Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-03 / 18. szám
újifjilsag4 Koxák Erika Valón milyen a helyzet egy vado- natfll. modern iskolának készült Intézményben. melyet egy köztudottan évek óta valúdó önmagát kereső gyár" óriás, a fülek! (Filakovo) Kovosmalt tart fenn? 0] ÉPÜLET — JOBB KÖRÜLMÉNYEK — Nem Is lehet egy lapon említeni a régi és a lelenlegl körülményeket — kezdi íeltegetését Kozák Erika igazgatónő a tágas Iskolafolyosón. — Itt már van hely. sétálgatni is lehet — mutat a távolba —, míg a régi helyen összezsúfolva, nem megfelelő tantermekben sem az elméleti sem a gyakorlati oktatást, de még az Iskolán kívüli tevékenységet sem tudtuk kellőképpen biztosítani. Már második éve élvezzük a harmincnyolc millió korona beruházással épült Ú1 Iskola előnyeit. A mOhelvek később készültek el. és egv kicsit félresikerültek Is. de mindenesetre ló. hogy nem kell a gyárba lárnl szakoktatásra. Bal van azonban felszereltséggel. Az építészeti megoldásuk sem túl sikeres. így még naplalnkban Is salát erőből építjük a válaszfalakat az egyes részlegek között. A Kovosmalt évek őta. de most Is gondokkal küszködik, és nem lut űf. modern gépek vásárlására! De bővebben erről a műhelyben tudnák tálékoztatnl. Bejárjuk az épületet. Csodálatos a tornaterem a fizikai, a nyelvi és számítástechnikai szaktantermek felszereltsége. az meg különösen, hogy a klubhelyiség és több kis klállítóterera érdekes anyagát Is megszemlélheti a látogató. A 180 féröhelves diákotthonban, amely egyébként egybeépült az Iskolával, kiderül, az 52 vietnami szakmunkáson kívül 84 tanuló lakik Itt. Az Iskolát nemzetközinek is nevezhetnénk, mert egyrészt vegyes tanítási nyelvű, másrészt még most Is tanulnak itt vietnami diákok. A lelenlegl első osztályban viszont már nincsenek ázsiaiak, s mivel az osztályok túlnyomó része magyar tanítási nyelvű aggályaim támadtak, lesz-e elég diák. Az Igazgatónő viszont biztos a dolgában. — Idáig nem volt Ilyen jellegű problémánk, sőt. a folyó Iskolaévben négyéves, érettségivel végződő magvar tanítási nyelvű osztályt Is nyitottunk. Persze, több tanulót Is fel tudnánk venni, és főleg jobb előme- netelfl diákokat. NYITOTT AJTÖK NAPJÄN A véletlen úgy hozta, ho.gy „nyitott altók napián“ lártam az Iskolában. A diákság többségét adó két helybeli alapiskolából voltak Itt a tanulók. Érdeklődéssel hallgatták az esztergapad mellett, mi mindent tud a gép. csodálkozva figyelték a mester minden mozdulatát. Én közben dr. Resznsebb keresettel járó sMkoktatól munkát — panaszkodott a veterán szakoktató, Singlár László. A SZABADIDŐ NEM GOND A CSKP KB említett 13, ülése a szabadidő hasznos eltöltésének, az Iskolánkívüli tevékenység kérdésének is tág teret szentelt. „Ahol ez jól meg van szervezve, ott a nevelési probléma is kevesebb!