Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-07 / 23. szám
új ijíiság 5| Ä lányok vidámak, szépek, üdékl Tizennyolc évesek. Csevegnek, mosolyognak, egész lényükből árad az optimizmus. Magabiztosak. És ez sem elhanyagolható tulajdonság. Az emlékekben kutatgatunk, elfelejtett történetek kerülnek elő, jópofa sztorik. Nyomukban nevetés csattan, jókedv. Az elmúlt négy évet vallatjuk. A Lévai (Levice) Pedagógiai Szakközépiskola utolsó magyar tannyelvű osztályának diákjai ők. (Tanárnő: Lehet, hogy eljogódott vagyok velük szemben, de azt kell, hogy mondjam, tehetséges ez a társaság. Sokoldalúak, mindenben benne vannak, akarnak. A szívemhez nőttek, nem is tagadom. Felelősséget éreztem irántuk, többet vertem beléjük, mint a saját gyermekeimbe. Már érzik . . .j Az Iskoláról beszélgetünk, a SZISZ- ról, az emlékeikről, terveikről, a Csemadokról — merthogy Ide Is bejártak, többen közülük igen aktívan vették ki részüket a munkából. A beszélgetés vége felé azonban valami mintha megváltozna bennük. Keresem, mi lehet az oka, nem tudok rájönni. Mosolyognak, terveznek, csevegnek, álmélkodnak — úgy, mint eddig. El-elgondolkodnak, komoly képet vágnak, de valami mégis... A főiskolai felvételiről beszélgetünk, az érettségiről. Fogadkoznak. Komolyan gondolnak mindent, néznek rám tisztán. Aztán mégis ... Megvan! A tekintetük. A szavuk, a mosolyuk, a vállrándításuk a régi, de a tekintetük megváltozott: szomorú lett, amint a búcsüzásról beszélünk. — Kezdjük akkor az elején. Mivel indultatok? Volt elképzelésetek a városról, az iskoláról? — Nagy elképzeléselrik nem voltak, hagytuk magunkat meglepni. (Innen-onnan röppennek tel a válaszok, bonyolult méhkas az osztály.) — Mikorra sikerült magatokra találni? Slkerült-e egyáltalán? — Sikerült (bizonytalan hangocska, utána kórus), sikerült. Ügy má.- sodikos korunkban. (Tanárnő: Inkább az osztályjönö- kük igyekeztem lenni mindig is, mint szaktanár. Emerséget, kultúrát próbáltam beléjük nevelni. Nekem is tét volt ez az osztály, ketten vagyunk magyar pedagógusok pillanatnyilag az iskolában. .Sn is bizonyítani akartam.) — Sokat kellett tanulni? — Igen, sokat (egyöntetű a válasz). Fizikát, matematikát (az osz- tályfönöknő vitte mindkettőt). Szlovák nyelvet. Mindannyian magyar alapiskolából vagyunk, és itt sokkal, de sokkal jobban meg kellett tanulnunk szlovákul. Annál is Inkáb, mert néhány tantárgyat szlovákul tanítottak. Kémiát, földrajzot, honvédelmi nevelést, rajzot. — Problémát okozott, hogy szlovákul Is tanítanak? — Igen, legalábbis az elején. Utána megszoktuk. Némely tantárgy feles volt, magyarul felelhettünk.-• Az jó? >— Ha a megoldásra gondol, nem. Nem szabadna Ilyen hibridmegoldást választani, mert a lényeg, a tananyag háttérbe szorul. Azt hiszem, kényszerhelyzet szülte ezt a megoldást, mert kizártnak tartom, hogy ilyen rossz koncepciót dolgoztak volna ki. — A tankönyvek milyen nyelvűek voltak? — Magyarok, Itteni kiadás. >— Magyar könyvből szlovákul adtak elő? — Igen, rosszul beszélt magyarul, csak értette nyelvünket az illető taA XXI. századra készülnek Szomorú szemű nár. Neki egyébként szlovák könyve volt. — Szerintetek ml ennek az oka? — Kevés a magyar pedagógus, évek óta nem képeznek különböző szakosokat sem Nyitrán, sem másutt, meg egy osztály miatt nem vettek fel magyar tanárokat. Azt mondták, nincs szükség rájuk. — Ti viszont a saját bőrötökön tapasztaltátok ennek az ellenkezőjét. — Igen. (Tanárnő: Nem tehetek róla, én a mai fiatalokban többet látok, mint az előttük lévő