Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-01 / 5. szám

Kollektív sikerek, egyéni gondok A kompresszorállomásnak tá­gas csarnokaiban behemót komp­resszorok, turbinák. Huszonnégy gázturbinás és három elektromos meghajtású kompresszor egyenlí­ti ki a nyomáskülönbségeket a több mint egy méter átmérőjű szállítócsövekben, állandóan kor­rigálva a gáz hőmérsékletét és páratartlmát Is. Kísérőm Majoros Béla mérnök, aki a tranzit gáz­vezeték Itteni állomásának kar­bantartóit Irányítja, ö mondja, hogy az 1400-as vezetéken már elektromos kompresszorok dol­goznak. Jóval nagyobb a hatás­fokuk, mint a gázturbináké, csak Így fest a szűrőállomás egy része hát drágább az üzemeltetésük, FŐSZEREPBEN az energia nek, ezt egyébként meg Is mond­ták. öt évig központi bizottsági tag voltam, így azt Is látom, ml folyik a felsőbb régiókban. Ab­szurdum azt emlegetni, hogy „a SZISZ a miénk“. Elsősorban a szervezet legyen a fiatalokért, és nem fordítva. Sajnos, a funkcio­náriusok keveset Járnak a tagság közé, nem Ismerik problémáikat, nézeteiket, a tagság és a szűk vezetés között ethát nagy űr tá­tong. Közben megérkezünk arra a helyre, amely Idejövet felkeltette a figyelmemet. Az állomás felé vezető út jobb oldalán ugyanis egy üvegkertészet létesült. A ha­talmas höklcserélők minden tur­bina hulladékhőjét, felveszik, majd Innen távozik a 130 fokos víz az üvegházak Irányába. Itt tudtam meg, hogy a hulladékhő- értékesítés beruházásának Itteni védnöke a SZISZ-alapszervezet volt, s nem kis érdemeik vannak abban, hogy 1985-ben elindulha­Ebben az Uvegházban krizantémok virítanak. — Az egyik műszerünk Ismét csütörtököt mondott, ezt Jelezték a szovjet kollégák. Még az a sze­rencsénk, hogy többszörösen is be vagyunk biztosítva, úgyhogy fennakadások nincsenek. Egysze­rűen csak egy másik mérőhelyen folyik tovább a mérés. De azért ezt a műszert Is ki kell Javíta­nunk, mert sohasem tudhatjuk, mikor lesz rá szükség — mondja egy szuszra Janus János mérnök, a földgázvezetők nagykaposl [V. Kapušany) mérőállomása átvevő- részlegének vezetője. Aztán már teker is egy számot, és utasítja embereit a hiba elhárítására. Mély lélegzetvétel után folytatja az átvevőállomás helyzetének ma­gyarázatát. — Naponta 150—180 millió köb­méter föidgázt fogadunk, mérünk, elienörizzUk a paramétereit, aztán továbbítjuk a kompresszorházba, ahol tovább dolgoznak vele, hogy útra bocsássák a következő, szád- almási (Jablonov nad Turňou) ál­lomás felé Ilyen mennyiség mel­lett égető szükség van a pontos műszerekre, és mivel még itt sincs minden gépesítve és auto­matizálva, nélkülözhetetlenek a Jó szakemberek. A hagyományos műszerek itt nem megfelelőek, mert például 0,1 százaléknál Is óriási mennyiség ugorhatna ki többletben és hiányban is. A hatvanas években csak odaát, Ungvárban mérték a gázmennyi­séget, de 1972 óta, amikor fel­épült ez az aránylag modern részleg, már ml is tudunk mérni. A szovjet kollégák állandóan Itt tartózkodnak, s a helyszínen e- gyeztetjük az adatokat, és írjuk alá ez adásvételi okmányokat na­ponta. Erre azért is szükség van, mert a gázvezetéken már nem­csak hazánkba érkezik e nemes energiahordozó. — Tehát azt is mondhatnánk, te vásárolod a gázt az ország­nak? Hogy rajtad is múlik, meny­nyit kell majd fizetnünk? Esze­rint a munkádnak nemcsak mű­szaki, üzleti oldala Is van! — Pontosan így van, csak me­rőben más ez, mint egy bolti be­vásárlás. Ugyan nem tartozunk a termelőüzemek közé, a ml