“ Ott Is elhangzott; ezen a téren nagyok a különbségek az egyes szakmunkásképzők között. A fülek! Iskolát végigjárva azt hittem, ezzel Itt különbsebb problémák nem lesznek. A klubhelyiséget a diákok rajzai díszítik, a vitrinekben oktatási segédeszközök, makettek vannak. A szak-mai verseny mintapéldányai pedig külön terembe csalogatják a látogatót. Az iskola Igazgatóhelyettese a diákok szabadideje eltöltésének Irányítását is vállalta, így erről a kérdésről é tud a legtöbbet mondani. — Az iskola háromszáznegyven diákja közül kátszázkllencvenhét dolgozik valamilyen szakkörben — mondta dr. Tóth Ottó. — Vannak bentlakó és bejáró diákok. Az utób- blakal azért nehezebb foglalkozni, mert a tanítás után sietnek haza. Máskülönben huszonöt szakkörünk van, közülük a legsikeresebbek a sportkörök és a művészeti körök. —Ml hívta életre e köröket? — Jobbára spontán érdeklődés, de, sajnos, vannak formálisan működő körök Is, Uyen az ateista kör vagy a „béke fiatal építői“ elnevezésű kör Is. Ezek jobbára a pedagógusok kezdeményezésére alakultak. Dr. Tóth Ottó Púpava Agnes szusszal. A másik kérdés az, hogy kiket Is tanítunk, kikből kell (kellene) Itt szakembereket faragni. Ezek többnyire olyan gyerekek, akiket nem vonz különösképpen a szakma, mások pedig éppen muszájból, a tízéves kötelezd lekolalátogatás miatt kerültek Ide. Ml apalt-anyait beleadunk, mégiscsak átlagszakik lesznek. A felsőbb évfolyamok már javarészt a gyárban végzik a szakmai gyakorlatot. Az utolsó tanulmányi évnek a szakmai fejlődés beteljesedése Időszakának kellene lennie, s ezzel szemben mi a valóság? Oda osztják be őket, ahol ég a ház! Nem nekik való munkát végeztetnek velük. A gyár a ludas abban Is, hogy sokan nem maradnak a szakmában, a gépek mellett, hanem mint betanított mimkaerők güriznek, és többet keresnek, mint ml. Az az Igazság, hogy ml, szakoktatók is kevesen vagyunk. Inkább vállalják az emberek a termelést, mint az idegtépő, klA hetvenes évek második felében oktatási rendszerünk új koncepciója következtében a szakmunkásképzők még a legjobb tanulókat is elhódították a humán képzést nyújtó középfokú Iskoláktól, főleg a gimnáziumoktól. Egyre gyakrabban és készségesebben jelentkeztek a védnök üzemek is, a majdan végzősöket befogadó gyáróriások, és fokozatosan „kisajátították“ maguknak az iskolákat. A bábáskodás mindaddig rendben is volt, míg a gyárban vagy üzemben is minden a rendjén ment. De amint kezdett rosszabbul gazdálkodni, eredményeik egyre kevésbé tették lehetővé az iskola támogatását, a szakmunkásképzés színvonalának további amelé- sét. „A szakmunkásképző intézetek tevékenységének anyagi ellátását az illetékes állami szerveknek úgy kell biztosítanink, hogy azok ne érezzék azon állami vállalatok kedvezőtlen gazdasági eredményeinek következményeit, amelyektől függenek“ — hangzott el a CSKP KB 13., iskolaüggyel foglalkozó ülésének főbeszámolójában, ami azt jelenti, hogy az ábrázolt helyzeten változtatni kell. A REKONTRA „jBlenleg ez a Heckert típusú sertikólis maró a legmodernebb gépünk — mutatja Csernok László — A SZISZ és az iskolai megbízottak tevékenységét a szabadidó megszervezésében nehéz egymástól elválasztani? — kérdeztem Púpava Ágnest, a SZISZ iskolai szervezetének pénztárosát . — Nehéz lenne és érdemhajhá- szásnak tűnhetne. Tehát közösen szervezzük, közösen készülünk a versenyekre, együtt örülünk a sikereknek, és együtt bosszankodunk a kudarcok miatt. Közel háromszáz tagunk van. Találni köztük ügyesebbeket, tehetségesebbeket. Ilyenek például a kosárlabdázók, a zenészek és a képzőművészek, de vannak olyanok Is, akik csak a létszámot növelik. Másképp fogalmazva vannak körök, amelyek többet nyújtanak, mint amit feltételeink közepette elvárhatnánk tőlük, de vannak olyanok Is, amelyeket el kell marasztalnunk. Én úgy érzem, vannak még kiaknázatlan lehetőségek, s rajtunk, vezetőkön is múlik, mikor és milyen formában kerülnek ezek a felszínre az Iskola és a SZISZ javára. polgAri lAszlO tyik Istvántól, a magyar tanítási nyelvű alapiskola pályaválasztási tanácsadójától érdeklődtem, mennyire népszerű a szakmunkásképző. — Egyre nehezebb a diákokat Ide Irányítani. Elsősorban azért, mert a későbbi munkaadó vállalat válságban van. Április 1-töl állami vállalat a Kovosmalt, most ettől váriák a megváltást. A szülök túlnyomó része ott dolgozik és ugye, minden szülő |obb sorsot szán a gyerekének, mint az övé. Gyakran beszélgetünk erről az Igazgatónővel. aki viszont arra panaszkodik, hogy gyöngén felkészült diákokat küldünk nekik, ígv nehéz kiváló szakembereket képezni. Sainos, ez tény. Meg mondjuk meg őszintén, a két és fél éves tagozaton sok a cigány. ök hatodikból, hetedikből kerülnek ki. és Itt tengetik életüket a tízéves kötelező Iskolalátogatás befejezéséig. Most a négyéves tagozatra tizennégy diákot adtunk, de köztük már akad leles tanuló is. Az első élményekről, benyomásokról kérdeztem a hetedikesek egv kis csapatát, akik éppen egy másik gép felé vonultak. — Nekem nagyon tetszik az iskola, de a gépekkel nem tudnék megbarátkozni. Meg a család is úgy döntött, hogy gimibe menjek. Én Is úgy érzem, szeretnék továbbtanulni — mondta Bozó Andrea. — Főleg a fotőszakkör laboratóriuma és a számítástechnikai terem tetszett. Anyukám, aki a Kovosmalt- ban dolgozik. Ide szeretne íratni, apukám, aki viszont Losoncra (Luöe- nec) jár, még gondolkozik. Ha rajtam fog múlni, én Ide jönnék — tette hozzá a távozó csapat egyetlen fiútagja, Mihali János. tottam, azzal, hogy a diákok szaktudása nem kielégítő! — Két dolgot Is figyelembe kell venni — kezdte okfejtését Csarnok László. — Egyrészt azt, hogy milyen feltételek mellett, másrészt, hogy kiket oktatunkl Sokat javult a helyzet az utóbbi Időben, de most sincs olyan felszereltségünk, mint amilyet nemrég Detvában láttam. Ott a tizenkét fős csoportnak tizenkét esztergagép áll rendelkezésére, méghozzá úgy, hogy egyformák a gépek. Ml, ha valamilyen munkadarabot Időre akarunk csináltatni a diákokkal, egyszerűen lehetetlen, mert különbözőek a gépek Ráadásul öregek, a gyár sem nagyon kap újakat, így ml sem. Az NC gépekről Itt mi még csak álmodunk, holott a mai világban ez mér természetes eszköze a fémmegmunkálásnak. Legalább az érettségiző osztályt kéne velük megismertetni — De nemcsak a gépek hiányoznak, hanem szerszámból is kevés van, és néha az anyagellátás Is akadozik. A Kovosmalt egyszerűen nem győzi A szakoktatás Itteni buktatóit, a tágabb értelemben vett Iskola-gyár viszonyt két szakemberrel, Csernok Lászlóval, a gépi megmunkáló műhely tapasztalt szakoktatójával és Singlár Lászlóval, a házi megmunkálás műhelyfőnökével vitattuk meg. A gyárban hallott „kontrával“ IndíMire képes az esztergapad? A „nyitott ajtók napján“ ezt is megtudhatták a helybeli alapiskola tanulói Szakmunkásképzés, buktatókkal Szálkák, fricskák, cikornyák A FELESÉG Péntek este, tíz őrá. A moziban a film most ért véget, fiatalok tucatjai vonulnak csoportokban hazafelé. Jőkedvfiek, még a fllmkomédla hatása alatt vannak, a film témájáröl beszélgetnek, amikor egy öblös, alkoholos, félig kurjantó, félig éneklő hangra lesznek figyelmesek: „Vigyázzatok, részeg vagyok, vigyázzatok, részeg vagyok!“ — harsogja széles jókedvvel egy biciklijét Irányítani csak cikcakkban tudó Idősebb férfi. A fiatal lányok és fiúk nevetve ugranak szét, hogy utat engedjenek a biciklistának, miközben fokozódik a jókedvük a fura alak váratlan felbukkanásán. Sikongatnak, kuncognak, hahotáznak. „Milyen pompás hangulata van az öreg- nekl“ — mondja az egyik lány. „De nem tart sokáig — teszi hozzá az egyik fiú — mellettünk laknak. Ismerem a feleségéti“ Takács Izabella Álláspont Ez a címe Vladimír Balco tehetséges szlovák tllmrendezió legújabb filmjének. Mindjárt elöljáróban leszögezem: rosszul sikerült alkotás. A filmfesztiválon volt a premierje, s a nézői látogatottság alapján megbukott. Szűkös anyagi világunkban felelőtlen pénzkidobásnak tartom a film elkészítését. De nem erről szeretnék szölnl elsősorban, hanem sértődöttségemről, amelyet e film megtekintése után mint kisebbségi lény éreztem. A kisebbségben élők érzékenyen reagálnak minden róluk szőlő, vagy őket érintő alkotásra, bíráló szemmel figyelik, milyen képet Igyekeznek alkotni róluk. A film, úgy érzem, a hamis képek kereteit tágította. Évekkel ezelőtt már megbotránkoztatott Jakubtsko filmje, az Ezeréves méh Is, amelyben egyetlen pozitív magyar szereplő sem tűnt tel. Aztán kezembe került a film alapjául szolgáló regény, amely törbbek között leírja annak a Rimaszombat (Rhn. Sobota] mellő'l származó magyar lánynak a sorsát Is, aki Hybbére ment férjhez, s még annyi érzéke sem volt a házi munkához, hogy a tyúkot kibelezze mielőtt fazékba dugja. Ebből aztán olyan bűz lett a faluban, hogy két nap s két éjszaka kellett szellőztetni, s a bűzből még a huszadik századra Is maradt egy kevés. Ez már mindennek a teteje, gondoltam akkor, de nyugtatgattam magam, hogy csak egyedi esetről van sző. S most, 1989-ben jön ez a film, amely nem szálkát, de tűskM hagyott bennem. A film egy szlovák régész karakterjét ábrázolja, aki semmilyen kompromisszumra nem hajlandó. Erős, példamutató jellem. Szlovákia legdélibb szláv temetőjét tárja tel, s ebben jobbára Idős magyar munkások segédkeznek neki. Azaz a film képsoraiból ítélve, csak ott ülnek az ásatásoknál, de dolgozni nem hajlandók. A régész végül kifakad, hogy a pénzt nem naplopásért kapják, tessék végre do>l- goznl. Senki sem válaszol a munkások közül, mire a régész magyarul: „Nem értem?“ Majd: „Ezt nem akarják megérteni!“ Rögtön ezután fogalmazódik a másik általánosítás Is. Nem elég, hogy nem dolgozunk, még fenemód maradlak Is vagyunk. Az egyik munkás ugyanis válaszol végül: „Ugyan már, doktor úr, a falubeliek is mind elítélik, hogy a holtak között turkál. Hagyja abba az egészet!“ Az említettek mellékepizódok, a film egész másról szól. Ám éppen ezért, mert az epizódoknak semmilyen funkciójuk nincs az egységes egészet nézve, úgy tekintek rájuk, mint tendenciózus apró utalásokra. Elértük azt, hogy a cigányokkal egy szinten emlegetnek bennünket. Egy azonban biztos: még a feltételezett lustaságunknál, maradl- ságunknál fogva sem ml vagyunk az ország fejlődésének a kerékkötői Az Internacionalista együttélést viszont Ilyen fricskákkal nem lehet „szolgálni“. D. Kovács József
