Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-15 / 7. szám
[új ifjúság 41-----------—-------------------------------------------Keleten a helyzet változó, avagy: DOLGOZNI A BODROGKÖZBEN Előítéletekkel telve érkeztem a Bodrogközbe, a Bodrog, a Latorca, a Tisza és az éllambatárok övezte térségbe. Sok mindenfélét hallottam az itt élő emberek mentalitásáröl, az Idegenekkel szembeni bizalmatlanságukról, a vidék periférikus tellegé- röl. A fejemben ott kavarogtak „keleti“ ismerőseim rémtörténetei a bálokon gyakorlan vérre menő verekedésekről. Nem csoda hát, ha kezdetben bizalmatlan voltam, de az első kézfogások, röpke királyhelmeci (Kráľovský Chlmec), pőlyánl (Pola- ny), bélyl (Biel) párbeszédek az ellenkezőjéről győztek meg. Megszerettem a bodrogközieket, élvezettel hallgattam dallamos diftongusaikat, csodáltam bennük a szülőföld meg-megnyilvánulő szeretetét. Az országunk e keleti csücskében ritkán hall az ide tévedő más szót, mint magyart. De nem csak azért utaztam a keleti végekre, hogy az emberek lelkivilágát tanulmányozzam. Vizsgálódásom fő tárgya az volt, hol dolgoznak a bodrogköziek, milyen munkalehetőségek közül válogathatnak, s van-e miből választaniuk. Szlovákia háború utáni Iparosítási programja elkerülte a Bodrogközt. Maradt hát e tájak mezőgazdasági jellege feldolgozó ipar nélkül, ami a szövetkezetesítés után a szegényes munkalehetőségek miatt nagyarányú elköltözést, jobbik esetben ingázást eredményezett. A Bodrogköz ebből a szempontból a perifériára került. Tel- tek-múltak az évek, egymást követték az új Ipari létesítmények Szlo- vákla-szerte, de Klrályhelmec és környékének csak a lerágott csont Jutott. Az utolsó 10—15 esztendőben végre Helmecen Is megtehette első tétova lépéseit a könnyűipar. Keleten a helyzet — még ha lassan Is — változó. TÉNYEK ÉS VÉLEMÉNYEK Pólyán 550 lélekszámú község, a háború óta egyharmadával csökkent lakosainak a száma — tudom meg Román György tanácselnöktől. Főleg a fiatalok költöztek el a jobb munkalehetőségek végett Kassára (Košice) vagy az Ingázást megunva Nagy- kapósra (V. Kapušany) és Helmec- re. Manapság már minimális az elköltözések száma, sokkalta kevesebben vannak a járáson kívülre Ingázók. A munkaképes lakosság hatvan százaléka a jól gazdálkodó helyi szövetkezetben dolgozik. Az utóbbi három esztendőben fiatalodott a szövetkezet, a traktorosok, gépjavítók többségükben pólyánl és szolnocskal (Solniőka) fiatalemberek, sőt akadnak, akik a magasabb munkabér végett Helmecről Ingáznak Ide. A nők nagyrésze viszont a helmed bútorgyárba és az elektrotechnikai üzembe, no meg az ágcsernől (Clerna nad Tisou) vasúthoz jár dolgozni. Az Agcsernő tőszomszédságában fekvő Bély különleges helyzetben van. Még mindig igen sokan hagyják el a falujukat, de ugyanannyian be Is költöznek helyükre. (A tavalyi arány 55:58.) Csernőn nincs házhely, jönnek Bélybe építkezni. Köztük sokan olyanok, akik a hét éve nyílt cser- női lakótelepre költöztek Innen, hogy közelebb legyenek munkahelyükhöz, az átrakodóállomáshoz. Kocsis János bfrttyényl (Bofany) fiatalemberrel a munka- és egyéb lehetőségekről beszélgetek. A helyzetet mindenféle szempontból periférikusnak tartja. Nem nagyon lehet a munkahelyek között válogatni, a szórakozási lehetőség meg egyszerűen pocsék. Szerdl Erika 17 éves foglalkozás nélküli csernői leány. A helmed szaktanlntézetet látogatta, elektroműszerésznek készült. Kitűnő tanuló volt, aztán a gyakorlati foglalkozásokon rádöbbent, hogy ezt a szakmát nem neki