generációban. Több bennük az érdeklődés, rátermettebbek, komolyabbak. Meg aztán tizennégy évesen kerültek ide, alakíthatóak voltak, lehetett őket jó irányba terelni. Azelőtt a tizenöt éves gyerekek félkészek voltak, kevésbé alakíthatók. Azt hiszem, ebben a korban egy év is rengeteget számít...) — Hogy másodikban találtátok meg egymást, ezt szerintetek ml váltotta ki? — 'Az első év után kezdtünk jobban körülnézni. Felfedeztük egymást, a várost... — A várost? Ezt hogy érted? — Eleinte nem tetszett. Sok volt a romos, széttúrt épület. Az új lakótelepek Is sivárak. Nem éreztük jól magunkat. Aztán erről Is megváltozott a véleményünk. — Hogyan? Az utcák most is fel vannak túrva, a lakótelepek sem ,gzebbek ... —1 Megismertük, milyen ez a város belül, milyen a lelkülete. Hogy hogyan gondolkodnak az emberek. Hogy például a Csemadokban más atmoszféra is ki tud alakulni, mint az utcán, a kollégiumban érződött. — Értem. De szerintetek jellemzőek ezek a viszonyok Dél-Szlovákiá- ra? Az ország minden tájáról tobor- zódtatok, össze tudjátok hasonlítani? lányok búcsúja A búcsúzó osztály hogy nekünk Itt Igazunk nem lehet. Az egyik oldalon azt mondják, ti ehhez még taknyosok vagytok, a másik oldalon meg azt hangoztatják, a jövendő pedagógusnak így meg úgy kell viselkednie, egyéniségnek kell lennie.-— Fontos nektek, hogy a tanár, a nevelő, aki veletek kapcsolatba kerül, emberséges legyen? Netán egyéniség? — Nagyon. A pedagógusnak példát kell mutatnia. Megszoktuk, hogy ezen a téren rendezetlenek a viszonyok. Sok mindent megszoktunk, olyat is, amire az elején azt mondtuk, ezt nem csinálnánk. De a rossz pedagógus elfogadhatatlan. — Ha tíz év múlva találkozunk majd, és ugyanezt megkérdem tőletek, de rátok vonatkoztatva a kérdést, mit válaszoltok? El tudjátok képzelni, hogy annyira megváltoztok, hogy egyszer ti Is olyanok lesztek, mint azok, akik fölött ma pálcát törtök? — Nem. Biztosan nem. Bár nem tudhatjuk, mi lesz belőlünk. Viszont máshogy akarjuk csinálni, láttuk a rossz példát is. Is? Ezek szerint jót is? — Persze. (Tanárnő: Az odafigyelést, azt hiszem, az odafigyelést igényelték a legjobban. Próbáltam befolyásolni az irodalommal való kapcsolatukat is- Ugyanakkor a történelemtudásuk, a történelemtudatuk katasztrófáliS voltt Nagyon érződött rajtuk a magyar történelem tanításának hiánya, annak ellenére, hogy azt is éreztem rajtuk: Jó színvonalú alapiskolákból Jöttek. Ezt itt is bizonyították: a huszonnyolcból tizennyolc kitüntetett lett.) — Szóval van tanárldeáltok az iskolában? — Igen. — Mi az, ami tetszett benne? — A tartása. A tudása. A viselkedése. Meg a kiállása. A türelme: Érezni lehetett, szeretettel végzi ezt a munkát, nem kényszerből. — Ti az ilyesmit megérzltek? — Hát persze. Az órák lefolyása, a tananyag megértése, a segitőkész- ség, mind-mind ott van a tanár egyé-i niségében. Különösen az tűnik ki, hogy tudja, milyenek a problémáink, hogy bár idősebb, mint ml, mégis megtud minket érteni. Igazat ad, ha igazunk van, de ha nem, akkor azt is megmondja. A szemünkbe. — Szerintetek melyik pedagógusból van több, a jóból vagy a rosszból. —Aj-osszból. — Nem rossz ómen ez nektek, pedagógusjelöltek? — Mindenesetre figyelmeztető. Elbúcsúzott hát Lévától az utolsó magyar tannyelvű osztály. Megint szegényebb lett a város magyarságának élete, de talán általában is igaz: szegényebbek lettünk. Az ígéretek szerint, ha a jövőben úgy bővülne a magyar óvodahálőzat, hogy szükség lenne megerősíteni a pedagógusképzést, Léva újra kapna magyar osztályt. Sok szempontból jó lenne, ha ez bekövetkezne. Végezetül — már csak a dokumentálás végett is — a beszélgetőtársaim névsora: Bartal Klaudia, Benes Mária, Cslcsola Annamária, Dunai Zsuzsa, Fodor Andrea, Gáspár Erzsébet, Marták Tímea, Molnár Judit, Orsovlcs Ivett, Slkula Beáta, Slávik Andrea, Suchopa Szilvia, Takács Leona, Vadkerti Ilona és az osztályfőnökük. Dolník Erzsébet. CSÄKY PAĽ Napjainkban sokat hangoztatott szó: az emberért, az emberiségért. Ezzel mindenki egyetért. Gorbacsov a fiataloknak Írott könyvében azonban nem ok nélkül figyelmeztet bennünket: „A szavak után itt van már a tettek ideje.“ Az elektronikának, a számítástechnikának is az ember, az emberiség érdekét kell szolgálnia. Következő híreinkből is megítélhető, így cselekszünk-e, vagy se. TL-X az elnevezése annak a csehszlovák gyártmányú repülőgép-szimulátornak, amelyet a prágai Rudy Letov vállalat tervezett és készített. Segítségével többféle típusú repülőgép irányítását el lehet sajátítani. A szimulátort ADT 4700-as számítógéppel vezérlik. Programjának köszönhetően színes panorámakép vetíthető a pilóta előtt lévő vászonra. Elektrohidraulikus egységei tökéietesen tudják szi- 'mulálnl a repülőgép mozgását, dőlés- irányát. Átlátszó hangszórót fejlesztettek ki a japán tudósok. Előnye főleg az, hogy az ablaküvegre helyezhető, mert a hajjA Mikro-inform gyományos hangszórókban használt mágnest polivinilfluorid fóliával helyettesítették, melynek vastagsága mindössze 50 mikrométer. Thomson-Iicence alapján készül a magyarországi Videoton vállalatban a legújabb típusú digitális, színes tévé- készülékek gyártása. Ezek gyártását már az Idén szeretné megkezdeni. Magyarországon évente a Videoton 280 ezer színes tévékészüléket gyárt, de jövőre már félmilliót szeretne. CeBIT elnevezéssel már hagyományosan megrendezik Hannoverben a legújabb számítástechnikai termékek kiállítását. Az egyik legérdekesebb számítógép az amerikai ATARI Cég legújabb és egyben legkisebb gépe, az ATARI FOLIO volt. Talán ez a világ legkisebb IBM kompatíbilis gépe, u- gyanis a mérete mindössze 20X4X3 cm. Mikroprocesszora természetesen 16 bites, típusjelzése Intel 80C88. Az IBM számítógépekbe is ezt a mikroprocesz- szort használják. Memóriája 640 kB-s, beépített képernyője van, és áramforrásként elegendő három ceruzaelem. Képernyőjén 8 sorban 40 betű, illetve 25 sorban 80 betű jeleníthető meg, de grafikus üzemmódban is használható 240X64 pontos felbontással. Sajnos, a számítógépet annyira kicsire készítették, hogy már nem tudtak mágneses lemezmeghajtó egységet {floppy disc) beépíteni, és úgynevezett memóriakártyával helyettesítették, amelynek befogadóképessége 32,64 vagy 128 kB lehet. Érdekességnek számít az is, hogy az ATARI nemcsak a gép méreteit tervezte kicsire, az ára sem olyan magas, mint amennyit egy IBM kompatíbilis gépért kérnek. Mindössze 800 DM. Mini hangstúdiónak is nevezhetjük azt a Walkman alakú kismagnót, a- melyet nemrégen kezdtek el gyártani a TONACORD NSZK-bell cégnél. Felépítése hasonló, mint egy átlagos walkmané, de a fülhallgatóra mikrofont is szereltek, a magnóba pedig olyan erősítőt, amely ennek a mikrofonnak a jelét erősíti és küldi tetszés szerint a kazettára vagy a fülhallgatóba. Ha tehát valaki zenét hallgat és énekel mellé, akkor azt úgy hallja, mintha ő énekelné az eredeti számot is. A gyártók ezt a terméküket főleg azoknak szánták, akik szívesen tanulnak nyelveket kazettáról. Állítólag így jobban lehet nyelvet tanulni, mint a hagyományos típusú magnetofonokkal. . A sztereo kazettáknál a hangot két sávra veszik fel, ez a készülék viszont az egyik sávot arra használja, hogy az Idegen nyelvű szöveget olvassa róla, a másikra pedig a tanuló által mondott szöveget veszi fel. Később ez visz- szahallgathatő, az esetleges hibák javíthatók. Hajdú Endre ^ Kevéssé jellemzőek, ez Igaz. Talán a városokra Igen, ahol a lakosok nagy része nem tud a Csemadokról, pontosabban nem érdeklődik iránta. Például a lakótelepeken.. Mi viszont itt nehezen elmondható közösségi élményt kaptunk, lehetőségeket. Felléphettünk, hálásak vagyunk érte. — Értsem úgy, hogy ez most bók a vendéglátóknak, tekintve azt, hogy a Csemadok egyik helyiségében beszélgetünk? — Nem, nem, távolról sem. Valóban így gondoljuk. (Tanárnő: A kapcsolatok, azt hiszem, rendkívül fontosak ebben a korban. A gimesi táborba például három gyerek kivételével az egész osztály elment. Nagy hatással volt rájuk. Amit ott tapasztaltak, láttam rafíUk, szinte kinyílnak. Meggyőződésem, mindez közrejátszott a főiskolai jelentkezések arányának javulásában is, hiszen a huszonnyolc végzősből tizenhét jelentkezett főiskolára.) — Mikor éreztétek, hogy „megfogott“ titeket ez az alkotót légkör? — Második végén, harmadik elején. A tanárnő mondta, hogy létezik egy tánccsoport, amelybe jelentkezni lehet. A klubrendezvényekre is el lehet járni. Aztán eljöttünk, és Itt ragadtunk. Volt olyan lehetőség Is, hogy újraéled a színjátszás ... — Abból viszont nem lett semmi. — Hát igen. A késői próbák a ml részvételünket lehetetlenné tették. Nekünk este tanulni kellett. De azért volt egy irodalmi színpadi összeállításunk. De mindettől függetlenül sí- várabb lett volna a négy év a Cse- madok-munka nélkül. Szegényebbek maradtunk volna. A tánc nagyon sok élményt adott, megszilárdult bennünk az összetartás Igénye. Szerintem, aki kikerül az életbe, annak már nem adatik meg ennyire a lehetőség, hogy több ilyen helyre, fellépésre, összejövetelre eljusson. M az iskolában Is jobban összetartottunk, ezt mások Is mondják rólunk — Mi a tapasztalatotok: milyen érzés egy Ilyen nagy iskolában más közösségben lenni? — Nagyon meg kelt mutatni, min vagyunk képesek. Nem lazíthatunk elvárják tőlünk, hogy példaképek, f legjobbak legyünk. Vagyis elvárjul egymástól, hogy bizonyítsunk mindet téren. — Milyen volt a viszonyotok £ szlovák diáktársaitokhoz? — Eleinte nem a legjobb. Igaz nem is Ismertük annyira egymást. Az tán harmadik felé egészen jól ősz szejöttünk velük. Talán a közös SZISZ-rendezvények is segítettek, i síkirándulás, meg a többi. — A párhuzamos osztályokkal? — Igen. Volt aztán néhány ver seny is, ahol sikerült rájuk ver nünk. Utána mintha azt éreztük vol na, úgy gondolják, ezekkel lehet jó ban is lenni. Harmadikban aztán el maradt a „magyar“ jelző rólunk. In kább „a cések“ lettünk. És tőlük hal lőttük először azt is, hogy ti meny nyíre jó közösség vagytok, mennyi re össze tudtok tartani. — Szerintetek ml ennek a titkai — összetartottunk. Meg aztán égi helyen, kollégiumban laktunk, ígi sokat voltunk együtt. Továbbá együt is utaztunk. Sokan vannak közülünl Szerdahely, Galánta környékéről, Oj várban összejött a fél osztály. Me{ aztán a közös élmények ... Tavaly i tanárnővel elmentünk a gimesi tábor ba, csodálatos volt. Egy újabb vilá got láttunk meg, kapcsolatokat te remtettünk ... — Szóval csupa pozitívum ..: — Nem éppen. .A diákotthon, né mely nevelő, néihely tanár ... — Mi volt a probléma? — Gyengék, ellenszenvesek, zsarnokok. Tegnap is azt mondta az egyik,