Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-10 / 19. szám

T Egy kisebb dsnibon áll a régmúlt­ban erődítményként szolgáló kastély. A kísérteties csöndben a lábak alatt avar zörren. A varjak károgva ke­ringenek a levegőben. A kastély az 1988/89-es tanévtói a megszokottól eltérő képességű diákoknak ad má­sodik otthont. A Nagymihályl (Michalovce) Kise­gítő Iskola túlterheltsége sürgette ennek az intézménynek a létrehozá­sát. Hosszú fontolgatás után a vá­lasztás végül egy kis vidéki falucs­kára, Leleszre (Leles) esett, ahol har­minchét éven keresztül működött a Perbenylkhez (Pribenik) tartozfi me­zőgazdasági szaktanlntézet. A bejárat Perbenylkbe való ingázással. Akik vi­szont Lelesz mellett döntöttek, nem könnyű feladatra vállalkoztak. A ki­segítő Iskola padjaiban találunk gyen­ge képességű, hátrányos csatádból származó gyerekeket, de vannak jobb felkészültségű diák)a!nk Is. Tíz pedagógustól és két nevelőtől fúgg a gyerekek további fejlődése. Az Iskola igazgatfijfi azt is elmondta, hogy a berendezés — a bútorzattól kezdve a műszaki felszereltségig hiányos, elavult, cserélni kellene. A nemrég megnyílt intézmény jóformán semmilyen anyagiakkal nem rendelke­zik. Néhány dolog még az előző szak­tanintézet vagyonát képezi, s ezek kelti, de aztán megered a nyelve. — Magyar nemzetiségem ellenére szlovák nyelvű alapiskolába írattak annak Idején a szüleim. Valahogyan nem a legjobban ment a tanulás, így jóval lemaradtam a többiektől. A nyolcadik osztály befejezése után a kisegítő tanintézetet ajánlották. Szep­tembertől a növénytermesztést tanu­lom. Egyáltalán nem érdekel ez a szak. Varrni sokkal jobban szeretek, sajnos. Ilyen Itt nincs. Még jó, hogy szakkör van. Szívesen látogatom. Én vagyok az osztályelnok. Osztálytár­saira közül kevesen segítenek, nincs összetartozás, sokukat egy cseppet sem érdekli, mi Is történik körülöt­Fiatalok a kastélyban Pankovics László, az iskola igazgatója fölötti tábla még erre az Iskolára emlékeztet. Az udvaron a munkára nevelés árán néhány gyerek a mester utasítására vár. A dombról dúdolva közeledik két 14—15 év körüli lány az épület be­járata felé. Magyarul szólítom meg őket. Szlovákul válaszolnak, úgy iga­zítanak útba. A kopott bejárati ajtón belépve az előszoba félhomályában a kályha me­legénél néhány riadt tekintetű fiú kuporog, öltözetük egyforma — zöld színű munkaruha. Csak a beszélgeté­sük zavarja meg a tanítási óra csönd­jét. A lépcső menti falon függő tab­lókon még az előző szaktanlntézet diákjai néznek bizakodva a Jövőbe. Segédeszközök nélkül Pankovics László, az Iskola Igazga­tója több mint negyedszázada áll az Intézmény élén. Készséggel tájékoz­tat. — Csak az Iskola megnevezése vál­tozott, küldetése továbbra Is maradt — kezdi az Ismertetést. A tények mel­lett azonban nem hallgatja el a gon­dokat sem, mert van belőlük bőven. — A mezőgazdasági szaktanintézet felszámolása után a pedagógusok vá­laszúihoz értek. Aki a szaktanintéze­tet választja, számolnia kellett a többsége előbb-utóbb Perbenylkbe ke­rül. Itt csak az marad, ami használ­hatatlan. A legnagyobb gondot mégis a szociális helyiség okozza, ugyanis még nincs Ilyen. Az Iskolának az át­alakítási célokra fordítható pénze nem elegendő. Biztosítlák őket több helyről is, ígérik a támogatást, . de kérdüs, m.egkapják-e. A szlovák tannyelvű osztályokba Já­rók mezőgazdasági szakokat választ­hatnak, mégpedig mezőgazdasági gép­javítást, növénytermesztést, növény- és állattenyésztést. A magyar nemze- tlségúeknek csupán az utóbbi nyílott. És csak egy osztály. Vannak diák­jaink egyébként nemcsak a Bodrog­közből, a szomszédos, főleg északi járásokból is. Az Iskola igazgatójától azt is meg­tudom, hogy a kisegítő szaktaninté­zet tantervében az előírt heti óra­szám harminchárom. Hetente két na­pon elméleti, hármon pedig gyako,r- lati oktatás folyik. Tanítá;s után este kilenc óráig tart a felkészülés más­napra. Ez alól nem vonhatja ki ma­gát senki. A hatvannégy tanuló közül néhá­nyon bejárók — mondja Pankovics László. — Nemsokára javul a helyze­tük, mert kötelezővé tesszük a bent­lakást. (?!j A tantárgyakon kívül szakkörökben is elmélyíthetik ismereteiket. A felsze­relés ezen a területen is mostoha, csupán a sakk-, az asztalitenisz- és a kézimunkakörben viszonylag elfo­gadható a helyzet. Az utóbbiban var­rógépek is vannak, de a varráshoz nem mindig elegendő anyag .álKren- delkezésünkre. — Gondunk még az Is — folytatja az Igazgató —, hogy egyelőre nin­csenek megfelelő tankönyveink, ame­lyeket a diákok használhatnának. Je­lenleg az itt maradt könyvek közül válogatunk. Ezeket azonban szüksé­ges a tanulóink képességeihez Igazí­tani. vagyis leegyszerűsíteni. Könyv­tárunk szépirodalmi művekben sze­gény, igyekszünk azonban ezt a hiányt is minél előbb pótolni. Érdeklődés nélkül A klrályhelmecl (Kr. Chlmecj Teréz lép be az Igazgatói Irodába. Első pil­lantásra félénk teremtés benyomását tűk. Nem tetszik nekem az sem, hogy egyáltalán nem vigyáznak a rendre. Elképzeléseim közé sorolnám az iskola befejezését, s ha lehetősé­gem lesz rá, szeretnék továbbtanulni. Andre] K. Pavlovce nad Uhlombél Jött, vele is az igazgatónál találkoz­tam. — Én már kezdettől fogva kisegítő Iskolába jártam. A felvételi vizsga után Ide küldtek. A kínálkozó szakok közül a mezőgazdasági gépjavítóit választottam. Nagyon érdekelnek a járművek, különösen a traktorok. Ta­nítás után lejárok a helyi szövetke­zet gazdasági udvarába. Szeretem nézni, hogyan dolgoznak a traktorok. Nagy vágyam, hogy egyszer traktort vezessek. Időnként egykori tanítóm­nak írok levelet, ezt a kapcsolatot már több éve fenntartjuk. A végszóra Andre] G. lép az Iro­dába. Ö is pavlovcel. — Nekem a beszéd ment nagyon nehezen, ezért ajánlották ezt az Is­kolát. A mezőgazdasági gépek közül engemet is a traktorok érdekelnek leginkább. Szabadidőmben barátaim­mal bejárok a faluba vásárolni, de csak édességekre költjük a pénzün­ket. Szeretem a sportot, és szívesen olvasom a Mladé rozletyt. Bentlakó vagyok, hiszen falum távol esik Le- lesztől. tsak a hétvégét töltöm szü­leimmel. A három 14—15 évesben mindentől függetlenül dolgozik az iskola sikeres elvégzésébe vetett hit, remény, ök hárman a legjobbak közé tartoznak, 'felülmúlják a többieket. tátongó ürességek E beszélgetés után lehetőségem nyílik alaposabban megtekinteni, mi­lyen körülmények között is élnek a diákok. A földszinten egy nem éppen nagynak mondható helyiségben var­rógépek várják a szorgos kezeket. Nem a legújabb típusúak, de működ­nek, ez Is több a semminél. Három fekete hajú lány szorgalmasan öltö- get. Látni rajtuk az igyekezetét. Kí­sérőm, Dobos Éva, a kör vezetője di­cséri őket. Kissé távolabb négy-öt munkás a szociális helyiségeket renoválja. Ed­dig emberhez méltatlan állapotban használták a növendékek. Most majd Tanítási órán Fiúk egy csoportja figyeli a pedagógus magyárázatót lesz mosdó, zuhanyozó, sőt, fürdőkád Is. Az emeleten sorakoznak a tanter­mek. Jelenleg több helyiség még üresen áll, de néhány éven belüj ezek Is fokozatosan megtelnek. Kísé­rőmmel bepillantunk egy-két tante­rembe. Így első látásra barátságtala­nok, ridegek. A táblán még díszeleg az ottfelejtett tananyag. A szöveg stí­lusa egyszerű, érthető. Közönséges embernek pofonegyszerű, a hátrányos helyzetüknek azonban így Is nehéz. De tanulniuk kell, a tízéves kötelező Iskolalátogatás alól nekik sem lehet kibújni... Az üresen tátongó osztályban ta­lálkozunk volt beszélgetőtársaim egyikével, Andrej K.-val, aki minden­ről megfeledkezve habzsolja az előt­te lévő újság információit. Tovább né­zelődünk. Sivár és néptelen a folyo­só. A végén bepillantottunk az utol­só tanterembe Is. Itt is csupán egy szorgoskodóval találkozunk, aki az öreg kályhát takarítja. Amikor meg­szólítjuk, csak annyit mond, most sok a dolga, nem ér rá. A toronyóra már elütötte a tizen­kettőt, amikor búcsút veszek az év­százados falaktól és lakóitól. Az öreg, kopott ajtó bezárul mögöttem. Csönd, nagy csönd vesz körül. Csak a varjak kárognak... ISKI IBOLYA’ Tízórai az ebédlőben Szálkák, fricskák, cikornyák A túlkoros regruta Harminckét évesen vonult be a hadsereg­be április elején minden előzetes orvosi vizsgálat, újrasorozás nélkül. Az 1978-as so­rozás eredménye alapján kapta a behívót, s akárhogyan számolgatjuk is, ez bizony tizenegy esztendő, amely Idő bőven ele­gendő arra, hogy az ember fizikai, szellemi állapota merőben megváltozzék. Különösen, ha ez a tizenegy év börtönben telt el. Együtt utazunk a vonnaton. Almos ré­szegségéből a jegykezelő rázza fel. Otitár- sam mutatja a behívóját. A kezeire figye­lek fel. Jobb kézfején egy tetovált indián, a balon halálfej, alatta nyomtatott betűk­kel: HALÁL. — Kft öltél meg? — kérdem cinikusan —, ha ennyi ideig voltál a hűvösön? — Nem gyilkosságért, súlyos testi sértésért ül­tem. Igaz az Illető belehalt. Túl sokszor nyomtam belé a kést. Huszonöt évre Ítél­tek, kétszer fellebbeztem, s tizennégyet el­engedtek belőle — így rendhagyó útitár­sam, mintha egy kirándulás élményeit me­sélné. — Három hőnapja szabadultam, most meg rukkolok. Ez újabb két év. Me­gint magára hagyom az asszonyt a négy gyerekkel. A feleségemet nem is annyira, inkább a gyereket sajnálom. Nagyon sze­retnek. bömböltek, amikor eljöttem hazul­ról. Mind a négy, pedig csak három az enyém, jó magaviseletért háromszor kap­tam eltávozást a sittről, s három gyerek lett az eredmény. Pedig a börtönben Is volt feleségem Majdnem mindenkinek van. aki huzamosabb ideig ül, anélkül nem lehetne ott elviselni. Megágyaznak, reggelit hoznak, teljesítik házastársi kötelezettségeiket az ágyban Is, hisz valődl szertartáson mond­ják ki a boldogító igent. Sokat lehtne még a benti állapotokról mesélni, a tablettá- zásről, a fogolylázadásokról, a megalázta­tásokról. Kész regény, mint ahogy az az­előtti életem is. Hároméves koromban a szüleim intézetbe dugtak, s ezt máig sem tudom megbocsátani nekik. Tizenöt éves ko­romban engedtek ki, nem lehetett normá­lis gyerekkorom, nem tudora, ml a szülői szeretet. Anyámat legszívesebben megölném. Apámmal együtt egész életüket átpiálják. Tegnap is beállítok hozzájuk, hogy visznek katonának. Erre anyám röhögni kezd. El kellett rohannom, mert különben nem áll­tam volna jót magamért. Négy dologra ta­nított meg az élet: dolgozni, piálni, gyűlöl­ni és gyereket csinálni. Ezekben tökéletes vagyok. Ez alatt a három hónap alatt is rengeteget dolgoztam. Mert a gyerekeknek, ugye, enni kell, a végén még beárulnának a tanítójuknak, s kitörne a balhé. A helyi szövetkezet alkalmazott, mindenes voltam egy marhaistállóban. Hajnali fél háromkor keltem, s az asztalon már ott várt a liter bor vagy fél liter pálinka. Míg felöltöztem, kiürült a fiaskó. Ez adta meg a munka­kedvem ... Megérkeztünk. Beszédes útitársam leszállt, sietett jelentkezni az alakulatnál, hiszen már így Is több órát késett. Meghívott a katonai esküjére, hogy neki is legyen lá­togatója. A felesége a gyerekek miatt nem jöhet, a szülőket meg közel harminc esz­tendeje nem érdekli fiuk sorsa. így válhat az apa és az anya egy gyilkosság bűnré­szesévé. D. Kovács lózsef Az ellenőr A kora esti órákban hozzám lépett az ellenőr. Ellenállhatatlan baritonján bemu­tatkozott, pontosabban felfedte előttem, mit is akar tőlem, amit aztán az én koto- rászásom követett. Azzal persze tisztában voltam, hogy a vlllamosbérlet nálam van, de úgy tűnik, az emberek többsége zavar­ba Jön számonkérés idején, még ha ez nem ér! Is őket váratlanul, hiszen a „szerző­dés“, amelyet Ilyen vagy olyan formában megkötünk, bizonyos játékszabályokat fel­tételez. Az ellenőr gondosan, betűről betűre át­tanulmányozta a bérlet minden sorát, majd kaján vlgyorral, diadalmasan meg­lengette a kezében. A bérlet száma nem volt bejelölve a kuponon. Megvallom, kény­telen voltam belátni, hogy e hiányosság a szerződés megszegését Jelenti, de mivel a bérletjegy árát tisztességgel kifizettem, úgy véltem, nem tartozók a feketén utazók tá-, borába. 0 azonban nem osztotta a véleménye­met. Ezen állásfoglalását, tudomásomra hozandó, tüntetve feltette a nagy kérdést, vagy nevezhetjük akár felszólításnak Is: be kellett bizonyítanom, hogy a bérletjegy valóban az enyém. Kétméteres körzetben nem állt senki, így nem volt, aki a zsebem­be csúsztathatta volna, különben is a tás­kámból vettem elő, érveltem, ez tehát azt jelenti, hogy a bérletjegy minden kétséget kizáróan az enyém. Nos, mivel a fantázia és a mesék világából aláereszkedtünk, zár­juk ki azt a lehetőséget, hogy valaki vagy esetleg én a zsebembe varázsoltam. (Ez azonban nem azt jelenti, hogy a létezés abszurditását vonnám kétségbe.) Így tehát feldúlt lélekkel kutattam agytekervényeim- ben egy „állóképes“, bizonyíték erjével bí­ró magyarázat, érv után, hogy bebizonyít­sam, valóban enyém az, ami az enyém. Ellenőröm az örök kételkedő megtestesü­léseként szlklaszllárdan kitartott amellett, hogy fizessem meg a büntetést, mely ösz- szeg bizony néhány napi eleségem árát vitte volna el tőlem, önző szándékkal gá­toltam tehát az ellenőrt munkájában, hogy a villamos többi utasán Is elvégezze haza­fias kötelességét, amikor a villamos nagyot zöttyenve megállt, s én gondolatban már­is kiröppentem. Ott álltam a peronon, ás kárörvendő vlgyorral magyaráztam az utá­nam lendülő ellenőrnek, hogy be kell bi­zonyítania, valóban utaztam azon a villa­moson. Még mielőtt mellduzzasztő gyönyör­rel kóstolgattam volna a győzelem mámo­rát, az ajtó, a szabadulás nagyot nyekkenvo becsukódott. Befejezés; végül mégsem fizettem Ebben az esetben azonban nem a fizeté:-; ténye az ok, s ez, bízom berme, hogy a leírtakból kiderült. Mórocz Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom