami­kor a háztartásban élők kora 40—60 év között van. A parasztok vagyona ál­talában nagy, csupán 4 százalékuknak kisebb az átlagosnál, míg a munkások a vagyoni csoportokról készült lista vé­gén foglalnak helyet: 14 ezer dolláros összvagyonnal rendelkeznek. ökölharc Manapság ha egy repülőgépnek nem sokkal a felszállás után vissza kell térnie a repülőtérre, az ember többnyi­re bombariadóra gondol. Nemrég ennél kevesebb is elég volt ahhoz, hogy egy angol turistákat RlmlnibŐl London felé szállító gép visszatérjen RImlnlbe. Tör­tént ugyanis, hogy nem sokkal a fel­szállás után egy Jól láthatóan spicces nagymama elkezdett énekelni, megle­hetősen magas hangon. Ezt annyira zo­kon vette a vele együtt utazó lánya, hogy — mondhatni — ökölharc alakult ki a két hölgy között. A dolog vége mindenesetre az lett, hogy fél órával a felszállás után a gépnek vissza kel­lett térnie RImlnlbe. A világ legsúlyosabb könyve A remek kiállítású nyomdai termék, amelyről szó lesz, nem éppen ágyban, alvás előtt forgatható Irodalmi mű. A világ eddigi legsúlyosabb könyve, a- mely 4X3 méter és 8 tonnát nyom, a napokban a franciaországi Toulouse vá­rosában került ki a nyomdagép alól. A könyvóriás megjelentetésével az Euró- pa-szerte híres Privát könyvkiadó ala­pításának 150. évfordulóját ünnepelte. Az egyedülálló nyomdai termék 30 la­pot foglal magába. A könyvet a kiállí­tó függőleges helyzetben kínálja az ol­vasónak, de böngészése így sem köny- nyű feladat, hiszen egy-egy lap 200 ki­lót nyom. A „lapozgatók“ a vármegye históriáját és híres személyeinek élet- történetét ismerhetik meg a könyvből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom