Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-07 / 23. szám

új ijíiság 5| Ä lányok vidámak, szépek, üdékl Tizennyolc évesek. Csevegnek, mosolyognak, egész lényükből árad az optimizmus. Magabiztosak. És ez sem elhanyagolható tulajdon­ság. Az emlékekben kutatgatunk, elfe­lejtett történetek kerülnek elő, jópo­fa sztorik. Nyomukban nevetés csat­tan, jókedv. Az elmúlt négy évet vallatjuk. A Lévai (Levice) Pedagó­giai Szakközépiskola utolsó magyar tannyelvű osztályának diákjai ők. (Tanárnő: Lehet, hogy eljogódott vagyok velük szemben, de azt kell, hogy mondjam, tehetséges ez a tár­saság. Sokoldalúak, mindenben benne vannak, akarnak. A szívemhez nőt­tek, nem is tagadom. Felelősséget éreztem irántuk, többet vertem belé­jük, mint a saját gyermekeimbe. Már érzik . . .j Az Iskoláról beszélgetünk, a SZISZ- ról, az emlékeikről, terveikről, a Csemadokról — merthogy Ide Is be­jártak, többen közülük igen aktívan vették ki részüket a munkából. A beszélgetés vége felé azonban vala­mi mintha megváltozna bennük. Ke­resem, mi lehet az oka, nem tudok rájönni. Mosolyognak, terveznek, cse­vegnek, álmélkodnak — úgy, mint eddig. El-elgondolkodnak, komoly ké­pet vágnak, de valami mégis... A főiskolai felvételiről beszélgetünk, az érettségiről. Fogadkoznak. Komolyan gondolnak mindent, néznek rám tisz­tán. Aztán mégis ... Megvan! A te­kintetük. A szavuk, a mosolyuk, a vállrándításuk a régi, de a tekinte­tük megváltozott: szomorú lett, amint a búcsüzásról beszélünk. — Kezdjük akkor az elején. Mivel indultatok? Volt elképzelésetek a városról, az iskoláról? — Nagy elképzeléselrik nem vol­tak, hagytuk magunkat meglepni. (Innen-onnan röppennek tel a vála­szok, bonyolult méhkas az osztály.) — Mikorra sikerült magatokra ta­lálni? Slkerült-e egyáltalán? — Sikerült (bizonytalan hangocs­ka, utána kórus), sikerült. Ügy má.- sodikos korunkban. (Tanárnő: Inkább az osztályjönö- kük igyekeztem lenni mindig is, mint szaktanár. Emerséget, kultúrát pró­báltam beléjük nevelni. Nekem is tét volt ez az osztály, ketten vagyunk magyar pedagógusok pillanatnyilag az iskolában. .Sn is bizonyítani akar­tam.) — Sokat kellett tanulni? — Igen, sokat (egyöntetű a vá­lasz). Fizikát, matematikát (az osz- tályfönöknő vitte mindkettőt). Szlo­vák nyelvet. Mindannyian magyar alapiskolából vagyunk, és itt sokkal, de sokkal jobban meg kellett tanul­nunk szlovákul. Annál is Inkáb, mert néhány tantárgyat szlovákul tanítot­tak. Kémiát, földrajzot, honvédelmi nevelést, rajzot. — Problémát okozott, hogy szlo­vákul Is tanítanak? — Igen, legalábbis az elején. Utá­na megszoktuk. Némely tantárgy fe­les volt, magyarul felelhettünk.-• Az jó? >— Ha a megoldásra gondol, nem. Nem szabadna Ilyen hibridmegoldást választani, mert a lényeg, a tananyag háttérbe szorul. Azt hiszem, kény­szerhelyzet szülte ezt a megoldást, mert kizártnak tartom, hogy ilyen rossz koncepciót dolgoztak volna ki. — A tankönyvek milyen nyelvűek voltak? — Magyarok, Itteni kiadás. >— Magyar könyvből szlovákul ad­tak elő? — Igen, rosszul beszélt magyarul, csak értette nyelvünket az illető ta­A XXI. századra készülnek Szomorú szemű nár. Neki egyébként szlovák könyve volt. — Szerintetek ml ennek az oka? — Kevés a magyar pedagógus, évek óta nem képeznek különböző szakosokat sem Nyitrán, sem másutt, meg egy osztály miatt nem vettek fel magyar tanárokat. Azt mondták, nincs szükség rájuk. — Ti viszont a saját bőrötökön ta­pasztaltátok ennek az ellenkezőjét. — Igen. (Tanárnő: Nem tehetek róla, én a mai fiatalokban többet látok, mint az előttük lévő generációban. Több ben­nük az érdeklődés, rátermettebbek, komolyabbak. Meg aztán tizennégy évesen kerültek ide, alakíthatóak voltak, lehetett őket jó irányba te­relni. Azelőtt a tizenöt éves gyere­kek félkészek voltak, kevésbé alakít­hatók. Azt hiszem, ebben a korban egy év is rengeteget számít...) — Hogy másodikban találtátok meg egymást, ezt szerintetek ml vál­totta ki? — 'Az első év után kezdtünk job­ban körülnézni. Felfedeztük egymást, a várost... — A várost? Ezt hogy érted? — Eleinte nem tetszett. Sok volt a romos, széttúrt épület. Az új lakó­telepek Is sivárak. Nem éreztük jól magunkat. Aztán erről Is megválto­zott a véleményünk. — Hogyan? Az utcák most is fel vannak túrva, a lakótelepek sem ,gzebbek ... —1 Megismertük, milyen ez a vá­ros belül, milyen a lelkülete. Hogy hogyan gondolkodnak az emberek. Hogy például a Csemadokban más atmoszféra is ki tud alakulni, mint az utcán, a kollégiumban érződött. — Értem. De szerintetek jellem­zőek ezek a viszonyok Dél-Szlovákiá- ra? Az ország minden tájáról tobor- zódtatok, össze tudjátok hasonlíta­ni? lányok búcsúja A búcsúzó osztály hogy nekünk Itt Igazunk nem lehet. Az egyik oldalon azt mondják, ti ehhez még taknyosok vagytok, a másik oldalon meg azt hangoztatják, a jövendő pedagógusnak így meg úgy kell viselkednie, egyéniségnek kell lennie.-— Fontos nektek, hogy a tanár, a nevelő, aki veletek kapcsolatba ke­rül, emberséges legyen? Netán egyé­niség? — Nagyon. A pedagógusnak példát kell mutatnia. Megszoktuk, hogy ezen a téren rendezetlenek a viszo­nyok. Sok mindent megszoktunk, olyat is, amire az elején azt mond­tuk, ezt nem csinálnánk. De a rossz pedagógus elfogadhatatlan. — Ha tíz év múlva találkozunk majd, és ugyanezt megkérdem tőle­tek, de rátok vonatkoztatva a kér­dést, mit válaszoltok? El tudjátok képzelni, hogy annyira megváltoztok, hogy egyszer ti Is olyanok lesztek, mint azok, akik fölött ma pálcát tör­tök? — Nem. Biztosan nem. Bár nem tudhatjuk, mi lesz belőlünk. Viszont máshogy akarjuk csinálni, láttuk a rossz példát is. Is? Ezek szerint jót is? — Persze. (Tanárnő: Az odafigyelést, azt hi­szem, az odafigyelést igényelték a legjobban. Próbáltam befolyásolni az irodalommal való kapcsolatukat is- Ugyanakkor a történelemtudásuk, a történelemtudatuk katasztrófáliS voltt Nagyon érződött rajtuk a magyar történelem tanításának hiánya, an­nak ellenére, hogy azt is éreztem rajtuk: Jó színvonalú alapiskolákból Jöttek. Ezt itt is bizonyították: a hu­szonnyolcból tizennyolc kitüntetett lett.) — Szóval van tanárldeáltok az is­kolában? — Igen. — Mi az, ami tetszett benne? — A tartása. A tudása. A viselke­dése. Meg a kiállása. A türelme: Érezni lehetett, szeretettel végzi ezt a munkát, nem kényszerből. — Ti az ilyesmit megérzltek? — Hát persze. Az órák lefolyása, a tananyag megértése, a segitőkész- ség, mind-mind ott van a tanár egyé-i niségében. Különösen az tűnik ki, hogy tudja, milyenek a problémáink, hogy bár idősebb, mint ml, mégis megtud minket érteni. Igazat ad, ha igazunk van, de ha nem, akkor azt is megmondja. A szemünkbe. — Szerintetek melyik pedagógus­ból van több, a jóból vagy a rossz­ból. —Aj-osszból. — Nem rossz ómen ez nektek, pe­dagógusjelöltek? — Mindenesetre figyelmeztető. Elbúcsúzott hát Lévától az utolsó magyar tannyelvű osztály. Megint szegényebb lett a város magyarsá­gának élete, de talán általában is igaz: szegényebbek lettünk. Az ígére­tek szerint, ha a jövőben úgy bővül­ne a magyar óvodahálőzat, hogy szükség lenne megerősíteni a peda­gógusképzést, Léva újra kapna ma­gyar osztályt. Sok