találták ki, ezért bű- csút vett az Iskolától. Most vár. Majd ha 18 éves lesz, keres valami állást. A vasútnál van Ismerőse, lehet, hogy el tudná őt helyezni titkárnőnek. Ha meg nem, szóba jöhet még a bodrogszerdahelyl (Streda n. Bodrogom) Tesla Is, bár mint mondja, papír nélkül oda nehéz bejutni. Egy barna képű, bajszos huszonévessel annak ürügyén elegyedem szóba, hogy munkát keresek, ajánljon már itt Helmecen valamit, ahol jó munkakörülmények mellett jöl is lehet keresni. Mondom neki. Idegen vagyok, mire ő szkeptikusan: Uram, itt rossz helyen keresgél, ennél már csak jobb helyek vannak, próbálkozzon másutt. Azt ajánlom. DOLGOZNI, DE HOL? A királyhelmeci városi tanács elnökéhez, Pandy Péterhez azzal állítok be, hogy az utca embere nem tartja valami rózsásnak az Itt uralkodó viszonyokat, kevés a megfelelő munkalehetőség, nem nagyon tudnak miből válogatni — Azért már sokat javult a helyzetünk — válaszolja a nagy lokálpatrióta hírében álló elnök. — Tizenöt évvel ezelőtt tényleg nem volt itt semmi. Egyedül az 1984-bsn nyílt, kórház, az állami gazdaság, a pékség és a járási Iparvállalat foglalkoztathatott néhány embert. Nagyot javított ebbéli gondjainkon a bútorgyár és a legígéretesebb elektrotechnikai üzem. Az egyik hétszáz, a másik négyszáznegyven embernek ad kereseti lehetőséget, ami egy nyolcezréé városka esetében nem elenyésző. Nagyot Javult ezzel a nők foglalkoztatottságának aránya a Bodrogközben, de még Így is az országos átlag alatt van. Nehéz adekvát munkahelyet találniuk, üzemeink nemigen igénylik az érettségizetteket és a műszaki diplomával rendelkezőket. Nagy a fluktuáció. Visszatérve az említett két gyár működéséhez, a kérdőjelek sokasága tódul elő. A bútorgyárnak már nincs, az elektrotechnikai üzemnek még nincs jó híre. Pandy Péter: — A bútorgyár a Spišská N. Ves-1 vállalat üzeme, számunkra amolyan szükséges rossz, azt gyárt, amit odalöknek neki Állandó bajok vannak a tervteljesftéssel, alacsonyak a munkabérek. Az elektrotechnikai üzem tíz éve alakult a bratlslavai Kablo üzemeként, kezdetleges körülmények között, minimális kapacitással Most már a krompachyi Szlovák Elektrotechnikai Művek keretében működik, s csak tavaly tisztázódott gyártási programja azáltal, hogy a városi pártbizottság egész Jakeš elvtársig elment kérdésével: árulják már el végre, mit fog gyártani ez az üzemi Hosszas kllincse- lés eredménye az is, hogy a két gyár szakmunkásait most már itt, helyben képezik. 1984-től működik a villamossági műszaki szaktanintézet, ahol az elektroműszerészeken kívül asztalosokat, kőműveseket, szövőnői és még más egyéb szakmát Is képeznek. A következő Iskolaévtől már érettségizni is lehet ebben az Intézetben. jelenleg 394 tanulója van, s örömmel nyugtázhatom, egyre jobb hírre tesz szert. De hát ambiciózus helmeclekből tevődik össze a tanári kar. Még mielőtt elbúcsúznék az elnöktől, megtudom, hogy a helyi kórház indulásakor egyetlen helmed sem volt a gyógyítók között, mára viszont több mint 450 bodrogközi orvos, nővér kezeli a rászorultakat, meg azt, hogy már itt Is kezd elterjedni a magánvállalkozás. A városi nemzeti bizottságon maszek tányérfestő, gyer- mekruha-készítő, teherfuvarozó és fagyialtos van nyilvántartva. De ez még mindig kevés. Egy emelettel lejjebb találom Rlp- csu Rudolfot, a járási Csemadok titkárt, aki egyben járási képviselő Is. A bodrogközi munkások számára a Oj, modern alma mater a helmed gimnázium Pandy Péter: Tizenöt évvel ezelőtt nem volt itt semmi.. legnagyobb vonzerő még mindig az ágcsernől átrakodő-átlomás, bár meg kell hagyni, hogy a két helmed gyár beindulásával kissé módosult a helyzet. Csemadok-tltkárról lévén szó, felvetődnek nemzetiségi létünk gondjai Is. A Bodrogközben Is kialakult egyféle társadalmi csapda, és sokan bedőltek neki Az emberek egy rétege egyéni érdekekét szem előtt tartva megfosztotta gyermekét az anyanyelvi oktatás lehetőségétől, jobb boldogulást remélve, szlovák Iskolába járatta csemetéit, Szerencsére már egyre többen eszmélnek rá, hamis ábrándokat kergettek, az anyanyelven szerzett Ismereteket semmi sem pótolhatja. Helmecen a helyzet nagyjából a következő: a középkáderekre még mindig jellemző a könnyű csapdába kerülés, míg a főiskolát végzeu értelmiségi, még ha ő maga szlovák Iskolákat végzett is, magyar tannyelvűbe íratja gyermekéi Létezik egy másféle jelenség Is. Az forog közszájon, hogy a magyar nemzetiségű fiatalok a műszaki főiskolákra jelentkezéskor előnyben részesülnek. Ezért sok szlovák nemzetiségű a továbbtanulásra készülve egyszerűen nemzetiséget cserél. A Bodrogközben ez egyébként nem nagy dolog, hisz nagyrészük magyar anyanyelvű. hova, HERRE7 Érdeklődöm a Bodrogköz köt Iskolájában a diákok pályaválasztását illetően. Először a királyhelmeci ösz- szevont gimnáziumot keresem fel új, impozáns épületében. Eugen Mlkláš igazgatót faggatom. Elmondja, hogy évfolyamonként négy osztály működik: két szlovák és két magyar tanítási nyelvű. A gimnáziumban 350 diák tanul fele-fele arányban a két tagozaton, de a magyar nemzetiségű diákok száma 250 körül lehet. Pozitív változások álltak be a főiskolákra jelentkezők arányát Illetően. Míg régebben az 50 százalékot alig haladta meg, most eléri a nyolcvanat Is. Ez azzal is összefügg, hogy javultak az iskola minőségi és menynyisági mutatói Is. Többen és a jobbak jönnek gimnáziumba, de túlnyomó többségükben lányok. A végzősök Inkább humán szakokra jelentkeznek, mivel hiányzik a környéken az Ipar. S ha valaki mégis műszaki pályát választ, kevés az esély, hogy visszakerül a szülőföldjére. BÖlynek 1240 lakosa van és egy 380 tanulót oktató magyar tanítási nyelvű alapiskolája, ebből 270 bejáró Csemőből és g környező apróRipcsu Rudolf Csemadok-titkár és képviseld falvakból. Míg 13 évvel ezelőtt a tanköteles magyar gyerekek mintegy fele járt csak anyanyelvi iskolába, mára már ez az arány eléri a 97 százalékot. Jó hírű Iskola a bélyl, a felvételik eredményessége alapján mind járási, mind kerületi viszonylatban az első helyek egyike az övék. Hová jelentkeznek a nyolcadikosok? Pandy Sándor igazgató sorolja: — Nyolcán a helmed gimnáziumba, építészetibe és óvónőibe Losoncra (LuCenec), Kassára az Ipariba és ökonómiára. Csernőbe a vasúti szakközépbe ... — Milyen hátrányai, előnyei vannak Iskolájuknak? — kérdezem. — Annyi hátrányt érzek, hogy távol esünk mindentől, szóval a távolságok. Ebből ered az előnyünk Is, mert épp félreesettségünkből kifolyólag Itt még nincs megbontva az egységes etnikum. A kis falvak táplálják a magyar Iskolákat. (Habár most már Csernőn Is van Igény magyar tagozatra, szeptembertől meg Is nyílik.) Előnyünk még a kitűnő pedagógusgárda eredményes munkája. Nem mellveregetéssel kell bizonygatnunk hovatartozásunkat, hanem szerény, kitartó munkával Akkor lehet Igazán becsületünk, ha többet nyújtunk az átlagosnál minden tekintetben. Igazat adok neki, hozzátéve, hogy ez nemcsak a bodrogköziekre vonatkozik. D. Kovács József A hős A villamos nem Jön. Éjfél felé szinte csak akkor látni itt egy-egyet, ha vezetője elalszik, a gép meg eltéved a pályán, s erre zörög. A vár felöl csípős szél fúj. Nem kellemes a várakozás, a fáradtsághoz, egyedülléthez még ez a szél Is... Topogok, a lépteimet számlálgatom. Huszonöt... harminc ... százötvenkettő... Épp fordulnék egyet a sarkamon, álmosságomat üldözvén, amikor a közeli ház előtti állványok felől csobogást hallok. Üdítő, friss hegyi csermelyeket Idéző csobogást. Nemsokára kis patakocska indul a hang Irányából, lassan-lassan közeledik felém. Illúzlóromboló krákogás vet véget csobogás keltette ábrándos hangulatomnak, majd szuszogás, böfögés folytatja a természet zajainak e ka- valkádját. Rögtön azt Is megtudom, kitől erednek e mennyel hangok. Alacsony, borostás emberke mászik ki az állványzat alól, 'gondosan kimérve a legegyenesebb utat, felém indul. Járása nem komor bikáé, inkább vak kígyóra hasonlít, amely nem tudja, merre van arra. Megáll előttem, huszadik századi Napóleon, büszkén mutat az Szálkák, fricskák, cikornyák Időközben mintegy négyméteresre nyűit tócsára, s mokány alakomról rögtön levonva a következtetést, magyarul szóíl: — Ezt én.. .f — Emberünk nem egészen így mondja, mindenesetre azt akarja tudomásomra hozni, hogy a sok folyadék mind-mind tőle származik. — igen, ez igent — válaszolom, miközben Jobb kezemet a kis ember vállán tartom. Erőlködnöm kell, mert fejének súlyára csak rátett a Jócskán fogyasztott alkohol. Valóban elképedek a hatalmas meny- nylség láttán. Ennek utánanézek — gondolom. Odamegyek az álláshoz: igen, ez kétségtelen. De hát a szagát ... a szagát nem érzem... Már látom is emberünket, amint esténként literes palackkal a zsebében járja a várost. Az üvegben víz van. Aztán mindig hozzátold, ha úgy érzi, nem elég. Talán inni Is azért iszik, hogy több legyen... ö, sikerét mélységesen átélve diadalittasan néz le rám az Időközben befutó villamos lépcsőjéről. Bement, leült, mást már nem is mondott, mert elaludt. Nyugodtan alszik. Tudja, hogy ő is Jelent valamit az emberek e furcsa társadalmában. A bátor Az egyetml könyvtár emeleti folyosóján álmosan ültek a fotelek a függönyökön beszivárgó késő őszi, tompa napfényben. Délután volt, annak is a legmozdulatlanabb fajtája. Itt-ott diákok lapozgatták Jegyzeteiket, kényelmesen elterpeszkedve, nem nagy lelkesedéssel. — Ez ... eljött a legalkalmasabb pUlanatl Nem figyel senki. Amott a sarokban az a bajuszos férfi gyanús, de... Meg kell tennem, meg kall ten- neml Akkor is...'tudja meg mlndenkil — vívódott hősünk. Ott ült közvetlenül az ajtó előtt. A nagy, barna, műdeszka ajtón ékes betűkkel díszelgett az Írás: W C. Emberünk hirtelen felállt. Odanézett, a sarokban a bajszos alak mintha feszültebben figyelt volna. Erre megszeppent: — Nem, nemi Inkább holnap. Ügy tett, mintha bolhák csípték volna a hátát, vakaródznl kezdett, hogy még a gyanú árnyékát is elkerülje. Egyszer csak..............érezte, hogy elönti a bátorság. Most, vagy soha: mint egy vadkan, feltépte a bejárati ajtót. Még a bűz sem torpantotta meg. Odarohant, megrántotta a fülie kilincsét. — Foglaltl — szólt ki valaki erélyesen. — De uram... legyen szíves... nekem .. .1 — Hallatlanl Még ezt sem lehet nyugodtan. No, legyen meg az ég akarata. Köpcös, szemüveges férfiú mászott elő. Akkurátusán megmosta a kezét, megfésülködött, végre csukódott az ajtó utána. Hősünk remegve tolta el a zárat. Bizonytalan kézzel kutatta zsebelt. Végre megtalálta a ceruzát. Lázas sietséggel kaparta a kissé kopott falra; „Béke!“ Ko.—Rt.
