Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-18 / 3. szám
A Parnasszus felé Ezen a címen indít sorozatot szerkesztőségünk az új évben, gazdagítva kulturális rovatunkat, egyúttal teret adva azoknak a fiatal íróknak, költőknek, akik az egyéb szokásos publikálási — szűk — lehetőségük mellett eddig csak az Irodalmi Szemle Holnap rovatában kaptak rendszeresen helyet. Lezserül fogalmazva fikesoknek hívjuk ma azt a nemzedéket, amellyel sorozatunkban foglalkozni kívánunk. Nem régi a megnevezés, hiszen a Fiatal írók Köre 1986. december 12-én alakult meg a Szlovák írószövetség magyar szekciója részeként, intézményes keretek közé terelve ezzel a nyolcvanas évek elején jelentkező fiatal alkotó nemzedék próbálkozásait. Mi a jellemző ezekre a próbálkozásokra? A legfontosabb a formai-tartalmi útkeresés, amely sajátos esztétikai és világszemléleti normákra és formákra vonatkozik. Olyan útkeresés, amelynek célja egy nemzedék ízlésének, szemléletének, világképének megfelelő formák és eszközök megtalálása, a mondanivaló és önmegvalósítás egyre mélyebb kifejezési lehetőségeinek feltárása és kihasználása, miközben az értékközpontúság. alapkövetelmény, az esztétikai értékek újrafogalmazása és -teremtése a tartalom és a formák meghatározója. E nemzedék szerveződése nem volt szokványos a csehszlovákiai magyarság irodalmi életében. Bár irodalmunk általában korosztályosán van csoportosítva, az értékelések a világkép-azonosság képletét is igyekeznek ráhúzni egy-egy írónemzedékre, mintha irodalmi világképük alkotói vitakörökben formálódott volna. Valójában azonban a korábbi nemzedékek tagjainak fejlődése csak véletlenszerű hasonlóságokat hordoz. A nyolcvanas években jelentkező nemzedéknél ez tudatos igény volt, amit az 1983-ban Ersekújvárott (Nové Zámky) megalakult Iródia (önképző)kör igazol a leginkább. Tulajdonképpen ennek jogutódja a FlK, amelyről már szóltunk. Sorozatunk indításaként a körrel mindvégig szoros kapcsolatban álló, a kör munkáját segítő két irodalmárral készítettünk interjút. Balia Kálmán mai. Grendel Lajos következő számunkban nyilatkozik. —ns— Milyen érzés az irodalmi művek születése körül bábáskodni? — Amíg az embert az érdeklődése ösztönzi, addig )6. Kínos lehet, s nem szeretném megérni, hogy pusztán az — egyébként távolról sem fényes — szerkesztői fizetésért foglalkozzam mások írásainak, kéziratainak olvasásával és értékelésével. Ha az érdeklődést — és hadd tegyem hozzá —, a szeretetet az ember nem érzi többé az új alkotások olvasásakor, abba kell hagyni. Persze itt is léteznek szakmai ártalmak, főként ha túl sokáig marad ugyanabban a feladatkörben (szerkesztőségi szobában) valaki. Kialakulhat egyfajta irodalmi hóvakság, amikor is a gyenge meg az átlagos írások tömkelegét rendszeresen átnézve az ember nem veszi észre a megbúvó üdeséget, az itt-ott kihajtó szépséget. Aztán ha a kíváncsiság elegendő is az elém kerülő írásokra, nem biztos, hogy mindig futja belőle a magyar és a világirodalom megjelenő művelnek legalább egy részére. Pedig tájékozódás, összehasonlítási alap nélkül lehetetlen az értékelés, a minősítés (nem felületes ítélkezésre gondolok)! A kéziratok rengetegében csak biztos ízlés, határozott véleményalkotás segítségével lehet eligazodni, ez azonban — további szakmai ártalomként — átfordulhat új törekvések iránti értetlenségbe, türelmetlenségbe, ízlésterrorba Is. A megmerevedés legjobb ellenszere a szerkesztőségekben a fiatalítási Irodalomszervezőnek tartod-e magad? — Voltaképpen nem. A „voltaképpen“ itt annyit jelent, hogy vállalom Ilyen feladatok elvégzését is. Vállalnom kell, ha és ameddig könyvkiadó, illetve folyóirat szerkesztőségében vállalok állást. Nem annyira tagolt a szlovákiai magyar kulturális élet és munkamegosztás, hogy főfoglalkozású irodalomszervezőink lennének. Az írószövetségl Magyar Tagozatnak nincsen apparátusa, egyetlen főállású ügyintézője sem, noha az elvégzendő munka ezt bizony megkövetelné már. Ami pedig a Fiatal Írók Körét illeti, amelynek munkájában a Holnap szerkesztőjeként is részt veszek, ott mindez fokozottan érvényes. Körünk a Magyar Tagozathoz kötődik, de mivel ez utóbbi a gyakorlatban csupán alkalmilag (egy-egy rendezvény előkészítése, megtartása kapcsán) tevékenykedik, a FlK tagjai néha úgy érzik, hogy rendszeres munkájukhoz, terveik megvalósításához szilárd talajt keresve hiába tapogatóznak. Részletesebben beszélt minderről Hodossy Gyula, a Kör titkára a Szabad Földműves 43. számában nemrégiben. Ám hadd tegyem hozzá, hogy a fiatal írók és jómagam nem várjuk tátott szájjal a sült galambot, s nem azért, mert nem is tudjuk, milyen ízű, hanem mert nem hisszük, hogy gondolatainkban olvasva elébe siet valaki titkos óhajainknak. A mindenkori fiataloknak tudniuk kell, hogy az új dolgokat nem kérniük vagy várniuk kell, hanem létrehívniuk. Ám ha az elgondoláson, kezdeményezésen túl lépéseket is tettek, ha valamit bizonyítottak is, akkor talán elvárhatnak két dolgot. Az egyik: hogy értetlenség és kicsinyesség ne gátolja az irodalomért végzett tevékenységüket. A másik: hogy irodalmunk egészének érdekében megkapják a legszükségesebb támogatást, anyagiakban Is. A többi rajtuk fog múlni! Bizonyára figyelemmel kiséred más országok fiatal magyar íróinak tevékenységét is. Velük összehasonlftva hol tart ma a FiK? — A magyarországi és a nemzetiségi magyar Irodalmakat természetesen igyekszem megismerni, hiszen mélységesen érdekelnek. De legalább annyira odafigyelek a szlovák és a cseh fiatal írókra, mert velük sűrűbben is találkozom, leginkább szlovák barátaimmal, s közös teendőnk és témánk, gondunk is rengeteg van. Legújabban, december elején a- cseh, a szlovák és a szlovákiai magyar fiatal írók budmerlcel találkozója volt e téren fontos esemény. Ami az ösz- szehasonlítást illeti: a FlK kisebb létszámú és korlátozottabb lehetőségű ugyan, mint cseh, szlovák vagy magyarországi megfelelői, jelenleg mégis hasonló gondok foglalkoztatják, hiszen a folyóirat-alapítás és -előkészítés időszakát éli. Ügy tűnik, 1989-ben szinte egyidejűleg fog megindulni a szlovák, a cseh és a magyarországi fiatal irodalom folyóirata. Ml a rákövetkező esztendőben szeretnénk ezt a sort gyarapítani, jelenleg a szóban forgó irodalmak közül csak a jugoszláviai magyarban adnak ki a fiatal írók önálló folyóiratot, ez az Oj Symposion. A folyóirat-indításon túlmenően akkor lennék elégedett, ha nálunk is gyakrabban jelennének meg bemutatkozó antológiák, s ha a FlK — a budapesti József Attila Körhöz vagy a szlovák KMA-hoz (Kruh mladých autorov) hasonlóan — szerepet kapna a fiatal írók könyvsorozatának gondozásában. 0. Kovács József Gály Katalin: Introjekció Jelentések a lélek rejtelmeiből Gály Katalin festőmflvésznö, aki 1978-ban állított ki először önállóan Kpmáromban (Komárno) a Dunamen- ti Múzeumban, s aki időközben harmincöt éves lett, élete delére ért. Tehát )ubllál egy kicsit. Talán ezért érezte szükségét, hogy megmutatkozzék. Ezúttal azonban nem az előbbi kiállítások színhelyén, Komáromban, Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), Somorján (Samorin) vagy a fővárosban, hanem Ersekújvárott (Nové Zámky), á Szépművészeti Galéria Gorkij utcai viszonylag kicsi termében tették közszemlére munkált. Kicsi terem, írom, pedig minden viszonylagos. Hiszen például Jakoby Gyula életművének bemutatására is elegendőnek bizonyult már ez a helyiség. Sőt, nem egy mesternek még előnyös Is volt a térmegszorítás, hiszen aki monjuk húsz remekművet megfestett életében, az már nyugodtan vethet számot önmagával, életművével. Azaz: ami ebben a teremben elfér, az csak a hegy csúcsa. És ez így van Gály Katalin esetében Is. Az 1987 és 1988 termését bemutató tárlat a látottak alapján igen szigorú válogatás eredménye. Annál Is inkább állíthatom ezt, mert tudom, hogy műtermében talán százakra is tehető azoknak a munkáknak a száma, amelyek az itt bemutatott művek szomszédságában születtek, kölcsönösen tisztítva egymást formailag is, tartalmilag is. Ennek alapján is látható, hogy Gály Katalin rengeteget dolgozik, hiszen azok a rajzok, festmények, a- melyek a kiállításon láthatók, csak olyan művész kezéből kerülhetnek ki, aki mintegy búra alatt él, és szinte kirekesztve magát a világ zaj-- ' lásából, szüntelen dolgozik, újra és újra, akár ezer változatban Is megrajzolja, megfesti látomásait. Szabó Gyula vagy Bácskái Béta éltek valahogy így, ők Is elvonultak, elsáncolták magukat a szülőföldjükön, és olykor naponta akár több tucat képet Is megfestettek, állandóan az alkotás lázában élve, Gály Katalin szülőföldje, élettere, ahová elsáncolta magát egy nagyváros, így természetes, hogy képei mozgalmasabbak a természet ihlette alkotásoknál, és jelrendszere is más, sajátságosabban úgy is mondhatnám, hogy nem földhöz ragadt, nem felületes. Ilyennek látom például a Körforgás című festményét, de egyik-másik rajzát sőt az egyetlen kiállított faliszőnyegét is. Messze elrugaszkodott már tanítómestere és őse kézjegyétől Is. Amit művel és ahogv műveli, az már Gály Katalin. És még ezután is sok minden vál»ozhat, mint ahogy a du- naszerdahelyl, majd a fővárosi kiállítása óta Is sokat változott — leg: alábbls mostani anyaga ezt mutatja. Sok mindent csiszolt tovább, vett kölcsön kifejezőeszközként önmagától, ültetett át ezt-azt egyik műfajból a másikba. Például pasztelljel után a festményeken is „szétverte“ a fogható, látható flguratív világot, hogy aztán az első látásra kaotikusnak tűnő képein a lélek rejtelmeibe vezesse be a szemlélőt. Képei akár jelentések a lélek- reltelmel- ből. Vibrálnak, forognak a színek. Idegesítenek, meghökkentenek, de ha nemcsak próbáljuk megérteni, hanem meg is értjük mondandóját, felfedezhetjük bennük a félelmek és örömök képét. Azaz: fogható maradt ez a világ, csak át kell magunkat adni a művész szándékának, gondolatiságának. Németh István Marguerite Yourcenar: EMLÉKLAPOK A magyar könyvkiadók nem versengtek könyveinek megjelentetéséért, most pedig, amikor napvilágot látnak művei, nem kíséri őket zajos érdeklődés. Mit számít az, hogy Yourcenar századunk nagy francia írója volt, s a huszadik századi világirodalom egyik hatalmasa. Mit számit az, hogy Your- cenar már 1971 óta a Belga Királyi Akadémia tagja volt, és minden idők első hölgytagja a Francia Tudományos Akadémiának?! Az sem érdekes, hogy több alkalommal javasolták öt Nobel- díjra, hiszen végül mások kapták meg. Az 1903-ban született Marguerite Yourcenar még harmincesztendös kora előtt érte el első írói sikereit, neve fokozatosan ismert lett Belgium és Franciaország határain túl Is. Belgiumban született, de később Franciaországban, majd az Amerikai Egyesült Államokban élt. Hosszú és termékeny élete volt: 1987-ben halt meg. Ősi, nagypolgári elődöktől származott, akiknek nemcsak pénz és gazdaság volt a birtokukban, hanem a kulturális élet iTánt is érdeklődtek. Anyai ágon az elődök közt ott volt a 19. században élt Octave Plrmez belga esszéíró is. A nagypolgári elődök közt több amatőr világjáró is akadt, s nem ^ kevesen voltak azok, akik Plrmezhez hasonlóan irodalmi szövegeket írtak. Tehát Yourcenar elmélyült érdeklődése a nagyvilág múltja Iránt nem volt egyedi a családban. A letűnt kultúrák és események közt otthonosan mozgott, miközben megjegyezte: „A történelmi emlék Is, mint minden más, csak hit kérdése.“ Viszont ha választ keresünk' arra, hogy munkált miért nem kíséri zajos figyelem, Yourcenar gondolati elmélyülését okolhatjuk. Ma, amikor a rész- igazságok kinyilatkoztatásának századát éljük, nincs szükség átgondolt, elmélyült megjegyzésekre! Nincs szükség arra az irodalmi műfajra, amelyre Yourcenar egy hosszú-hosszú és bő termést hozó életet áldozott. Novelláit, regényeit, meseátlratalt átszövik az esszék. Esszénovellákat, esszéregényeket Irt. írásait olvasva elbizonytalankodva kérdezzük: vajon valóban létezik jelen, múlt és jövőPl Igen, valóban létezik, hiszen születünk, élünk és meghalunk! És szinte minden nemzedék valami egyedit hoz a világba, a felszín rétegeit befolyásolja. De ha az örök vagy általános emberi tulajdonságok felől faggatjuk az Időt, bizonytalankodásunk menten érthetővé válik. A díszletek változnak. Változnak az emberi arcok. Változnak az eszközök. Ez jelenti az adott időt, időpontot. De ha felötlik bennem a Fugger-ház lakóinak sorsa (Opus Nlgrum), a Quartier család lassú széthullása, úgy érzem, hogy mindig és minden újra történik. Valami kialakul, majd fokozatosan megsemmisüli. És a lét eme lassú szimfóniájához szinte semmi köze sincs annak, amit ml Időnek nevezünk. Hiszen az átalakulások az Idő „tudta“ nélkül, az Idővel párhuzamosan történnek. Yourcenar bátran engedi szabadjára a képzeletét, a letűnt idők élőiről úgy ír, mintha a Jelenben élnének, s titkaikat jól ismernénk. Yourcenar ugyanis ama ritka kevesek közé tartozik, aki olvas az Időben. Nagy előnye, hogy írásaiban a tárgyi-elméleti tudáson túl nem kis szerepet kap a szerző életbölcsessége, -tapasztalata. Yourcenar egyszerre jelzi a történelmi időt, a szereplő helyét az adott kor társadalmában, ugyanakkor bemutatja az esendő magánembert Is. Az Időrétegekkel jól bánó Yűurcernar fölénye a mesterségbeli tudásának köszönhető. Hogy menynyire tudatos szerző — ez kitűnik az írásaihoz fűzött, gyakori megjegyzéseiből. A most megjelent „Emléklapok“ című esszéregénye a Quartier család leszármazottjait mutatja be, akik Marguerite Yourcenar elődei a történelmi időkben. A családtagok fontos hivatalokat töltöttek be Belgiumban; arisztokraták voltak. A gazdasággal, pénzügyeikkel foglalatoskodtak, vagy a vesszőparipáiknak éltek. A 19. századi realista fogantatású regényekből jól ismerjük a nyugati és a keleti államok arisztokratáinak meddő életformáját, amely óhatatlanul a leépüléshez, a visszafejlődéshez vezetett. De megfeledkezünk arról, hogy ezeknek az a- rlsztokratáknak az elődei nyolc-tíz emberöltővel korábban tehetséges és kezdeményező Ifjak voltak, akik mozgásteret csikartak ki maguknak. Yourcenar Józan türelemmel mutatja be a múlt idők „lovagjait“, és általában arról beszél, ami bennünket is érdekelhet: a hozadékokról... Vajkai Miklós