szempontból jó lenne, ha ez bekövetkezne. Végeze­tül — már csak a dokumentálás vé­gett is — a beszélgetőtársaim név­sora: Bartal Klaudia, Benes Mária, Cslcsola Annamária, Dunai Zsuzsa, Fodor Andrea, Gáspár Erzsébet, Mar­ták Tímea, Molnár Judit, Orsovlcs Ivett, Slkula Beáta, Slávik Andrea, Suchopa Szilvia, Takács Leona, Vad­kerti Ilona és az osztályfőnökük. Dolník Erzsébet. CSÄKY PAĽ Napjainkban sokat hangoztatott szó: az emberért, az emberiségért. Ezzel min­denki egyetért. Gorbacsov a fiatalok­nak Írott könyvében azonban nem ok nélkül figyelmeztet bennünket: „A sza­vak után itt van már a tettek ideje.“ Az elektronikának, a számítástechni­kának is az ember, az emberiség ér­dekét kell szolgálnia. Következő híre­inkből is megítélhető, így cselek­szünk-e, vagy se. TL-X az elnevezése annak a cseh­szlovák gyártmányú repülőgép-szimu­látornak, amelyet a prágai Rudy Le­tov vállalat tervezett és készített. Se­gítségével többféle típusú repülőgép irányítását el lehet sajátítani. A szi­mulátort ADT 4700-as számítógéppel vezérlik. Programjának köszönhetően színes panorámakép vetíthető a pilóta előtt lévő vászonra. Elektrohidrauli­kus egységei tökéietesen tudják szi- 'mulálnl a repülőgép mozgását, dőlés- irányát. Átlátszó hangszórót fejlesztettek ki a japán tudósok. Előnye főleg az, hogy az ablaküvegre helyezhető, mert a ha­jjA Mikro-inform gyományos hangszórókban használt mágnest polivinilfluorid fóliával he­lyettesítették, melynek vastagsága mindössze 50 mikrométer. Thomson-Iicence alapján készül a magyarországi Videoton vállalatban a legújabb típusú digitális, színes tévé- készülékek gyártása. Ezek gyártását már az Idén szeretné megkezdeni. Ma­gyarországon évente a Videoton 280 ezer színes tévékészüléket gyárt, de jövőre már félmilliót szeretne. CeBIT elnevezéssel már hagyomá­nyosan megrendezik Hannoverben a legújabb számítástechnikai termékek kiállítását. Az egyik legérdekesebb szá­mítógép az amerikai ATARI Cég leg­újabb és egyben legkisebb gépe, az ATARI FOLIO volt. Talán ez a világ legkisebb IBM kompatíbilis gépe, u- gyanis a mérete mindössze 20X4X3 cm. Mikroprocesszora természetesen 16 bites, típusjelzése Intel 80C88. Az IBM számítógépekbe is ezt a mikroprocesz- szort használják. Memóriája 640 kB-s, beépített képernyője van, és áramfor­rásként elegendő három ceruzaelem. Képernyőjén 8 sorban 40 betű, illetve 25 sorban 80 betű jeleníthető meg, de grafikus üzemmódban is használható 240X64 pontos felbontással. Sajnos, a számítógépet annyira kicsire készítet­ték, hogy már nem tudtak mágneses lemezmeghajtó egységet {floppy disc) beépíteni, és úgynevezett memóriakár­tyával helyettesítették, amelynek befo­gadóképessége 32,64 vagy 128 kB le­het. Érdekességnek számít az is, hogy az ATARI nemcsak a gép méreteit ter­vezte kicsire, az ára sem olyan magas, mint amennyit egy IBM kompatíbilis gépért kérnek. Mindössze 800 DM. Mini hangstúdiónak is nevezhetjük azt a Walkman alakú kismagnót, a- melyet nemrégen kezdtek el gyártani a TONACORD NSZK-bell cégnél. Fel­építése hasonló, mint egy átlagos walkmané, de a fülhallgatóra mikro­font is szereltek, a magnóba pedig olyan erősítőt, amely ennek a mikro­fonnak a jelét erősíti és küldi tetszés szerint a kazettára vagy a fülhallga­tóba. Ha tehát valaki zenét hallgat és énekel mellé, akkor azt úgy hallja, mintha ő énekelné az eredeti számot is. A gyártók ezt a terméküket főleg azoknak szánták, akik szívesen tanul­nak nyelveket kazettáról. Állítólag így jobban lehet nyelvet tanulni, mint a hagyományos típusú magnetofonokkal. . A sztereo kazettáknál a hangot két sávra veszik fel, ez a készülék viszont az egyik sávot arra használja, hogy az Idegen nyelvű szöveget olvassa ró­la, a másikra pedig a tanuló által mon­dott szöveget veszi fel. Később ez visz- szahallgathatő, az esetleges hibák ja­víthatók. Hajdú Endre ^ Kevéssé jellemzőek, ez Igaz. Talán a városokra Igen, ahol a la­kosok nagy része nem tud a Csema­dokról, pontosabban nem érdeklődik iránta. Például a lakótelepeken.. Mi viszont itt nehezen elmondható kö­zösségi élményt kaptunk, lehetősége­ket. Felléphettünk, hálásak vagyunk érte. — Értsem úgy, hogy ez most bók a vendéglátóknak, tekintve azt, hogy a Csemadok egyik helyiségében be­szélgetünk? — Nem, nem, távolról sem. Való­ban így gondoljuk. (Tanárnő: A kapcsolatok, azt hi­szem, rendkívül fontosak ebben a korban. A gimesi táborba például há­rom gyerek kivételével az egész osz­tály elment. Nagy hatással volt rá­juk. Amit ott tapasztaltak, láttam rafíUk, szinte kinyílnak. Meggyőződé­sem, mindez közrejátszott a főiskolai jelentkezések arányának javulásában is, hiszen a huszonnyolc végzősből ti­zenhét jelentkezett főiskolára.) — Mikor éreztétek, hogy „meg­fogott“ titeket ez az alkotót légkör? — Második végén, harmadik ele­jén. A tanárnő mondta, hogy létezik egy tánccsoport, amelybe jelentkezni lehet. A klubrendezvényekre is el lehet járni. Aztán eljöttünk, és Itt ragadtunk. Volt olyan lehetőség Is, hogy újraéled a színjátszás ... — Abból viszont nem lett semmi. — Hát igen. A késői próbák a ml részvételünket lehetetlenné tették. Nekünk este tanulni kellett. De azért volt egy irodalmi színpadi összeállí­tásunk. De mindettől függetlenül sí- várabb lett volna a négy év a Cse- madok-munka nélkül. Szegényebbek maradtunk volna. A tánc nagyon sok élményt adott, megszilárdult ben­nünk az összetartás Igénye. Szerin­tem, aki kikerül az életbe, annak már nem adatik meg ennyire a le­hetőség, hogy több ilyen helyre, fel­lépésre, összejövetelre eljusson. M az iskolában Is jobban összetartot­tunk, ezt mások Is mondják rólunk — Mi a tapasztalatotok: milyen ér­zés egy Ilyen nagy iskolában más közösségben lenni? — Nagyon meg kelt mutatni, min vagyunk képesek. Nem lazíthatunk elvárják tőlünk, hogy példaképek, f legjobbak legyünk. Vagyis elvárjul egymástól, hogy bizonyítsunk mindet téren. — Milyen volt a viszonyotok £ szlovák diáktársaitokhoz? — Eleinte nem a legjobb. Igaz nem is Ismertük annyira egymást. Az tán harmadik felé egészen jól ősz szejöttünk velük. Talán a közös SZISZ-rendezvények is segítettek, i síkirándulás, meg a többi. — A párhuzamos osztályokkal? — Igen. Volt aztán néhány ver seny is, ahol sikerült rájuk ver nünk. Utána mintha azt éreztük vol na, úgy gondolják, ezekkel lehet jó ban is lenni. Harmadikban aztán el maradt a „magyar“ jelző rólunk. In kább „a cések“ lettünk. És tőlük hal lőttük először azt is, hogy ti meny nyíre jó közösség vagytok, mennyi re össze tudtok tartani. — Szerintetek ml ennek a titkai — összetartottunk. Meg aztán égi helyen, kollégiumban laktunk, ígi sokat voltunk együtt. Továbbá együt is utaztunk. Sokan vannak közülünl Szerdahely, Galánta környékéről, Oj várban összejött a fél osztály. Me{ aztán a közös élmények ... Tavaly i tanárnővel elmentünk a gimesi tábor ba, csodálatos volt. Egy újabb vilá got láttunk meg, kapcsolatokat te remtettünk ... — Szóval csupa pozitívum ..: — Nem éppen. .A diákotthon, né mely nevelő, néihely tanár ... — Mi volt a probléma? — Gyengék, ellenszenvesek, zsarno­kok. Tegnap is azt mondta az egyik,

Next

/
Oldalképek
Tartalom