Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-22 / 8. szám

JELENTKEZÜNK- SZÔT KAPUNK Az Echo, az Érsekújvár! (Nové Zámky) Cimnázinm diáklapja eddig még nem sze­repelt rovatunkban. Sajnos, nagyon meg kellett néznünk, melyik Írását közöljük, mert a lap rendelkezésünkre álló számai közül a legfrissebb is egy évvel ezelőtt jelent meg. Így sok érdekes, de aktualitását vesztett Írást ki kellett hagynunk. Az is sajnálatos, hogy bár e gimnáziumban magyarul és szlovákul is tanítanak, az Echóban szinte csak szlovák nyelvű Írások vannak. A lap szerkesztői szerint en­nek oka a magyar diákok érdektelensége. Reméljük, a jövőben ők is kedvet kapnak majd az Íráshoz! A Szenei (Senec) Magyar Tannyelvű Gimnázium diáklapja, az Oj Láng már régi ismerősünk, most szerepel harmadszor ebben a rovatban. Kívánjuk nekik, hogy a majdani számaik is legalább olyan jók legyenek, mint ez a mostani! Sok olyan magyar diáklapról tudunk, amelyek — bár rendszeresen megjelennek — nálunk még nem jelentkeztek, pedig szívesen szót és teret adnánk nekik is! Válogatta: KĹINKO ROBERT Maffia az iskolában A szicíliai vezetés engem btzotf meg, hogy vegyem át a főnökséget. Feladatomat eleddig sikeresen teljesítettem, erről pe­dig konkrét tények tanúskodnak. Nézzük csak! A negyedikesek az Idén nagy ünnepsé­get rendeztek. A műsor kitűnő volt, de a jő hangulat nem akadályozta meg tag­jainkat abban, hogy tömegesen meglógja­nak a rendezvényről, még mielőtt az utol­só taps felhangzott volna. Az egészben az a legörömtelibb, hogy eszméinket mind több és több Ifjú Iskolatársunk teszi ma­gáévá. (Miután az estet a negyedikesek rendezték, ők nem szökhettek el.) Kollektív tevékenységünk másik szép példája az Iskolai ebédlőben tapasztalható demokratikus centralizmus. A sorban min­den évfolyamnak megvan a maga kivált­ságos helye. A fiatalabbak készségesen he­lyet adnak az Idősebbeknek, mert ők már idősebbek (és erősebbek Is). A tömeges­ség a ml tevékenységünk alapja. De nem kevésbé fontosak a diverzáns akciók. A tehetségeket támogatni kell! Mert mennyi­vel jelentősebb tettet hajtott végre az az Ifjú maffiózó, aki egy valódi Irodalomfüze- tet lopott el, mint az a csoport, amelyik ebédjegycafatokkal dobálta tele a leveses- tálatl Mi a különbség? A károsult diák­lány egy héten keresztül minden nap fel­hívást függesztett ki a faliújságra, a be­csületes megtalálónak jutalmat Ígérve, de hasztalan. Végül Is a füzetet át kellett másolnia. De az ebédjegyeket a kasztosok megrágták, kiköpték, majd folytatták a ka- nalazgatást (sokan észre sem véve, hogy amit esznek, az tulajdonképpen nem is étel). Csoportunkra jellemző az Is, hogy az emancipáció, a nől egyenjogúság teljes mértékben érvényesül benne. Mert ki más szurkodta volna ki a bájos Katarina Wltt szemét, akinek a képe az egyik faliújsá­gon volt kiragasztva, mint egy hölgytár­sa? És arról sem feledkezhetünk meg, hogy mindkét nem WC-fellratos helyiségei egyaránt füstösek. Még sokáig folytathatnám a vezetésem alatt elért sikerek felsorolását, de sze­rénységem nem engedi többet mondanom. Majd legközelebbi Keresztapátok (ECHO) Amikor augusztusban megnyertük a szlo­vákiai bajnokságot, és országosan ezüst­érmesek lettünk, azt mondták nekünk, hogy egy nyugat-európai versenykörútra me­gyünk. Nem akartam elhinni, hogy ez igaz lehet. Aztán múltak a napok-hetek, s egyszer csak azt vettük észre, hogy úton vagyunk az NSZK-ba. Ausztrián mentünk keresztül. Mivel éjszaka utaztunk, nem láttunk az országból semmit. (Kivéve a 200 knt'ó sebességgel száguldozó autók reflek­torfényét.) Mikor reggel fölébredtünk, egy nagyon szép tó mellett levő vitorlásklub parkoló­jában szállásoltak el bennünket. A tó ne­ve Wolfgangsee, a falucskáé pedig St. Gil­gen. Rendezett virágoskertek, parkok és tiszta utcák szokatlan, de kellemes képe tárult elénk. Eszünkbe sem jutott eldobni netán egy darabka papírt... Még aznap délután megérkeztünk az NSZK-ba. A verseny színhelye Tutzing volt, ahol az NSZK-bajnokságon vettünk részt, nem is rossz eredménnyel. Az első fu­tamban egy nemkívánatos kényszerfürdé- sen Is átestünk a 14 fokos vízben... A verseny után Münchenbe mentünk egy jó Ismerősünkhöz, és három napot töltöttünk ott. Nem győztük nézni és Jár­Egy nyári tábor Nagy bánatomra egy napal korábban kellett hazajönnöm Déőlnből. Nem Is a konzérveket sajnáltam otthagyni, hanem a társaságot. De mit volt mit tenni: másnap a szepesi várba kellett utaznom. Ezt a sze­pesi tábort a Liptovský Mlkuláš-1 SZISZ- szervezet rendezte az Életfa-mozgalom ke­retében. Ez a tábor pedig kárpótolt a nagy szív- fájdalomért, amelyet a hazautazás oko- zottl Megérkezve az állomásra, rögtön meg­ismertük egymást különlegesen elhelyezett nadrágtartónkról, és máris Indulhattunk Szepeskáptalanba, ahol a templomban gyö­nyörű orgonaszóval fogadtak. 22.00 órakor egyenként felmásztunk a vár egyik bás­ni az üzleteket, nevezetességeket. Délután egy magnóval tértünk vissza főhadiszállá­sunkra. Müncheni „nézelődésünk* gyorsan véget ért, nem maradt hát más hátra, mint ösz- szecsomagolnl és Irány Jugoszlávia. Az utat úgy terveztük, hogy nappal utazunk, éjszaka alszunk. Az Alpok gyönyörűek, a hegyi patakok vize pedig nagyon hideg. Az egyiknek nagy hévvel nekiindultunk, de amilyen gyorsan belegázoltunk, olyan gyorsan ki Is jöttünk belőle. Csak a csapat néhány nagyon edzett tagja bírta a jeges vizet. A nagy vlgadozás pedig azzal ért véget, hogy min­denki bebújt a jó meleg hálózsákba. Néhány óra kellemes utazás után meg­érkeztünk Koperbe (Jugoszlávia). A víz­ből már mindenkinek elege volt, de nem bírta ki anélkül, hogy meg ne fürödjék a tenger sós vizében Is. Mivel a verseny csak harmadnap volt, megnézhettük a várost, a kikötőjét, a kör­nyéket, és az edzésre Is volt elég időnk. Csak akkor lepődtem meg, amikor a bank­ban némi valutáért a kezembe nyomtak 60 ezer dinárt. Azt hittem, hogy nagyon sok pénzem van, de amikor két Coca-Colá­tyájára, ahol koccintottunk a „várúrral“, és ott Is aludtunk. Másnap a tájékozódó futás után (ahol mindenki eltévedt a köd­ben) felépítettük a tábort. Hétfőn nekiláttunk a munkának a vár­ban. 8-tól 14 óráig dolgoztunk. A vár ud­varában levő romhalmazokat egyengettük el, és így megtaláltuk az udvar eredeti kö­vezetét. Melléktermékként 3 ládányi cserép­törmeléket, csontot és rozsdás vasat ás­tunk elő. Délután mindig valamilyen kü­lönleges játékot játszottunk. Estére, ami­kor már szörnyen fáradtak voltunk, pszi­chológiai játékot játszottunk a tábortűz­nél. A tábor fénypontja csütörtök délután volt, ekkor kezdődött a lovagi torna. Há­rom hercegnek és hatfős kíséretének kel­lett versenyezni a királykisasszony kezéért. Mondanom sem kell, hogy én voltam az egyik herceg. Mindenki korabeli öltözék­ben volt. A lovagi tornát természetesen én nyertem, de a királykisasszony kezét a legügyetlenebb herceg kapta. Ha én ezt tudtam volna!... Ezután reneszánsz tán­cokat táncoltunk, miközben rátapostunk egymás palástjára, szoknyájára (ki mit vi­selt). Majd egy középkori lakomán vet­tünk részt. Ismét a várban aludtunk. Más­nap korabeli öltözékben dolgoztunk. Az volt csak az élményt Szegény látogatók­nak bemeséltük, hogy filmezni fognak. Ez kellett csak a jónépnekllt Mindenki a rácsnál tolongott, amely elválasztotta a munkaterületet a kiállítástól. Bámultak bennünket, mint az állatkertben az elefán­tot. Legjobban mégiscsak a demokrácia tet­szett ebben a táborban. Mindenki minden­kit tegezett. Mindenki egyenlő volt. A ve­zetőink nem a főnökeink, hanem a bará­taink voltak. De ez az egy hét gyorsan elszaladt, s még szomorúbban tértem haza mint Déőlnből. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a tábort. A munka ingyenes volt ugyan, de az a sok élmyény, amit szerez ott az ember, egy életre megmarad. Figyeljétek az év végén az Életfa-tábor plakátjait, és S jelentkezzetek! Vojtek Sándor (Oj Láng) ért, egy kazettáért és egy fagyiért 20 ez­ret adtam, nagy csalódás ért... A négy nap Jugoszláviában is hamar el­repült, és már indultunk Is hazafelé. Más­nap reggelre értünk Bécsbe, ahol délutá­nig maradtunk. Megnéztük a shoping cltyt, a Marlahllferstrasset (Piros Aranyka utca, mert annyi ott a magyar, hogy kezdtünk kételkedni abban, hogy vajon tényleg Bécs- ben vagyunk-e). Megmaradt pénzünket még elvásároltuk, és egy röpke városnézés után szembe kel­lett néznünk azzal a szomorú ténnyel, hogy a kirándulás véget ért, haza kell menni Akárhányszor erre gondoltunk, min­dig eszünkbe jutott München, az Alpok, Koper, Bécs, a barátok és a sok szép kel­lemes élmény, amelyben részünk lehe­tett... Igazat szólva a hazatérésnek Is örül­tünk, mert mindenütt Jó, de legjobb ott­hon. Ha most netán valaki Irigykedik, vagy azt mondja, hogy „milyen jó nekik“, mert „ott lehettek“, akkor csak megemlítjük, hogy ezért két évig kellett keményen küz- dmiünk, lemondani sok mindenről, több bajnokságot, versenyt megnyerni ami nem kis OTedmény, és ami nem mindenkinek sikerül. Farkat Csaba és Farkas Miklós (Oj Láng) Csak lyukasórára (ISKOLAI DOLGOZATOKBÓL) — Szullmán szultán az egri vár alatt ha­ragjában megütötte a gutát. — A janicsárok felmentek Budára, el­szaporodtak és elfoglalták a várat. — IV. Béla várromokat épített. — Őseink nem éltek haláluk napjáig, mert rendszerint a csatában elestek. — Arany János 1817-től 1882-lg született. — Zrínyi Miklóst a bécsi kamara által feltűzdelt vadkan ölte meg. — Petőfi egy szegény cselédlány és a ma­gyar nép fia. — Petőfi úgy rohant a csatába, hogy jobb kezében a vers, bal kezében pedig a kard volt. — A pamut a gyapjú növénymagszála. — Kölcsey 1815 januárjától 1818 tavaszáig nem Irt verset. Ebből az időszakból három verse maradt ránk. Egy kis divat Saját konyhám egyik bevált recept­jét kínálom nektek — bizsu elkészíté­sére. Tulajdonképpen az egész olyan, mintha kalácstésztát gyúrnánk, de ez ne ijesszen el senkit. Igaz, hogy amit majd csinálunk, az nem ehető, de a művelet nem is túl bonyolult. Hozzávalők: sima- vagy félgrlzes liszt só víz színes üvegdaraboik, flltterek, kagylók, gombok, cerüzák, tűk bőrdarabkák, színes, cérnák, spár­gák. A munka menete: 1 evőkanál sőt keverjünk össze egy evőkanál liszttel, adjunk hozzá 1 ká­véskanállal vizet. A tészta nem lehet sem túl kemény (száradás után szét- porladnaj, sem túl lágy (mert akkor nem lenne elég tartós). Miután a masszát alaposan eldolgoztátok, el­kezdhetitek az alakítását. Készítsetek különböző alakú golyócskákat, majd óvatosan — tűvel, vagy ha nagyobb lyukat akartok, ceruzával — csinálja­tok lyukakat a golyócskák közepébe. Ezután egy darabka celofánon, igell- ten vagy PVC-n szárítsátok meg a go­lyócskákat. Száradás után különböző színűre festhetitek őket. A festésre legalkalmasabb az Unicol, ez minden szaküzletben megvásárolható, de sem­mi sem történik akkor, ho vlzfestéket vagy temperát használtok. Miután a festék Is megszáradt, kenjétek be a gyöngyszemeket áttetsző hajőlakkal! Ettől fényesek, de tartósabbak is lesz­nek. A kész golyócskákat fűzzétek fel színes cérnára vagy spárgára! Ha az én receptem túl furcsa szá­motokra, vagy ha nem akarjátok be­piszkítani magatokat, akkor menjetek be a papírüzletbe, vegyetek magatok­nak Modurltot, és próbáljátok meg ez­zel dolgozni. Talán egyszerűbb: az a- nyagot szét kell nyomkodni, formázni, _és a már elkészített bizsut használat előtt megfőzni. Ezt Is belakkozhatjá­tok, hogy fényesebb legyen. Jó munkát kíván Keni Páleniková (ECHO) Aranyköpések — Sohase áss vermet másnak — mert megrongálhatod a kábelt. Rákóczi Ferenc úgy halt meg, hogy be­lefulladt a Rodostóba. Arany János a velszl bárdokkal sújtott a Habsburg-házra. My mother is cookery-book (Az anyám szakácskönyv). A hős várkatonák általában nem érték meg haláluk napját, mert már korábban elestek a csatában. Ml történik, ha rézszulfátba cinkből ké­szült kulcsot teszünk? — A kulcs berezel. A Hunyadi László olyan ballada, amely­ben a főhőst feldolgozzák. A lónak négy lába van, mágls 16. Csokonai összeütközött a kollégium ma­radi szellemével. Amíg Madách a börtönben sfnylödötl felesége romlásnak indult. Amiről álmodni se mertünk... ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom