Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-01 / 5. szám
Kollektív sikerek, egyéni gondok A kompresszorállomásnak tágas csarnokaiban behemót kompresszorok, turbinák. Huszonnégy gázturbinás és három elektromos meghajtású kompresszor egyenlíti ki a nyomáskülönbségeket a több mint egy méter átmérőjű szállítócsövekben, állandóan korrigálva a gáz hőmérsékletét és páratartlmát Is. Kísérőm Majoros Béla mérnök, aki a tranzit gázvezeték Itteni állomásának karbantartóit Irányítja, ö mondja, hogy az 1400-as vezetéken már elektromos kompresszorok dolgoznak. Jóval nagyobb a hatásfokuk, mint a gázturbináké, csak Így fest a szűrőállomás egy része hát drágább az üzemeltetésük, FŐSZEREPBEN az energia nek, ezt egyébként meg Is mondták. öt évig központi bizottsági tag voltam, így azt Is látom, ml folyik a felsőbb régiókban. Abszurdum azt emlegetni, hogy „a SZISZ a miénk“. Elsősorban a szervezet legyen a fiatalokért, és nem fordítva. Sajnos, a funkcionáriusok keveset Járnak a tagság közé, nem Ismerik problémáikat, nézeteiket, a tagság és a szűk vezetés között ethát nagy űr tátong. Közben megérkezünk arra a helyre, amely Idejövet felkeltette a figyelmemet. Az állomás felé vezető út jobb oldalán ugyanis egy üvegkertészet létesült. A hatalmas höklcserélők minden turbina hulladékhőjét, felveszik, majd Innen távozik a 130 fokos víz az üvegházak Irányába. Itt tudtam meg, hogy a hulladékhő- értékesítés beruházásának Itteni védnöke a SZISZ-alapszervezet volt, s nem kis érdemeik vannak abban, hogy 1985-ben elindulhaEbben az Uvegházban krizantémok virítanak. — Az egyik műszerünk Ismét csütörtököt mondott, ezt Jelezték a szovjet kollégák. Még az a szerencsénk, hogy többszörösen is be vagyunk biztosítva, úgyhogy fennakadások nincsenek. Egyszerűen csak egy másik mérőhelyen folyik tovább a mérés. De azért ezt a műszert Is ki kell Javítanunk, mert sohasem tudhatjuk, mikor lesz rá szükség — mondja egy szuszra Janus János mérnök, a földgázvezetők nagykaposl [V. Kapušany) mérőállomása átvevő- részlegének vezetője. Aztán már teker is egy számot, és utasítja embereit a hiba elhárítására. Mély lélegzetvétel után folytatja az átvevőállomás helyzetének magyarázatát. — Naponta 150—180 millió köbméter föidgázt fogadunk, mérünk, elienörizzUk a paramétereit, aztán továbbítjuk a kompresszorházba, ahol tovább dolgoznak vele, hogy útra bocsássák a következő, szád- almási (Jablonov nad Turňou) állomás felé Ilyen mennyiség mellett égető szükség van a pontos műszerekre, és mivel még itt sincs minden gépesítve és automatizálva, nélkülözhetetlenek a Jó szakemberek. A hagyományos műszerek itt nem megfelelőek, mert például 0,1 százaléknál Is óriási mennyiség ugorhatna ki többletben és hiányban is. A hatvanas években csak odaát, Ungvárban mérték a gázmennyiséget, de 1972 óta, amikor felépült ez az aránylag modern részleg, már ml is tudunk mérni. A szovjet kollégák állandóan Itt tartózkodnak, s a helyszínen e- gyeztetjük az adatokat, és írjuk alá ez adásvételi okmányokat naponta. Erre azért is szükség van, mert a gázvezetéken már nemcsak hazánkba érkezik e nemes energiahordozó. — Tehát azt is mondhatnánk, te vásárolod a gázt az országnak? Hogy rajtad is múlik, menynyit kell majd fizetnünk? Eszerint a munkádnak nemcsak műszaki, üzleti oldala Is van! — Pontosan így van, csak merőben más ez, mint egy bolti bevásárlás. Ugyan nem tartozunk a termelőüzemek