Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-15 / 7. szám
Fene tudja, kl hogy, de ha valamiről tudom, hogy azt ott helyben gyártják, ahol éppen hasztalan keresem az üzletek polcain, mindig megbotránkozom. Az pedig végképp nem megy a fejembe, ha élelmiszeripari termékből pult alatti árut csl- * nálnak az elárusjfók KI a ludas? — a termelők vagy talán a kereskedelem, vagy éppen az illetékes el- árusítő. aki ezzel is a saját malmára hajtja a vizet? Minden esetre eddig még érvényes az az elv, hogy csak azt adhatjuk el, azt vásárolhatjuk meg, amit megtermeltünk. A „menet közben“ módosított tervek, a termeléskiesések sok esetben okozták már a kereslet és kínálat közti aránytalanságot Ezekre a nem kívánatos jelenségek okaira választ keresve indultam el a Zvolení Szövetkezeti Kereskedelmi és Termelővállalat várgedel (Hodejovj részlegébe, ahol a finom mogyorós és csokis rudacskákat. Illetve kekszeket gyártják, amelyeket hasztalan kere- súojt az üzletekben. A tóRopH ntntén kénal csomagolják Sporák Márta: „Voltak már ttt Ötletek, do másképpea az nem megy.“ A kevés néha több A nehézségek ellenére is — Elég bosszúság az nekünk, hogy pult alatti árut termelünk. Illetve mi nem annak szánjuk, csak hát a piacon azzá válik — magyarázza a részlegvezető. Szabó István. — Számtalan dicsérő, de egyben könyörgő levelet kapunk, hogy küldjünk már nekik legalább öt, tíz dobozkával. E kéréseket továbbítjuk a vállalati 1- gazgatóságra. Más kérdés, hogy ott sem tudnak mit kezdeni ezekkel a kérésekkel, ugyanis jelenleg ezt az árut csak mi gyártjuk az országban, és többet nem tudunk termelni. /Aztán a kisüzem múltjáról, a felfutásról beszél a részlegvezető. Idestova húsz éve annak, hogy huszonhét emberrel megkezdték itt a csip- keszáritást. Ma már hetvenötén vannak, és két műszakban további öt terméket gyártanak. A termelés mennyisége bár évről évre nő. a háttérbázis vaimi keveset változott. A gépek elavultak, és nem voltak képesek nagyobb tellesltménvre Időközben elkészült egy épület, ahol van ülésterem, ebédlő, öltözők. Az elmúlt év nehéz volt a kisüzem történetében de végtti Is minden jól végződött. — Amit én kérek, azt a. főnökség rendszerint nem utasítja vissza, mert tudják, hogy ennek tejében gondoskodom a terv teljesítéséről. Tavaly kaptunk egy nagy teljesítményű-sütő- töltő gépet a csokoládérudacskák gyártására. Az osztrák Haas cég szállította — mint minden eddigi gépsorunkat —. de 8 főnökség nem számolt azzal, hogy két hónapba is telik, míg az új gép befut. Közben egy másik gépen Is olyan műszaki hiba keletkezett, amelyet csak külföldi alkatrészekkel tudtunk eltávo- Iftani. Tizenhét éve dolgozom itt, és most először volt veszélyeztetve a tervteljesltés. Minden erőnket összeszedtük. Hat szombatot dolgoztak le önként a SZISZ-tagok és sikerült behozni a lemaradást. Tavaly végre sikerült BlémOnk, hogy legalább Itt a falu három üzletében mindig árusítsák termékeinket, de nem sikerült elérnünk, hogy a járás többi üzletében is megtalálják a vásárlók. En javaslom a vállalatnak, hogy Itt Vár- gedén nyissunk egy olyan elárusító- helyet, amely az egyéni megrendeléseknek is eleget tudna tenni, persze ennyivel kevesebbet szállítanánk az üzletekbe. Javaslatomat eddig nem vették figyelembe, Így az érdeklődők továbbra is hiába Imák. Annak ellenére, hogy a termelési tervünk ebben az évben is közel kétmillió koronával emelkedik, nem tudjuk kielégíteni az Igényeket. Kevesen, de lelkesen járjuk a szűkös, egymásba fonódé épületeket. A gépsorok mellett alig fér el két ember egymás mellett. Ablakok híjén itt mindig neonfénynél dolgoznak a fehér köpenyes nők. Férfiak csak a mogyoróörlőnél és tésztakeverőgépnél dolgoznak, ahol Időnként liszteszsékokat is emelni kell. Jobbára idősebb nőket Iátok. Hol vannak a fiatalok, a SZISZ-ta- gok, érdeklődöm kísérőmtől. Földi Kataltntöl, az alapszervezet titkárától. — Mindössze tíztagú alapszerveze- tOnk van. Ezek a fiatalok főleg a második műszakba vannak beosztva, azért látsz most kevesebb fiatalt E- gyébként kevés a fiatal, mert itt nincs nagy vándorlás. Vannak nők, akik már tiz-tlzenöt éve Itt dolgoznak, és nem vágynak el innen, jól is keresnek, meg aztán hova Is mennének? Sem itt 8 községben, sem a környéken nemigen akad munka- lehetőség. Lehet, paradoxként hangzik, de rang nálunk dolgozni, és nem mindenki jut be ide. A főnök megválogatja az embereket, akik viszont itt vannak, meg Is becsülik a munkát — Gondolom, a kis Mtszémú alap- szervezet csodákat nem múvel, csak éppen létezik... — Annál azért többet teszi Akkor van nyugalom ós általános elégedettség, ha teljeSItjOk a tervet, márpedig ezért ml vállaltuk a felelősséget. Tavaly nyáron például terven felüli mennyiségben érkezett a csipke s mi pluszmunkában elvégeztük a szállítást. Amikor az új Haas gép hibája miatt termeléskiesés volt, újból csak a SZISZ rukkolt ki. a szabadszombatokat Is feláldozva. lélle- bet fiatal anyukákról van szó, nem húzódozunk a többletmunkától. Nőnapra, gyermeknapra mindig műsort készítünk. Jópofa társaság verődik össze a honvédelmi versenyeken és a nyári gulyáspartlkon is, ahol elmélyítjük barátságunkat, erősítjük a kollektívát. Minden éven magasra csap a jókedv a roplsbálon, amelyet a SZISZ szervez. Sose legyen rósz- szabb társaságunk, mint most vani Földi Katalin: „jóllehet anyukákról van 8x6, nem húzédoznnk a többlet- münkáktöL“ Zagyi Erzsébet: „Minden jé, csak borzasztó meleg van.* Azok a szorgos nők! Az új Haas gép munkáját közelebbről Is megszemlélem. Kezelője, Zagyi Erzsébet dicséri pontosságát és megbízhatóságát. A havi kétezer koronát játszi könnyedséggel megkeresi, persze, ha győzik az iramot a csoklzöban és a csomagolásnál. A- mlkor a közérzetéről faggatom, navetve mondja: — Minden jő, csak borzasztó meleg vanI Különösen nyáron van pokoli hőség, mert se ablak, se ventillátor! — Egy ilyen modern gép ni kell, hogy a csokoládéréteg rákerült-e, vagyis osztályozni kell. Ml már ezt megszoktuk, meg aztán azt mondják, azért vagyunk eléggé jól megfizetvel Az ígéret szép szó... Az udvaron újból összefutunk a főnökkel, aki azért jött ellbém, hogy elmondja, amit az Uzemrészleg jö- vójérői elfelejtett megemlíteni. Áprilisban kezdik meg az eredetileg raktárnak tervezett csarnok építését, de Ide is gépsorok kerülnek. EnSzabé István: „Elég bosszúságot okoz ez nekünk, hogy pult alatti árut termelünk.“ jobban Illene tágas, légkondicionált csarnokba, de erről Itt Várgedén, gondolom, még sokáig nem beszélhetünk. ,, Ezután jönnek a munkaigényes műveletek. A rudacskákat a vágó- és a csokizógép előtt Is kézzel kell besorakoztatni, sőt a dobozok hajtogatása, az egész csomagolás kézzel történik. A csokoládézógépnél szorgoskodó Sporák Máriának ezt szóvá teszem, de ő csak nevet: — Voltak már itt ötletek, de másképpen ez nem megy. Az osztrák szerelő azt mondta, náluk is kézzel végzik ezt a műveletet. A csomagoláskor minden rudacskát ellenőriznek ez év végéig kell felépülnie, ál- lltjá a zvolení vállalati igazgató, de ezt 6 kötve hiszi. Tavaly év végén Goga elvtárs Is járt itt, aki miután rácsodálkozott a munkakörülményekre, dicséretet mondott a minőségért és a tervteljesltésért. Vigasztalásul egy új komplexum gyors felépítését Ígérte. Az Ozemrészleg jövője tehát ígéretekben már megoldódott.,. Közben előttünk köszönti egymást két vidám, fehér köpenyes asszony- csoport. Az egyik az öltözőkből, a másik a termelésből jön. Az órámra pillantok: ez tehát a műszakváltás: Polgári László (A szerző felvételei] A vállalkozó lány Egész kicsi koromtól tudtam, ml akarok lenni. Egészségügyi nővér. Ezenkívül érdekelt a csillagászat. Rajzolni la szerettem, és álmodozni. Rajzaim mellé történeteket találtam ki. Vonzott az irodalom Is. Prózamondó versenyeket nyertem — mondja némi nosztalgiával a szelei (Kubaflovo) Laukó Teréz. — Végül milyen szakmát választottál? — kérdezem tőle — Nem azt, amit szerettem volna. Szüleim kívánságára közgazdasági szakközépiskolába jelentkeztem LéváI ra. Bánatomra fel is vettek. Egyáltalán nem érdekelt a kereskedelem, de mivel a tanítóim és a szüleim lebeszéltek az egészségügyi pályáról, és tizennégy évesen fogalmam sem volt, hogyan tovább, hát a szüléimre hall- ' gattam. — Ezt úgy mondod, mintha megbántad volna. Mi türtént aztán? Elvégezted a szakközépiskolát? —- Nem. Az első évfolyamban megbuktam, szándékosan. Azt akartam, hogy kidobjanak. Négy tantárgyból kellett pótvlzsgáznom. és én sikeresen le is vizsgáztam. Egyrészt szüléimre való tekintettel, másrészt nagyon jól éreztem magam osztálytársaimmal. Másodikban azonban úgy döntöttem, hogy csakazértls az lesz, amit 6n akarok, és otthagytam az iskolát. Igaz, ezzel kényszerhelyzetbe kerültem, de az ts igaz. hogy megint nem tudtam mit kezdeni magammal. Dolgozni mentem. Négy évig dolgoztam Ipolyságon (Šahy) a Pletában, aztán otthagytam. — Miért? — Elviselhetetlennek éreztem azt a légkört, ami kialakult körülöttem. Nem szerettek a munkatársaim, mert más voltam, mint a többiek. Mindenben más voltam. Más volt az életfelfogásom, ezért sokat vitatkoztam és veszekedtem kollégáimmal. Intelligensnek, pedánsnak csúfoltak, mert nem hülyéskedtem velük. Az igaz, hogy engem nem érdekelteik a hétköznapi dolgok, mert a könyvek világában öltem. A filozófia, a tudomány világában. Még ebédszünetekben is olvastam. Ez volt az én világom, Engem akkor ez foglalkoztatott, és feljesen hidegen hagyott az, amiről kortársaim fecsegtek. Tudom, hogy azt szerették volna, ha én Is velük együtt tárgyalom meg a férjhez menés előnyeit, hátrányait, a mosást, a főzést. És mert nem ezt tettem, bolondnak tartottak. A szemembe mondták: bolond lány vagy. — De a követkézé munkahelyeden sem maradtál sokáig. Az hogyan is volt? — Plncérnö lettem. Két hónapig Jól is éreztem magam, aztán zaklatni kezdtek a férfiak. Sok volt a részeg ember, és én ki nem állhatom a részegeket. Fél évre szólt a szerződésem, amit meg lehetett volna hosszabbítani, ha maradni akarok. Nem maradtam. Most már végre azt szeretném csinálni, amihez kedvet érzek. — És mi az amihez kedvet érzel? — Az ÚJ törvények értelmében magánvállalkozó leszek. Varrni fogok. Ruhákat másoknak. — Nem rossz ötlet. De azt nem mondtad, hogy varrni is tudsz. — Ehhez egy történet fűződik. Amikor még a szakközépiskolába jártam, azt a csekély zsebpénzt, amit anyám arra adott, hogy kajára költsem, megspóroltam, és anyagot vettem rajta. Az anyám nem öltöztetett _dlvatosan, ési nagyon szerettem volna egy divatos ruhát. Az összespórolt pénzen megvettem az anyagot, és mindenféle szabásminta nélkül egy gyönyörű ruhát varrtam magamnak. Amikor felvettem, mindenki megkérdezte, hol vettem. Az anyám,, aki varrónő, elismerte, hogy ügyesen varrók. Hogy kiegészítsem a fizetésemet, másoknak ts varrtam. Kellett a többletkereset. A fizetésem java részét könyvekre költöttem. Ruhára nem adtam ki annyi pénzt, mint könyvekre. Pénz nélkül kultúra nincs. Ezért kezdtem varrni másoknak. Most már, hogy gyakorlatom Is van benne, és megrendelőim elégedettek a munkámmal, úgy döntöttem, a magam ura leszek. és belevágok. — Ha nem sikerül vállalkozásod, mi lesz? — Csőd. De mindenre számítani kell. Ha nem fog menni az üzlet, új munkahely után nézek. — Bátor vagy? — Inkább önfejű. Én úgy gondolom, semmi sem elérhetetlen. Huszonegy éves vagyok. Eddig hagytam, hogy má- ' sok Irányítsák életemet, de most már nem engedek. Amit a fejembe veszek, véghez Is Viszem. Ha jő ügyről van sző. miért Is ne! Balázs Zsuzsa
