Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-18 / 3. szám

Kitaláltuk — megvalósítottuk Boris Sihelský Mi lesz, megrendelők? — Préselt falemezekből rengeteg drága hulladék volt a gyárban, .amit a múltban egyszerűen nem tudtak, vagy nem akartak értékesíteni. A tematikus feladatok már szinte or­dították a hirdetőtáblákról, hogy a hulladékanyaggal valamit tenni kell, mert kevés és főleg drága az alap­anyag. A feladatokon szinte csak az évszámokat írták át, a becses hul­ladéklemezek pedig potom áron ván­doroltak az alkalmazottak házi mű­helyeibe, de sokszor a kazánházban IS lehetett belőlük találni. Aztán két éve változott a helyzet: ü] Igazgató Jött, az anyag- és energiatakarékos­ság terén Is más lett a felfogás, na meg az anyagi érdekeltség is köz­beszólt, de az évek óta meghirdetett tematikus feladat a hulladékanyagok értékesítésére megmaradt. A kollé­gámmal, egyben főnökömmel ekkor már megelégeltük a helyzetet, és minden Igyékezetünket és tudásunkat latba vetettünk. Hamarosan elkészül­tek a tervrajzok, a műhelyben pe­dig az első prototípusok — magya­rázza Boris Sihelský, a fülek! (Fl- lakovo) Béke Bútorgyár technológu­sa. Az elmúlt év első felében kollé­gájával, Relman Róbert mérnökkel kezdtek hozzá a probléma megoldá­sához. A megrendelő cégek képvi­selőivel, de magukkal a közvetlen felhasználókkal, a lakosokkal is meg­beszélték a kérdést, és rájöttek, mennyire egyhangú, mennyire sze­gényes és hiányos az általuk már évek óta gyártott lakássejtek bútor­zata. Ekkor „pattant ki a szikra“: a kád mellé egy éppen elférő, kes­keny, állő polcsort terveztek, és azonnal el is készítették. Ugyancsak a fürdőszobába csukható kis szek­rényt készítettek a toalettszerek el­helyezésére, csinos faborltás, fogas és még sok minden más került ki a fiatal technológusok kezéből. Osz- szesen hatféle új termék prototípu­sát készítették el, és ezeket a gyár üléstermében be is mutatták. A rész­letes tervdokumentuáclóval, gyártási rajzokkal is kiegészített prototípuso­kat a gyár vezetősége végleges meg­oldásként elfogadta. A gyár dolgo­zóinak Is tetszettek a kicsi, de íz­léses bútordarabok, a legnagyobb megrendelők, a PMP Praha és a Dre­vona 2lllna képviselői pedig a hely­színen adtak hangot elismerésüknek, és azt Is elmondták, bizonyára lenne érdeklődés a vásárI5k részéről is, hiszen ezek a bútordarabok valóban hiányoznak a lakássejtekből. A bar­kácsolásra kényszerült lakók nehe­zen tudják a szükséges faanyagot beszerezni, a forgalomban lévő kü­lönböző műanyag polcok pedig sok­szor ízléstelen szükségmegoldásként hatnak. Habár az elfogadott és Jó­nak vélt megoldás már idestova fél éve létezik, még mindig nem jutott el a felhasználókhoz, még mindig nem élvezhetik annak szolgálatait. Boris szerint azért nem, mert: — Nekünk nem lenne probléma megkezdeni a sorozatgyártást, hiszen a sablonok elkészítése csupán egy­két nap kérdése, de amíg nincs ár és nincs megrendelés, addig ez nem megy. Azóta rájöttünk, hogy a ter­mékválaszték még további tíz da­rabbal gazdagodhatna, de egyelőre ezek is csak tervek. Most a megren­delőknek kell lépniük, azaz csele­kedniük, akiktől már sokszor hallot­tuk, hogy jó tenne, mert van ér­deklődés. De továbbra sincs konkrét határozat és kezdeményezés — ép­pen az ő részükről. Hidd el, így a legaktívabb újítónak is kedvét sze­gik, a jó ötletek elvesznek az ad­minisztratív intézkedések süllyesztő­jében. Az emberek lemondanak a kezdeményezésről. Mert a gyártó csak úgy, a levegőbe mégsem kezd­het el sorozatgyártani új terméke­ket... Mi ehhez csak annyit tehetünk hozzá: higgyük, hogy a gazdasági átépítés ezekre a kérdésekre Is meg­adja — meg kell hogy adja — a választ, mert különben beleszédülünk az évek óta körbe-körbe járó ördög- kerék-harcba. Kép és szöveg: Polgári László Mikro-inform ünnep- és szabadnapokon érez­zük csak igazán, hogy az elekt­ronika, a számítástechnika is ö- röintelivé, hangulatossá teheti szabadidőnket. Az emberi szere- tetet, egymás megbecsülését ugyan nem pótolhatja semmi más, de szórakoztat, játékos hangula­tot, kedvet teremthet. A jé hangulathoz nagymérték­ben hozzájárulhat az a sétáló­magnó (Walkman), melyet az NDK-ban gyártanak. Az alig 240 gramm súlyú, LCS jelzésű mag­nó mérete: 135X92X35 mm. Négy R6 típusú ceruzaelemmel, de há­lózati árammal is működtethető. Kétféle változatban gyártják. Az egyikhez olyan hangfalak is csat­lakoztathatók, amelyek mérete 92X11ÜX95 mm, súlyuk csupán 800 g. Ez a változat igen kere­sett, ami érthető, mert lehetővé teszi a fiatalok számára, hogy a frissen hallott és megkedvelt ze- neszáinaikat társaiknak is bemu­tathassák; Szép ajándék lehet a kék zafír még akkor is, ha az nem eredeti, hanem szintetikus, amelyet a Spo­lok vegyipari vállalat állít elő, természetesen, számítógépes gyár­tási program alapján. A progra­mot most tökéletesítik, mert arra számítanak, hogy a kék szín há­rom változatában Is előállítható mesterséges úton a zafír. Arról nem is szólva, hogy a vállalat több külföldi cégtől is kapott elő­zetes megrendelést. Kellemes otthon csak jól be­rendezett lakásban teremthető, tudja ezt a Drevona vállalat is, amely bratislavai áruházában (Rača) 1984 óta a lakberendezé­si javaslatokat számítógéppel dol­goztatja fel. A számítógép nem­csak összeállítja és szerkeszti a javaslatokat, hanem elemzi is őket. Így állapították meg pél­dául, hogy a vásárlók körében közkedveltek azok a szövetmin­ták, amelyeket a számítógépes 1- rányítással működő, félautomata Digiplet kötőgépek készítenek. Kiváló minőségű fényképek ké­szíthetők a legújabb szovjet gyártmányú Zenit 20 típusú fény­képezőgéppel. Fénymérője TTL el­rendezésű, azaz a fényt az objek­tiven keresztül méri. Egyaránt használható automatikus és ma­nuális (kézi) beállítású üzem­módban. Zárószerkezete elektro­nikusan vezérelt fémlamellás. A- lapobjektívje MG Zenitar-ME 1 1,7/50 mm, amelynek bajonettzá- ras v' 'ődése van. Bajonettzárá- nak í. .dlzése K, tehát a Pentax típusú fényképezőgépekhez il­leszthető objektívele is használ­hatók hozzá. A fényképezőgéphez elektronikus fllmtovábbltó motor csatlakoztatható. Az első hazai audiokészlet, a- melyet a Tesla vállalat gyárt, nemcsak az alakjával, hanem belső paramétereivel is hasonlít a nagyobb külföldi cégek gyárt­mányaihoz. Erősítővel ellátott tu- nerje programozható csatornavál­tóval és kettős URH vevővel van felszerelve. Tunerjének jelzése SP 820 A, magnója K 260 típusú. Ez az első olyan csehszlovák gyártmányú magnó, amelybe Dol­by B zajcsökkentőt építettek be. A torony utolsó része az MG 600 Q jelzésű lemezjátszó, amely vál­tóáramú szinkronmotorral műkö­dik. A Hi-Fi toronyban az SP 820 A jelzésű tunert helyettesíte­ni lehet ST 830 A jelzésűvel, vagy pedig a Z 830 A típusú erősítő­vel. Kellemes szórakozást nyújt az Activision software-gyártó válla­lat által elkészített Ghostbusters című játékprogram. A nálunk is vetített Lélekldomár című ameri­kai film alapján készítették el. A többi hasonló programtól főleg kiváló minőségű zenéjével és hangszimulálásával tűnik ki. E- gyébként már elkészült ennek a programnak az Atarira írt tur­bósított változata is. A program hossza 48 kB. Hajdú Endre Greenhippi - szovjet ifjúsági mozgalom Nehéz volna megmondani, hogy a Doncl folyó árterületén a te- lekbérlők nagyobb ámulatát mi okozta: az útjukat elzáró sorom­pó vagy a mellette álldogáló két, hosszú hajú, hippiféle fiatalem­ber. A vita bizonyára nem a fia­talok javára dőlt volna el, ha nincs velük az Országos Környe­zetvédelmi Társaság 28 éves fel­ügyelője, Vlagyimir Guscsln. Ö magyarázta meg, hogy a sorom­pót azért állították fel, mert a kertbérlők ugyan hivatalosan, de jogtalanul kapták a telkeket. Kö­zülük többen — felelős járási hi­vatalnokok — nyomást gyakorol­tak a helyi földhivatalra, amely új telkeket jelölt ki az állami természetvédelmi területen. De ott a Nemzetközi Vöröskönyvben szereplő növények vannak. így született egy új szovjet ifjúsági környezetvédő mozgalom. A fur­csa, de találó zöldhippi, vagyis greenhippi elnevezést egyik tag­juk, a 18 éves Anton Lusztberg találta ki. Ma a Szovjetunióban több ilyen csoport működik, Leníngrádban mintegy százan vannak, többen közülük a környezetvédelmi tár­saság felügyelői. A fiatalok moz­galmát a hatóságok jó szemmel nézik. Programjuk összeállításakor a zöldhippik figyelembe vették az NSZK-ban és másutt működő zöl­dek akcióit. Szorgalmazzák, hogy tiltsák ki a közlekedést Lenln- grád központjából, adjanak teret a kerékpárosoknak, használják fel a metrót áruszállításra. Ezek nem szerepelnek a város hiva­talos terveiben, de a fiatalok sze­rint megoldhatók. Az elképzelé­seket eredeti módon gondolkodó, hozzáértő szakemberek indítvá­nyozták, akik a hivatalos szer­veknél nem tudtak támogatást szerezni. A greénhlppik egyik fő felada­tuknak továbbra is a Donoa fo­lyó árterének védelmét tartják. Az idő sürget, különben a ícer- tészkedők olyan mély gyökereket eresztenek, hogy a további küz­delem értelmetlenné válik. Mivel itt olyan ritka növények vannak, amelyek a kipusztulás veszélyét jelző Nemzetközi Vöröskönyvben szerepelnek, a leningrádi fiata­lok ésszerűnek tartják, hogy erői­ket egyesítsék a külföldi környe­zetvédőkkel. Az Európa parla­ment zöldjeivel és a greenpea.ee képviselőivel lezajlott találkozók után most már közös akciókat terveznek. A környezeti problémáknak nincs hivatali, sőt országhatára sem, megoldásuk nemzetközi ösz- szefogást követel — mondta An­ton Lusztberg. Szociológusok felmérései sze­rint az átalakítás kezdete óta a Szovjetunióban megalakult mint­egy 35 ezer nem hivatalos ifjú­sági szervezetből minden hatodik valamilyen módon a környezet- védelemmel foglalkozik. Van-e értelme a greenhipp, a zöldhip­pik mozgalmának, amikor ott van az Országos Környezetvédelmi Társaság? — Szükségünk van a nem hi­vatalosak támogatására — mond­ta Vlagyimir Guszin, a társaság felügyelője. — Még az plyan extravagányokéra is, mint a zöldhippik. Hiszen mi, funkcioná­riusok oly mértékben összenőt­tünk a társadalom állami intéz­ményeivel, hogy nem vagyunk be­biztosítva az elbürokratizálódás­tól. A fiatalok akár különös ak­cióikkal is arra késztetnek, hogy kívülről tekintsünk önmagunkra, és értékeljük, megtettünk-e min­dent, amit kell. Szergej Nyenasov KASZKÄD, A TIID0MÄNY0S VÄUAIROZÄS A Kaszkád ne­vű alkotó ifjúsá­gi tudományos- technikai köz­pont a Moszkva környéki Pavlov- Poszad kisváros­ban működik. Fennállásának 8 hónapja alatt állan­dóan partnereket keres, már 50 szer­ződést kötött 367 ezer rubel érték­ben, és 180 ezer rubeles megrendelést már le is bonyolított. — Nem járunk metrón — ezzel a meglepő fordulattal kezdte a beszél­getést ValeriJ Szenokosznyikov, a köz­pont igazgatóhelyettese. — Megy az ember az autóbuszon, olvassa a hir­detéseket, így nem különösebben ne­héz munkát találni — folytatta. — Meglátunk valami érdekeset, máris odarohanunk: Mondják, nincs ránk szükségük? Moszkvát járva bunkkan- tunk rá például a Lézersebészetl Tu­dományos Kutatóintézetre. Az ered­mény: egy lézersebészetl műszer do­kumentációja. A módszent ellenőrizték. A Kaszlkad szinte minden megrendelőjét így ta­lálta meg, helyben és vidéken egya­ránt. Felkutatásukban néha segít a te­lefon. A módszer itt is azonos: elő­veszik a telefonikönyvet és ... ez meg ez vagyok, lehet, hogy szükségük van ránk. — Az egyetlen megrendelőnk, aki­nél nem mi jelentkeztünk, egy akadé­miai intézet. A tudományos-technikai központ telefonszáma korábban egy jegyirodáé volt. Az Intézetből valaki a jegyirodába akart telefonálni, de gyorsan feltalálta magát, és mintha ml sem történt volna, közreműködést ajánlott. Az eredmény: a számítógép funikctonálls lehetőségeinek klterjesK- tését előmozdító berendezés létrejötte. Az ilyen berendezések ára 2,5—12 ezer rubel. Központunk azonban nem akar itt megállni, ennek az ügynek távla­tai vannak. A tervet el lehet adni egy vállailatnak, segíthetünk a sorozatgyár­tás megszervezésében is, hiszen ma csak egy ilyen berendezés van. Mi sem járunk majd rosszul, mert a berende­zés eladása után megfelelő százalékot kapunk. Ma a Kas2Jkádnak öt álilandó munka­társa van. — Több emeletre van szükségünk, úgy tizenötre. Közülünk öten végeznék az ügyintézést, az egész elszámolást, csinálnák a dokumentációt, a többi tíz pedig a megrendelőkkel foglalkozna. Vagyis ez a tíz ember lesz a ml szak­értőcsoportunk. Az ő felkészültségük­től függ majd minden. Ez a jövő. Je­lenleg viszont mind az öten szakértők és ügyintézők vagyunk. Sok időt igé­nyel a papírmunka, de ezt Is el kell végezni. A Kaszkáddal való megálla­podás alapján, vagyis másodállásban mintegy százhatvanan dolgoznak e- gyütt. Nem panaszkodhatunk káder­hiányra, de nem is veszünk fel min­denkit. — Milyen elvek alapján válogatnak? — Mindenekelőtt jól képzett szak­emberekre van szükség — válaszolt Valerij Szenokosznyikov. — Jó szak­emberré pedig úgy válik egy mérnök, ha eltölt öt-hat évet a termelésben, és tapasztalatokat szerez. Szerintem egy mérnök legoptimálisabb életkora a harmlnc-harínincöt év. Akkor már vannak tapasztalatai, de nem bénítot­ták még meg a gondolatait az instruk­ciók és az utasítások. A megrendelő­nek mindig a minőség és a gyorsaság a fontos. Nekünk is, ha fenn akarpnk maradni. Az alkotó kollektívák átla­gos életkora harmincegy év. — Hogyan alakul ki egy-egy alkotó csoport? — Ez a megrendeléstől függ. Meg­van a kollektívák magva azokból, akik kezdettől velünk dolgoznak, és már nem először bizonyítják képességüket, ök részt vesznek a tárgyalásokon, ők válogatják össze egy-egy feladat meg­oldására a kollektívát. Így tudjuk ga­rantálni a minőséget. Szvetlána Ljubosic

Next

/
Oldalképek
Tartalom