közé, a ml munkánk mégis sok pénzt hoz az állam háztartásába. Gyakran adódnak eltérések a műszerek adataiban. Olyankor tudni kell érvelni, bizonyítani munkánk pontosságát. Nálam a számítógép mindig be van kapcsolva, mert nélküle szinte elképzelhetetlen a munkám. A vitás kérdéseket eddig még mindig sikerült a helyszínen tisztáznunk, és az üzletkötő minisztériumok bevonása nélkül tudtunk megoldást találni. Kevesebb az idő, kisebbek a lehetőségek János egyben az állomás 60 fős SZISZ-tagságának Is vezéregyénisége, négy éve pedig elnöke a szervezetnek. A SZISZ Jb-n a legjobbak között tartják őket nyilván. A járásban elsők voltak az Ifjúsági kezdeményezés számlájának bevezetésében, ami számomra meglepő volt, mivel nem egy klasszikus értelemben vett termelőüzemről van szó. A magyarázat viszont kézenfekvő: — A számlára ml nem a társadalmi munkában szerzett bevételt írjuk, hanem elsősorban a feltaláló és ésszerűsítő mozgalomból eredő Jutalmakat. Lényegében tizenhat éve üzemel az állomás, a gépek elhasználódtak, van mit korszerűsíteni, van mit helyettesíteni és átépíteni. Évente 10—12 újítás származik a fiataloktól, ami több százezer korona haszonnal Jár. Tavaly például Jelentős anyagi hasznot hozó minőségi változást hozott az általam kidolgozott két találmány Is. Ha viszont minket a legjobbak között tartanak nyilván, akkor sajnálattal azt kell mondjam, általánosan csökkent a színvonal, mert nálunk a múlthoz képest egyértelműen visszaesésről kell beszélnem. Ennek két oka van: egyrészt belefáradtam, másrészt kiöregedtek a húzóemberek. Ráadásul tömegszervezeti tevékenységre a mai gazdasági megszorítások és egyre szigorúbb követelmények mellett kevesebb Idő és energia Jut. Például azóta, hogy a prágai konszernvállalattól Jött egy körlevél a munkaidő hatékonyabb kihasználására, sem a négynapos Dargó — Dukla-há- lamenet két munkanapját, sem a Nagykapos — Dukla-kerékpártúra egy munkanapját nem engedik el még a legodaadóbb tagoknak sem. A szabadság rovására pedig ezt senki sem vállalja. — Említetted a kiöregedést, de ml van az ide érkező fiatalokkal? — Nálunk minimális a munkaerő-vándorlás, létszámnövekedésről pedig a gyors műszaki fejlesztés, a számítógépesítés mellett nem Is beszélhetünk. Így nem érkezik utánpótlás. Amikor pedig azt mondtam, egyesek belefáradtak, magamra Is gondoltam. Hiszen állandóan nyakamon az ellenőrzés, zaklatnak a met- rológlal Intézetből, a minisztérium emberei, a műszerhitelesíMajoros Béla mérnök; „Változtak az igények, de változtak az emberek is.“ tők szinte egymásnak adják a kilincset. Néha az az érzésem, néhányan dolgozunk, hogy sokan ellenőrizhessenek. Mindemellett még tévúton tanulni Is kényszerülök. Ugyanígy említhetnénk persze másokat Is, akár Majoros Bélát, aki öt évig a SZISZ SZKB tagja is volt, ráadásul ökológiai és esztétikai szempontból sem Illenek a Latorca menti tájba a zord vasoszlopok. A rengeteg szelep, mérő és ellenőrzöműszer, a szűrő és kll- matlzáclós berendezések a hidraulikus, pneumatikus, elektromos és sok egyéb meghajtások, minden a száz karbantartó és vezetőjük gondjaira van bízva. — Az állomás egyre bővül, a gépek viszont öregednek, olyan Janus János mérnök; „Ha eltérések vannak, tudni kell érvelni, bizonyítani munkánk pontosságát.“ ez, mintha egy öreg repülőt a levegőben kéne állandóan üzemben tartani. Az Induláskor ezek modern gépeknek számítottak, de a tizenhat év alatt erkölcsileg Is, fizikailag Is elavultak, elhasználódtak. Pótalkatrészekből egyre kevesebb van, így amikor már egy bizonyos hiba többször Is megismétlődik, újítani kell, néha a gép vagy a berendezés eredeti konstrukciójába Is beavatkozunk. Béla egyébként egymaga félmillió korona hasznot hajt az állomásnak újítási Javaslataival évente. Miközben a szabadban folytatjuk a nézelődést, a munkásfiatalokról Is szót ejt, hiszen nemcsak főnökként, hanem tapasztalt SZISZ-tiS2:tségviselőként is hozzá tud szólni a témához. — Véleményem szerint változtak az Igények, de változtak az emberek Is, viszont a feltételek alig, sőt helyenként romlottak. Ezek a srácok, mivel nem sokat keresnek, odahaza Is dolgoznak, tavasszal már fóliáznak, hogy tartani tudják az életszínvonalat a kor Igényel szerint. A kultú- Kira, a •portr« kevésbé íigyeltott az éltető meleg az üvegházakba. Kettős haszon A 23 fokos melegben Jakab József mérnök, a tőketerebesl (Tre- bišov) Agroprodukt mezőgazdasági vállalat üvegházkertészetének vezetője üdvözöl. Hamarosan kiderül, a huszonkét üvegház öt hektár területet takar, amely a környék 150 lányának és asszonyának ad állandó munkalehetőséget, tehát kettős a haszon: észszerűen értékesítik a hulladékot, ugyanakkor enyhítik e vidék elhelyezési gondjait., — Nagy beruházás volt, de ha úgy vesszük, hogy az évi termelési érték meghaladja a tizenhá- rommlllló koronát és a most általunk értékesített hulladékhő ezelőtt a levegőbe távozott, akkor mindenképpen megérte. A zöldség- és vlrágkertészet mellett az Idén a gombatenyésztéssel is próbálkozunk. Már vannak tapasztalataink, így ugyanazon felhasznált hőmennyiség mellett egyre több. Jobb és ízletesebb terméket állítunk elő! Az ország egyik legkeletibb sarkán Járva, akarva-akaratlan Is olyan eredmények után kutat az ember, amelyek pozitív példaként hathatnak. Talán azért, mert ezt a vidéket még ma Is országunk legkevésbé fejlett részeként tartjuk számon, tehát ami épült, működik, termel, az mind új, mindennek egy kicsit a Jövő századra kellene emlékeztetnie. Aztán csalódik az ember. Egyszer kellemesen, mert távolról sem elmaradott ez a vidék, fejlesztése folyamatos volt, s ennek látszata van. ugyanakkor kellemetlen érzés, hogy már Itt Is, ahol az üzemek és a berendezések az újabbak közé tartoznak, országos gondokkal küszködnek: technológiák elöregedése, alkatrészhiány, ezáltal toldozásra-foltozásra kényszerülnek. Csak az a vigasztaló, hogy az Itt élő emberek hozzáállása kreatív, tudják, mit kellene tenni, s ami saját hatáskörükbe tartozik, meg Is teszik. Polgári László (A szerző felvételei) M agam is tapasztalom, van a szokásnak hatalma. 0] székhelyünk van, alig két hete, s Immár kétszer is a régi felé vettem az irányt, nagy kitérőt téve a célig. És aztán? — legylnthet az olvasó. — Az ilyen tévedések mindennapiak Igaza van az olvasónak, én is Így legyintettem, meg még hozzátettem az Írás címét: a szokás hatalma! Előfordulhat, hogy éppen azért tévesztettem irányt, mert túlságosan el voltam foglalva gondolataimmal, Kiváló ismerős munkásfiatallal hozott össze egy rokoni látogatás, s mert ők is áh.ami vállalat lettek, érdeklődtem a változások lényegéről. Egyébként is szúrós tekintete mogorva lett. — Cégtáblafestési — az Indulatos jellemzést nem először hallottam, lényege pedig az, amit én úgy sűrítettem tapasztalattá már korábban, hogy az új gondolkodás- módról papolók régi módszerei. Igazgatót választottak. )elentős lépés a demokratizálódás útján, a néphatalom, a nyilvános ellenőrzés felé. De más isi Mert apámtól tudom, hogy a szövetkezetekben, ahol még a hatA szokás hatalma vanas években is dívott a kettős Jelölés és a választás, minden részlegvezető — akik akkortájt nem voltak tagját a választott, nagy Jogkörrel bíró vezetőségnek — külön is fontosnak tartotta megbeszélni a terveket, a célokat, az eredményeket részben a vezetőségi gyűléseken, részben az általa irányított részlegeken. Na igen, mert az elnök ezt megkövetelte. Na Igen, mert az elnök sorsa senki mástól nem függött, csak a tagságtól, az emberektől, akik a következő választásokon a hozzá nem értő, rossz vezetőt, esetleg beképzelt, pökhendi embert nem választották meg. Persze azt sem, aki nem tudott irányt adni, -aki nem tudta a tagság igényelt és a szövetkezet anyagi-műszaki lehetőségeit egyértelmű, reális programba foglalni. Szóval: Igazgatót választottak, azaz küldötteket az Igazgatóválasztó konferenciára. Ehhez kaptak egy ki tudja ki által összeállított listát, amelyen négy részleg jelöltjei szerepeltek nagyjábór azonos számban, mert nagyjából minden részlegen ugyanannyian dolgoznak. A listáról csak kihúzni lehetett, új nevet beírni nem. Csak azt húzhatták ki egy-egy részlegen, aki az illető munkahelyről volt. A leadott szavazat viszont mindenkire érvényes volt. — Végiggondoltuk, aztán felröhögtünk — mondja villámló keserűséggel a jó szakmunkás hírében álló fiatalember. — Mondd, kit néznek ezek hülyének?! Miért hiszik azt, miért merik azt hinni, hogy nem vesszük észre a manipulációt. Hiszen Így minden jelölt minimum 75 százalékos aránnyal küldött lesz. Már akkor tudtuk, hogy színjáték az egész. De tudod hogy folyt le a választás? Az ellenjelölt kért elsőnek szót, s a programja a következőből állt: „Emberek! Ügy szavazzanak, hogy én nem akarok Igazgató lenni, a kollégát támogatom!“ Véleménye lezárásaként még egyet legyintett, aztán — szerencsémre — egyéni terveiről, céljairól kezdett beszélni. Szerencsére, mert Így nem kellett állást foglalnom. Mert mit mondhattam volna? Azt, hogy az új gondolkodásmód elterjedése és az azt tükröző cselekvés- módok megvalósítása bonyolult, hosz- szadalmas folyamat?! Elmondhattam volna, hogy a demokrácia lényege a türelem, a kölcsönös bizalom s a nagy tudás, mely veretes érveket sorakoztat, s ez vagy a vérében és fejében van valakinek, vagy nem, A másik esetben aztán törvényszerűen elválik egymástól az elv és a tett. Csak Ilyeneket mondhattam volna, azt meg minek, hiszen az egyik része frázis, a másikat meg ő maga fogalmazta meg. Persze, tiltakoznom kellett volna a magába fordulás, az egyéni célokra merülés ellen is, hiszen az a közmegelégedéshez — Jellegénél fogva sem — nem járul hozzá, de az egyénit is csak látszatra és Ideig-ÓFálg szolgálja, mert végeredményként gazdaságilag Is, társadalmilag is egyénnek, köznek egyaránt megcsontosodást, stagnálást hoz. De nem irritáltam, hiszen okos, művelt ember ö és munkáskollégái, maguk is rájönnek e cselekvési forma kelepce voltára, ugyanakkor jelenleg nehéz bármit is tenniük.. Lehet, éppen rájuk gondoltam, a- ralkor irányt tévesztettem, s a szokás hatalmaként régi úton indultam, úgy értem célt. De nekem könnyű volt a korrekció, s csak magamnak kellett eldünnyögnöm: pardon, ez nem jó irányt Neszméri Sándor