mun­kánk mégis sok pénzt hoz az ál­lam háztartásába. Gyakran adód­nak eltérések a műszerek adatai­ban. Olyankor tudni kell érvelni, bizonyítani munkánk pontosságát. Nálam a számítógép mindig be van kapcsolva, mert nélküle szin­te elképzelhetetlen a munkám. A vitás kérdéseket eddig még mindig sikerült a helyszínen tisz­táznunk, és az üzletkötő minisz­tériumok bevonása nélkül tud­tunk megoldást találni. Kevesebb az idő, kisebbek a lehetőségek János egyben az állomás 60 fős SZISZ-tagságának Is vezéregyéni­sége, négy éve pedig elnöke a szervezetnek. A SZISZ Jb-n a leg­jobbak között tartják őket nyil­ván. A járásban elsők voltak az Ifjúsági kezdeményezés számlájá­nak bevezetésében, ami számom­ra meglepő volt, mivel nem egy klasszikus értelemben vett ter­melőüzemről van szó. A magya­rázat viszont kézenfekvő: — A számlára ml nem a tár­sadalmi munkában szerzett bevé­telt írjuk, hanem elsősorban a feltaláló és ésszerűsítő mozga­lomból eredő Jutalmakat. Lénye­gében tizenhat éve üzemel az ál­lomás, a gépek elhasználódtak, van mit korszerűsíteni, van mit helyettesíteni és átépíteni. Éven­te 10—12 újítás származik a fia­taloktól, ami több százezer ko­rona haszonnal Jár. Tavaly pél­dául Jelentős anyagi hasznot hozó minőségi változást hozott az ál­talam kidolgozott két találmány Is. Ha viszont minket a legjobbak között tartanak nyilván, akkor sajnálattal azt kell mondjam, ál­talánosan csökkent a színvonal, mert nálunk a múlthoz képest egyértelműen visszaesésről kell beszélnem. Ennek két oka van: egyrészt belefáradtam, másrészt kiöregedtek a húzóemberek. Rá­adásul tömegszervezeti tevékeny­ségre a mai gazdasági megszo­rítások és egyre szigorúbb köve­telmények mellett kevesebb Idő és energia Jut. Például azóta, hogy a prágai konszernvállalat­tól Jött egy körlevél a munkaidő hatékonyabb kihasználására, sem a négynapos Dargó — Dukla-há- lamenet két munkanapját, sem a Nagykapos — Dukla-kerékpártúra egy munkanapját nem engedik el még a legodaadóbb tagoknak sem. A szabadság rovására pedig ezt senki sem vállalja. — Említetted a kiöregedést, de ml van az ide érkező fiatalok­kal? — Nálunk minimális a munka­erő-vándorlás, létszámnövekedés­ről pedig a gyors műszaki fej­lesztés, a számítógépesítés mel­lett nem Is beszélhetünk. Így nem érkezik utánpótlás. Amikor pedig azt mondtam, egyesek be­lefáradtak, magamra Is gondol­tam. Hiszen állandóan nyakamon az ellenőrzés, zaklatnak a met- rológlal Intézetből, a miniszté­rium emberei, a műszerhitelesí­Majoros Béla mérnök; „Változtak az igények, de változtak az em­berek is.“ tők szinte egymásnak adják a kilincset. Néha az az érzésem, néhányan dolgozunk, hogy sokan ellenőrizhessenek. Mindemellett még tévúton tanulni Is kénysze­rülök. Ugyanígy említhetnénk persze másokat Is, akár Majoros Bélát, aki öt évig a SZISZ SZKB tagja is volt, ráadásul ökológiai és esztétikai szempontból sem Illenek a Lator­ca menti tájba a zord vasoszlo­pok. A rengeteg szelep, mérő és ellenőrzöműszer, a szűrő és kll- matlzáclós berendezések a hid­raulikus, pneumatikus, elektro­mos és sok egyéb meghajtások, minden a száz karbantartó és ve­zetőjük gondjaira van bízva. — Az állomás egyre bővül, a gépek viszont öregednek, olyan Janus János mérnök; „Ha eltéré­sek vannak, tudni kell érvelni, bizonyítani munkánk pontossá­gát.“ ez, mintha egy öreg repülőt a le­vegőben kéne állandóan üzemben tartani. Az Induláskor ezek mo­dern gépeknek számítottak, de a tizenhat év alatt erkölcsileg Is, fizikailag Is elavultak, elhaszná­lódtak. Pótalkatrészekből egyre kevesebb van, így amikor már egy bizonyos hiba többször Is megismétlődik, újítani kell, néha a gép vagy a berendezés eredeti konstrukciójába Is beavatkozunk. Béla egyébként egymaga félmillió korona hasznot hajt az állomás­nak újítási Javaslataival évente. Miközben a szabadban folytat­juk a nézelődést, a munkásfiata­lokról Is szót ejt, hiszen nem­csak főnökként, hanem tapasztalt SZISZ-tiS2:tségviselőként is hozzá tud szólni a témához. — Véleményem szerint változ­tak az Igények, de változtak az emberek Is, viszont a feltételek alig, sőt helyenként romlottak. Ezek a srácok, mivel nem sokat keresnek, odahaza Is dolgoznak, tavasszal már fóliáznak, hogy tartani tudják az életszínvonalat a kor Igényel szerint. A kultú- Kira, a •portr« kevésbé íigyel­tott az éltető meleg az üveghá­zakba. Kettős haszon A 23 fokos melegben Jakab Jó­zsef mérnök, a tőketerebesl (Tre- bišov) Agroprodukt mezőgazdasá­gi vállalat üvegházkertészetének vezetője üdvözöl. Hamarosan ki­derül, a huszonkét üvegház öt hektár területet takar, amely a környék 150 lányának és asszo­nyának ad állandó munkalehető­séget, tehát kettős a haszon: ész­szerűen értékesítik a hulladékot, ugyanakkor enyhítik e vidék el­helyezési gondjait., — Nagy beruházás volt, de ha úgy vesszük, hogy az évi terme­lési érték meghaladja a tizenhá- rommlllló koronát és a most ál­talunk értékesített hulladékhő ez­előtt a levegőbe távozott, akkor mindenképpen megérte. A zöld­ség- és vlrágkertészet mellett az Idén a gombatenyésztéssel is pró­bálkozunk. Már vannak tapaszta­lataink, így ugyanazon felhasz­nált hőmennyiség mellett egyre több. Jobb és ízletesebb terméket állítunk elő! Az ország egyik legkeletibb sarkán Járva, akarva-akaratlan Is olyan eredmények után kutat az ember, amelyek pozitív példaként hathatnak. Talán azért, mert ezt a vidéket még ma Is országunk legkevésbé fejlett részeként tart­juk számon, tehát ami épült, mű­ködik, termel, az mind új, min­dennek egy kicsit a Jövő század­ra kellene emlékeztetnie. Aztán csalódik az ember. Egyszer kel­lemesen, mert távolról sem elma­radott ez a vidék, fejlesztése fo­lyamatos volt, s ennek látszata van. ugyanakkor kellemetlen ér­zés, hogy már Itt Is, ahol az üze­mek és a berendezések az újab­bak közé tartoznak, országos gon­dokkal küszködnek: technológiák elöregedése, alkatrészhiány, ez­által toldozásra-foltozásra kény­szerülnek. Csak az a vigasztaló, hogy az Itt élő emberek hozzáállása krea­tív, tudják, mit kellene tenni, s ami saját hatáskörükbe tartozik, meg Is teszik. Polgári László (A szerző felvételei) M agam is tapasztalom, van a szokásnak hatalma. 0] szék­helyünk van, alig két hete, s Immár kétszer is a régi felé vet­tem az irányt, nagy kitérőt téve a célig. És aztán? — legylnthet az olvasó. — Az ilyen tévedések min­dennapiak Igaza van az olvasónak, én is Így legyintettem, meg még hozzátettem az Írás címét: a szokás hatalma! Előfordulhat, hogy éppen azért té­vesztettem irányt, mert túlságosan el voltam foglalva gondolataimmal, Kiváló ismerős munkásfiatallal ho­zott össze egy rokoni látogatás, s mert ők is áh.ami vállalat lettek, érdeklődtem a változások lényegé­ről. Egyébként is szúrós tekintete mogorva lett. — Cégtáblafestési — az Indulatos jellemzést nem először hallottam, lényege pedig az, amit én úgy sűrítettem tapasztalattá már korábban, hogy az új gondolkodás- módról papolók régi módszerei. Igazgatót választottak. )elentős lé­pés a demokratizálódás útján, a nép­hatalom, a nyilvános ellenőrzés felé. De más isi Mert apámtól tudom, hogy a szövetkezetekben, ahol még a hat­A szokás hatalma vanas években is dívott a kettős Jelölés és a választás, minden rész­legvezető — akik akkortájt nem vol­tak tagját a választott, nagy Jog­körrel bíró vezetőségnek — külön is fontosnak tartotta megbeszélni a terveket, a célokat, az eredményeket részben a vezetőségi gyűléseken, részben az általa irányított részle­geken. Na igen, mert az elnök ezt megkövetelte. Na Igen, mert az el­nök sorsa senki mástól nem füg­gött, csak a tagságtól, az emberek­től, akik a következő választásokon a hozzá nem értő, rossz vezetőt, esetleg beképzelt, pökhendi embert nem választották meg. Persze azt sem, aki nem tudott irányt adni, -aki nem tudta a tagság igényelt és a szövetkezet anyagi-műszaki lehetősé­geit egyértelmű, reális programba foglalni. Szóval: Igazgatót választottak, azaz küldötteket az Igazgatóválasztó kon­ferenciára. Ehhez kaptak egy ki tud­ja ki által összeállított listát, ame­lyen négy részleg jelöltjei szerepel­tek nagyjábór azonos számban, mert nagyjából minden részlegen ugyan­annyian dolgoznak. A listáról csak kihúzni lehetett, új nevet beírni nem. Csak azt húzhatták ki egy-egy rész­legen, aki az illető munkahelyről volt. A leadott szavazat viszont min­denkire érvényes volt. — Végiggondoltuk, aztán felröhög­tünk — mondja villámló keserűség­gel a jó szakmunkás hírében álló fiatalember. — Mondd, kit néznek ezek hülyének?! Miért hiszik azt, miért merik azt hinni, hogy nem vesszük észre a manipulációt. Hiszen Így minden jelölt minimum 75 szá­zalékos aránnyal küldött lesz. Már akkor tudtuk, hogy színjáték az egész. De tudod hogy folyt le a vá­lasztás? Az ellenjelölt kért elsőnek szót, s a programja a következőből állt: „Emberek! Ügy szavazzanak, hogy én nem akarok Igazgató lenni, a kollégát támogatom!“ Véleménye lezárásaként még egyet legyintett, aztán — szerencsémre — egyéni terveiről, céljairól kezdett be­szélni. Szerencsére, mert Így nem kellett állást foglalnom. Mert mit mondhattam volna? Azt, hogy az új gondolkodásmód elter­jedése és az azt tükröző cselekvés- módok megvalósítása bonyolult, hosz- szadalmas folyamat?! Elmondhattam volna, hogy a demokrácia lényege a türelem, a kölcsönös bizalom s a nagy tudás, mely veretes érveket sorakoztat, s ez vagy a vérében és fejében van valakinek, vagy nem, A másik esetben aztán törvényszerűen elválik egymástól az elv és a tett. Csak Ilyeneket mondhattam volna, azt meg minek, hiszen az egyik ré­sze frázis, a másikat meg ő maga fogalmazta meg. Persze, tiltakoznom kellett volna a magába fordulás, az egyéni célokra merülés ellen is, hi­szen az a közmegelégedéshez — Jel­legénél fogva sem — nem járul hoz­zá, de az egyénit is csak látszatra és Ideig-ÓFálg szolgálja, mert vég­eredményként gazdaságilag Is, társa­dalmilag is egyénnek, köznek egya­ránt megcsontosodást, stagnálást hoz. De nem irritáltam, hiszen okos, mű­velt ember ö és munkáskollégái, ma­guk is rájönnek e cselekvési forma kelepce voltára, ugyanakkor jelenleg nehéz bármit is tenniük.. Lehet, éppen rájuk gondoltam, a- ralkor irányt tévesztettem, s a szo­kás hatalmaként régi úton indultam, úgy értem célt. De nekem könnyű volt a korrekció, s csak magamnak kellett eldünnyögnöm: pardon, ez nem jó irányt Neszméri Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom